Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-24 / 81. szám

2. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. március 24. many a parlamentben folytatni akar-] la azt az erőszakot, amit a választá- > sok alatt alkalmazott. Elmondja.’ hogy a maribor—celiei kerületben a: főispán az egész tisztviselői kart mozgósította a kormnnv melletti egitációra. mig a kormánv működé-; sének bírálatát a legszigorúbban] megtiltotta. A választási erőszakos ! kodás különböző eseteit sorolja fel,] mire a kormánypárt oldaláról zajos] közbeszólásokkal zavarják, úgy.] itogy aiig iehet liallani beszédét. — A klerikális-párt — folytatja; Smodelj — kizárólag elvi politikát] nlytat, Zs er jav pártja ellenben, a] korrupciótól sem idegenkedik. Éle ; ••en támadja Zseriavot. aki egy; csempészésért vád alá helyezett ro-i konát mint tartományi helytartó vé-j delmébc vett. Előadja, ho^v Zserjav í a régi Ausztria alatt ham: bukásért; e> volt Ítélve és dr. Kramer szlovén ‘ demokrata, mint ideiglenes igazság-; ügyminiszter, eszközölt ki számárai kegyelmet. í Beszéde további folyamán több-j szőr éles szóváltásba elegyedik; Smodeli dr. Pivkö-xa! és végül azt: javasolja, hogy Pivkó mandátumát semmisítse meg a nemzetgyűlés, a | többi maribor—celjci mandátumot i pedig igazolja. Pribicsevics beszéde ■ Pribicsevics Szvetozár közokta- ] tásügyi miniszter kér ezután szót,; aki a miniszteri padokból válaszol Smodclinek. — Mindenekelőtt visszautasítom — mondja «- a vádakat, melyeket ellenem és pártunk ellen emeli. Smo- ■ eleij azt állította, hogy én véglegest ; tett tanítókat a választások alatt át-] helyeztem. (Közbe kiüli ások- Ez igaz] is!). Én csak miniszteri jogommal él-. tern, ugyanazzal a joggal, amit elő­döm. Korosec is gyakorolt. Smodelj nem adta elő konkrét formában vád­jait. Hogy Korosec miképpen hasz­nálta fel jogait, azt a Tovaris eiinii lap elég részletesen megírta. Amikor állásomat elioglaltam. helvrc kellett hoznom azokat a pártintézkedéseket, amelyeket Korosec tett. (Nagy zaj.) Látták az urak. hogy az előttem szóló lelkész-képviselő miivén fana­tizmussal beszélt, akinek szavaiban a testvéri szeretetnek egv szikráját sem lehetett megtalálni. (Nagy zaj a baloldalon.) Smodeli annvira ment, hogy rágalmakkal illette Zserjav ba­rátomat és kollégámat, még pedig Korosec szilié előtt, aki pedig a fel­hozott esetek ellenére is intim barát­ságot tartott fenn Zseriavval. Korosec: Nem igaz' Pribicsevics: Korosec ur tudta Zserjavról ezeket az áüitó'agos dif­­famáló dolgokat és mégis együtt működött vele. amikor Zseriav alel­­nöke volt a szlovéniai tartományi kormánynak és együtt ment vele Qenfbe. Zserjav személyi titkára is Volt Köro'Ccnek az osztrák parla­mentben- (Nagy lárma. Korosec til­takozik.) Bocsássanak meg az urak azért a kifejezésért, amit most hasz­nálni fogok, ha azonban ezek az urak most, post festani felhozzák ezeket a vádakat Zseriav eilen, ak­kor nem tisztességes emberek. Nagy kavarodás támad ezekre a szavakra, a teremben. A képviselők helyeikről felugróivá izgatottan ki­áltoznak. de szavaikat a nagy zaj­­lum nem lehet érteni. A közoktatás­ügyi miniszter nyugodtan áll a he­lyen és megvárja, amíg nercek múl­va újra csend lesz-és ekkor az ellen­zék felé fordulva mondja: — Ez