Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-26 / 83. szám
2. oiđai. BACSMLGYE1 NAPLÓ 1925. március 26. á javára szolgál, amelyet a kormány. képvisel. kel kiált ások az ellenzékről: Ez 'szolizma. Uzunavics: Polics azt állította beszedőben, hogy a kormány bírói döntésektől teszi függővé a maga határozatát, amely bírói döntéseknek azonban más értelmük van, mint umit a kormány nekik tulajdonit. Kijelenti, hogy a kormány akciójának nincs erősebb fedezete, mint maga az a beszéd, amit Polios ma elmondott. Polics ugyanis clíogaáia azt a feltevést, hogy a Raáics-yárt tagja u moszkvai purusziinternaciohálénak és ezzel a III. Internacionálénal: is. Felkiáltások az cllenzékröt: Nem igaz! Hazugság! Zsatiics (Radics-párti): Csalás! .4- elnök ezért a közbeszólásért Zsanicsot rendreutasitja. Uzunovies: Poliesnak, mint egyetemi tanárnak jó hire van és éppen ezért nem tételezhető,tel róla, hogy beszédében hibás kifejezéseket használt volna. Polics beszédét nem lehet máskép értelmezni, csak úgy, hogy a Radics-párt belépett a kommunista internacionáléba. Az igazolóbizottság döntését nem a kormánynak. vagy valamely közigazgatási hatóságnak a döntésére alapította, hanem tisztára az alkotmányra és a törvényekre. Az igazolóbizottság belement a dolgok vizsgálatába és uv'- találta, hogy a képviselők közi vannak olyanok, ukik nem tarthatják meg mandátumaikat. (Heves ellentmondások az ellenzékről.) ,,A parlament kapui nyitva maradnak a becsületes horváloknak“ Uzunovies: Súlyos dolog, hogy az ellenzék egy világos határozatot úgy akar feltüntetni a nyilvánosság előtt, mintha az igazolóbizottság határozata a horvát nép ellen irányulna. Felkiáltások az ellenzékről: Ez igy van! (Eles szóváltás támad az ellenzék és a kormánypárt között.) Uzunovies: .4 horvát nép iránt érzett testvéri szeretetünk teszi kötelességünkké, hogy minden ilyen állítást a leghatározottabban visszautasítsunk. Épen arról van szó, hogy segítsünk népünk horvát részén, amelynek ezzel akarjuk előmozdítani haladását. (Viharos tiltakozás az ellenzéken.) A horvát népet lei kell gyógyítani a veszedelmes demagógiából. Nem lehet még tudni -r- folytatja Uzunovies —, hogy mi lesz a végső döntés ebben a kérdésben, mert még a parlamentnek meg kell hozni határozatát, azonban még az igazolóbizottsdg döntése után sincsenek bezárva ennek a háznak a kapui egyetlen becsületéé) horvát előtt sem. aki nem tagja a III. Internacionálénak. Ha uj választásra kerül a sor a Radicspárti mandátumok megsemmisítése után, különösen kellemes lesz nekünk, ha a horvát nép a maga Hűit és az egység barátait küldi a parlamentbe és testvérileg fogjuk őket fogadni. <Taps a kormánypárton, óriási zai és ellentmondás az ellenzéken. Az elnök percekig rázza a csengőt, amíg helyre 'tudja állítani a rendet.) Uzunovies ezután azt vitatja, hogy a kommunista-párt a választásokon segítette Rádiósat. Felolvassa Kaclerovics szerb kommunista vezérnek a horvát kommunistákhoz intézett levelét, amelyben felhívja őket, hogy támogassák Ra dicsőt. Egy hang az ellenzékről: Ne beszéljen a kommunistákról, hanem mondja meg inkább, hogy pem akarja az áilamcgységet és nem akarja a horvátokat! Uzunovies: Az ellenzéki pártok » I megegyezése nem elég ok arra, how megváltoztassuk az igazoló bizottság döntését, minthogy az ellenzék megegyezései csak megerősítése Rallies eddigi politikájának. A Radics-párt első szónoka Kovaesevics Karlo, a Radics-párt alelnöke lép ezután a szónoki emelvényre. Felszólalása — annak tartalmától eltekintve is — nagy jelen tőség íi, niut ő a Radics-párt első srónoka a iu1’ószláv parlamentben. Kovacsevics alacsony, zömök, idősebb horvái föidmives és módosabb parasztgazda benyomását kehi. Ingujjban és világoskék pantallóban van. Nagy érdeklődéssel veszik körül a képviselők, a radikálispárt tagjai is a szónoki emelvény előtt csoportosulnak és fi gyeim sen hallgatják a beszédet a kormány tagjai is. Csak a Pribicsevics-párt hívei zavarják néha közbeszólásaikkal a szónokot, azonban a radikálisok is hallgatásra intik a közbeszólókat. — Eljöttünk — mondja K v cs • vés — a szerbek, horvátok és szlo vének parlamentjébe, hogy fiatal kö zös államunk alapjait kiépítsük. Egy esztendő elmúltával végre szóhoz jutunk, most pedig ki akarnak