Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-29 / 86. szám

*

4. oldal.

TINTA

9S9

Tavaszi látogatás

BACSMEGYEI NAPLÓ

Késő éjszaka, mikor csak a sürgőnyhordó szokott csöngetni, kapumnál két fiatal ember áll. Bejönnek, mosolyognak a helyzet furcsaságán, kedvesén, bocsánatkérés helyett,

■ Parisba igyekeznek. Előbb elakarriak bucsuzkodni tőlem, kit sohasem láttak. Én sem őket.

Erdélyiek, testvérek, az egyik .rajzolónak készül és. huszonnégy éves, a. másik írónak készül és huszonhárom éves. Annyi csomagjuk van, hogy elfér hónuk alatt. Reggel" indul a vonatjuk.

Leülnek szobámban. A rajzoló egy szék karfájára. De nem holmi .émelyítő bohémséggel, hanem öntudat, lanul, . természetesen, mert .ezt- így érzi helyénvalónak. Papirt kér, rajzol, a térdén, éjjel, egy idegen lakásban; Mmgyárt megmutatja, hogy mit tud. Öccse, az iró, mesterségénél fogva tartózkodóbb, velem beszél, errpl-arró! kérdezget, egy lap számára, figyel szavaimra, melyekre viszont én nem tudók figyelni.

. Mert én csak rájuk tudok figyelni'. Erre az üdeségre, . meiy berebbent hozzám, erre a szent tapasztalatlan ságra, erre a könnyűségre, a tartalmas könnyűségre, mely a fiatalság. Ha fölrepülnének, körüllebegnék á mennyezetet, nem csodálkoznék rajta.

Hová igyekeznek és miért ? Nem tudják és ne is tudják meg. Tarisz nyájukban nincs útiterv, vagy művész; „program*. Viszi őket a szárnyuk, így van ez rendjén.

Éd esapjuk pincér. Ezt megható egyszerűséggel mondják. Nem panaszkodva, de nem is tüntetve. Annyi pénzük van, hogy uíra még talán futja. Aztán lesz, ahogy lesz. Itt nem ösrr.erik sem a művészi társasköröd két, sem az Írás hivatalnokait, sem a különböző kávéházak hadállásait. Jó, hogy futnak innen.

Utóbb sokat sopánkodtak az uj

mi1 Murim jinn« m nini n mii......... fi in' i n mi vudxsha

1925. március 29.

írók sorsán. A panaszt céltalannak

tartom. Mióta láttam e két fiatal embert, érzem, hogy az újak útja jó és hatalmas erő gyámolitja őket. A régi koravén ifjúság, mely csak egyptomi cigarettát szívott, csak nyilas selyemharisnyát hordott, az irodalom mandarinjai, hála az égnek, szétszéledtek, másik nemzedék lép helyébe, szegényebb és büszkébb, vállalt fel adatával szemben szerényebb, hitében bizakodóbb s ezért összeszoritott foggal szökik el éjjel, tanulni,

látni s élni is, a semmiből.

Amig ezen tűnődőm, vendégeim, amiiy gyorsan jöttek, éppoly gyorsan el is tűnnek. Kiszálltak a kapun/ Mindez valószínűtlen volt és szép. Csak frisseségüket hagyták itt, melytől pár percig fényesebben égett lámpám,*s valami tavaszi kedvet, mintha szobámba egy csokor kankalint hu!-' lajtottak volna el, lábatlanul.

Kosztolányi Dezső

Bethlen nagy választójogi beszéde

Azért van szükség reakciós választójogra, mert különben a munkásosztály kap pariameisH többséget

Budapestről jelentik: A választójogi bizottság szombati ülésén Bethlen István gróf miniszterelnök nagy beszédben indokolta meg választójogi törvényjavaslatának reakciós intézkedéseit. Beszédében azt igyekezett bebizonyítani, hogy javaslata jogkiterjesztést jelent az eddig érvényben volt választójogi törvényekhez képest, maid rátért arra, hogy n választójog kiterjesztésének mérve elegendö-e. vagy sem.

