Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-22 / 79. szám
2. oldal BACSMEGYEl NAPLÓ 1925. március 22. tották el. mert ebben a kérdésben a nacionalista blokk közös értekezlete ioz véglegesen határozni. Az ellenzék vezetői délelőtt és délután folyamán is tanácskozásokat tartottak, de hir szerint semmi irányban nem döntöttek Csak két előadója tesz a kisebbségi jelentésnek Az igazoióbizottság ülését szombat este hat őrára összehívták, hogy azon a bizottsági ie'entés előadóinak kérdését tisztázzák. Mié ugyanis a bizottság a jelentés ismertetésére két előadót nevezett mee. az ellenzék kisebbségi jelentésének elő adására öt előadót je'ölt ki. A szombat esti ülésen: a bizottság kormánypárti többsége kifogásolta az ellenzéki előadók nagy számát, mert; ezeknek a vitában különleges jogaik vannak és többször is felszólalhatnak. Végül elhatározták, hogy az ellenzéki előadók számát kettőre csökkentik. A parlament munkája A nemzetgyűlés vasárnapi ülésének napirendién az igazolóbizottság ’derítésének tárgyalását tűzték ki. Ennek ellenére politikai körökben; még kétségesnek tartják, hogy való-; ban megindul-e már vasárnap a vi-i ta. vagy pedig az eddigi gyakorlat- ‘ nak megfelelően csak az igazolóbizottság kinyomtatott jelentését osztják ki és annak tárgyalását csak, hétfőn kezdik meg. Abban az eset- j ben. ha a tényleges vitát már az el- j só napon megkezdik, akkor már va-J sárnap be is fejezik a mee nem tá-j niadott mandátumok igazolását, mi-1 után a házszabályok erre csak egy ] napot engedélyeznek. Ebben a diában j előreláthatóan felszó’a! Davidovics Ljuba is. akinek beszédét nagy érdeklődéssel várják, mert hir szerint ez alkalommal Davidovics felolvassa autentikus szövésében az ellenzéki pártok megegyezését. A további verifikációs vita öt napig tarthat, úgy. hogy péntekre az igazolások tárgyalását be kell felezni és a következő ülésnapon pedig már a parlament uj elnökségének megválasztására kerül a sor. Jgen rejtélyes história irta: Kosztolányi Dezső Úgy történt, hogy a főfelügyelő az utcán sétálva, egyszerre különös, elviselhetetlen. orrfacsaró bűzt érzett. Gyanakodva tekintett körül, ügyelni kezdett, mint a hivatalában szokta. Homlokát összeráncolta, erei kidagadtak, fakó. halotti szemét felgyújtotta a figyelem, mintha a villanykörtébe hirtelenül erqs áramot kapcsolnak. Semmi gyanúsat nem talált maga körül. Az j aszfalt söpört, locsolt, melletto a há- j zak tiszták, csatornák nincsenek a közelében. Csóválta fejét, aztán kettőzve, lépéseit tovább ment. Pár méterrel odább megállott s akkor I újra érezte a szagot. Megfordult, mint-! egy nézve a levegőben az utat. melyen a szag láthatatlanul utánasompolygott. j Ájulás-illat volt a feloszlás gyászos; aromája, édeskés és nehéz, kéjes és visszataszító. leirhatatlanul átható, olyan, mint a tubarózsa szaga, mely a napfényben rothadó avas konc páráival elegyül, öntudatlan mozdulatot tett, hogy elhessegesse. Vannak szagok, melyek annyira ellenségeink, mint a szemnek a magnéziumfény. a fülnek a mennydörgés, az orr tuegborzad és •visszatántorodik tőlük. Valami épülő ház mellett haladt el. Itt orrát a mész éles szaga szúrta, mely oly erős volt, hogy egyenesen agya velejébe nyilait, mint egy hosszú, hegyes tü. mellette j korhadó faálványok. nyirkos pincék. 1 Hosszan tétovázott, hogy valamiként i ezen a helyen iödözze íöl a rejtélyes' szag forrását. Mert méz most is érezte. 