Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-04 / 61. szám

ft 1925. március 4. BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. LEIRER LORÍNCET LETARTÓZTATTAK A rendőrség az apát gyanúsítja a rablógyilkossá.? elkövetésével A nyomozás kezdettől fogva Leirer Lőrinc ellen irányult — Nincs konkrét bizonyíték Az öreg Leirer mindent tagad Házkutatást tartottak Leirer Amália aljának lakásán Budapestről jelentik: A rendőrség hétfőn éjjel clűállitorta a meggyilkolt Leirer Amália apját, Leirer Lőrinc házr tulajdonost a főkapitányságra, ahol nyomban megkezdték mint gyanúsított­­nak a kihallgatását. A kihallgatás \ é­­geztével kedden hajnalban őrizetbe vették a leánya meggyilkolásával gyanúsí­tott Leirer Lőrineet, akinek az egyik detektivszobában az asztalon vetettek ágyat. A váratlan for­dulat teljesen megtörte az öreg Leirert. A rendőri nyomozás vezetői ugyanis, noha kezdettől fogva öt gyanúsították a gyilkosság elkövetésével, szemtől-szem­­be úgy viselkedtek vele, mintha teljesen ártatlannak tartanák, sőt amikor egyes lapok célozgatni kezdtek Leirer bűnös­ségére, a nyomozás vezetői tanácsolták ■az apának, hogy indítson sajtópert a cikkek miatt. Közben detckih'ckkcl fi­gyeltették minden lépését. Az öreg Lei­rer, amikor ’ látt*a, hogy a rendőrségen őt csak mint tanút kezelik, teljesen fel­bátorodott, nagyhangú nyilatkozatokat tett a lapokban, amelyek a rendőri nyo­mozásnak számos támpontot nyújtottak — ellene. A figyeltetés azonban teljesen eredménytelen maradt, mert Leirer Lő­rinc a gyilkosság felfedezése óta a leg­nagyobb óvatossagot tanúsította élet­módjában és senkivel sem járt mostaná­ban, amelyeket régebben rendszeresen fölkeresett. A hatvanöt esztendős Leirer Lőriiic­­ről már régebbet: megállapítást nyert például az, hogy egy körülbelül har­mincöt éves moletí, jól öltözött nővel közelebbi baráti érintkezésben van. Ami­kor az öreg Leirer leánya meggyilkolá­sa utáni időben odahaza feküdt lakásán és azt mondta, hogy beteg, akkor ez a nő naphosszat nála tartózkodott, este nem látták elmenni, napközben azonban ki- és bejárt a házban, ilyenkor kisebb csomagokat is elvitt magával. A rend­őrség ezt a nőt szerette volna előkcri­­teni, de Leirer — aki a gyilkosság föl­fedezése óta minden szabad idejét Kers­­íens Tódor társaságában töltötte —■ so­hasem találkozott azóta ezzel a barát­nőjével. A nyomozás vezetői úgy okos­kodtak, hogy ha Kerstens nen: tartóz­kodna Budapesten, a magány rákény­szerítené Leirert arra, hogy felkeresse barátnőjét. Ezért a rendőrség adta azt a tanácsot Kerstensnek, hogy hagyja cl a nyo­mozás érdedében Magyarországot. Ez meg is történt, azonban nem veze­tett eredményre Leirer sokkal óvato­sabb volt, semhogy felkereste volna ba­rátnőjét. Hétfő éjszakai kihallgatása alkalmá­val Leirer Lőrinccel elsősorban ezt a kérdést akarták tisztázni, azonban nem volt hajlandó a nő nevét elárulni. Ez­után sorra vették azokat a gyar.uoko­­kat, amelyek külön-külön nem jelentő­sek ugyan, de egymás mellé csoportosít­va rendkívüli módon valószínűvé teszik, hogy Leirer Lőrinc gyilkolta meg leá­nyát. Első ilyen gyanuok: az angol­tapasz. Megállapítási nyert, hogy Leirer Lőrinc a gyilkosságot követő cgy-két napon át tapaszt hordott az arcán, ame­lyen karmolások nyomai látszottak. Ezt több tátin határozottan állította. Leirer Lőrinc tagadja, hogy tapaszt hordott volna. Ismeretes, hogy a lakásban meg­tartott helyszíni szemlén a padlón talál­tak is