— Azokat az érveket — mondotta —- amelyeket felhozok, nem kell úgy íelíognj. jnint amelyek minden körülmények között érvek volnának az általános választójog ellen, csak mint aggályokat, amelyek egy idő előtt való bűzött .iogkiteriesztéssei szemben felhozhatók. Tisza István gróf a magyar parlamentarizmust, az országgyűlést féltette a túlzott jogkiterjesztéstől. Félt attól, hogy a parlament nívója ezáltal le fog süiyedni. Én magam is osztozok, ebben a felfogásban. Félek attól különösen most, amikor még azok a reformok, amelyeket a közelmúltban megvalósítottak, nem váltak a magvar nemzet testévé és leikévé. Kétségtelen, hogy a választójog időelőtt való túlzott kiterjesztése a külföldön is olyan parlamenteket teremtett, amelyek nem állanak a megfelelő nívón.

Ha ezt a szimptomát elemezzük, rá kell mutatni arra. hogy ezet a parlamentek sein a polgári szabadságot, sem a polgári tulajdon szabadságát

A hold sötét, hőujjas kezekkel ölelte át a város messzi képét. Ropogó, vörös máglyák lobogtak ott, virágkoszorus oltárok fújtak bóditő illatot az eziistpászmás éj reszketésébe. A forró szikkadt zsarátnok, a sercegvc szikrázó fáklyák fénye véres szivárványt hu?,ott a fekete épületek teíe’jébe. Pogány keleti ünnep féktelenségének melegé vágtatott a fiatal erek lüktetésében. Az ajkakon szilaj himnuszok virágzottak. A fölébresztett lázuk feszegése, a szivek tomboló szomjúsága bíbort gyűjtött a csókra kínálkozó hamvas arcokon. Ünnep voit. a szerelem, az élet, a fiatalság ünnepe.

Valaki menekült a zsibongó városból. A Tanítvány volt. Erőteljes, fiatalos alakja megállás nélkül suhant át a csenevész tüskés bozótok között. Csak ki, minél messzebbre ki a bűnös városból, ahol, ahol egy-két óra múlva talán az örök isten haragjának tüze lógja mosni a vétkes köveket.

Kinn a határban megállóit. Lihegett. Testéi izgalom korbácsolta. Lehanyatlott a pusztaság közepén. Arcát a földhöz szorította és úgy imádkozott.

. — Mester, sikoltou a törékeny éjszakába, — Mester jöjj! Hetven napja hirdetem igéidet e városban. Hetven napja hallgatnák az emberek s most egy éj elhozza ördög ünnepét,' amikor elharácsolják a neked Ígérkező lelkeket. Ive szóljak? De láttál-e gyermeket, ki tengerbe ejtette játékát és nem sirt? Láttál-e földművest, ki mindenét a főidbe adta és midőn jég zudúlt kalászaira: nein szomorkodoit? • Láttá'.-e anyát, ki legszebb gyermekét kiséri sirhoz és nem zokog? .

— Hátam alá letted a karod és kiemeltél a förtelemből. Pogány népem örömeit ott hagytam, mert rám simult a szemed szomorúsága. Veled menteni és hittem a Hírnek, amit hoztál a szétmarcangolt embernek. Atyám az átkát, anyáin a szenvedését küldte utánam. Én egyikre sem tekintettem vissza. S te tüzet öntöttél szemembe, ajkamra aranyat olvasztottál, hogy hirdethessem tanításod értelmét, ide Mester, nézd! A te tanításod: Ige, s az ő cselekedetük: Élet. ök már-már imádtak téged gondolataikkal, de életük kalászait a sátán aratja le. Jöjj Mester, mond hogyan tegyem, hogy az életüket is leigázzám és beleönthessem lelkűkbe a te nialasztodnak részegítő, édes szőlőnedvét.

