Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-26 / 83. szám

& oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 26.' Nem akarok soffőr lenni! Egy próbautazás tapasztalatai üj'eríkkoroaibau mindig sotiőr sze­rettem volna lenni, a soffőr és a bor­bély voltak a szerelmem tárgyai és so­káig haboztam: melyiket szeressem? Közben a modern technika fejlődött, de a borbélyipar nem ícjlödött és én rájöt­tem, hogy mégis csak a soiiőr az igazi pálya, amelyből derül fény. Istenként, ki tud tizenkét éves korában cllentállani az au tótul kölesnek? Ez a dallamos autútit­­lök hosszú időkre megfőzött és minden más gép, állat, ember iránti érdeklődést kiszorított a szivemből. Azóta én is fej lőiíiem és sokkal érdekesebb szerelmeim támadtak a soft őrségnél, amelynek azonban mindmáig élénk és őszinte cső dálója maradtam. Má-elmentem a soiiöriskolába. \ sojtöriskola az a hely, ahol elszánt fiatalembereket komplett soiiőrré képez­nek ki öreg, viharedzett sofiőrök. Vala­ki a múltkor ug.v nyilatkozott előttem, hogy minden soffőr tolvaj, mert benzint lop. — Jó. jó — védtem hajdani ideálomat lm könyvkereskedősegéd, ösmerősöm tudomány­ra könyvet lop? — Az más — mondotta az a könyvkereskedősegéd szomjbói lop. de a soffőr? — Benzinszomjból! — vágtam rágósán. Szegény soiiőr, íia szomjas, ne ihas­son pár deci rongyos benzint? Itt aztán nézeteltérések támadtak köztünk, mert ösmerősöm azt állította, hogy a soffőr eladja a lopott benzint. Ehhez az eszte­len feltevéséhez oly makacsul ragaszko­dott, hogy legszívesebben megvertem volna, ha testi előnyei nem lettek volna annyira nyilvánvalóak. Szóval felvételre jelentkeztem és egy öreg. stramm soffőr nyomban faggatni kezdett: — Vezetett már? Ajaj — legyintettem hanyag ele­ganciával — Pécsváradon teherautót. Perfekt teherautóvezető vagyok. Ezalatt koránk csoportosult több újonc, akik figyelmesen hallgatták a dis­kurzust. — Mit csinál, ha az úttesten jobbról is, balról is kocsik jönnek szemközt? — kérdezte a vén soffőr. Tovább megyek a kettő között — feleltem. — Muarha! — bömbölt a mester meg­vetően és a tanoncok kórusban röhög­tek — nekihajt a jobbszélsőnek! — Ebből karambol támad — vetettem közbe. — Nem támad! — torkolt le — mert a flakkeros eszenélkül menekül az útból. A jó soffőr nem tér ki az istennek se! E'. a tanoncok kórusban visszhangoz­­-fák: -a jó soffőr nem tér ki az istennek se! y ■ A7 udvaron három ronda taxi ácsor­góit felnyergelve, három kehes, ócska gebe. amiket már rég sintérkézre kellett volna adni. A mester beültetett egybe, kezembe adta a kormányt és elindított. Az első pillanatban az a gondolatom tá­madt, hogy meglógok az autóval, vala­hová messze, lőt-ávolon kívül, aztán ott­hagyom és tovább állok. De ez az ör­­döngős ember olyan viszonyban volt az autóival, mint a vadász a kutyáival. Rittyentett egy hosszút és az autó min­den tiltakozásom ellenére sarkon fordult és száguldott visszafelé. Idomított autó volt. Aztán valamennyien felkereked­tünk. A vén soffőr intett és a soffőr jelöl­tek megrohanták az autókat. Eli az öreg inc-Hé kerültem. Mig elhelyezkedtünk, valaki megitatta benzinnel az autókat. Ezek , az. iszákos skatulyák rengeteg benzint fogyasztottak, leszopták magu­kat a sárga földig, hisztériásán követe­­lődztek, morogtak és soha nem voltak megelégedve. ' Hangos töf-töí! kiáltással végre neki­lendültünk és iszonyú porfelhőben kirö­högtünk az országút«. Az autó egy forduló előtt szaladt, de a mester vidá­man hátrabeszélgetett. A legjobb utón voltunk, hogy beleszaladjunk egy bú­torkereskedő