1 Ment egv-'tcéí lépést, sietni kezdett, i hirtelen megállt, előretekintett, hátrate- j klntett. de minden megfeszített erőlkö- j dése ellenére se tudta eldönteni, hogy mi okozhatja azt a bűzt, melv az egész légkört megmérgezte, a csillagokig. Mo-: solyogva sétáltak az emberek, könnyű; őszi felöltőkben, férfiak és nők. akik | semmit sem vettek-észre. A napfény A Iőkösházai határrendőrök felakasztották egy pályaőr feleségét Halálosvégü nyomozás az elveszett pénzeslevél után Letartóztatták a határrendőrség egész személyzetét Békésgyulfról jelentik: A magyarromán határon legutóbb borza'mas bűncselekmény történt: a ökösházai határrendőrség személyzete nyomozás közben haló ravert és fölakasztott egy hatgyermekes családanyát. Az elveszett pénzeslevél A Iőkösházai állomáson néhány nap" pal ezelőtt elveszett egy tizenháromezer leit tartalmazó pénzes’evél a !őkösháza: allomásfőnök hibájából. Az á lomásfőnök ugyanis, amikor az aradi gyorsvonat kalauzától tvette a postát, aláírta az átxéé i elismervényt, anél ül, hogy tété rőt-tételre összehasonlította vo’na az átvett leve.eket a kísérőjegyzékkel. Ezt a revíziót később ejtette meg, bent az irodában és akkor a legnagyobb megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a tizenháromezer leies pfnzes'eve! hiányzik. Nyomban szólt a román kalauznak-, aki azonban ' ije entette, hogy valamennyi levelet átadta, az elismervényt is megkapta és semmi köze sincs többé hozzá, hogy megvannak-e a levelek és durván kikérte magának, hogy őt ily csínnyel zaklassák. Az állomási “nők bejelentette az esetet a határrenclörségnek, ame'y erre visszatarlotía félórára a vonatot és egy detektív átkutatta a vasúti személyzee*. azonban eredménytelenül. A vonat elindulása után a Iőkösházai határrendőrrég munkába lépett. Az egyik ha árrendőr rátámadt a perronon étá'gató kilenc éves Kelemen Lajos ujs ig rusra, hogy adja elő a levelet, amit talált. A gyerek kijelentette, hogy nem talált semmit. A határrendőrök erélyes faggatására végül is kijelentette Kelemen: — Úgy láltam, mintha az Aufmuth Jani fe'vett volna valamit a földről. A halál-rendőrök nyomban előkeritették a közelben ácsorgó nyolc esztendős Aufmuth Jánost, a pályaőr fiát. Minthogy In-adta, bogv levelet ta'á't vo’na, aranymáriása leöntötte a buja. lihegő várost. Minden házból, kapualjból más és más szag áradt ki. ellenmondó illatok és bűzök feleseltek egymással, mint a bérházakban a zongorajátékok, melyekből senki se hallja ki az igazi dallamot. Gőzölgőit, párolgóit, füstölt az élet ebben a langyos alkonvatban. a virágágyak és szemétgödrök, a cukrászdák és pálinkásboltok, a gyógyszertárak és kórházak az ég felé lehelték tömjénüket, hódolva valamely ismeretlen istennek, aki az életet teremtette s a szép és ocsmány szilieket, hangokat és szagokat egyformán megérti. A főfelügyelő a szagok macskazenéjében szórakozottan bandukolt haza. kis csomagban, amint szokta, vitte a vacsoráját, az ég felé fordította az arcát és nem gondolt arra, ami az Imént megzavarta. Otthon, agglegény-lakásában jóízűen evett, közben is rendkívül fontos ügyiratokon járt az esze. melyeket holnap föltétlenül cl kell intéznie. Reggel, mikor elindult hazulról, az utcán megrohanta a tegnapi szag. Kétségbeesetten állt meg a kapuja előtt. Pont az a szag volt. Alig ébredt a vátos. emberek úgyszólván, sehol, az ablakok csukva, a levegő is hűvös, tiszta, igazán érthetetlen, honnan került ide. Bár többnyire gyalog szokott sétálni a hivatalába, fölkapaszkodott a villamosra. hogy megrövidítse az útját Itt mintha nem érezte volna, aztán megint érezte. Kedvetlenül érkezett meg. de később megfeledkezett mindenről, a szolgát leszidta, a titkárra] gorombáskodott. nagyon kedvesen telt el az idő délig. Csak hazamenet jutott eszébe, megint. Újra érezte, egyre erősebben érezte. Alig tudott ebédelni, buskomoran ült az asztalnál, a kenyereket elmorzsálta és a húsokkal