innen dobni bennünket. Az igazolóbizottság jelentése tele van gyűlölettel a horvátokkal és a hc»Yát néppel szemben. A kormány u,. ' átengedte egy ember kénye-Kedvére, aki Horvátországban született, gyűlöli a horvátokat. Ez az ember Pribicsevics Szvetozár közoktatásügyi miniszter. Makszimovies Bózsó is csak játékszer Pribicsevics kezében. (Heves tiltakozás a független demokratáknál.) Ezután a horvátországi hatóságok választási erőszakosságait ismerteti, amiket szerinte Pribicsevics sugalmazására követtek el, végül rátér a Radics-párt ellen emelt vádakra. Világos, — mondja — hogy nem lehet szó kommunizmusról, mert a horvát paraszt nem bolsevik és nem is lehet az. A bolsevizmus csak ürügy arra, hogy parlamentből kidobják a horvatokat, csakhogy mi-nem fogunk Hú gunktól kimenni. Dobjanak ki bennünket, de vállalják is érte a feel őssé get ! (Nagy taps az ellenzéken.) fovanovics Vásza radikális hosszú beszédben foglalkozik a horvát kérdéssel. A horvát papok a templomok szószékeiről agitáltak Radics mellett és politikai ellenfeleiket a legsúlyosabb sértésekkel illették. Radics bomlasztó tevékenységet fejtett ki az országban és a külföldön is. Londoni beszédeiben kompromitálta és rágalmazta a szerbeket és mindenütt, ahol csak tehette, barbároknak nevezte őket. Beszédeivel és röpirataival rácáfolt Strossmayerre és Racekra, akik azt állították, hogy egy nép vagyunk. Egyébként a háború előtt maga Radics is ezen az állásponton volt. A szerbek erős akciót fejtettek ki Horvátország érdekében az 1915. évi londoni szérződés megkötése alkalmával is. Raidcs Moszkvában számos cikket irt az Izvesztija cimü lapba, amelyek mind a szerbek ellen irányultak. A bolsevizmus elleni liga genfi központjából hozzá intézett iratokból részleteket olvas fel, hogy a bolsevisták milyen módszerekkel készítik elő a kommunista forradnlmat a Balkánon és Radicsot is felhasználják erre a célra. (Tiltakozás az ellenzéki sorokban.) Végül megállapítja, hogy a kommunista- és parasztinternacionálé közt nincs semmi különbség és igy a Radics-párt ellen alkalmazni kell az államvédelmi törvényt. „Evolúciót és nem rcvoluciót akarunk“ Urojics István Radics-párti paraszt-képviselő kap ezután szót. Beszédét nagy figyelemmel hallgatja nem csak az ellenzék, de a kormányoldal is. Urojics kifejti, hogy a Radics-párt nem az állam ellen, de államépitö munkára szervezte meg a horvát parasztságot. A Radics-párt alapgondolata az, hogy nem lehet és nem szabad a nép akarata ellen dolgozni. Ezt az igazságos követelést a nacionalista blokk részéről államelienesnek deklarálták, holott ez minden kormányzás és minden demokrácia alapefltótele. Foglalkozik a kommunizmus vádjával és rámutat arra, hogv a kommunisták a magántulajdont akarják lerombolni, a horvát parasztok viszont a magántulajdon jogát védelmezik. A kormányoldalt a horvát parasztok meggyőznék erről. ha eljönne a kommunizmus és megtámadná a magántulajdon szentségét, Kijelenti, hogy nem akarja a kormánypártokat ietériteni arról az útról, amelyre ráléptek, csinálhatnak amit' akarnak, hiszen övék a hatalom és a többség. Kifejti a Radics-párt programját. A pacifizmus, amit a Radics-párt programjába vett, nem revoluciót, de evolúciót relent. Ha a pacifizmust elérik, elérik a köztársaságot is tekintet nélkül arra, hogy mi az állam formája. (Taps az ellenzéken, gúnyos közbekiáltások a radikálisok részéről.) Makszimovies belügyminiszter: Ez nincs bent a Davidovics-féle megegyezésben! Urojics ezután arról beszél, hogy milíciát kell felállítani, amely az ország védelmét ellátja. Mindenki köteles az államot hat hónapig szolgálni! Makszimovies belügyminiszter; Micsoda honvédelem ez?! — Hiszen ez robotniunka — kiáltják a radikálisok. A szónok a varasdini kerület választási visszaéléseit sorolja fel, majd igy végzi beszédét: — Ha elérjük azt, amit kívánunk, hogy a szerb, horvát, szlovén nép elégedett legyen, akkor legyenek meggyőződve, hogy-a nép meg fogja védeni azt a demokráciát, azt az országot, amely ezt nyújtja neki. Tekintet nélkül arra, hogy önök megsemmisitik-e mandátumainkat, szentül Íriszem, hogy eljön az idő, amikor elitéli önöket a sumadijai paraszt, aki, bármi történik, egyszer majd testvérien kezet fog a horvát paraszttal. Urojicsnak beszéde