Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-26 / 83. szám
& oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 26.' Nem akarok soffőr lenni! Egy próbautazás tapasztalatai üj'eríkkoroaibau mindig sotiőr szerettem volna lenni, a soffőr és a borbély voltak a szerelmem tárgyai és sokáig haboztam: melyiket szeressem? Közben a modern technika fejlődött, de a borbélyipar nem ícjlödött és én rájöttem, hogy mégis csak a soiiőr az igazi pálya, amelyből derül fény. Istenként, ki tud tizenkét éves korában cllentállani az au tótul kölesnek? Ez a dallamos autútitlök hosszú időkre megfőzött és minden más gép, állat, ember iránti érdeklődést kiszorított a szivemből. Azóta én is fej lőiíiem és sokkal érdekesebb szerelmeim támadtak a soft őrségnél, amelynek azonban mindmáig élénk és őszinte cső dálója maradtam. Má-elmentem a soiiöriskolába. \ sojtöriskola az a hely, ahol elszánt fiatalembereket komplett soiiőrré képeznek ki öreg, viharedzett sofiőrök. Valaki a múltkor ug.v nyilatkozott előttem, hogy minden soffőr tolvaj, mert benzint lop. — Jó. jó — védtem hajdani ideálomat lm könyvkereskedősegéd, ösmerősöm tudományra könyvet lop? — Az más — mondotta az a könyvkereskedősegéd szomjbói lop. de a soffőr? — Benzinszomjból! — vágtam rágósán. Szegény soiiőr, íia szomjas, ne ihasson pár deci rongyos benzint? Itt aztán nézeteltérések támadtak köztünk, mert ösmerősöm azt állította, hogy a soffőr eladja a lopott benzint. Ehhez az esztelen feltevéséhez oly makacsul ragaszkodott, hogy legszívesebben megvertem volna, ha testi előnyei nem lettek volna annyira nyilvánvalóak. Szóval felvételre jelentkeztem és egy öreg. stramm soffőr nyomban faggatni kezdett: — Vezetett már? Ajaj — legyintettem hanyag eleganciával — Pécsváradon teherautót. Perfekt teherautóvezető vagyok. Ezalatt koránk csoportosult több újonc, akik figyelmesen hallgatták a diskurzust. — Mit csinál, ha az úttesten jobbról is, balról is kocsik jönnek szemközt? — kérdezte a vén soffőr. Tovább megyek a kettő között — feleltem. — Muarha! — bömbölt a mester megvetően és a tanoncok kórusban röhögtek — nekihajt a jobbszélsőnek! — Ebből karambol támad — vetettem közbe. — Nem támad! — torkolt le — mert a flakkeros eszenélkül menekül az útból. A jó soffőr nem tér ki az istennek se! E'. a tanoncok kórusban visszhangoz-fák: -a jó soffőr nem tér ki az istennek se! y ■ A7 udvaron három ronda taxi ácsorgóit felnyergelve, három kehes, ócska gebe. amiket már rég sintérkézre kellett volna adni. A mester beültetett egybe, kezembe adta a kormányt és elindított. Az első pillanatban az a gondolatom támadt, hogy meglógok az autóval, valahová messze, lőt-ávolon kívül, aztán otthagyom és tovább állok. De ez az ördöngős ember olyan viszonyban volt az autóival, mint a vadász a kutyáival. Rittyentett egy hosszút és az autó minden tiltakozásom ellenére sarkon fordult és száguldott visszafelé. Idomított autó volt. Aztán valamennyien felkerekedtünk. A vén soffőr intett és a soffőr jelöltek megrohanták az autókat. Eli az öreg inc-Hé kerültem. Mig elhelyezkedtünk, valaki megitatta benzinnel az autókat. Ezek , az. iszákos skatulyák rengeteg benzint fogyasztottak, leszopták magukat a sárga földig, hisztériásán követelődztek, morogtak és soha nem voltak megelégedve. ' Hangos töf-töí! kiáltással végre nekilendültünk és iszonyú porfelhőben kiröhögtünk az országút«. Az autó egy forduló előtt szaladt, de a mester vidáman hátrabeszélgetett. A legjobb utón voltunk, hogy beleszaladjunk egy bútorkereskedő