Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-27 / 84. szám
10. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 27 A negyvenéves asszony Nincsenek démonok — csak betegek... Bécs, március A modern irodalomnak egyik legkedvesebb alakja: a negyvenéves asszony... Karin Michaelis óta hányán festették le szí a veszedelmes kort, amibe a nö éle. te negyveneik esztendeje után lép! Szenvedélyes, kárliozatos démonnak, valóságos vámpírnak tüntetik • föl a negyvenéves nőt, aki érzi már az ősz szelét s rnégegj/szer, mohón. két marokkal akarja tépni a rózsákat. amelyek szániára nemsokára végkép elhervadnak ... Erről a korról, a negyvenéves asszonyról tartott most előadást Becsben dr. Schulhof Arnold, az ismert bécsi orvos, aki minapi előadásán a negyvenéves asszonnyal foglalkozott. Ám, ha a hallgatóság — hölgyek tizenhat éven felül és száz éven alu! —- különös pikantériákat várt ettől az előadástól, hát akkor bizony alapos csalódáson ment keresztül. Mert az előadó mindama kényes és veszedelmes tulajdonságtól megfosztotta a negyvenéves aszszonyt, amivel csak áz utóbbi időben felruházták, csakhogy érdekesebbé tegyék. A tudós előadó fölöttébb józanul tárgyalta ezt a kérdést. S kijelentette, hogy a nők túlnyomó többségénél, amikor életkoruk ötödik évtizedébe jutnak: a szexualitás épen nem játszik olyan nagy szerepet, mint azt egyes modem analitikusok feltüntetni szeretik. Természetes, hogy általánosítani nem szabad. A kritikus életkor tüneteivel bizonyára találkozunk, kivált az úgynevezett meg nem értett, pszihikai • tekintetben kielégítetlen asszonynál. De ezek a tünetek nem porit ennek a kornak a kísérő jelenségei: épen úgy felléphetnek hamarább, vagy akár később is. A normális egészségi: asszony élete e fordulóján, testi és lelki tekintetben is, minden nagyobb zökkenő nélkül siklik át... ■ Mindenesetre, annyit megérez a negyvenéves nő is. mint ahogy megérzi negyvenéves férfi, hogy bizony az élet tavasza átrepüli a teste fölött. De hát ez nem olyan tragikus dolog. Mert hiszen, ellentétben a régebbi idők felfogásával, manapság a negyvenéves aszszonyt már nem tekintik öregnek... És dr.- Schulhof megkockáztatja azt a megállapítást is, hogy testileg nem is anynyira öregszünk, mini lelkileg. Amit úgy keli érteni; hogy mindenki olyan öreg, amilyennek érzi magát. Aki szellemileg ifjú, testileg is az. S igen kellemes dolgot nrondott a jeles doktor hallgatóságának azzal is. hogy a megöregedés ellen nines hathatósabb orvosság, mintha az ember. a. fiatalsághoz számítja magát: ebben az esetben bármennyi tavasz rózsája van is már a háta mögött, mégis az ifjúsághoz fog tartozni. Ezért is az előadó természetesnek találja, ha a negyvenéves nő is bizonyos igényekkel lép föl az élettel szemben. Egy a fontos: a nőnek úgy kell föllépni, úgy kell magát viselnie, ahogy tényleg érzi magát. »Ne hazudjon ifjúságot, ne erőszakoskodjék, ha úgy érzi. hogy megtört, megrokkant. Ha életkedv lobog a vérében: rétidben tan dolog.. Ha azonban titokban maga is úgy találja, hogy túl van bizonyos határon; akkor vonja le becsületesen is a konzekvenciáját.' De ne szomorú. keserű lemondással, hanem annak békés" beismerésével, hogy a termését törvényeit -megváltoztatni lehetetlen s legbölcsebb és legjobb, ha a megvált.pzhatlanba szépen belenyugszunk. Ha a nö: ezt az aranyigazságot megszívleli: akkor a negyvenéves kor számára elveszti minden fájdalmas vonását. Hiszen még akkor korántsem, agg, — az élet még annyi jót és szépét kiná! számára! És Schulhof doktor azt is mondja,hogy a nőknél ez a veszedelmesnek