Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-22 / 79. szám
1925. március 22. BACSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal. Gyilkos, gyerekek Abban a hajtóvadászaiban, am elv mar jóideje Európaszerte a progresszív gondolat politikus és. iróhirdetöi ellen folyik, ismét egy nagy vad került terítékre: Hugo Bettauer. A kontinens laperdeje két napig zug a Bettauer névtől, a különböző cikkírók pártállásuk szerint állást foglalnak az ügyhöz, azután más téma kerül napirendre, a Betiauer■ ügy a íőtárgyalás folyamán még pár percig foglalkoztatja az embereket Ki fog azután még emlékezni Rothstock Otto fogtechnikus nevére? Tudja valaki Einstein, Magnus Hirschfeld, Kar! Kraus, Scheidemann és a többiek támadóinak nevét? Ki küldte halálba Jautóit, Liebknechtet, Rathenaut és kik a másik oldalon Erzbergert és Tisza Istvánt? Mostanában Ítélték el Hugh-Hellniuth asszony gyilkosát, — hogy is hívták a kölyköt? És ebben a gyilkossá g-sorozatban csak egy motívum ismétlődik meg vas-': következetességgel: az egyik oldalon egy szellemileg prominens valaki áll, a másik oldalon pedig a bot, a gummibtmkó, a bomba, vagy revolver egy jelentéktelen senki, rendszerint egy_ kölyök kezében. Ne essünk most a tnoralízalás hibájába, hiszen moralizálnak elege: a gyilkosok. Nyomjuk el felháborodásunkat és ne kérdezzük: hát szabad ezt? Hát tehet ez? Hát nem tudja senki és semmi megvédeni a kitűnőek életét? Felesleges kérdések volnának ezek, mert választ úgysem kaphatnak. Tudomásul kell vermünk a tényt, hogy7 így <an és ha a kérdés mélyére akarunk nézni, akkor az okok a kell megkeresnünk, amelyek a gyilkosok kezébe nyomják 3 fegyvert. Egy bizonyos: a gyilkosság egyik leghatalmasabb indítóoka, a pénz. az anyagi előnyök elérése, ezeknél el'esik. A merénylők világszemléleti alapon. — magasáWr érdekből, — ciísivatásytí tudatában végzik romboló munkájukat. Mind moralista, mind az erkölcs talapzatán süti e] a fegyvert. Ebből a szempontból is jellemző Rothstock Otto fogtechnikus vallomása, aki elíogatása titán kijelentette. »hogy úgy ő, mim kortársai fellázadtak Bettauer erkölcstelen cikkei ellen és néni tűrhették tovább, hogy ez az ifjúság erkölcsét megróni: ... Rothstock Otto gyilkolt, mert félt, hogy Bettauer megrontja erkölcseit. Szörnyű paradoxon, amelynek tükrétől a Spengler meglátta, halódó nyugat kusza arcvonásai vigyorognak reánk. Mert nem lehet elválasztani ezeknek a suhancoknak ügyét az általános-Untergangtól. ők csak ismétlik azokat a frázisokat. amelyeket a hamis próféták torka és betűje terjeszt. Ök csak megrántják a ravaszt, de a puska tusa a háttérben mások kezében van, akik ezeket a suhancokat marionettekként 1 rángatják, vérebekként nekiuszitják a kiszemelt áldozatnak. A Rothstock Ottó zsebében is megtalálták az Arbeiterpresse* egy számát, amely a szerencsétlen Bettauer ellen uszított, ő is tagja volt valamilyen gyiíkosnevelő társaságnak., amelyeknek ma már Ku-I(lux-Klaritól Pasclóig díszes sorát ismerjük. S Rothstock Otto esete tnégegy szempontból szolgál értékes felvilágosítással. Mert ha a gyilkosság külső körülményeit vizsgáljuk, akkor az isi kiderül, kik szegődnek a gyilkosság végrehajtóeszközeivé. fia egy szenvedélyes hangú népgyüiésen rántja elő revolverét, ha egy személyét ért.támadócikk után követi e! tettét, egyszóval, ha a psychiátna nyelvén Áffékthandhxngot követett vol- : ha el, akkor megérthetnék a dolgot. Vágy. ha orozva vesz »erkölcsi- eHgté- j telt« Bettaueren, elmenekülve a jogi kö-, Vetkeznjények elől, tettéért »igaza« tu-j datában quasi önmagának megadván a feloldozást, ugy nem állnánk vele idegenül