kirakatába. Kiáltani akartam, de úgyis késő lett volna. Csak behunytam a szememet és vártam a másvilágot. Az autó retteneteset zökkent, tiira az ut közepén futott a kocsi és a mester hidegvérrel tovább magyarázott a tanoncoknak. A Benyovszki Móric egy szolid fiakkeros lehetett ehhez az ördöghöz képest. Kezdtem nem jól érezni magam. Ha az ember a járdáról látja jrubögni a délceg autókat, azt hiszi, hogy ez az örömök netovábbja. Pedig a soffőr élete ezer keserűséggel jár. Az I útkereszteződéseknél mindig hangosan .kell. tutulni, ismerni laedl az összes güd- I röket, lyukakat, az uccaszélességet, [hosszúságot és a járókelőket is, hogy !ki milyen sebességgel jár, sőt a rendért is ismerni keli. Például a dadák 'rendszerint kényelmesen ballagnák, a nagykereskedők és a vándorcigányok \ iszont sietve mennek. Ilyenkor számításokat kell eszközölni a laLkiösmeretes sotíőruck. mennyi idő kell ahhoz, hogy ppm a járókelő Orra előtt szágttldjón el, hogy az. illetőt kilelje a hideg. A mester rengeteg kuusztot csinált nekünk. Nyúzta az autót Kegyetlenül. körbe futtatta, előre, hátra, inig a motor hirtelen didibe gurult, elkezdett morogni és mikor látta, hogy tiltakozásának nincs semmi foganatja, megmakacsolta magát és a világért sem akart tovább metisi. Ekkor szembejött egy ló. Ettől aztán végkép megvadult'' az jautő. Ágaskodott, hörgött és hátrálni [kezdett. Az ilyen kisvárosi autók rém ím.odortalan parasztok, ijedősek és mindjárt elvesztik a fejüket, ha egy lovat látnak. A mester egy darabig biztatta. de mikor látta, hogy a szép szó nem használ, vad káromkodásba kezdett, belerúgott dühösen és szidalmazta az autót, akár egy fiakkeros a lovát. Természetesen ezt nem mipden káröröm nélkül néztem. Önkéntelenül is rokonszenvezni kezdtem a lovakkal. A ló önzetlenebb állat az autónál. Rengeteg előnye van az autó felett. Mert a derék paripa még a halála után is hasznosítja magát. Virstlit csinálnak belőle. Az autóból pedig, sohase lesz virslii. Az autó. persze élvezte gazdája egetverö dühét, őt rugdalhatja másnap reggelig, nem fáj neki. Végül is cselhez folyamodtunk. Tüntetőleg meglő työ gtettük az orra előtt a benzines dobozt, mint a malacnak a’ kukoricás szakajtót. Ez hatott. (Hja, az autónak is megvan a maga lélektana.) Ivott az öreg szardiniás doboz, amennyi csak belefért, aztán megtörölte a száját, a soffőr bőgőmből ta a tartály csövét és eJindult. Nagy tócsa maradt utána. Mintha egy egész ménes delelt volna a lu’vén. Közben azonban velem is történt egy kis kalamitás. Jónást játszott velem a soffőr. Megállapította, hogy egy olyan ember iil a taligáján, akinek bűn terheli a lelkét. Mire ráeszméltem, hogy ez én vagyok, már le is rúgtak az autóról. Sajnos, egyetlen jóindulatú cetthal sem úszkált arra, -aki bekapott volna. Sőt rosszindulatú sem, És én a cetthal puha gyomra helyett az ut kemény kövére estem. Megszenvedtem tehát azért a vakmerőségért, hogy softer akartam lenni. Most már ne bántsanak tehát érte,: hogy vágyaim keletkezéséről és kudarcáról c pár sorban beszámoltam. <♦. i.) Froreich — örült Elkészüli az elmeszakértők véleménye Budapestre! jelentik: A soproni tör-! vényszék orvosai dr. fltidovernig Károly egyetemi magántanár, ellenőrző Szakértővel együtt elkészítették orvosi szakvéleményüket a gyilkos Froreich Ernő elmeállapotáról. A terjedelmes' orvosi szakvélemény elsősorban arra mutat rá, hogy Froreich Ernő súlyosan degencrált családból származik. Ősrégi, németországi eredetű famíliájában több elme- és