kikiáltott életkor pszihikai téren sem idéz elő valami nagy forradalmat. Az egészséges asszony mindenesetre fokozatosabban érjtl a gyöngédségek szükséges voltát: mert hiszen természetes Ikmnc a vágy, hogy még teljes értékű nőnek vegyék, amikor maga is annak érzi magát! Az is meglehet, liogy ez. éveiben kissé többet szenved a féltékenységtől, amikor a fiatalság konkurenciájára ébred. De okos, belátásos asszonynál ez is csak múló, átfutó érzés. — Sokkal veszedelmesebb ez a kor a férfiaknál,— vigasztalta meg az előkelő hallgatóságát, már azokat, akik erre a vigasztalásra koruknál fogva épen rászorultak. — Természetes, — folytatta a doktor ur, — hogy beteg nőknél a korral beálló e változás nagyobb konvulziókkál jár. S mivel egyes társadalmi körökben a betegség, a szenvedés ma úgyszólván divat; ezért is találkozunk több ilyen szenvedő negyvenéves hölggyel. De ez a szenvedés többnyire inkább csak —. szenvelgés■: . . Szóval: a tudós doktor ur kimondotta, hogy a negyvenéves nö nem okvetlen démon, korántsem .vámpír, korántsem veszedelme önmagának és a férfiaknak. Ha tudniillik — egészséges. Ha beteg, akkor beteg volt, démon volt negyvenéves korai előtt is. És démon lesz azután is. Az egészséges asszony szépen, bölcsen leéli a maga életét, a természet törvényei szerint s élvezi azokat az örömöket, amiket az élet minden korban nyújt. Amivel Schulchof doktor hallgatósága körében nem mindenki volt megelégedve. Hiszen nagyon sok asszony úgy szeret veszedelmes, titokzatos démon lenni . . . Hogyan élnek az emberek Moszkvában ? Az idegenek helyzete — Az orosz emhér a régi és az uj világ mesgyéjén — Nyugati üzletkezélés keleti lassúsággal — Oroszország parasztország — A szovjet urai amerikai városokat akarnak varázsolni a vadon orosz tájakra — Csicserin csak az amerikai kultúrától fázik. : t. y ■ London, március. (United Press.) Az emberek többsége szenzációs leleplezéseket vár az óban ujságtudósitótól, ki most jött egyenesen Moszkvából. Mindenki tudja, hogy tázovjet-Oroszors/tágban nagyon szigorú a cenzúra és ez a tudat mégj óbban felfokozza várakozásukat, mert mindenféle pletykát és izgalmas leleplezéseket várnak tőle. A nagyratörő ujságtudósitó válogathat is a szenzációkban. Leleplezheti a cár halálának titkos és eddig még nem ismert részleteit vagy közölheti azt a titkos levelezést, melyet egy regényes hajlandóságú népbiztos folytatott neiu tudom melyik nagyherceg leányával, aki valóság szerint kémkedni járt Oroszországban, Az éli feladatom mindennél jóval egjrszeriibb. Én arról akarok elmondani egyet és mást, hogy hogyan élnek az emberek Szovjet-Oroszország fővárosában, Moszkvában, s azt hiszem, erről is lehet elég érdekes dolgokat mondani. Azzal kezdhetném, hogy a Moszkvában élő ember sorsa attól függ, hogy »a munkás.- vagy .a burzsoáa-osztálylioz tartozik-e. Ha egyszerit üzletember. Vagy munkaadó, élhet kényelemben és fényűzésben, bár egyébként nem sok támogatást remélhet p szovjet-hatóságok részéről. Élele örök harc az adószedővel, ki semmire sem hajlandó inkább, mint arra,-hogy túlbecsülje jövedelmeit. Aztán meg tartósán küzd azért,1 lio: különböző engedményt és könnyítést eszközöljön ki a hatóságoktól, amire szüksége van hasznothajtó vállalkozásaihoz. A szovjet-politika, mely a forradalom négy első évében a könyörtelen elnyomást gyakorolta, a következő három .