szemben. A gyáva gyilkosoknak; ezt a fajtáját már megszoktuk. De; ahogy Rothstock Ottó csinálja a dolgát:1 liónapokkal ezelőtt vásárolta a revolvert, készülődött a »leszámolásra«, nyugodtan bevárja áldozatát, magára zárja, az ajtót, ötször sílti el a fegyvert, bevárja a rendőrséget és akkor higgadtan kijelenti, hogy »az ifjúság veszélybenforgó erkölcse« indította teltére: ezt teljes eszü ember nem teszi. Ez a kiállás, az életnek ez az udadobás*: patológiás. Persze: vannak hősök, Persze: lehet az életet egy eszméért kockára tenni. Fritz Adler is vállalta Stürgkh gróf meggyilkolását, de egyrészről, akármilyen tiszteletreméltó is Adler - alakja, mégis époly kétségtelen, hogy nem lehet őt a szürke emberek >vnorms!itás<'-rekeszébe elskatulyázni, másrészről őt demonstrációjában hatalmas ás milliók szemében szett eszme: a háború, elleni protestálás vezfcite. Aki védöbeszédét olvasta, az tudja, mi teszi érthetővé, ha nem is, mindenki szántóra elfogadhatóvá Adler cselekedetét. De mi vezette Rothstock Ottót? Lehet, hogy Hugo Bettauer tényleg az »erkölcstelenséget« terjesztette, koncedáljuk. hogy írásai tényleg sok emberben őszinte felzúdulást keltettek — megmagyarázza ez, hogy Rothstock Otto életét hajlandó adni ^azért, hogy a Betrauere Wochenschrift többé ne jelenhessék meg? Erre csak nemmel szabad felelni. A bécsi törvényszék elmeszakértőinek dolga lesz kikutatni, milyen téveszmék hatalma alatt állott a gyilkos. Ha meggondoljuk, hogy Bettauer egész írói munkássága az erotika jegyében állott, úgy nem is kell majd messze keresgéiniök. íme a helyzetkép: jelszavas uszítok és degenerálí suhancok. Miattuk ritkul Iclőnekelőtt a vezetőégyéniségek sora. Mikor fognak már össze az egészségesek? Dr. /. ü. A Zsongi-nűnisztérinm Irta: Baedeker — Az emlékezések kőngvébő! — I A régi emlékek olyanok, mint leveles'ládánknak ,az elsárgult fakó Írásai: peirészszaguak s -az ember mégis szereti 'eket. j A foglalkozás velük valóban az, aminek egy kitűnő író mondta-: az egyetlen paradicsom, amelyből nem kergethetnek bennünket kL S bizony szükségünk van esi el.vau paradicsomra is, amelyben ny'iúoüuiti maradhatunk meg... Aztán' 6ieklegalább ugy tetszik) ' >Minden emlék jó 'míg a ’rossz is. Aki vau szép ’ rt;ripiSzceréhi!-;biló ahrá lehet büszke, hogy: lám- íj ió volt f valamikor! ; Míg az, áküí-k' bq-- -ak az emlékezései, azzal InvVoghat;’ nézzétek ' csak, milyen jó a d ige; , '.ina: tan! Post nab'lä Phoebus, borúra' elérti! ', >, Jciu.iuvl: \ a ma.: vagy* ,tZ egyik vagy a 'másik fajtából. Olyanok, amelyek megaranyozzák a jelent vagy mint szép álmokat varázsolják elénk az elmúlt időket. S van,, akinek van mind í:ét fajtából . . . I Egy üreg ismerősöm (megvan legkevesebb hetvenéves) beszéde el egyszer 'az álmát. »Képzeljék; csák , — mondta — [ azt álmodtam a.z éjjel, hogy nem -tudata a leckémet s karcé:be csuktak érte«. V; k, akik iskolába, jártak, diákok maradnak egész élefii'b-n s minduntalan az iskola padjairól álmodnak, többjször 'mint a szeretőjükről vagy egyéb , kc’icfnes íiőismerőscikrel, pedig — tujdom, az eszük többet jár ezeken, 'mint az vx-proiesszoraikon s a: különböző tankönyveken. , Igen, az ember egész nap. reggeltől estig, egy szőke vagy egy sötétebb tónusu hölggyel foglalkozik, reszket é'íe, boldog vele, búcsúzik tőle, a képévé! alszik el s aztán arról ' álmodik, hogy nem tudott egy egyenletet megfejteni vagy hogy az összes történelmi évszámokat elfelejtette. Va.k’hányan. vagyunk, a legtöbbször arról álmodunk, ami abban a boldog korszakban történt velünk, mikor a mensa-t ragoztunk s a valamivel romantikusabb ama-1 'mutogattuk. Ha álmodozni szabad, írtért ne írhatnánk is róia? Legyünk megint .olyan fiatalok, .mint akkor . voltunk, legalább. addig; atnig kétszáz sört níegjrpft! Hadd emlékezzek arra ai napos időre. amikor »ifjú ábrándok ködében csak sejtve láttuk a világot, s vígan dalolva völgy ölében füzérbe fontuk a virágot«. Amikor tele voltunk mindontigérő reményekkel, s lazt hittük (lyeti az igazi remény!) hogv ezek fivan bizonyosságok, amelyeknek a teljesedésén csak a bolond kéte’kedhetik. Amikor , olyan magasra vágvtmik (iiven a fiatalság!)