bekente a tányérokat, j Elhatározta, hogy rendszeresen megvizsgálja az esetet, csak az járhat ered-? ménnyel. Sokszor mosta a kezét és öb-j lögette a száját. Egy hét múlva inegál-j lapította, hogy a szag uetn állandóan’ átkutatták a ruháját, azonban a motozás eredménytelen maradt. Üldözés mozdonyon A gyerek miután elengedték, a sin mellett e indult haza. Az állomásfőnök ' őzben telefonált a váltókezelőnek, hogy tartóztassa fői a gyereket, ha odaér és újból motozza meg. Ez is meglörtént, a váltóőr sem ta’ált semmit a fiatal Aufmuth Jánosnál. Az eredményt a váltóőr vissza1 elcfonálta az állomásra, ahonnan egy mozdonyt küldtek hátárrendörökkel megrakva a gyerek üldözésére. A határrendőrők atyjának, Aufmuth József pályaőrnek lakásában ta áiták meg a kisfiút. Visszavitték az állomásra, ahol elkezdték vallatni — pofonokkal. Félóra múlva bevitték a határrendőrség szobájába szüleit is, akiket meggyanúsítottak az al, hogy a gyerek a tál ált pénzeslevelet nekik adta át. A pályaőr és felesége tagadták a vádat, mire házkutatást tartottak lakásukon. „Majd én kiverem belőlük /“ Déle ott tiz órától kettőig tettleges" ség nélkül fo'yt a vallatás. Délután ké{ órakor felébredt éjszakai álmából a határrendőrségi különítmény vezetője, Fiedler Pál foga’mazó, aki mikor megtudta, hogy mi történt, lovaglóostorát megsuhegtatva így szólt: — Majd én kiverem belőlük a vallomást.1 Két órától este hétig egyfolytában verték Aufmuth Józsefet, feleségét és kis fiát. A gyerek kétségbeesésében 'öbbször kijelentette, hogy megmondja, hová rejtette el a pénzeslevelet, de a jelzett helyeken nem találták azt meg. A kisfiút a határrendőrök erre haragjukban még jobban megverték. Aufmuth Józsefnét, miután a pénzeslevél eltulajdonítását nem akarja beismerni, a határrendőröl: éjjel újból megverték, úgy, hogy haldokolni kezdett. Áz asszonyt ezután felakasztották a rendörgyötri. de látszóan szeszélyes rohamokban. reggel is. délben is. este is. inkább a szabad levegőn, mint zárt helyen. Illatszerekkel próbálkozott és a iázmin. a mák. az orgona csak csömörletesebbé tette a levegőt. Elunva mindent, tompán nézett maga elé. társaságokba nem járt, otthon gubbasztott órák hosszat, arra gondolva, hogy valaha igazgató akart lenni, erről azonban le kell mondania és be kell látnia, hogy beteg, talán halálosan, gyógyit'natatlanul beteg. Még csak negyvenhat éves volt. Barátai azt mondják, hogy ez a »legszebb férfikor«, de tizennyolcéves' korában nem mondták. hogy még fiatal, harminc éves korában seni, hogy még nem öreg. amit a »legszebb férfikor«-nak neveznek az emberek, az tulajdonkénen a »legcsunyább férfikor«. Belenyugodott, ha így van. az. ami elől futott, az a szörnyűség. ö belőle árad. Végre vannak emberek. akik csúnyák és förtelmesek, akik börfarkasokat hordanak az arcukon, vagy akik kukorékolva beszélnek, akadhatnak szerencsétlenek, akik az orroknak utálatosak. Ebben a sötét gondolatban megvigasztalódott. Egyik orvos sovány étrendet ajánlott — tea, tej. tojás, kétszersült — és fürdőket, calium hipermangan-nal. Naponta háromszor megfürdött a lila fürdőben, minden hatás nélkül. Ekkor egy hires fiatal tanárhoz ment, aki egv hősszerelmes mosolygó fölényével fogadta, királyi előkelőséggel hallgatta meg panaszát. levetkőztette, kopogtatta a máját és a lépét s végül kijelentette, hogy semmi baja. azaz. az a baja. hogy képzelődik. Betegsége mindenesetre érdekes. Meg is mondta a nevét: hysteric olfactorla. Az orrüreg felső részében vannak a szaglópálclkák. azok az ideg- i végkészülékek, melyek az orrba — aj belehelés léghuzama által — iutott lég-J nemi! testeket szag alakjában érzékelik < és előfordul, bár