az a két erkölcs, amiről Ba­­zala beszélt. Térjünk azonban át a Thurn-Taxis esetre. (Nasv lárma.) Smodeli azt mondotta, hogv mi pa­namapárt vagyunk és ennek illusz­trálására említette a Thuru-Taxis ügyet. Még nem is olyan régen tör­tént. hogy a nemzeti megegyezés blokkjának einöke . . . (Nagv lárma, ugy. hogy Pribicsevics kénytelen rövid szünetet tartani. Az elnök rendre int? Korosec. Veszetniük és Skrul.i képviselőket) . . . Davidovics Liuba egy cikkben, amelyet aláirt, komiméval vádolta meg Korose­cet. A közönség nagy tapssal fogadja c szavakat. Korosec felugorva, izga­tottan kiáltja: — Nem igaz! Hazugság! ' Pribicsevics: De igaz. Vádat emelt ön 'ellen cipő és amerikai blúzok szállítása miaíí. (Taps a középen és a jobboldalon, nagy lárma az ellen­zéki, sorokban.) Korosec: cg.v párát sem kaptam! Pribicsevics: Davidovics aláírásá­val közölte önről ezeket a vádakat, ami azonban mégsem akadályozta őt meg abban, hogy felvegye önt kormányába. Nem Basics. Trifkovics vagy én állítottuk ezt. hanem Davi­dovics emelte a vádat. Az ellenzéki padokból valamit közbekiáltanak, mire Pribicsevics gúnyosan válaszolja: visszautasítok és a rágalmazó arcá­ba vágok vissza .Ha Smodelj ma tud adatokat, hozza a parlament elé, hogy azokat egy parlamenti bizott­ság kivizsgálhassa. Én és velem együtt pártom és a radikálisok is amellett vagyunk, hogy 1918-tól kezdve valamennyi panamavádat ki kell vizsgálni. (Nagy lárma. Az el­lenzéken sokan helyeselnek, köztük l'avidovics is.) Szükség van erre, hogy egyszer már véget vessünk entifik a rágalom-hadjáratnak. A demokrata-párt mostani vezetői jól fognak még emlékezni, hogy 1918 óta a demokrata-párt vezetői állan­dó rágalmaknak voltak kitéve. A Slovenec, amelynek Smodelj a szer­kesztője 1918-tól 1921-ig állandóan táinadta a demokratákat. . Smodelj: Davidovicsot sohasem támadtuk, önt mindig! Nem féle! ;rn önöktől, sem senkitől a világon. (Derültség a bal­oldalon. tops a középen.) Smodelj méltatlan módon hozta ide a Thurn- Taxis ügyet, tessék konkrét vádat emelni a parlament előtt, ha pedig ezt nem akarják, akkor írja meg ugyanezt Smodelj ur az újságokban, iiogy mint rágalmazót a bíróság elé lehessen állítani. A kormánypárt helyesel, a balol­dalon azonban ismét nagy zaj kelet­kezik ős i képviselők izgatott, fe­­nyegetőp*Bgon kiáltoznak az ellen­­pártok Az elnök figyelmezteté­sei elIenele a lárma mind nagyobb lesz. úgy, hqgy az elnök kénytelen az ülést félbeszakítani. A szünet alatt ‘ sem áll helyre a nyugalom, Pribicsevicset, aki állva marad he­lyén. párthívei és több radikális kép­viselő körülveszik, hogy az ellenzék esetleges inzultusaitól megvédjék. Az elnök öt perc múlva uiból meg­jelenik az elnöki emelvényen és a pillanatnyi csendben Pribicsevics folytatja beszédét- Megmagyarázza előbbi szavait, főleg amit a Zserjav és Korosec közötti viszonyról mon­dott. Közben újra éles szóváltása tá­mad Koroseccel. amikor azt mondja, hogy kijelentését néni állítás alakjá­ban. hanem feltételesen mondta és igy fenn is tartia. Korosec: Ha ez igy van, akkor ön se tisztességes ember! Pribicsevics: fin nem találom Zscrjavot diffamált embernek, ha­nem becsületesnek, ön azonban tisztességtelen, ha együtt dolgozott '•ele amikor tpdta, hogy nem be­csületes. Ezt ön