Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-27 / 84. szám
1925. március 27. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. Böcklin unokája két hónapig be volt zárva Becskereken Még januárban történt. Kellemetlen szél fújt a Bega felől. Elegáns, sötétszürke felöltőben jött be a kávéházba. Erős vonásai, jó megjelenése és ez a télidőben használt felöltő 'természetesen nyomban felkeltette az újságíró érdeklődését, amely még jobban fokozódott, amikor kérdésedre azt a választ adták: Böcklin — svájci tojáskereskedő. Böcklinről csak egy asszociálás lehet: Böcklin, a festő, a múlt század egyik legnagyobb művészi egyénisége és, ha még azt is hozzáteszik, hogy svájci, már nem lehet kétség, hogy a név viselője rokoni kapcsolatban vau a nagy bázeli vándorral, akinek képeiért ezreket fizettek és elhagyatva, idegenek között halt meg valahol az olasz ég alatt. Böcklin és tojáskereskedő, tavaszi kabát januárban ?... Néhány perc múlva már asztalánál ittam a feketét és Böcklin ur elmondotta, hogy va'óban a művész családjából való, unokája a nagy Böcklinnek és azért jár felöltőben, mert téükabátját eladta: kellett a pénz. Többet nem mondott, de megbeszéltük, hogv estére újból találkozunk. * Közben megtudtam ró;a egyet-mást. Két éve van már Becskereken, ahová nagy reményekkel és tekintélyes számú svájci frankkal érkezett. Tojást és baromfit exportált Svájcba megbízói részére, majd önáilósitotta magát. Egy becskereki kereskedővel társult és exportüzletet létesítettek a tojás-baromfi brancsban. Nagy készletet halmoztak föl, főleg tojásból volt nagy raktáruk, de mielőtt elszállittatták volna az öszszevásárolt árut, egy éjszaka leégett a raktár és Böcklinnek nem maradt semmije. A raktár tekintélyes összegre volt biztosítva és néhány nap múlva Böck- Iint és társát letartóztatták, mert az a gyanú merült föl, hogy a raktárt maguk a tulajdonosok gyújtották fel, hogy hozzájuthassanak a biztosítási összeghez. Több mint két hónapot töltött a két üzlettárs a becskereki ügyészség fogházában, amikorra kiderült, hogy az egész gyanú alaptalan mende-roondából ered, amelyet a legcsekélyebb bizonyíték sem erősített meg. De akkor már nem volt üzlet és Böcklin, aki minden pénzét beleélte a vállalkozásba, a télikabátjától volt kénytelen megválni, hogy egy hónapra lakása és néhány napra ebédje legyen. Azóta él — senki sem tudja miből és várja a biztosítás likvidálását, hogy pénzt kapjon és végleg búcsút mondjon Becskereknek. Egyébként-Vilmos a keresztneve, 32 éves. ivott, nagyon sokat költött és nagyon keveset hagyott családjára. Azaz hogy mégis hagyott két örökséget: a nyughatatlan vérű kóbor művészi hajlamot és az ital szeretetek — Vándorolunk mindannyian — mondja csendesen —, az apám festő, a bátyám is fest még, én azonban semmit sem konyitok az ecsethez, de a másik családi örökségből kaptam : az italt — hisz látja ... Újból töltött és a pincér megint elvitte az asztalról az üres üveget. * Néhány héttel ezelőtt Böcklin Vilmosnak és társának kiadta az ügyészség az ártatlanság: bizonyítványt. A biztositó társaság kifizette a biztosítási összeget és Böcklin véglegesen likvidálta becskereki üzletét. Március elején néhány darab megmentett ezerdinárral végleg elhagyta Becskereket. Senki sem tudja, merre ment, csak annyit