Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-15 / 72. szám

1925. március 15.

BACSMEGYEI NAPLÓ

tya,; az asszony és az iíai még nagyobb szerepet játszott életében, (jyakran rándít, ki Magyarországba ,afaol az arisztokraták között sok barátja volt. Legjobb.barátja gróf Zichy. Jenő volt, aki élete végéig kitartott mellette. Amikor 1901 február 11-én Becsben meghalt, Zichy Jenő karjai között lehelte ki lelkét.

A magyar urak vidám társaságában azután Milán elfelejtette otthoni gondjait. Újra a régi, vidám, jókedvű bohém volt. Szoros barátság fűzte Rudolf trónörököshöz, akivel az ízlés : hasonlósága is összefűzte. Heteket töltöttek együtt vadászatokon és vidám mulatságokat rendeztek a gazdag magyár mágnások kastélyaiban.

Amig a király így mulatott, a királynő egyre ingerültebb lett ellene. Figyeltette a király minden lépesét. Állandóan féltékeny veit rá, arai arra mutat, hogy a ragyogó, kedves, mindenkit megnyerő királyt mégis csak szerette ez a zárkózott, gőgös teremtés. Több hölgyre gyanakodott. Közöttük egy tábornok nejére. Majd végű! a görög ügyvivő feleségére.

Bs ez a féltékenység, amelyet a szép Nasas asszony iránt érzett, vált közvet'on • okává a házastársak végleges szakításának.

Százötven frankkal

jutalmazza Franciaország fsgijenceit, ka házasságot kötnek

Szerelem a bagnok világában

A minap Jahrbuch der Charakterologie címmel érdekes munka jelent meg a német könyvpiacon. Különösen magára vonta a figyelmet Heindl Róbert titkos tanácsos,' neves büntetőjogász tanulmánya, aki a francia íegyenctelepek életét ismerteti. A francia bíróság, mint ismeretes, azokat az egyéneket, akik ismételten súlyos fegyházbüntetésre kell ítélni, az Ujkaldoniában létesített íegyencteíepekre száműzeti. Ezeken a telepeken, a bagnori a fegyencek a francia kincstár javára dolgoznak s a körzeten belül meglehetős nagy mozgási szabadságnak örvendenék.

Bourai! közelében egy alacsony, sötét külsejű szabálytalan épületben áll, amelyet hatalmas fal övez. Régebben női fegyház volt, akkoriban azonban, mikor ott jártam, azokat a magukat egyébként jól viselő fegyencnöket küldték oda, akik hajlandók voltak a gyarmaton dolgozó valamelyik fegyenccei házasságot kötni és Így gondoskodni az elnéptelenedő Franciaország születési százalékszámának megjavításáról. A környéken kolostornak nevezik ezt az épületet, mert apácák végzik a felügyeletet. Abban az időben körülbelül SO nő tartózkodott itt, akik között megjelenésem nem kis szenzációt keltett. Epedő pillantások röpdöstek felém. Az apáca kérdéseire mindnyájan alázatosan feleltek, minden asszonnyal azért, hogy jó színben tüntessék fel magukat előttem. Csaknem valamennyi csúnya volt és borzalmasan közönségesnek látszott. Egy csinosabb nőn akadt meg a szemem.

— Ez közönséges szélhámosnő — mondotta a fönöknő. — Gyilkosság miatt életfogytiglani száműzetésre ítélték és hogy megszabaduljon, nőül ment egy fegyenchez. Pár nappal az esküvő után nyomtalanul eltűnt és magával vitte férje pénzét és összes ruháit. Alig került azonban megint lakat alá. férje újból .megjelent és követelte, hogy adják ki neki. Másnap este az asszony ismét megszökött és természetesen uiból magánál felejtette a férfi pénzét. Ez a komédia többször egymásután megtörtént és a fegyenc tegnap már megint itt járt, hogy adjuk ki neki a hűtlent.

Ha valamelyik fegyenc megunja,a magános életet és élettárs után vágyódik. bélyeggel felszerelt kérvényt intéz felettes hatóságokhoz. Ha a nyilvántartóban jól van elkönyvelve és akad férjhez menendő nő a kolostorban, akkor engedélyt kap orra, hogy beszélhessen. Ezután elvonulnak előtte az érdemes hölgyek- akik ió anyák . akarnak lenni.