nem tudja meg­­dönteni Korosec ur! Korosec: De igenis tudom! Zser­­i;xv nem az én titkárom volt, ha­iti a klubé. Pribicsevics: Akkor az egész klu­bot rlifamáija. hogy egy nem tisz­tességes ember volt a titkára! Knmspc: Akkor maga is tisztes­ségtelen! Pribicsevics a panamavádak megvirspálását követeli Pribicsevics: A másik kijelentés­sel kapcsolatban, atnely miatt az urak felháborodtak ellenem, el kell mondanom az előzményeket. Az rak közbekiáltásaira azt mondot­tam. rendben van, hasonlítsuk ösz­­sze pártjaink névsorát, hadd lássuk, hol vannak érdemesebb emberek?! Erre Korosec azt mondta, hogy »ha valaki lop, még ha a pártkassza számára is, az mégis csak "közön­séges lopás.« Erre mondottam a kő­vetkezőket: Hát akkor miért lop ön?« (Óriási lárma.) En Korosec ki­jelentését kétféleképpen magyaráz­hattam. Mondhatta azt az én pár­tomra vagy a saját pártiára. Ha én rólam mondta, akkor azt visszauta­sítom és visszavágom Korosec ár­iába! (Szűnni nem akaró zaj.) Azt hiszem egyetlen tisztességes ember se kifogásolhat ja, ha ilyen rágalmat Pribicsevics: Engem ilveu dolgo­kért sohasem támadhattak, hanem inegíámadtak egy tekintélyes cin­be ru egy előkelő urat: Marinkovics Voját a szidjoticai zsirszáüitásokért, amelyek miatt méltatlan módon megrágalmazták. Megtámadták Mi­­hajtovics Ljubát is. akiről azt írták, hogy a szekvesztrumokon gazdago­dott meg. Felkiáltások a klerikális-vártból: Nem igaz! Huzudik! Pribicsevics: Mindezeket azért tartottam szükségesnek elmondani, mert szoros összefüggést Iátok e je­lenségek és az ellenzék mostani kampánya között. Smodelj személyes kérdésben szó­lal fel. azonban szavait a nagy zaj­ban nem lehet hallani. Az elnök ez­után délután két órakor bezárja az ülést és a legközelebbi ülést kedd Ü délelőttre tűzi ki. A szarajevói merénylet és a heográdi külpolitika Jováaovics Ljuba a háborús felelősség vádjairól Ismeretes az a sajtóharc. amely a világháború tizedik évfordulója után a külföldi és a jugoszláviai saj­tó között a háborús felelősség kér­désében keletkezett. Az angol saj­tóban indult meg a kampány, amely Jovánovics Ljuba egyik cikkére való hivatkozással azt igyekezett bebi­­zonyitani, hogy a szarajevói me­rényletért és igy a háború kitörő­ért az 1914. évbeli hivatalos Szer­bia a felelős. A külügyminisztérium, mint jelentettük, a kampány ellen­súlyozására kék könyvet szándéko­zik kiadni, amelyben ismerteti a háború előzményeit és tisztázza Szerbia szerepét a háború körül. Amint várható volt, végül nieg­­szólalVaz ügyben Jovánovics Ljuba is, aki a »Növi Zsivot« cimü folyó­iratban most cikksorozatot kezdett, hogy megvilágítsa a háboruelőtti szerb külpolitika irányát és bebizo­nyítsa a vádak alaptalan voltát — Egy, angol kisasszony — írja Jovánovics, miss Durham ujságiró­­nőre célozva —, aki a szerbek el­leni elfogultságáról hires, azonnal szenzációs kket cifrázott ki ebből a »Manchester Guardian« december 20-lki számában. Közhírré tette, hogy én a szarajevói merénylet ide­jén Pastes Nikola kormányának tagja, abban a töredékben (amelyet »egy volt miniszter könyvéinek nevez) egyszerűen beismertem, hogy a szerb kormány teljesen tá­jékozva volt a szarajevói merénylet előkészületeiről, de semmit sem, tett annak megakadályozására és hogy eszerint