mondott ismerőseinek, hogy soha többé nem jön Jugoszláviába. * . . . Böcklin unokája két hónapig börtönben ült Becskereken és felöltőben' dideregte át a telet . . . k. m. Radics-interju a fogházban A horvát parasztpárt nem ad a parlamenti deklaráción túlmenő nyilatkozatot A beogradi »Vreme« zaerebí munkatársának sikerült bejutnia Radios Istvánhoz, akit a fogházi cellában politikai nyilatkozatra kért fel. Radies igen meglepődött, amikor az újságíró kívánságáról értesült és így szólt: — Legjobban szeretném, ha semmit se kérdezne tőlem- Nehéz beszélni. mert nem tudni, mi fog történni. Látom, hogy azok Beogradban anyny-ira mennek a nyilatkozatok kikényszerítésében. hogy az embernek kételkednie kell a horvát nép iránti testvéri szeretetheti. — Hogyan érti ezt. elnök ur? — kérdezte az újságíró. — Úgy. hogy mi már me mondottunk mindent, ami mondanivalónk volt. Ki az ördög gyanúsít egyáltalában azzal, hogy mi az állam ellen vagyunk? Megmondottuk, hogy a monarchia mellett vagyunk. A monarchia pedig olyan, amilyen a nép és a király. Azt is mondottuk, hov a király mellett vagyunk. Karagyorgye vies mellett! Nekik ez nem elég. Azt szeretnék, ha nemcsak a király, hanem a botozók mellett is nyilatkoznánk. Azt nem lehet- Davidovics felolvasta a nemzeti megegyezés blokkjának deklarációját. És ha az nem világos, akkor nem tudom, mi a világos. Egészen világos az mindenki számára, csakhogy vannak emberek, akik mindennap ni nyilatkozatokat követelnek: hogy kompromittáljanak bennünket a választók előtt, s azután az Isten tudia. hogy verifikálnák-c a mandátumainkat. — Pardon, elnök ur. hogy megy a vizsgálat? — szakította félbe az ujságiró. — Vígan, barátom, vígan! Ne beszéljünk erről. Alig várom, hogy 7 tárgyalásra kerüljön a sor. akkor majd sok mindent látnak nemcsak a horvátok. hanem többi testvéreink, a szerbek és szlovének is. Nem félek. mert. Strossmaverrel, együtt elmondhatom: a lelkiismeretem tiszta. Azt hittem, hogy ezt az öreg Pasics is fogja tudni, hiszen ő is ült börtönben. ~ —• Tehát, elnök ur. a horvát köztársasági parasztpárt valóban az állam. a dinasztia és a mostani alkotmány alapján való pozitív munka hive? — Igen és mindén hátsó gondolat nélkül. Csak kérem, ne irion erről semmit. Hiszen mi horvátok nem vagyunk gyerekek, hogv letérdeljünk és mindennap olyan nyilatkozatokat tegyünk, amilyeneket* sem az állam, sem a király nem követel, hanem csak némelyek. Pártpolitikai okokból. Mi megmondtuk, amit meg kellett mondani az állam és a nemzeti dinasztia érdekében: de talán csak nem beszélhetünk egy másik párt érdekében is. — Ugylátszi'k. elnök ur nem hiszi, hogy a nemzetgyűlés verifikálni fogja a horvát parasztpárt mandátumait? — Kétségesnek tartom, mert már nem hiszek többé a radikálisok politikai okosságában, ök tévedésben vannak, nem ismernek bennünket és ez a legnagyobb hibájuk. Ezt majd akkor fogják látni, amikor késő lesz Jedlicska & Comp. Vajdasági álmenekültek üzelmei Magyarországon — Zsaroló följelentésekkel zaklatják az utódállamok magyarjait * A féiliterek számát már nem tudtam pontosan észben tartani, de Böcklin tovább ivott rendületlenül. Nem tudora józan volt-e, vagy fátyolt borított a közelmúlt emlékezetére a savanyu bor' édes mámora. Úgy ült, mint délután a fekete mellett, arcának sötét bőre