évben pedig rosszindulatú semlegességet tanúsított a privát üzletemberrel és vállalkozóval szemben, most szeimneiláthatóan más álláspontra helyezkedett. Kitűnt, hogy az állami és szövetkezeti üzemek nem igen hajtják azt a hasznot, melyet vártak tőlük, s ennek következtében több szabadságot és lehetőséget adlak a magánvállalkozásmik és tökének arra, hogy uj életre keltse az ipart és* a kereskedelmet. A kormánypolitika arra törekszik, hogy megállja a versenyt a külföldi iparral és a honi ipartelepekkel. Minden drága csak az idő olcsó A moszkvai idegen rendkívül drágán él, s ráadásul sokat küzd a hivatalok részéről tapasztalható akadékoskodással. De minden megszorításért és kellemetlenségért kárpótlást szerezhet magának, ha úgy akarja. Maga Moszkva bámulatosan szép város. A Kreml arany-kupoláinak* ágas-bogas tornyainak és kékes színű fedeleinek látványa, amint előtűnik napnyugatkor az ég vérvörös hátteréből,, valóban feledhetetlen látvány'. A tömzsi bérkocsis harsány kurjantásai, melyekkel figyelmezteti a' gondtalan gyalogjárókat: a holakarta utcákon tovosikló . csengő szán a hideg téli reggelen; az ökrös szekéren gubbasztó paraszt, ki szénát visz a vásárra, hogy csizmát vehessen az árán; az ezernyi templomharang csengő-bongó szava a vasárnapi istentisztelet előtt; a yöröspántlikás . gyermekek körmenetei és forradalmi danája; a vörös katonák lábainak ütemes dobbanása, mikór őrségükre tartanak: mindez feledhetetlen élmény', mely tele van színnel és regényességgel, s feledteti az idegennel a mindennapi politika csúf szennyét. A mostani orosz embernek eszébe sem ötlik az a gondolat, hogy bármily nyugati szokásnak Oroszországban való meghonosítása kiv ánatos volna reáttézve. De azért nem gondolja azt sem, hogy jó volna az, ami orosz. Oroszország uj társadalma, mindenesetre igyekszik megóvni azt, amit a régi orosz életben értékesnek tartott — különösen a művészetben—,.de ugyanakkor igyekszik átvenni a Nyugattól, különösen pedig Amerikától a nagy technikai vívmányokat, melyekben, a szovjet-unió nagyon is érzi szegénységét. Bizonyos igaz. hogy Szovjetoroszország technikai készségek tekintetében nagyon elmaradt a világtól. De az amerikai ember, mikor Oroszországba érkezik, csakis ezt a hiányt látja meg és erre a tényre alapítja benyomásait. Például hozzá van szokva az amerikai városok bámulatos közlekedési lehetőségeihez, mikor pedig Moszkvába érkezik, látja, hogy ebben , a tekintetben a kényelemnek vajmi csekély mértékére tarthat számot. Megismétlődik ugyanez a história, csakhogy más formában, mikor az ember bemegy egy moszkvai bankba és csekket akar beváltani, vágj' pénzt akar letétbe helyezni. Egyik hivatalnoktól a másikhoz küldik; a legjelentéktelenebb ügylet hat hivatalnok kezén megy át és hat hivatalnoknak aláírását követeli meg. A hosszú várakozás közben, inig . az ember henyélve támaszkodik az asztalhoz, bőven ráér elgondolkozni azon, hogy milyen is az a nyugati iizleikezelés, mikor keleti módszerrel bonyolítják te. Így aztán könnyű elképzelni, hogy az a jelentéktelen ügy, melyet egy amerikai bankban három perc alatt intéznének el, egy moszkvai fajtájú intézetben két vagy három órát követel magának. Csak figyelembe kell venni aztán azt is, hogy ezt az üzletet egy parasztországban bonyolítják, le, mely most kezdi beleélni magát az amerikai kereskedelem és ipar haladottságában. Semmi kétség, az idő pénz Moszkvában is, de az idő árfolyamát szörnyű alacsonyan jegyzik abban a városban. Ha bármily sürgős dolgod vari, jusson eszedbe, hogy egy pohár tea mindig sürgősebb a te dolgodnál az orosz embernek. Az orosz ember az élet lassúbb üteméhez, a puszta végtelen messzeségeihez van hozzászokva, és nem szereti, ha sürgetik. A jövő képe, ahogy a szovjet urai látják A szovjet urai érzik