Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)
1925-03-21 / 78. szám
\ m * 2. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1925. március 21. galnicai és e Radícs-párti mandátumok ügyében holott határodat indokait. A maribcr-celjei választások felülvizsgálatéra a jelentés szerint asért kel! parlamenti bízottságot kiküldeni és a vizsgálat befejezéséig a mandátumok igazolását felfüggeszteni, mert az a panasz érkezett be, hogy ebben a kerületben a templomi szószékekről, vallási terrort gyakoroltak a választókra, emi az alkotmány 12. szakaszéba ütközik. Szükséges továbbá annak a megálleipitásp, vájjon igaz-e, hogy ötven választóhelyen nem voltuk szabályos névjegyzékek. A bregalrJcai választásra nézve megállapítja a jelentés, hogy B bnmovics Jordán jelöltlistáját a bíróság jelentéktelen formahiba núat íőrvi nyetienesen visszaüti) sitotla. Azonfelül a bel ügy miniszter jelentése szerint i? demokrata-pár. terrort gyakorol! a választókra, úgy, hogy a választás eredményét nem lehet szeb d akaratnyilvánításnak tekinteni. Ezért javasolja a bizottság a két demokrata éegy radikális mandátum megsemmisítését és uj választás fúrását, A Radics-párii mandátumok megsemmisítésének okait a kővetkező öt pontban fejti ki a jelentés : 1. Megállapított tény, hogy s horvát köztársasági parnsztpártol a moszkvai nemzetközi paraszt szövetség a múlt év ju ius l én sej t kívánságára fe vette a paraszt internacionáléba, miután n felvé teli kérvény megfelelt ez 1924 októberi szovjetkongresszus hat ■ rovatainak. 2. A parasztinternacionálé meg alakítói és vezetői egyúttal e jelenlegi szovietkormá ynak és e kommunista internacionáiénak is vezetői és a parasztinternaciortálé főcélja, hogy a különbőz államokban szervezzék meg a parasztságot és alkossák meg a forradalmi blokkot a parasztsúgbó és a munkásságból, hogy ezzel egyrészt a szovjet fennmaradfsát biztosítsák, másrészt hozzájárulj unk az integrális kommunizmus yőzeltnéhez a többi államokban is. 3. A kommunista internacionálé egy múlt évi határozata jóváhagyta a parnsztinternecionálé nega akitását és működését, sőt kimondotta, hogy a kommunisták támogassák a falvak munkásnépének ezt a mozgalmát, 4. A Radics-párt legfelső fóruma, a horvát néplApviselet a múlt év au 'usztus 3-án megtar tóit ülésén fövi hagyta a pár! vezetőségének art a lépését, hogy belépett a kommunista intemccionáié segítő szervezetebe. 5. Mindezekből megállapítható — mondja a jelentés — hogy az egész horvát köztársasági paraszt-0 írt kommunistapúrtld leit, amelynek működése az államvédelmi törvény 18 szakaszába ütközik és ennek követ'-estében megváló« ztott- képviselőtagjainak megbízólevelét meg kell semmisíteni. A Radics-párt lojális deklarációra készül Zagrebból je len tik: Dr. Truiribics Ante zagrebi uíjával kapcsolatban á politikai körökben Ilire terjedt annak hogy az eiienzéki blokk vezetői tájékozódást igyekeznek szerezni a Red les István ellep foganatban lévé vizsgálat eredményéről, hosrv további magatartásukra vonatkozó elhatározásukat ehhez képest szabják meg. A horvát parasztoárt köreiber megállapítják, hogy az eddigi vizsgalat Radícsra kedvezően végződ "'tt 1 Hir szerint Radios üzenetet is kül dött Tmmbfcs utján a blokk vezetőinek. akikkel közli, hogy semmi kifogása sincs az ellen, hotryaborvátparasztpárt és a Zajednica képviselői mindenben a blokk többi Pártjainak kívánságai szerint járjanak el. A lapok értesülése szerint a parlament első üléseinek egyikén a horvát parasztklub nevében dr. Polier képviselő deklarációt fog felolvasni, amelyben megcáfolja a Radics-párt ellen emelt vádakat. A deklaráció ma túl kiterjed annak megáflapi- V, hogy a Radics-párt elisnarchiát és az alkotmányt, csupa: alkotmány atnaz intézkedésemet megváltoztatását kívánja, amelyek 1 gyakorlatban nem bizonyultak tiknak. Dr. Trtmibics Ante egyébként egy Zagrebs újságíró előtt kijelentette, hogy a Radics-párti mandátumok megsemmisítését még nem tekinti 'befejezett ténynek. MOmaMmmmmmmm———--------Á kathoiikus püspökök mäsufesztuma a francia kamara előtt A maniíeszium a mérsékeltek között is izgalmat kelt