kirakatába. Kiáltani akar­tam, de úgyis késő lett volna. Csak be­hunytam a szememet és vártam a más­világot. Az autó retteneteset zökkent, tiira az ut közepén futott a kocsi és a mester hidegvérrel tovább magyarázott a tanoncoknak. A Benyovszki Móric egy szolid fiakkeros lehetett ehhez az ördöghöz képest. Kezdtem nem jól érezni magam. Ha az ember a járdáról látja jrubögni a délceg autókat, azt hiszi, hogy ez az örömök netovábbja. Pedig a soffőr élete ezer keserűséggel jár. Az I útkereszteződéseknél mindig hangosan .kell. tutulni, ismerni laedl az összes güd- I röket, lyukakat, az uccaszélességet, [hosszúságot és a járókelőket is, hogy !ki milyen sebességgel jár, sőt a rend­ért is ismerni keli. Például a dadák 'rendszerint kényelmesen ballagnák, a nagykereskedők és a vándorcigányok \ iszont sietve mennek. Ilyenkor számí­tásokat kell eszközölni a laLkiösmere­­tes sotíőruck. mennyi idő kell ahhoz, hogy ppm a járókelő Orra előtt szá­­gttldjón el, hogy az. illetőt kilelje a hi­deg. A mester rengeteg kuusztot csi­nált nekünk. Nyúzta az autót Kegyetle­nül. körbe futtatta, előre, hátra, inig a motor hirtelen didibe gurult, elkezdett morogni és mikor látta, hogy tiltakozá­sának nincs semmi foganatja, megma­kacsolta magát és a világért sem akart tovább metisi. Ekkor szembejött egy ló. Ettől aztán végkép megvadult'' az jautő. Ágaskodott, hörgött és hátrálni [kezdett. Az ilyen kisvárosi autók rém ím.odortalan parasztok, ijedősek és mindjárt elvesztik a fejüket, ha egy lo­vat látnak. A mester egy darabig biz­tatta. de mikor látta, hogy a szép szó nem használ, vad káromkodásba kez­dett, belerúgott dühösen és szidalmaz­ta az autót, akár egy fiakkeros a lovát. Természetesen ezt nem mipden káröröm nélkül néztem. Önkéntelenül is rokon­szenvezni kezdtem a lovakkal. A ló ön­zetlenebb állat az autónál. Rengeteg előnye van az autó felett. Mert a de­rék paripa még a halála után is hasz­nosítja magát. Virstlit csinálnak belőle. Az autóból pedig, sohase lesz virslii. Az autó. persze élvezte gazdája egetverö dühét, őt rugdalhatja másnap reggelig, nem fáj neki. Végül is cselhez folya­modtunk. Tüntetőleg meglő työ gtettük az orra előtt a benzines dobozt, mint a malacnak a’ kukoricás szakajtót. Ez hatott. (Hja, az autónak is megvan a maga lélektana.) Ivott az öreg szardi­­niás doboz, amennyi csak belefért, az­tán megtörölte a száját, a soffőr bő­gőmből ta a tartály csövét és eJindult. Nagy tócsa maradt utána. Mintha egy egész ménes delelt volna a lu’vén. Közben azonban velem is történt egy kis kalamitás. Jónást játszott velem a soffőr. Megállapította, hogy egy olyan ember iil a taligáján, akinek bűn terheli a lelkét. Mire ráeszméltem, hogy ez én vagyok, már le is rúgtak az autóról. Sajnos, egyetlen jóindulatú cetthal sem úszkált arra, -aki bekapott volna. Sőt rosszindulatú sem, És én a cetthal puha gyomra helyett az ut kemény kövére estem. Megszenvedtem tehát azért a vakmerőségért, hogy softer akartam lenni. Most már ne bántsanak tehát érte,: hogy vágyaim keletkezéséről és kudar­cáról c pár sorban beszámoltam. <♦. i.) Froreich — örült Elkészüli az elmeszakértők véleménye Budapestre! jelentik: A soproni tör-! vényszék orvosai dr. fltidovernig Ká­roly egyetemi magántanár, ellenőrző Szakértővel együtt elkészítették orvosi szakvéleményüket a gyilkos Froreich Ernő elmeállapotáról. A terjedelmes' orvosi szakvélemény elsősorban arra mutat rá, hogy Fro­reich Ernő súlyosan degencrált család­ból származik. Ősrégi, németországi eredetű famíliájában több elme- és ideg­beteg volt. Anyai ágon is