angoltapaszt: Második gyanuok, hogy Leirer Lőrinc a gyilkosság napján, december 22-ikén körülbelül kilenc óráig leánya lakásán tarózkodott. Ezt ö maga is beismeri, azt vallja azonban, hogy a gyilkosságnak későbbi időpontban, az ő távozása után kellett megtörténni. Terhelő körülmény az is, - amit Leirer Lőrinc maga mellett hozott fel egyik lap munkatársa előtt — hogy a gyilkosság után következő napon fel akarta keresni leányát és a ház kapujá­val szemközti üzletben e&y óra hosszat \ árakozott reá. Ez a vallomás ugy anis ellentétben van Leirer egyik korábbi vallomásával, amely szerint ő december 23- ikáu már ágyban fekvő beteg volt. A rendőrségnek egyébként is egy régi ta pa.sztalata, hogy'9 színhely visszahúzza a tettest és nem lehetetlen, hogy ez a magyarázata annak, hogy az öreg olyan sokat tartózkodott másnap leánya lakásának ablaka alatt. Gyanús a karácsonyfa-iigy is. Azt ál­lítja Leirer, hogy leányának karácsony­ra figyelmessége jeléül egy kis kará­csonyfát küldött és csak később tudta meg. mert közben betegen feküdt, hogy ezt a karácsonyfát nem lehetett kézbe­síteni. Először azt vallotta a rendőrsé­gen, hogy ű saját maga ment cl ahhoz a cukrászhoz, akinél a karácsonyfát megrendelte, érdeklődni, hogy a külde­ményt kézbesitették-e. Ekkor tudta meg, hogy leányát nem találták otthon. Egy másik alkalommal azt vallotta, hogy egy barátja ment el az ő kérésére, mert ő betegen feküdt és a barátjától értesült arról, hogy ajándékát nem tudta a cuk­rász kézbesíteni. Kihallgatták a cuk­rászt és ekkor kiderült, hogy nála senki sem érdeklődött, hogy a karácsonyi ajándékkal mi történt. Általában a legsúlyosabb terhelö-körülmény Leirer Lőrinc ellen az, hogy vallo­másai sok mindenben ellentmondók egymásnak. Betegségéről is egymásnak ellentmondó felvilágosításokat adott különböző ki­hallgatásai alkalmával. Leirer most azt áilitja, hogy december .23-ikén már be­teg volt és mondta leányának, hogy a következő nap lefekszik. Ezzel szemben a rendőrség megállapította, hogy de­cember 24-ikén. karácsony szent estéjén hozlak a számára a Baross-ucca 24. számú házba egy csomagot, hiába ko­pogtatták azonban az-ajtaját, semmi vá­laszt. nem kaptak. Az öreg ekkor nem volt ■odahaza. A csomagot nem is tudták neki átadni, hanem a házmesternél hagyták. Ezek szerint tellát az öreg Lei­rer legalább is december 23-ikán és 24- ikén nem volt ágyban fekvő beteg. Minthogy a betegségre való hivatko­zása ilyenformán nem fogadható el, fe­lette gyanús, hogy az üreg két hónapon keresztül nem törődött leányával. Kers­tens Tódor jegyzőkönyvileg azt vallot­ta. hogy ö több ízben irt Leirer Lőrinc­nek. mert Amáliától többszöri levélbeni sürgetés ellenére sem kapott választ. És Leirer Lőrinc mégsem tudakozódott leánya után, mégsem ment be a lakás­ba, ahova kulcsa volt és nem jelentette be leányát, mint eltüntet. Leirer Lőriiicre tartja terhelőnek a rendőrség azt is, — mint a Bácsmegyei Napló már megírta — hogy a gyilkos tettét a holttest és a bútorok elrendezé­sével kéjgyilkosságnak akarta feltüntet­ni, ami természetszerűleg az apát men­tesíti elsősorban a gyanú alól. Ennek az okoskodásnak némileg ellene szól — de szintén terhelő Leirer Lőrincre — négy tanú vallomása, akik szerint Leirer Amália panaszkodott nekik, hogy az apja öí több ízben szerel­mi ajánlatokkal ostromolta. A tanuk: bankigazgató, aki valaha Lei­rer Amáliával szoros érintkezésben volt, egy miniszteri tisztviselőnek a felesége, egy