., hogv a legnagyobbat is kicsinynek néztük, s mégis elvan kevéssel voltunk boldogok, hogy a legkisebbet is Tvgvnak láttuk. Amikor mindannyian b'ztosra vettük, I hogv valaha miniszterek leszünk... ] Már nagyocska diákok voltunk, mikor »íátyolt borítottak, a tfuUtakra«, létrejött a kiegyezés és megalakult az A.idrássy Gyula kabinetié. Minisztérium és miniszter meglehetősen uj s ennélfogva nagyon érdekes fogaltnak voltak előttünk, s olyan boldogok voltunk velük, mintha egyenesen a mi kedvünkért kreálták volna őket. A kiegyezéssel se azért örültünk, mert ezentúl alkotmáos lösz az élei, hanem mert fényes karriereknek a -távlatát - nyitotta meg ejortünk. Nem kételkedtünk, hogy eljön :>z idő, amikor mi is beleülünk egy- olyan táros, bársonyszékbe s a mi arcképünk Is megjelenik . Vasárnapi Újságban. Ki tudja, hány gimnázium, hány felsőbb osztály , és hány tehetséges és tehetségtelen középiskolai tanuló szőtt akkoriban ilyen hinies álmokat a maga szép és, bizíct* jövőjérőlV Az Andrássy-kórmány igen szén mi-' misztérium volt. Helyét foglalt benne, az i ■ - Deák Ferencet kivéve, mindenki, jriüt akkoriban az ország élére kívánt a gimnazista. Ott volt Eötvös József, aki bálványoztunk; mindannyian olvastuk már és elsírtuk a »KarthausL-ját. (A három báró közül öt szerettük a legjobban, mert Kemény Zsigmmdot kevésbé értettük, Jósikát pedig kissé unalmasnak találtuk.) A Hónát Boldizsár karrierjének különösen örültünk, — egy csizmadia fia. akiből- igazságügy-miniszter, excelleuciás ur lett! Ez nagyon fölemelökg hatott az egyenlőségért lelkesülő demokratikus ifjúságra, legfőképpen egy iskolatársunkra, akinek az apja már abban az időben is nagy cipőraktárt tartott a főtéren ... És maga Andrássy Gyula, akit már egyszer jóformán fölakasztottak, s akiről azt mondta Deák Ferenc, hogy »mindazt meg tudja csinálni, amit én, s azonkívül sok olyat, amit én nem tudnék megcsinálni!« A kabinettel teljesen meg voltunk elégedve, de azért megvallottak egymásnak fiatal nyíltsággal és szerénységgel, hogy belőlünk, persze majd annak ideijén, különb kormány fog kikerülni. S hogy némiképpen elkészüljünk érré a szén szerepre, játékból már most meg"lakultunk. Megcsináltuk a miniszter! Osztat s mikor a dolognak a városban kire tnent, elneveztek, bennünket Deákminisztériumnak. (Bizonyos vidékeken, nálunk is, a »diák* szót deáknak mond' *‘k.) Előttem most is a paoirosszelet, amelye a jövendőbeli felelős kormány tagjának , a nevét jegyeztem föl akkor. Meg van egészen sárgulva, do az ember szereti az iiven fakó emlékeket. Az ■mlékek fiatalítanak, s mentül fakóbbak, annál csodálatosabban . . . Miniszterelnöknek Zsongj Ferit jelök’-'•k. Neki vMt mindanuviimk között a t «előbbPplö f'-rgv pho-gv akCo-jban. a -tc.me^«ZcirriádáS rln!«kar; ^nnd♦••k; a lesnmmfssebb) ái'-ózata. A nők —»Ar akkor *s szívesen rá. megsejtették benüe a leendő Don Jnnn-t. s az utcán olymód meptek vele végig, mintha udvarolna nékik. (Mennyi hasonlatosság Andrássy. Gyulával, aki annyi .