terhelt. Édes­apja öngyilkosságot követett el. Exal­­tált, kiszámíthatatlan, könnyen ingerlé­keny, feltűnően lobbanékony ember volt. Emiatt fiatal korában több kellemetlen esete volt. Bár katonacsaládból szárma­zott és famíliájának ősi tradíciója volt, hogy minden fiát a hadseregbe adja, Froreich Ernőt polgári módra nevelték, elvégezte a gimnáziumot, majd az egye­temen jogot hallgatott és államtudomá­nyi doktorátust szerzett. Tanulmányait nehezen végezte el, csak közepes tanuló volt. A jogi stúdiumok iránt kevés fogé­konyságot érzett, nem érdekelték, in­kább zenének szentelte magát. Néhány műdalt komponált, sokat zongorázott. Állandóan beteges nagyzolással beszélt művészi hivatottságáról. Mindenképpen hires: nagy ember akart lenni. Azt hitte, hogy szerzeményeivel és zongoratudá­sával meg.is szerzi a világhírt. Huzamo­sabb időt töltött künn Parisban, de soha komoly munkát nem végzett. Anyagi gondjai sohasem voltak. A pénz igazi értékét nem ismerte. A háború folyamán ápolták a Schwar­­tzer-szanatóriumban. Mániákusan jóté­konykodni akaró ember volt. Meseszerül ajándékokat akart állandóan a hadban­­álló katonákhoz juttatni, de természete­sen ez csak terv maradt, mert sohasem volt nagyobb vagyona. A gondos orvosi ápolás talpraállította, a szanatóriumban megnyugodott és a családja kérésére ki­bocsátották az intézetből. Nem sokkal később megnősült, majd tisztviselője lett a Pesti Kereskedelmi Banknak. Ez volt első pénzkereső állása, de itt is feltűnt indulatosságával és hevességével. Rend­szeres bankmunkdra nem használhatták, ezért Idegen nyelvtudása miatt tolmács! és fordítói szolgálatra osztották be. So­kat kellett a bank külföldi komittenseivel érjnkeznie, de ezen a helyen sem hagy­hatták soká, mert a felekkel nem a leg­udvariasabban tárgyalt. Helyzete lak­hatatlanná vált, ki kellett lépnie a bank­ból és ettől kezdve önállóan kezdett bank- és tőzsde üzletekkel foglalkozni. A számolni nem tudó, a Pénz értékeléséhez nem értő ember nem tudott ennek a fel­adatnak megfelelni, ebből is bonyodal­mas következményű ügyei támadtak. Az orvosok Froreich vizsgálata köz­ben megkísérelték, hogy tőle szörnyű tettének magyarázatát kapják. Logikus feleletet nem tudott a gyilkosságra néz­ve adni és úgy tapasztalták, hogy Fro­reich még ma sincs tisetában cselekede­tének Súlyával. Állítása szerint nem ké­szülődött a gyilkosságra és már nem is tudja, hogy került rá a sor, hogy apósát megfojtsa. Mai helyzetével sincs tisztá­ban, a fogházban való létét sem tudja értékelni és bár megszokott környezete, családja, kis fia hiányzik, mélyebb ki­­váukozást utánuk nem érez. Teljesen közömbös mindennel szemben, nin nek kívánságai, sem panaszai. Végeredményben az orvosok megálla­pítják, hogy a beteg idegzetű Froreich sohasem volt normális. A szanatórium­ból való kibocsáttatása után állapota ja­vult volt, de korántsem volt gyógyult. Az azóta elmúlt esztendők -során álla­pota rosszabbodott, úgy, hogy Froreich Ernőben hiányzott a helyes erkölcsi ér zés, a nyugodt ítélőképesség és a csele­kedetek helyes szemlélete. Feldúlt ideg­állapotából könnyeit ragadtathatta ma­gát gyilkosságra, mert híján volt ennek a cselekedetnek szörnyűségével. Abnor­­mis idegállapotából folyt,, hogy előbb leplezni akarta tettét, majd hirtelen, lát­va a körülötte összébbszoruló gyűrűt, bevallotta tettét, bár még akkor sem le­hetett tisztában a gyilkosság szörnyű ségével. Mindazok az izgalmak, ame­­jjlyeket a gyilkosság előtt, alatt és után 1 átélt, teljesen felőrölték idegzetét és a felbomló-munka még ma sem szűnt