artista és Leirer Amáliának egyik volt cselédje határozottan állítják, hogy az öreg ember, aki minden fukarsága és kapzsisága mellett nagyon is szerette a nőket és egyik-másik viszonya sok pénzébe is kerüli, nem mint apa szerette leányát. Mint apa nagyon rideg volt hozzá, mert leányában a viruló, szőke szépséget látta, aki pent férkőzött a szi­véhez ugyan, de akit ő meg akart hó­dítani. Felmerül tehát j)z a gyanú, hogy a leány ellen merényletet akart elkövet­ni és mikor az ellenkezett, extázisában gyilkosságot követett cl. Leirer Lőrinc kihallgatása, során ritka nyugalommal és önfcgyelmezettséggel viselkedett. Minden szavát jól meggon­dolta. mielőtt kimondta és a közel négy óra hosszat tartó kihallgatás jegyző­­könyvi anyaga ilyenformán teljesen egységes, nincs abban egyetlen olyan pont sem, amelynek ' alapján uj irányt találhatna a nyomozás. Leirer vallomá­sában állandóan arra hivatkozott, hogy ő, aki gazdag ember, két háza vau Bu­dapesten, nem volt rászorulva leánya pénzére és semmi oka sem lehetett arra, hogy pénzvágyból gyilkosságot köves­sen el. A rendőri nyomozás ezzel szem­ben megállapította, hogy az öreg Leirer valósággal beteges módon szerette a pénzt, néni csak régebben, amikor uzsora kölcsönök folyósításával fog­lalkozott, amivel vagyonát szerezte, hanem a legutóbbi időben is. A gyanút Leirer Lőrmcre éppen Kerstens Tódor vallomásának erre vonatkozó része te­relte: Leirer Amália hollandus barátja ugyanis a következőket mondotta első kihallgatása alkalmával Leirer Lőrinc és leánya viszonyáról az anyagi kérdé­sekkel kapcsolatban: — ügy tudom, hogy a dúsgazdag édesapa» többször kért pénzt leányától, viták és veszekedések is voltak emiatt, mert Amália nagyon sokszor megtagad­ta apja kérését. — Nem volt arra eset, hogy a leányá­nak adott volna pénzt Leirer? — kér­dezte Kcrstenstől a kihallgatást fogana­tosító dr. Vogl József rendőrkapitány. — Egyetlen egyszer; -- mondta Kers­tens Tódor — tudomásom szerint akkor, amikor Konstantinápolyba utaztunk, adott a leányának kölcsön kétmillió ko­ronát. Máskor mindig ö kért a leánytól és ebből viharos jelenetek játszódtak le kettőjük között, amelyről mindig pa­naszkodott nekem Amália. Az éjjeli kihallgatás után reggel nyolc­kor újból elővették Leirer Lőrineet és folytatták kihallgatását egészen délután félhároinig. Áz újabb vallomás sem tűrt fel lényegesebb momentumokat. Az öreg Leirer gúnyos hangon felelgetett a kihallgatást végző rendőrtiszlviselök­­nck. \Szépen néznek ki az urak, — mon­dotta egyizben — ha igy akarnak gyil­kost fogni. A nyugodt, hideg, udvarias Leirer Lőrinc egyébként egyetlen arcizmával sem árulta el, hogy izgalmat érez. Min­den mondatnál, amit mint kifogást elő­terjesztett, rendkívül udvariasan felál­lott, meghajolt és bocsánatot kért, hogy észrevételt tenni bátorkodik. Délután félháromkor, amikor a kihall­gatást befejezték, Leirer Lőrinc udva­­varias hangon odafordult Vogl rendőr­­kapitányhoz : — Fognak még tőlem az urak bo­csánatot kérni azért, ami itt törté­nik, mert nem lehet egy embert alapos gya­­nuokok nélkül a rendőrség őrizetébe venni. Különben egyes lényeges momen­tumra majd a holnapi nap folyamán fo­gok reflektálni, akkor, amikor, remélem, ismét kihallgatásomra kerül a sor. Leirer ezután azt a kérését terjesz­tette elő, hogy öreg korára való tekin­tette! ne küldjék la á rendőrségi fog­dába, hanem otthon őrizzék a lakásán. Ezt a kérését azonban nem teljesítet­ték a atkái kevésbbé, mert délelőtt) kihallgatásával párhuzamo­san házkutatás folyt a lakásán. Kedden reggel a detektívek egész raja szállt ki a Baross-ucca 34. számú ház­ba. amelynek földszinti. 