idegbeteg volt. Anyai ágon is terhelt. Édesapja öngyilkosságot követett el. Exaltált, kiszámíthatatlan, könnyen ingerlékeny, feltűnően lobbanékony ember volt. Emiatt fiatal korában több kellemetlen esete volt. Bár katonacsaládból származott és famíliájának ősi tradíciója volt, hogy minden fiát a hadseregbe adja, Froreich Ernőt polgári módra nevelték, elvégezte a gimnáziumot, majd az egyetemen jogot hallgatott és államtudományi doktorátust szerzett. Tanulmányait nehezen végezte el, csak közepes tanuló volt. A jogi stúdiumok iránt kevés fogékonyságot érzett, nem érdekelték, inkább zenének szentelte magát. Néhány műdalt komponált, sokat zongorázott. Állandóan beteges nagyzolással beszélt művészi hivatottságáról. Mindenképpen hires: nagy ember akart lenni. Azt hitte, hogy szerzeményeivel és zongoratudásával meg.is szerzi a világhírt. Huzamosabb időt töltött künn Parisban, de soha komoly munkát nem végzett. Anyagi gondjai sohasem voltak. A pénz igazi értékét nem ismerte. A háború folyamán ápolták a Schwartzer-szanatóriumban. Mániákusan jótékonykodni akaró ember volt. Meseszerül ajándékokat akart állandóan a hadbanálló katonákhoz juttatni, de természetesen ez csak terv maradt, mert sohasem volt nagyobb vagyona. A gondos orvosi ápolás talpraállította, a szanatóriumban megnyugodott és a családja kérésére kibocsátották az intézetből. Nem sokkal később megnősült, majd tisztviselője lett a Pesti Kereskedelmi Banknak. Ez volt első pénzkereső állása, de itt is feltűnt indulatosságával és hevességével. Rendszeres bankmunkdra nem használhatták, ezért Idegen nyelvtudása miatt tolmács! és fordítói szolgálatra osztották be. Sokat kellett a bank külföldi komittenseivel érjnkeznie, de ezen a helyen sem hagyhatták soká, mert a felekkel nem a legudvariasabban tárgyalt. Helyzete lakhatatlanná vált, ki kellett lépnie a bankból és ettől kezdve önállóan kezdett bank- és tőzsde üzletekkel foglalkozni. A számolni nem tudó, a Pénz értékeléséhez nem értő ember nem tudott ennek a feladatnak megfelelni, ebből is bonyodalmas következményű ügyei támadtak. Az orvosok Froreich vizsgálata közben megkísérelték, hogy tőle szörnyű tettének magyarázatát kapják. Logikus feleletet nem tudott a gyilkosságra nézve adni és úgy tapasztalták, hogy Froreich még ma sincs tisetában cselekedetének Súlyával. Állítása szerint nem készülődött a gyilkosságra és már nem is tudja, hogy került rá a sor, hogy apósát megfojtsa. Mai helyzetével sincs tisztában, a fogházban való létét sem tudja értékelni és bár megszokott környezete, családja, kis fia hiányzik, mélyebb kiváukozást utánuk nem érez. Teljesen közömbös mindennel szemben, nin nek kívánságai, sem panaszai. Végeredményben az orvosok megállapítják, hogy a beteg idegzetű Froreich sohasem volt normális. A szanatóriumból való kibocsáttatása után állapota javult volt, de korántsem volt gyógyult. Az azóta elmúlt esztendők -során állapota rosszabbodott, úgy, hogy Froreich Ernőben hiányzott a helyes erkölcsi ér zés, a nyugodt ítélőképesség és a cselekedetek helyes szemlélete. Feldúlt idegállapotából könnyeit ragadtathatta magát gyilkosságra, mert híján volt ennek a cselekedetnek szörnyűségével. Abnormis idegállapotából folyt,, hogy előbb leplezni akarta tettét, majd hirtelen, látva a körülötte összébbszoruló gyűrűt, bevallotta tettét, bár még akkor sem lehetett tisztában a gyilkosság szörnyű ségével. Mindazok az izgalmak, amejjlyeket a gyilkosság előtt, alatt és után 1 átélt, teljesen felőrölték idegzetét és a