— Ma éjjel negyven pár koszorús, feliérpalástos szűz lépdel az oltárok elé és a vad folyók élő vizűvel locsolja meg azok lépcsőit. Ma éjjel negyven pár fölserdült ifjú hozza harsány énekét a bűnökre szomjas istenkének süket fülébe. Áldozatok, kiknek lelkűk az oltár, lágyuk a láng. Mondd, hogy állítsam meg a hömpölygő énekes menetet az én gyenge hangommal!

Sirt.

Homlokát a földhöz verte. Megcsontosodott ujjaival ruháját tépdeste. A hold szomorúan nézett rá, mint egy fogságba esett, sárgasörényes himoroszlán.

— Mester én hiszlek. — szaladt ki ajkán a rekedt kiáltás. Én hiszlek. Mester. Jelekkel jöttél az égből, Mester, én láttam a jeleket a te kezed müveiben. Eí*

nem- tisztelik úgy. mint az az illető nemzet szempontjából kívánatos volna.

— A radikális parlamentekben, ahol a. szociáldemokrata-pártok sok helyen előkelő szerepet látszanak, igyekeznek néhol fokozatosan, néhol radikális eszközökkel korlátozni a tulajdon szabadságát és lehetőleg a kollektív tulajdonra igyekeznek áttérni. Ez nagy veszélyt ielcnr. egy szegény országra nézve, ahol a tőkeképződés fejlesztése nagyon fontos. Azok a szociális jóléti intézmények, amelyeket a szociáldemokratapártok sürgetnek, nagyrészt szükségesek. fontosak és kívánatosak a szociális jólét érdekében, azonban túlhajtva nagy veszélyt jelentenek magárá a munkásságra nézve, mert hiszen igy lehetetlenné válna a tőkeképződés. amely szükséges a következő munkásgeneráció fen tartósa szempontjából. Ha a tőkeképződés folyamata az egész világon lehetetlenné válnék, akkor megszűnne a lehetősége annak, hogy az emberiség egyáltalában szaporodjon és uj kereseti forráshoz jusson. Féltein nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt, ahol túlzó követelésekkel állanak elő. a fejlődést attól, hogy olyan irányba terelődik.

— Ezekben a parlamentekben háttérbe^ szorulnak a nemzeti érdekek is. Ezek a parlamentek nem kénesek felismerni a nemzeti érdekeket. hiszen folyton a népszerűségért

tem a kenyérből, amit a íe igéd szaporított meg a tömegnek. Követtelek titkon és láttam, hogy a sánták eldobják a mankót és ujjongatiak. A vakok mellett álltam, kiknek érintésed adta vissza a sugaras mezők látását. Láttam megtisztulni egyet, kinek teste poklosságtó! volt fehér, mint a frissen mosott gyolcs. És ezt mind a te szavad tette. Mester. És elhittem a híreket, hogy halottak ébredtek életre, midőn hangodat hallották. De nézd Mester, a város az én városom és valaha én is hordoztam az aranyserleget az oltárok előtt. Az ördög rám lehelt ma és igéid elolvadnak a nyelvemen. Testem ég és a tüzet neked kel! kioltanod. Én hiszlek, Mester és ezerszer láttalak. Álmatlan éjsszakákon veled kóboroltam az elém képzelt mezőket és most sehogysem tudom elképzelni tested alakját. Szemedet mindig mellemben éreztem és most nem tudom milyen Volt a szemed. Őriztem igéid és csodáid emlékét, de most elperzselődtek bennem, mintha sohasem hallottam volna őket.

Köntösét leszaggatta. Közelében egy vánnyadt tüskebokor sötétlett, abba vetette magát. Vére rápermetezett a rozsdás, poros levelekre. Aztán leborult és tenyerébe hajtotta fejét

— Inkább sohaso lettem volna veled .. . és ne láttam volna egy csodádat . . . Csak most! Az én órám most jött el, Mester. Most lássalak. Csak egy pillanatra, csak egy sugaradat hozd, csak egy rebbenésedet dobd rám! Mert várlak és el kell jönnöd. Most, most, most . . .

ügy maradt fekve a földön.