15. oldal

A ' fegyenc végignézi á ‘ menetet, összehasonlítást tesz, elmélkedik és fontolgat és: azután, ha valamelyik hölgy megnyerte tetszését, értesíti róla a főnököt. Másnap azután sZemtől-szembe beszélhet a kiszemelt menyasszonnyal. Ez találkozó az udvar zöldre festett fa-payillonjában, az úgynevezett házassági kioszkban játszódik le. A kioszknak két bejárata van: az egyik' a szabadba, a másik a női cellák folyosójához vezet. Az előbbinél, egy fogházőr, az utóbbinál égy apáca vigyáz. Az őrök diszkréten kopognak az ajtón, ' ha az ismerkedés túl hangos. Ez rendszerint avval kezdődik, hogy az asszony a férfi anyagi viszonyai iránt érdeklődik. Ha a fegyenc kielégítő feleletet ad, akkor jóakarata pillantás biztosíthatja, hogy érzelmeiben nem csalódott, és megtalálta a hozzáillő testvérlciket. Azután terveket szőnek, megbeszélik a küszöbön álló cukorrépaszedést, s mikor már ilyen édességekhez érnek, az apáca kopog az ajtón és a íogházőr előkelőén köszörüli a torkát.

Vége a látogatásnak. .Utána több vizit is következik. Megkedvelik egymást és megajándékozzák egymást. A fegyenc •esetlég kap egy pár nadrágtartót beiehímzett monogrammai, a szépséges menyasszony pedig egy-két deci pálinkát, amit úgy kell becsempészni. A jószerencsétől függ, hogy mikor léphetnek frigyre, mert meg kel! váratok, míg többen lesznek.

Az esküvő ugyanis tömegesen történik. A templom titán a kocsmába visz az ut, akárcsak a szabadság hazájában. A francia kormány ugyanis, hogy Cupidónak megkönnyítse a dolgát, 150 frank házassági jutalmat fizet ki és igv huszónháromszor 150 frankból kitűnő lakoma kerül ki. Nemrégiben a francia kormány a házassági irodát Bourail-bó! Pins-szigetére, s legújabban Brun-szigetre helyezte.

TERE-FERE

Clemenceaués a szirének. Clemencemt, a -Tigris«, még abban az időben, mikor miniszterelnöki bársonyszékben ült, vita során ezt mondotta az ellenzék egyik képviselőjének:

Önök en gémét .szirénnek neveznek. Mindenesetre megtisztelve érzem magamat, hogy madár-nevet adnak nekem.

Másnap a hivatalos iap, mely a beszédet közzétette, utána ezt biggyesztette:

— »Általános derültség«.

A derültség nyilván annak szóit, hogy a Tigris a szirén szót helytelenül használta.

De most igazolják öt. Eléggé későn. De igazolják.

A szirénekhez, ezekhez a mitologikus lényekhez az a legenda tapad, hogy halnők voltak, nem pedig madár-nők.

Az Odissea homályosan Írja le őket. Annál világosabban rajzolja Ovidius az Átváltozásokban:

— De ti, Aclielous leányai, miért viseltek szárnyakat s madárlábakat szűzi testetekhez? Ó szirének, ti át akartatok kelni a habokon, úgy, hogy csak szárnyatokat használjátok, mint az evezőket Az istenek meghallgatták fohásztokat. Egyszerre tollak födték testeteket, minthogy dallamos éneketek, mely a fület igézi és pompás hangotok nem veszett el, megtartottátok emberi arcotokat és beszédeteket is.'

Más érv is van Qemenceau mellett. Pausanias meséli, hogy a múzsák, kik viadalra keltek az éneklő szirénekkel és legyőzték őket, a diadal mámorában kitépték a legyőzőitek száraiéiból a tollakat s belőlük koszorút fontak maguknak.