igen ritkán, hogy ezek az idegek hibásan működnek, akárcsak: az a szem. mely víziókat lát. vagy az| a fül. mely hallucináj. Ilyen F. F. föfel- ■ laktanya aklakába, hogy azt a látszatot keltsék, mintha az asszony öngyilkos lett volna. Férjét és fiát másnap szabadlabrabelyezték. Letartóztatják az egész határrendőréget A békésmegyei csendőrkerület vezér tője, Jánossy Árpád megindította a nyomozást a iőkösházai határrendcység ellen és a határrendőrség valamennyi tagját, Fiedler Pál rendőr fogalmazót, Sárossy Pál rendőrfelügyeiőt, Pál János rendőrőrmestert és Lipóczky István határrendőrt letartóztatta. A nyomozás most annak megáll vitására folyik, hogy élt-e még Aufmuthné, amikor felakasztották, vagy már halott volt ? Födi tábornagy ősszeküionhözött a nagykövetek tanácsával Ellestétek a német lefegyverzési jelentés miatt Párisi jelentés szerint a nagykövetek tanácsa és Poch tábornok közi a német lefegyverzési jelentés miatt mindjobban kiélesednek az ellentétek■ A nagykövetek konferenciája ugyanis — mint ismeretes — a versaillesi szövetségköz! katonai ellenőrző bizottságtól, melynek Foch tábornok az elnöke, a németországi szövetségközi katonai ellenőrzőbizottság összefoglaló jelentésének több pontjára nézve gyakorlatilag végrehajtható javaslatokat kért. A bizottság e javaslatokat kétszer is kidolgozta és a kért felvilágosításokat megküldte a nagykövetek tanácsának. amely azonban ezt még mindig nem találta kielégítőnek és újabb pontokra nézve kért részletesebb jelentést. A javaslat aktái igy most már harmadszor tették meg az utat Páris és Versailles között mire foch kijelentette, hogy a nagykövetek tárnicsának nem ad további felvilágosítást. mert az eddigi információkat teljesen kielégítőnek tartja. ügyelő beteges szagérzékenvsége is, melyről a tanár, mint sajátos esetről, hosszabb megfigyelés után értekezést !r egy bécsi orvosi lapba. »Ön. — mondotta. minthogy a professzor igen szellemes ember volt — a szag Machbetje, aki az orrával kísérleteket szagol«. — Ez a magyarázat kissé megnyugtatta. Mikor azonban eltávozott, már a lépcsőn érezte az ismert szagot. Futni kezdett. a szag pedig rohant utána, amilyen gyorsan szaladt, úgy szaladt az is,, a sarkában volt és azután rátámadt, kegyetlenül. Orra cimijái lázasan szimatoltak, figyelt az orra. ágaskodott és elöremeredt. Azok a szemek, melvek véres árnyékot látnak, azok a fülek, amelyek tulvilági hangokat hallanak, nem figyelhetnek jobban. Kétségbeesésében azt kívánta. bárcsak vakulna és siketülne meg az emberiség orra. De csakugyan érzéki csalódásról van-e szó? Befogta az orrát és nem érezte, kinyitotta és újra érezte. Rázta a fejét, izgett-mozgott, néha magában beszélt. Idegessége , kétségtelenül növekedett, de általános állapotában javulás mutatkozott, mert az a megállapítás, hogy csak idegbeteg, fölrázta közönyéből, meg is fogadta, hogy alaposan kigyógyittatja magát és egy ideggyógyászhoz fordult. A kezelés szépen haladt. Maca a beteg is elismerte. Fiatal, fölvilácosult orvos volt az ideggyógyász, aki sutba vetve a múlt hagyományait, a testekkel való meddő foglalkozást, főieg a lélek boncolására alapította gyógymódjait, abból kiindulva, hogy a beteg életkörülményeinek és múltjának részletes ismerete nélkül az ideggyógyászat meddő kuruzslás. A főfelügyelő az orvos kérdezősködéseire sokat beszélt, nyílt és titkos szenvedélyeiről. mindenekelőtt pedig a gyermekkoráról. Apia becsületes asztalosmester volt. ő pedig gyermekkorában szeretett a műhelyben tartózkodni. a gvalupad és az envveslábosok körül, melyeknek átható szagára ma is szíveset: emlékezett vissza. Nyilvánvaló. hogy képzelgése nem egyéb, mint