felbomló-munka még ma sem szűnt meg. Állapotában javulás aligha várható, még akkor sem, ha megfelelő gyógykezelésben lenne része. Betegségének faját az orvosok nem tudták pontosan megállapítani, inert ahhoz állandó, klinikai megfigyelés kellene. Froreich Ernő beszámithatóságát az orvosi szakvélemény a gyilkosság elkövetésekor feltétlenül korlátozottnak tartja. Mai állapotában föltétlenül szükségesnek vélik zárt intézetben védő elhelyezését, mert köz- és önveszélyes elmebetegnek tekinthető, aminek bizonyságául az orvosok részletes kórképet rajzoltak azokról a rettentő rohamokról, amelyek éjszakánként a gyilkost meglepik. Az orvosszakértők véleményének megérkezte után a soproni törvényszék fog határozni afelett, hogy Frereicb Ernőt elmegyógyintézetbe utaltatja-e, vagy pedig még egyszer megvizágáltatja az igazságügyi orvosi tanács tagjai által. A francia kommunisták védik az elzászi németeket Követelik a német nyelv tanítását az iskolákban Parisból jelentik: A kamara szerdai ülésén Hauhel kommunista képviselő németnyelvű beszédet tartott a kormány é; az egy híz közt kitört iskola-harc vitájában. Kijelentette, Hogy ő és pártja nem hívei sem az egyházi, sem pedig a mostani világi iskolának, mert mindkettő a burzsoázia szellemében neveli a; ifjúságot, mégis megnyugvással veszi tudomásul, hogy a kormány a papsággal szemben a világi iskolák melleit elöntött. Szükségesnek tartja, hogy az iskolákban mindenütt tegyék kötelezővé a német nyelv tanításéit. Helyesli és pártjával együtt támogatja Zorn von Bullaeh elzászi autonomista törekvéseit Helyesli az autonómiaiaknak azt a kívánságát, hogy az elzászi katonákat külön elzászi ezredekbe osszák be, ahol a tissiek is elzásziak. Követeli, hogy az e zászi hivatalnokok a francián kívül német nyelven is érintkezzenek a ' lakossággal. Painlevé a beszéd után kijelentette, sajnálja, hogy megengedte, hogy Haubel német nyelven beszélhessen. Figyelembe vette, hogy Haubel még nem tanulhatta meg a francia nyelvet, de azt hitte, hogy mmt jó francia hazafi g beszélni. Herriot szintén tiltakozott kommunisták kívánságai ellen. Ä lakástörvény meghosszabbítása törvénytelen A üoviszadi törvényszék itéletUeg kimondta, hogy a lakástörvény megszűnt Hirt adtunk már arról, hogy a sentai járásbíróság egy konkrét ügyben kimondta, hogy az a minisztertanácsi rendelet, amely a lakástörvény érvényét- a ialakásmeghosszabbitja, nem érvényes kasok felmondása tekintetében a törvény előtti szabályrendeletek vannak érvényben. A novisadi törvényszék már január 1-én teljes ölési határozatban hasonló álláspontra helyezkedett. A novisadi törvényszék felebbviteli tanácsa most tárgyalta az első lakáspert. Nagy Ferenc titeii háztulajdonos felmondta lakójának, Ott Ignác-nak a lakását. Ott ellen mondott, a titeli járásbíróság azonban a felmondást haíá' ában fentartotta s elrendelte Ott kiakoltatását. A lakó az Ítélet ellen felebbezett. A fe’ebbvitcii bír óság- kimond'a, hogy a 'akás’örvény érvénye 1924. december 31-ikével megszűnt s a minisztertanácsnak nem volt joga azt rendeletileg meghosszabbítani. A bíróság arra uíasitottá a felperes háztulajdonost, hogy mártássá be Bácsmegye területén a lakástörvény életbelépése előtt érvényben volt szabályrendeletet, annak megállapítása végett, hogy e szerint vo't-e joga a lakást felmondani. A tárgyalás folytatására április 29-ikére tűztek ki határnapot, mert remélhető, hogy addigra us költségvetési tizenkettedekről szóló törvényben törvényhozási utón rendezik a lakáskérdést is.