is ezt. A bolsevikok egész társadalmi és gazdasági programmja tehát azt tűzi célul, hogy Oroszországot kezdetleges parasztországból nagy iparíizö országgá fejlessze. A jövendőbeli Oroszország urainak képzeletében gazdag lesz nagyipari középpontokban. Azt akarják, hogy uj Chicagók támadjanak a. kaukázusi vadon helyén; hatalmas acélgyárakat akarnak alapítani a lomha parasztfalvak határában’; Pittsburgokat akarnak telepíteni a szelek dúlta pusztaságokon; azt akarják, hogy a rádió, a villamosság és a nagy gyári üzemek kora tudományosan megművelt . területek országutaivá fejlessze azokat a dülőutakat, melyeken küllőig dagasztja most a sarat az orosz paraszt ökrös szekere. ' Nemrég hosszasabban beszélgettem erről a dologról Csicserin külügyi népbiztossal. Csicserin, nem szólva államférfiúi tevékenységéről, költő és tehetséges zeneszerző, s alkalomadtán filozófus is, Oroszország amerikanizálására vonatkozó nézetei már . azért is érdekelnek, mert .hire jár, hogy ö lesz Szovjet- Oroszorszdg washingtoni nagykövete, ha megteremtik a normális viszonyokat az Egyesült-Államokkal. Beszéltünk az amerikai befolyásnak Európában való megnövekedéseiről, az amerikai tökének az ó-világba való özönléséről s az amerikai ellenőrzésnek Európa ipari, kerskedelmi és pénzügyi életében való jelentőségéről. Csicserin elöreláthatónak tartja, hogy ez amerikai tőke fel fogja keresni' Oroszországot is. Az orosz kommunisták, igy szólt, szeretnék elsajátítani a termelés és a szétosztás amerikai módszereit. Óhajtják: meghonosítani a földalatti vasutakat, közlekedési eszközöket és a rádiót is. Nem volna-e helyénléyő, kérdeztem, ha az amerikai kultúra is nyomon követné a dollárokat Oroszországba és magával vinne jó sokat az amerikai elgondolásokból, módszerekből és szokásokból is? Csicserin kissé megrüzkódott. Azután így felelt .hirtelen: — Lehetségesnek tartja-e, hogy Szovjetoroszország a rádióval, dinamóval és a villamos hirdétpsekkel együtt képes volna magáévá tenni Mutt és Jeff, Amerika tipikus alakjainak kultúráját is? Csicserin visszautasitja azt a feltevést, hogy az Amerikában népszerű fortélyok és fogások otthonossá válhatnának Oroszországban. .Mindent összetéve, arra lyukadt ki, hogy a szovjet-unió kész volna uj forradalmi alakulatában eltagadni keret gyanánt az amerikai gépi berendezkedést és technikai vezetést, de. a szovjetek : nem »dollárbajszó őrülettel«, hanem uj szociális tartalommal töltenék meg ezt a keretet. Hogy mit érthet azzal Csicserin ur, mikor »az amerikai keretnek u.i szociális tartalommal való megtöltéséről« beszél, Példázva láttam a moszkvai ultrarilodern színházban; melynek amerikai berendezésű színpadáról sajátszerüen hat némelykor a forradalmi dráma. Emlékszem például egy ott szinrekerült szatirikus revüre, mely a »lengyel militarizmust« és a francia képviselőkamarát figurázza ki az amerittti jazz hangjai közben. Oroszországnak technikai értelemben való »amerikanizálása« ez idő szerint mindenesetre vezető gondolata á Szovjet urainak. Egymásután veszik riiáris alkalmazásba az üzletvitel, a termelés, a szállítás, a közlekedés és a szétosztás atnerikai módszereit. Hogy az uj Oroszország mégis megvalósitja-e és mikor valósítja tneg ezt a programmot, mindenesetre oly kérdés, melyre csak az felelhet meg. In messzelátóval fegyverezi fel szemét és úgy néz a jövőbe. De csak a vak nem látja meg azokat az erőket, melyek Szovjet- Oroszországot az »amerikanizálás« felé hajtják. az amerikanizálás felé, melytől azt reméli, hogy visszasegiti még világhatalmi szerepéhez. Frederick Kuh.