Párisból jelentik: A francia bibo- J rosoknak és püspököknek a laikus törvényhozás elleni legutóbbi nvilatkozata nemcsak radikális és szocialista körökben, hanem a kamara és a szenátus köztársasági baloldalának mérsékelt hívei közt is izgalmat keltett. A képviselőház Casalsnak, a ratíikái's szocialista csoport vezérének interpellációja, kapcsán kezdte meg a vitát a ‘bíborosok kiáltványáról. Tizennégy különböző pártállást! szóin ok jelentkezett szólásra. A vita végén Harriot miniszterelnök is fel fog szólalni. Az ülésen a radikális párt a püspököknek a laikus törvények elleni akcióját határozottan visszautasitot\ta és bizalmát fejezte ki a kormány «iránt, amely a laikus törvények szijgortt végrehajtását követeli. I Casals képviselő beszédében élfiiéi te a bíborosoknak a laikus iskolák ellen intézett támadását és ki■1 el efí tette, hogy akár katolikus, protestáns, zsidó vagy atheista valaki, \joga van a szabad gondolkodásra és szabad meggyőződésre, - amelynek épp a laikus iskola felel m«eg, amely«re Franciaország oly büszke. A szólok Eiszász-Lotharingiára nézve is Az özvegyárva Irta: Terescsényi György Mári néni, az özvegyárva, odaadta Sóvárgóéknak a kis vagyonkát. Futja addig, ameddig futja, már mint az időből, meri öreg inár a lelkem, nyolcvanén« yihány esztendős. — Nem sokja van hátra a szögénynek, — gondolták Sovárgóék, fölvállalták hát és jól is tartották, eleinte. Nem lehetett kitudni az okát, miért hűvösödéit el egymástól a két asszony. Talán mert iogyott. fogyatkozott a pénze. Árendát fizettek belőle, meg ragasztottak is még vagy két hold bérletet, — bizony alig maradt néhány öregbankó a Mári pénzéből. Azután meg minduntalan egymásba botlottak, udvarban, . csűrben, sziliben, szobában. Furcsa is ez. A végheteden nagy, szabad mazőség, korláttalan, nyílt, ég alá futó messzeség, órajárásnyria a tanyák, csönd és magányosság, —• de börtönbe se zárhatták volna jobbár, össze őket, mint ide, a sik puszta közepére. — Városba jobban férhet az embör, — mondta sokszor a fiatal asszony, — egymás hasába köll nézni, a nyavalya törné ki . . . Pedig semmi különös nem volt tapasztalható. Az öregasszony sárga pergament-arcca! totyogott ide, oda. Apró sörétszemei ájtatosan bújtak a héjak ráncos ernyői alá, ha beléj ükpillantott a menyecske. Kis hegyes orra jámboran sáipákolt ilyenkor és pókos ujjal imára kacsolódtak. És egészséges volt, fürge és jóétvágyu. — Micsoda gyomor, — dicsérte János az ebédnél, — tán parázson hízott kend lánykorába, hogy Ilyen jóétü? — Sajnáli? , . . sopánkodott az öregasszony. kívánja a laikus törvény kérdésének mielőbbi' rendezését, hogy ilyképen Franciaország egész területén a köztársaság törvényei érvényesüljenek. Bérard Leon volt közoktatásügyi miniszter a baloldali köztársasági demokrata párt nevében Jjij élen tette. hovv pártja hive a laikus törvényeknek, azt tartja azonban, hogy a baloldali blokk a bíborosok nyilatkozatának jelentőségét némileg túlozza, miután a katolikus doktrínák és a köztársasági törvények közt meg mindig a régi antagonizmus áll fenn. , Grousseau jobboldali képviselő azt tartja, hegy a franciaországi vallási viharokat a szabadkőművesek idézik elő. Felolvasta a szabadkőműves nagypáholynak tíerriofhoz intézett átiratát, amelyben a páholy köszönetét mond neki a szabadkőművesség érdekében tett szolgálataiért. I Az ülés, melyen minden képviselő »jelen volt és a karzatokat megtöltötte a közönség, kezdettől fogva viharos volt. A szónokokat gvakran megszakították és a jobb- és baloldali képviselők között gyakran ’került sor nézeteltérésekre. Nem én, csak mög ue árcson. Nem árthat mög egv boszorkánynak, — jiunyorgaíott Mári néni féloldali a fiatalra. János föllátta a pillantást és tudta, hosr valami megint történhetett a két asszony között. Clvakodás, szóváltás, aminek a vége sértés lehetett. — Nacsak) , . . mondta János, de nem tudta, mit kezdjen velük. Abba is hagyta és fejcsóválva ballagott a tagra, hogy folytassa a félbehagyott rendet a lucernásban. így vadult el lassan a lefojtott, néma harc. Julcsa lelkében belső, ösztönös utálat gyűlt föl az anyóka iránt