után a Radics-párt képviselői és a demokraták melegen gratulálnak. Az elnök ezután két órakor az ülést berekesztette és a vita folytatását a holnapi ülésre tűzte ki. Aki tudtán kívül irredenta U5bó! kezdődnek a kiutasítások Állampolgárok ezrei élnek az S. H. S. királyságban, akik — nem állampolgárok. Egy részük évtizedek óta lakik itt, a másik része csak a háború előtt, vagy a háború alatt költözött erre a területre. Majdnem valamennyi tisztes, munkás polgára az államnak. Fizeti az adót. vagy maga, vagy a gyermeke katonáskodik, munkájával, igyekezetével és becsületességével értéket ad és megbecsülést szerez az államnak s ennek dacára ezek sorsa bizonytalan, minden nap azzal fenyegeti őket, hogy elvesztik egzisztenciájukat, vagyonukat. A volt állami tisztviselők, vasutasok, tanitók, ha 30—40 éve laknak is iítj nem kapnak illetőségi bizonyitványt, csak akkor, ha igazolni tudják, hogy községi adót is fizettek. Minthogy pedig a magyar törvények értelmében az állami tisztviselők adóiéit hivatalból vonták le s az adóink után nem kellett községi pót adót fizetniük, elgondolható, milyen nehéz most egy volt állami tisztviselőnek a községi illetőségét igazolnia. Az állampolgárság nélküli állampolgárok második kategóriája azok, akik 1910 után költöztek az S. Ií. S. királyság területére. A békeszerződések szerint ezek optálhattak régi hazájuk javára, vágyjoguk volt opció utján kérni a jugoszláv állampolgárságot. Ezerszámra vannak olyanok, akik az S. H. S. királyság javára optáltak, s az opciós kérvényüket elutasították, vagy akik sem ide, sem régi Hazájukba nem optáltak. ezek egzisztenciája a jóakaraíu elnézés bizonytalan cérnaszálán lóg. Állandóan Ígérik az állampolgári törvény meghozatalát, azonban a törvény egyre késik. Ez a bizonytalanság alkalmat ad hivatásos kijáróknak s alkalmi zsarolóknak. hogy a bizonytalanságban élő vajdaságiaktól nagy összegeket zsaroljanak ki. Sok száz esetről tud és beszél mindenki, amelyekben egyeseket megfenyegettek a kiutasítással, s azután pénzt vettek föl 10—20. sőt 40.000 dinárt, hegy ennek ellenében megszerzik az illetők részére az állampolgárságot. Keserves vigasz, hogy ez a pénz elveszett, mert azok, akik a 40.000 dinárokat zsebre vágták, vagy nem tudták, vagy nem akarták a megzsarolt emberek számára megszerezni az állampolgárságot, Hiába a hatóságok figyelmeztető szava, hogy ne engedje magát senki meg* zsarolni, amikor ugyanezek a hatóságok minden ok nélkül, vagy valótlan jogcímek alapján minduntalan kiutasítanak polgárokat az országból. Azok, akiket hasonló veszedelem fenyeget, szívesen fizetnek azért az illúzióért, hogy ők elkerülhetik a kiutasítást. Hogy milyen indokok alapján veszti el valaki egzisztenciáját és otthonát, arra klasszikus példa a várdaróci református pap esete. Néhány nap előtt egy csendőr jelent meg Szigethy Károly várdaróci református papnál s élőszóval tudatta vele* hogy Hz napon belül el kell hagyma az ország területét. Szigethy a kiutasítás okát kérdezte, a csendőr azonban erre nem tudott választ adni. Ekkor írásbeli végzést kért a kiutasításról. A csendőr ezt megtagadta. Nem sokkal nagyobb volt a szerencséje a dárdai főszolgabiróságnál sem.^tt sem akarták megmondani sem a kiutasítás okát, sem végzést netn adtak arról, hogy el kell hagynia az ország területét. Szigethy erre leutazott Bcogradba. Ott az államvédelmi ügyosztályban, ahol különben szintén nem adtak végzést arról, hogy kiutasították, mégis leg alább élőszóval megindokolták ezt az intézkedést. Az ok —'természetesen — az, hogy Szigethy Károly irredenta. A református tiszteletes kétségbeesetten védekezett a vád ellen. Ez azonban mit sem használt. Az iratok közt egy jelentés van, hogy a várdaróci református templomban irredenta beszéd hangzott el. Mikor Szigethy igazolni próbálta híveivel és egyházi hatóságával, hogy ö soha irredenta tartalmú beszédet nem mondott, az volt a. válasz: a mi hatóságaink nem írnak valótlanságot. Ez ellen azután nem volt apelláta. A várdaróci tiszteletesnek csomagolnia kell s néhány nap múlva már el is hagyja az országot. Megy a bizonytalanságba. Elgondolható, hogy ilyen eset után akörnyékbeliek közül hányám próbálkoznak pénzért állampolgárságot szerezni s hány kijáró fog megint szüretelni.