a szerb kormány felelős bűnrészes. Ilyesmi természetesen az én jegyzeteimben nincs, de a kis­asszonynak (vagy valakinek, aki mögötte áll) mégis sikerült valóban kikonstruálni egy ilyen szöveget, átcsoportosítva, kombinálva szava­kat és mondatokat s azután egyes helyeket az eredetitől eltérő érte­lemben lefordítva. Ilyen durva és meg nem engedett hamisítás után ez a kisasszony természetesen nem hallgatott cl és melléállt mindenki, aki azoknak a német köröknek bár­miféle befolyása alatt van. amelyek ma minden erővel igyekeznek a bé­keszerződésekből folyó kötelezett­ségeiket nem megiízcíni és ezért be akarják bizonyítani, hogy nem Németország a háború bűnöse. így ragadták kezükbe a »Manchester Guardian«-ban megkezdett akciót és most az akkori szerb kormányt okolják mindazért a bajért, ami a világot ez alatt a tiz év alatt érte. — Seaton Wattson a »Times«-ben, bár közvetve, felszólított, hogy rész letesen nyilatkozzam arról, amit i nyáron publikáltam. Wattson azt is mondja, hogy a szerb kormány és Szerbia hibás annyiban, hogy — éppen az én emlékezéseim szerint — nem teljesítettük kötelességün­ket: nem közöltünk hivatalosan, bé­csi követünk utján, az ottani külügy­minisztériummal mindent, amit ak­kor. az ő véleménye szerint, közöl­nünk kellett volna. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy Wattson ur is ama kampány befolyása alá került s az ő idézetei, adatai és okfejtései sem mindig pontosak. Abból az alap­talan feltevésből kiindulva, hogy a szerb kormány akkor mindenről tu­dott. ami a Habsburg-főhcrceg élete ellen készült, követeli, hogy én és Pasics határozottan jelentsük ki: teltünk-e olyan közlést vagy sem és ha nem (s már előre tudja, hogy nem), akkor — bűnösek vagyunk: mi, Szerbia, sőt Jugoszlávia is. — Bocsásson meg, Wettson ur, de felfogásom szerint egy többoldalas memoárszorü közleményből kiszaki­­: tani egy kis részt és azt az egész­nek szellemével teljesen ellentéte­sen értelmezni, úgyszintén egy kor­mány eljárását működése egészétől különválasztani, azután e különvá­lasztott eljárásnak ugyanazon kor­mány egész, politikai irányával el­lenkező jelentőséget adni — nem megengedett dolog és nem az igaz­ságot szolgálja. Ha igaz volna is, hogy a kormányok kötelesek olyan közléseket tenni egymásnak, ha igaz volna is, hogy mi akkor nem tettünk meg mindent, amit tehettünk — de erre később visszatérek mégsem volna szabad rólunk olyas­mit kihozni, ami nem felel meg az Ausztria-Magyarörszág iránti politi­kánk egészének, A következőkben Jovánovics el­beszéli élettörténetét attól- az idő­ponttól fogva, amikor 188,3-ban az osztrákok elleni sikertelen lázadás után Bocca di Gattaróból Szerbiába menekült. Beográdban csakhamar arra az útra tért, amelyen az egész szerb nemzet haladt. — Ezen az utón sohasem gondol­tunk lázadásokra, felkelésekre, még kevésbé terrorista bombákra és re­volverekre — irja. Jovánovicsot, az emigránst, az osztrák hatóságok harminc éven át szemmeltartották, hazaszóló levele­zését figyelemmel kisérték, mégis egyetlen veszedelmes levelet, egyet­len véres üzenetet sem foghattak c! tőle, mert nem volt. A felszabadu­lást és egyesülést mondja Jová­novics — nem a forradalmaktól és terrorista merényletektől várta.

Next

/
Thumbnails
Contents