Aztán lassan fölemelte a fejét. Ajka

kell küzdeniük és ez az elfoglaltságuk képtelenné teszi őket arra. hogy

elsősorban a nemzeti érdekeket szolgálják. Sokszor hoznak a népszerűség javára áldozatot, ami szükséges ahhoz. hogy az,illetők újból képviselővé választassanak, de káros a nemzet egyetemes érdekei szempontjából- Három előfeltétele van annak, hogy az általános titkos választójog a legszélesebb alapon is jól működhetik. Az egyik előfeltétel,hogy az illető nép egészséges, szociális rétegezettséggel birion. Amerikában ez megvan, mert ott többségben vannak a jólétben élő, polgársághoz .számitó elemek. Nálunk azonban számbelileg a nroletáriátus erősebb. A javaslat statisztikai melléklete számokkal mutatia. hogy Magyarországon az írni és olvasni íucló 24 éven feiiiii férfiak közül a polgársághoz tartozik 956 ezer fő, a munkássághoz pedig 980 ezer. Ez annyit' jelent, hogy Magyarországon a polgárság kisebbségben van a nnmkás'iömegekkel szemben, amelyek úgyszólván semmivel sem bírnak és ha az általános titkos választójogot. hoznák be Magyarországon, akkor, nem a polgárság, hanem a munkásság iog uralkodni.

Rakovszky Iván belügyminiszter felszólalásában hangsúlyozta, nem ismeri el azt az álláspontot, amely szerint egész Európában az áltáléinos titkos választójog van érvényben és csak Magyarország zárkózik el előle.

—.Igaz. — mondotta — hogy a szomszédállamok széles aiapu választójogot teremtettek, azonban kérdem, mi erkölcsösebb, ha elismerjük. hogy a kultúra terén még cl vagyunk maradva, vaev pedig ha általános titkos választójogot és emellett — némelyik szomszédállam mintájára — nem parlamentáris módon. hanem rend eletekkel vagy felelőtten különítmények támogatásával kormányozunk? Az őszinte konzervativizmus sokkal helyesebb a hamis demokráciánál, amelynek eredménye csak « parlamentarizmustól eltávolodás lehet.

A bizottság ezután általánosságban elfogadta a kormány választójogi javaslatát és a benyújtott módosító javaslatokat elvetette.

mosolygott. Szeme lehunyva is látni •vélte a csodát, amelyet várt. Föltárta pilláit. Körötte aranypókhálós, babonás éj kavargóit. A sötétség suhogva didergő tt fölötte, mint egy finom „selyem;* mennyezet.

— A Mester nem jött, — susogta fázva, csalódottan, vesztesen.-- A Mester nem jött, — és sirt.

Érezte, hogy . üres a lelke. És az üres lélekbe, mint ha valami különös forrás vize csörgedezne lassan egyhangúan. A halántéka zsongott. Közelebb egy fiatal folyócska férges teste vonaglott bele az tj gyászába.

— A'Mester nem jött, —'mondta mégegyszer keserűen, száraz fájdalommal és odavánszorgott, hogy megmossa forró halántékát, ' %

A vizen mint egy halott feliér asszony simán feküdt a hold. Belementette kezét. A csipkés habok közt egy rózsára tévedtek ujjal. — Ez a városból jött, — rebegte halkan és a hűvös, ázott illat kéuyszerltette, hogy ajkához emelje a rózsát 1

Eszébe jutott a negyven pár mirtuszos leány, akik fehér/ omlatag ruhában, komolyan lépdelnek az oltárok elé. Az imént még undorodott tőlük. Most mintha szánta volna őket. És a szánalom szépre fürösziötte a képüket.

A lelke valami különös csönddel, édes daccal telt meg. Kissé fájt is, de jóleső, friss volt ez a vérszivárgás.

A Mester nem jött.

Még nem volt éjfél. Az üngep most a legszebb, legdühösebb, legpirosabb. A Tanítvány lassan visszaindult a városba.

A Mester nem jött

Itta: Herényi János