sem halaványabb, sem pirosabb nem volt semmivel, kék szeme tisztán, nyugodtan nézett a cigarettafüstbe, talán keresztül füstön, kávéházon, Becskereken és mindenen, ami közel volt, rossz volt, cl messze — havas hegyek közt pompázó zöld legelők hazájába, ahonnan évtizedek előtt egyszer elindult egy Böcklin világot járni vászonnal és ecsettel és ahonnan ő is eljött, a késő utód, hogy járja a világ országutjait, de Olaszország helyett hozzánk vetette a sors. Néha végigsimitotta a haját, amelynek koromfeketéjét már fakóvá színezte az ezüst szálak sokasága — alig pár évvel a harminc után. Beszélt . . . csendesen, keveset. Nagyapjáról, akit még ismert, de ritkán látott, mert Böcklin, a nagy Böcklin, nagyon ritkán volt otthon. A képeit nem igen látta, mert Olaszországban van legtöbb közü'ük. Személyes emléke nincs nagyapjáról semmi. A családi hagyomány — igy mondta — leginkább azt őrizte meg, hogy a nagyapa nagyon szépen festett, nagyon soka* keresett, de nagyon sokat Budapestről jelentik: A Jedlicska— Bolgár-féle rágalmazási pör fötárgyalásán a vádlott jogi képviselője, dr. Temunovich Zoltán rámutatott védőbeszéde során arra, hogy nem ár. Jed licska- Jenő az egyetlen átmenekült, aki valótlan tartalmú följelentésekkel zaklatja az utódállamokból Magyarországba optdlt magyarokat, mert hasonló paraziták egész serege él abból, hogy állítólagos menekült-voltát kamatoztatja és ennek elhitetésére vagy zsaroló szándékkal, vagy bosszúból följelentéseket gyárt az optáltak és a Budapestre randáit utódállam! magyarok ellen. A tárgyalás után kérdést intéztünk di. Temuuovich Zoltánhoz, aki a Vajdaságból Magyarországra optáltak egyesületének ügyésze, a bíróság előtt tett kijelentésére vonatkozólag. — Csakugyan tettem olyan kijelentést, — mondotta Tcniunoviéh — hogy az álnienekt'iltek egész serege veszélyezteti az optáltak biztonságát. Jedlicska és társai hazaárulás miatt jelentették fel azokat a vajdasági magyarokat, akik katonai. szolgálatot teljesítettek a jugoszláv hadseregben. A magyar hatóságok kezdetben hitelt adtak a följelentések jóhiszeműségének és a szokásos módon megindították az eljárást. Ennek a következménye volt, hogy nagyon sokan a zaklatások minden poklán átmentek, míg kiderült ártatlanságuk és lelepleződött a feljelentők gonosz lelkiilete. Ezek az álmenekültek okozták azt, hogy az utódállamok teülőt én lakó magyarok közt hitelre találhatott az a beállítás, hogy kockázatos vállalkozás ellátogatni Magyarországba. mert mindenki ki lehet téve annak. hogy bosszuföljelentés következtében a hatósági üldözések és zaklatások kálváriáján kell átmennie. Ma már óvatosabbak a hatóságok és nem ülnek föl a den unciái ásóknak. Számos esetben azonban kemény küzdelmet kellett kifejtenünk és gyakran évekig tartott, amig az üldözöttet meg tudtuk szabadítani lelkiismeretlen üldözőitől. Heim Antal szuboticai poptatanácsos esete, a kinek nevét annakidején belekeverték a Varga-féle kémkedési pörbe és minthogy nem tartotta tanácsosnak a másodfokú tárgyalást bevárni, átjött Magyarországba. Itt aztán két följelentést is adtak be ellene, hogy jugoszláv kém. A hatóságok felültek az alaptalan feljelentésnek és igy történt, hogy fegyelmi hatósága végzésével úgy á tényle- s ges szolgálatra, mint a nyugellátásra érdemtelennek