3. számú laká­sában lakik Leirer Lőrinc. A rendőrség a lakásba nem tudott mindaddig bejutni, amig nyíltan fel nem lépett , gyanújával Leirer ellen. Két Ízben megfordult ugyan a lakásban cgy-egy detektív, de formá­lis házkutatást nem tartottak. A Itázkii-* tatás déli tizenkét óráig tartott. Leirer Lőrinc nem volt jelen, mért kihallgatása ez idő alatt megszakítás nélkül folyt a rendőrségen. Leirer teljesen zárkózott életet- ólt és jóformán senki sem járt hozzá- A búto­rokat es a padlót teljesen belepte a por, mert a különc öreg évenként csak egy­szer engedett takarítani.- A <ietek 1 ivek­nek a házkutatás során siJterijlt olyan bűnjelre akadni, amelyből szintén azt következtetik, hogy Leirer Amáliát az apja gyilkolta meg. Találtak ugyanis egy vastag férfi alsónadrágot, amelyről egy vastag cérnagomb hiányzik, és há­rom gomb közül csak kettő van rajta. A Teréz-köruti lakásban viszont a gyilkos­ság felfedezése után egy cérnagombra akadlak, amelyről megállapították, hogy egy férfi-alsónadrágról eshetett le. A rendőrség véleménye szerint Leirer de­cemberben. a bideg időben, a most meg­talált vastag alsónadrágot viselhette és annak gombja, dulakodás közben eshe­tett le a meggyilkolt lakásában. A lakásban egy üres angoltapasz-do­­bozt is találtak. A nyomozás vezetőinek az volt a feltevésük, hogy a dulakodás közben Leirer megsérült és .sebeit ta­pasztotta le. Ezt kedden egy tanú vallo­mása is megerősítette. A vallomás sze­rint Leirer Lőrinc karácsony egyik napján reggel S és 9 óra között megjelent a Baross­­ucca 4. számú házban levő Wag­­ner-iizletében. ahol az ott alkalma­zott Leus Mária féltenyér nagyságú rózsaszínű angultapaszt ragasztott Leirer homlokára. A seb láthatólag karmoldstól eredhetett. A detektívek a Baross-uecából az Ülíői-ut 54. számú házba mentek, amely szintén Leirer tulajdona, azonban Itt nem került sor házkutatásra, mert Lei­rer Lőrinc karácsony óta nem fordult meg ebben a házban. A német leszerelés kérdése az angol alsóház előtt A kormány nem adhat még felvilágosítást Londonból jelentik: Az alsáház keddi ülésén Wűdgwcod-Bon azt a kérdést intézte a külügyi államtitkár­hoz, hogy felhasználhatja-e a rendel­kezésére álló részleteket Németország katonai leszerelése tekintetében an­nak bizonyítására, hogy milyen mér­tékben teljesítette Németország a szövetségesek kívánságait. Worthing­ton Ewans külügyi államtitkár azt válaszolta, hogy a szövetségközi ka­tonai ellenőrző bizottságnak 1924 szeptemberében és 1925 Januárjában végzett németországi szemléjéről szóló jelentés most fekszik felülvizsgálás végett a versaillesi szövetségközi bi­zottság előtt. Erről most még korai volna közlést tenni a nyilvánosság, számára mindaddig, míg a versaillesi bizottság jelentésével el nem készül. Wodewnodruik arra a kérdésére, hogy milyen leszerelési intézkedést foganatosított már a német kormány, az államtitkár kijelentette, hogy a szövetségközi bizottság jelentésében ezzel is foglalkozni fog. WedgWOOrí megkérdezte, hogy abban a helyzet­ben van-e a kormány, hogy általá­nos nyilatkozatot tegyen a leszere­lésről, Worthington azt válaszolta, hogy ebben a pillanatban nem szí­vesen tenne általános nyilatkozatot, mert attól (arí, hogy félrevezetné az interpelláló1..

Next

/
Thumbnails
Contents