meg. Állapotában javulás aligha várha­tó, még akkor sem, ha megfelelő gyógy­kezelésben lenne része. Betegségének faját az orvosok nem tudták pontosan megállapítani, inert ahhoz állandó, kli­nikai megfigyelés kellene. Froreich Ernő beszámithatóságát az orvosi szakvélemény a gyilkosság elkö­vetésekor feltétlenül korlátozottnak tart­ja. Mai állapotában föltétlenül szüksé­gesnek vélik zárt intézetben védő elhe­lyezését, mert köz- és önveszélyes el­mebetegnek tekinthető, aminek bizony­ságául az orvosok részletes kórképet rajzoltak azokról a rettentő rohamokról, amelyek éjszakánként a gyilkost meg­lepik. Az orvosszakértők véleményének megérkezte után a soproni törvényszék fog határozni afelett, hogy Frereicb Er­nőt elmegyógyintézetbe utaltatja-e, vagy pedig még egyszer megvizágáltat­­ja az igazságügyi orvosi tanács tagjai által. A francia kommunisták védik az elzászi németeket Követelik a német nyelv tanítását az iskolákban Parisból jelentik: A kamara szerdai ülésén Hauhel kommunista képviselő németnyelvű beszédet tartott a kormány é; az egy híz közt kitört iskola-harc vitájában. Kijelentette, Hogy ő és pártja nem hívei sem az egyházi, sem pedig a mostani világi iskolának, mert mind­kettő a burzsoázia szellemében neveli a; ifjúságot, mégis megnyugvással veszi tudomásul, hogy a kormány a papság­gal szemben a világi iskolák melleit elöntött. Szükségesnek tartja, hogy az iskolákban mindenütt tegyék kötelezővé a német nyelv tanításéit. Helyesli és pártjával együtt támogatja Zorn von Bullaeh elzászi autonomista törekvéseit Helyesli az autonómiaiaknak azt a kí­vánságát, hogy az elzászi katonákat külön elzászi ezredekbe osszák be, ahol a tissiek is elzásziak. Követeli, hogy az e zászi hivatalnokok a francián kí­vül német nyelven is érintkezzenek a ' lakossággal. Painlevé a beszéd után kijelentette, sajnálja, hogy megengedte, hogy Hau­­bel német nyelven beszélhessen. Figye­lembe vette, hogy Haubel még nem tanulhatta meg a francia nyelvet, de azt hitte, hogy mmt jó francia hazafi g beszélni. Herriot szintén tiltakozott kommunisták kívánságai ellen. Ä lakástörvény meghosszabbítása törvénytelen A üoviszadi törvényszék itéletUeg ki­mondta, hogy a lakástörvény megszűnt Hirt adtunk már arról, hogy a sentai járásbíróság egy konkrét ügyben ki­mondta, hogy az a minisztertanácsi ren­delet, amely a lakástörvény érvényét- a ia­­lakás­meghosszabbitja, nem érvényes kasok felmondása tekintetében a törvény előtti szabályrendeletek vannak érvényben. A novisadi törvényszék már január 1-én teljes ölési határozatban ha­sonló álláspontra helyezkedett. A novisadi törvényszék felebbviteli tanácsa most tárgyalta az első lakás­pert. Nagy Ferenc titeii háztulajdonos felmondta lakójának, Ott Ignác-nak a lakását. Ott ellen mondott, a titeli já­rásbíróság azonban a felmondást haíá­­' ában fentartotta s elrendelte Ott ki­­akoltatását. A lakó az Ítélet ellen fe­­lebbezett. A fe’ebbvitcii bír óság- ki­­mond'a, hogy a 'akás’örvény érvénye 1924. december 31-ikével megszűnt s a minisztertanácsnak nem volt joga azt rendeletileg meghosszabbítani. A bíróság arra uíasitottá a felperes háztulajdonost, hogy mártássá be Bács­­megye területén a lakástörvény életbe­lépése előtt érvényben volt szabályren­deletet, annak megállapítása végett, hogy e szerint vo't-e joga a lakást fel­mondani. A tárgyalás folytatására ápri­lis 29-ikére tűztek ki határnapot, mert remélhető, hogy addigra us költségvetési tizenkettedekről szóló törvényben tör­vényhozási utón rendezik a lakáskér­dést is.

Next

/
Thumbnails
Contents