A rettegéssel vegyes ellenszenv volt ez, amit minden fiatal nő érez öregasszonyokkal szemben. Az örök anyósgyülölet, a hervasztó idő eleven példája és mutatója ellen való, hogy ő is ilyen lesz egyszer, görbehátu, sovány' és ráncos, vércstorra özvegyrva, aki vecsernyékre jár előénekelni, vagy ki tudja... a szigetre is, éjiéikor a boszorkányszombatra, söprünyélre szállva, bakkecske előtt térdepelve ... Egy reggel aztán — épen hogy előző nap adták el alóla a bikabornyut — véres tejet adott a tehén, fiirémülve nézett az asszony • a sajtárba és gyökeret vert szivében a sejtelen. Nem mutatta meg az öregasszonynak a tejet, nem is szólott róla, mert ez csak erősítené a gonosz hatalmakat, kerülő utón óvakodott hát. édeskés szavakkal, ahogy az ellenrontást szokás csinálni faluhelyen, ravszul és fúr fangosan. — Márikám, aranyos. — szólt be a szobába. A vénasszony elötipeget.-- No, — pislogot... — mi baj? — Csak sömmi, — de már nyujtoíta is feléje a bögrét, a frissenfejt beteg tejjel. hogy igyon belőle, mert igy múlik el a rontás. — Tej... Így ék kend. Mári néni nagyot húzott a csuporból. Julcsa iéiekrctvisszaíojtva figyelte. Leginkább kiköpi-e, mert ka ki, akkor igaz... akkor boszorkány. Nem köpte ki. Megitta, csak furcsán hunyorgott tőle két apró. rövidlátó szemével. — Apaszt a tehénj — mondta aztán — rossz a tej. •— Rossz... — mondta utána Julcsa és még elfordult az öreg, hirtelen keresztet vetett. Másnap reggel jó volt a tej megint — Boszorkány... mégis csak az, — borzongott meg Juicsában a szív és ettől kezdve gyors yiharzással követték egymást az események. Szombat délután, Péter és Pál előestéién irtózatos vihar söpört végig a határon. Nagy kárt tett a búzában, elverte a szőllöt is és futva menekültek vissza a tanyába mind a hárman. János, Julcsa és Mári néni, aki acatolni ballagott Id velük. Bőrig áztak már, mire a fele útra értek. Itt fuldokolva rogyott le az öregasszony az utpartra, nem bírta tovább. — Jaj, — nyöszörgőit — végem van. János segíteni akart, hogy fölemelje, de Julcsa elsikoltoít magát. — Hozzá ne nyúlj? Boszorkány! — Jaj... — sóhajtott a reszkető, gyönge anyóka — möghalok... És Julcsa eszelős, vad lihegéssel magyarázta az urának: — Ördöggel cimborák a vihart is ü támasztotta, mögrontotta a tehenet, boszorkány ... — Eriggv mán... — Az- ha mondom, gvere ... és húzta a nasrv behemót embert a tanya felé. — Mőgiásd, hamarabb hazaér, mint mink, — lihegte, — azuta mán a kuckóban ül, a fekete macskával... De a szegény Mári néni nem ült a kuckóban, a Szélék fekete macskája sem volt sehol, alighanem visszament haza a nagy égzengés előtt. János sajnálkozott. — Mé bántod szőgényt? — Boszorkány ... — Ej, dehogy is. Julcsa sírva rogyott le a lócára. — Nem hisz kend énnekem. —- siránkozott — pedig mőgrontotta kendet is, szemmel verte mög... jaj istenöm ... ne mis lössz énneköm gyerökötn sósé... Késő estére hazavánszorgott Mári néni. Be a kamrájába, föl az ágyra. Föl sem kelt többet belőle. János ápolta az utolsó napokban, julcsa felé, se nézett. Ötödnapra meghalt. Egyszerű, olcsó temetést kapott, szimpla beszcntelést, sima puhafa koporsót, vékony léckeresztet. — Kár vót a köröszté... — mondta az asszony, mikor kifizették az asztalost. És amikor megindult a menet az udvarról, kifelé a kocsibaemelt koporsóval, Julsca lelkendezve mutatott az ól tetejére. Két kodácsoló tyuk berzenkedett ottan,, egy tisztafehér, egy szinfekete, Julcsa tyúkjai. — Szélné, Vétróné, nézzék csak . -. ahun a . . . — Áhán... fordultak meg a szomszédasszonyok. — A fekete tyuk... — suttogott feléjük Sóvárgó asszonya és amig' döcögve haladt a szekér, hápogva kucogtak utána az asszonyok. — Boszorkány... hihi... boszorkány. Senki sem kisérte. senki sem siratta, úgy kaparták el az özvegyárvát, mintha csak véletlenül felejtette volna itt magát až égvilágon és sietve bujt volna vissza most a főid alá. De azért jégtörő Mátyásra, mikor már régen, régen elfelejtették és sírjál aiásüppedíek a lazán -íölpiszkált hantok mégis csak megszületett a várva-vári Sóvárgó gyerek, még pedig fiú. így teremnek mifelénk & boszorkái nyok . , -a