ábrándos • lánynak és • kacér, menyecskének zavarta meg az álmái!). Fest már ebben a zsenge korban is blaziit Volt egy kicsit s kevés örömet talált a diákmulatságainkban. Inkább a . »pesti* jogászokkal tartott, akik közül többes, állandóan itthon billiárdoztak, — ahoi j kisebb az óradij, mint a draga pesti | kávéházakban. A ferfck játékunkat se találta eléggé nívósnak, — nagyobb vízire vágyott, mint aminővel mi indítottuk el; a kasszát. Ezek a nagystílű vonások imponáltak nekünk s ezeknek köszönhette Zscttgl Feri (-aki különben Zsonghatnak irta a nevét, )hogy a kabinet fejévé tettük.- Pénzügyminiszternek Kalmár Pistát jósoltuk meg. Abban az időben még hírét se hallotta senki az iskola; takarékpénztáriaknak s Pistának már igen csinos megtakarított tőkéje volt ' Valóságos spóroló genie volt, amilyen most el se képzelhető. Az egész »klasszis« tartozott neki kisebb-nagyobb összegekkel s a kamatok, amelyeket ez apró adósságok után szedett, inkább voltak nagyok, mint keresztényiek..- Világos volt, hogy neki van a legtöbb képessége a. fináncminisz térség re. Pályázott ugyan; az állására, egy másik hninckapa. it: s is: Grosz Herman, (ö ‘ is veti ugyan föl kölcsönöket Kalmár Pistától, tie csak azért, ’ hogy azokat még nagy*-.bb Kamatra ’ adhassa ki.);; Volt Is egyeket pártfogója, akik azzal kortes* fcedtek meiioue. hogy »agysfcajrü matematikus s bog:’ a tőosziál.vnak ö szokfa inegcsiuáinl a számtani dolgozatát, többek közt. a miniszterelnök űrét is, — még,, sc lets meg. Mert Zsongj Ferenc m i'jtí'xelleuciáji kijelentett;;- hogy, Q í berális ember s nagyon helyesli as emancipációs törvényt, dó kissé korainak- tartja, hogy »izraelita vallásit egyének is helyet foglaljanak a király tanácsosai közt. (Ennek az éppidy hálátlan, mint reakciós nyilatkozatnak' az volt a következménye, hogy Feri a legköze- L-ktfi szemeszterben rosszabb osztály-zatot kapott a matematikából. Grösst Herman kissé bosszúálló természet veit.) Mint látjuk, a felekezeti szempont márazokban a históriai időkben is játszott bizonyos szerepet. S a villongásnak, amelyet o lelkiismereti kérdés megindt-, tolt, még nem is volt ezzel végé, s 'a' kultusztárca betöltésénél az újból főiütötte a fejét. Erre az állásra tíz osztály> közvéleménye szerint Gpsztonyi Bandi lett volna a legalkalmasabb.' Vitás kér-’ désokben tudniillik, amelyek köztünk s, a tanár uralt között fölmerültek, rendesen ő volt a megbízottunk s a differenciákat olyan diplomáciával intézte ét; hogy szinte providenciád -■férfju«-nak tartottuk öt erre a kényes tárpára. Ámde Zsongj ur . önagyméltósága (akiben — megvallom — sok reakciós hajlam, mutatkozott már gimnazista, korában is) kijelentette, hogy katolikus országban csak katolikus ember lehet oktatásügyi miniszter, — Gosztonyi Bandi pedig az évv.égi értesítő' és más .teljhitelű oktná-, nyokt tanúsága szerint: kálvinista. Végre is — hosszas rábeszélésre —, Kardos Bencének kellett a tárcát elvállalni. Nen: szívesen fogadta él, s kifejezést adott abbeli aggodalmának, hogy'e.fontos föladatnak nem fog megfelelni, amint inár' a miniszter, urak, mielőtt, a . boldogító'' igeu-t kimondják, nyilatkozni szoktak. A többi tárcák betöltésénél is lehetőség szerint tekintetbe vettük ugy a szerzett érdemeket, mint a jelöltek tehetségeit (Nem ugy miut az »igazi -, miniszterek kinevezésénél, ahol az érdem és tehetség nem mindig döntő tányérok.) Ig^zságüvry érnek Bcnde Gazsit :ettük meg. aki legnagyobb' szakértő relt kártva,kérdésekben, a honvédelmi Arcára pedig Puskás Lacit ítéltük, nem ;s"nán a harcias neve miatt, de azért s. mert ö tudott, az osztályban a leg'’bban vívni. Kereskedelmi miniszter (uncz Maki lett, egy igen ismert keres-1 II