találta. Esztendőkig tartó harc után . sikerült végre elérni, hogy rehabilitálják és csak ekkor nyeft megállapítást az is, hogy az a vasúti műm kás és altiszt, aki feljelentette, csak bosszút akart állni, mert Heim Antal annakidején, mint főnökük, lopásért fegyelmi büntetéssel sújtotta őket. Tipikus esetre világított rá az a pör is, a melyet 1924. februárjában tárgyalt le a budapesti büntetőtörvényszék $ es ztaktanácsa. Ezen a tárgyaláson leleplezték dr. Buday Pál volt szentai főszolgabírót, áld szintén mint állítólagos menekült követte el Magyarországon visszaéléseit A volt szentai főszolgabíróval szemben Oudö István kúriai bíró, a Tisza-pör tőtárgyalási elnöke volt a koronatanú, aki elmondotta, hogy 1917- ben a háború- alatl, az igazságügjutóniszíer utasítására SzomH orb a ment, begy mint vizsgálóbírói jogkörrel , is felruházott ügyész a Buday főszolgabíró elleni ügyeket kivizsgálja. Gadó elmondotta, hogy7 <a vizsgálat eredményeképpen megállapította Buday Pálnak hat-' van rendbeli közokirathamisiiás bűntettét, két rendbeli megvesztegetés bűntettét és harminckilenc rendbeli hivatali visszaélés vétségét. Ez az- erkölcsi deszperádó, akinek háború alatt elkövetett bűneit forradalmi idők • elfeledtették, i ‘ Magyarországon mint állítólagos menekült »a menekültek javára« pénzt gyűjtött. Tömeges , adóvégrehajtások Ar. adó-részletet nem fizetik a kereskedők A pénzügyminisztérium, mir* ismeretes. augusztus hónapban a kereskedők kívánságára megengedte, bogy indokolt esetekben a kereskedők az 1921—22. évtől számított hadinyereség-, vagyon- és forgalmi adót hat hónapos részletekben fizethessék ki. amely kedvezményt azonban mindenkinek kérelmeznie kellett. Az első részletét a, fizetési, meghagyás kézhezvételekor kellett volna leróni és a további fizetéseknek havonként egyforma részletekben kellett volna megtörténnie. Ezt a kedvezményt, a súlyos pénzügyi viszonyok miatt, csaknem mindenkereskedő kérelmezte, akik a kérvény^ benyújtása után várták annak elintézését, anélkül, hogy7 időközben az esedékes részleteket kifizették volna. A pénzügyminisztériumnak e tekintetben az az álláspontja, hogy a kérvények benyújtása nem mentesítette az adózókat legalább is a havi részletek fizetése alól és téves az a felfogás, hogy a részletfizetést a kérvény elintézése után kell megkezdeni, mert a kérvények feletti döntés esetleg csak hónapok* múlva •történik meg. Az adófizetést, illetve a részlettörlesztést az adókivetésről szóló értesítés kézhezvételekor kellett volna megkezdeni és igy azoknak. akik már szeptemberben kézhez vették az adókivetésről .szóló értesítést, március ^végénél későbbre halasztást nem kaphatnak■ Ezen az alapon a pénzügyi gazgatóságok már megkezdték -ezeknek az adóknak a behajtását és számos kereskedőnél végrehajtást is vezettek. Az adóhivatalok most — a kereskedők tömeges késedeímeskedésére való tekintettel — ismételten felhívják az adófizetőket, hogv az 1924 szeptemberében már esedékessé vált hadinyereség- és vagyonadójuknak a kérvény benyújtásától számított időponttól mostanáig esedékessé vált havi részleteket esve ni its ék ki és a további részletfizetési kötelezettségüknek is tegyenek eleget, mert különben — kérvénvükre való tekintet nélkül — hat hónán elmúltával egy összegben be fogják az adót hajtani.