A régészet még pontosabb. Európa számos múzeumában különösen a Louvreban is egv csomó- görög korsót őriznek, melyeken le vannak festve ezek a furcsa madarak: . a leghíresebb kancsó Odisseust ábrázolja, amint fához van kötözve, és körötte föpdösnek a nő-areu madarak, melyek el akarják őt csábítani.

Legérdekesebb az. hogy a Laroasselexikon, mely a szirént szintén így határozza meg: »félig hal. félig nő-, ennek a kancsónak a képét közli a címszó alatt

Tehát Clemenceaunak igaza van. Ha nem is a politikában, de ebben mindenesetre.

#

Az o o'z parasztok magukra

gimitiákakunyhókat Szovjetorr-szor szagban éhínség dühöng. Ezzel kapcsolatban pedig — mint a Daily Mayl-ben olvassuk — lábra kap' egy tömeges öngyilkosság-járvány, melyet a szovjetkormány sem tagad. Az éhezők bezárkóznak kunyhóikba, aztán magukra gyújtják.

Az éhínség nem vi Oroszország történetében. A nagyterületű ország-kát, mint Oroszországot és Kínát gyakran látogatta meg ez a csapás.

De beszéljen maga a jelentés:

— Az éhinséges területen a katonák hat, tövig elhamvadt kunyhót taláitak. Mindegyikben családok voltak, melyek szénné égtek. Miután nem kaptak élelmet; összegyűltek a kunyhókban, másukra zárták az ajtót, ablakot és éjnek idején íölgyujtották lakóhelyüket.

Az öngyilkosságnak ez a szörnyű módja szintén nem ismeretlen Oroszországban. A legnagyobb nyomorúság idején ehhez folyamodtak a moszkvai parasztok, abban a hiedelemben., hogy a kegyetlen haláltusa gyötrelmei megengesztelik az Istent és, bocsánatot kapnak érte az öngyilkosság bűnéért.

A történet a XVI. században több ilyen tömeges öngyilkosságról ai hirt.

Az a árúm”, ame’aet mindenki megérthet. Az irodalom nemzeti. Minden nép a maga nyelvén műveli.

Párisban azonban most a hamvaiból megéledt Moulin Rougeban játszanak egy olyan drámát, melynek szövegét akármelyik idegenajku is épobi könnyűszerrel megértheti, mint a francia. Ennek a drámának az egész szövege két betűből áll.

Ismertetjük tehát a cselekményt.

V szin: egy vendégfogadó szobája.

Színházból jön haza egy hölgy, belép a szobába, de észreveszi', hogy téved, másik ajtón nyitott be, mire fölkiált:

— Ah.

Már-már ki akar menni, mikor ,n küszöbön találkozik udvarlójával, ki meglátva a hölgy tévedését, elmosolyodik és igv sóhajt föl:

— Ali.

A hölgy méltatlankodva hátralép és ezt mormolja:

— Ah.

Ebben a pillanatban megjelenik hálóifigében az az ur, aki abban a szobában lakik. Észreveszi a párt és ekép csodálkozik:

— Ah.

A pár a fehér kísértet láttán visszatorpan és mind a ketten egyszerre ezt mondják:

— Ah.

Közben az'erkölcsrendészet egy rendőre, kit telefonon értesítettek a furcsa esetről, lihegve érkezik meg, benyit az ajtón, és fenyegetően szó! a férfi s nő felé:

— Ah. : '

Erre a három szereplő, ki ftern tudja, hogy mi történt és mit keres itt a rendőr, kétségbeesett mozdulattal, s különböző hangsúllyal egymás felé fordulva ilyenmódon ad kifejezést rémületének:

— Ah ... ah... ah ...

Úgy értesülünk, hegy ezt a drámát nálunk ,is bemutatják és a szöveg lefordításával egyik kitűnő i műfordítónkat bízzák meg.

#

C vmen— "tv n év-- Carmen a szilaj, szerelmes feketeszemü cigánylány, 1 ötven éves. Bizet félszázaddal ezelőtt irta meg operáját, mely; azóta állandóan, műsoron van, a világ minden

színpadán szerepel, hire-neve pedig egyre nő, ugyannyira, hogy a tbolsevikszinházak, melyek nem szívesen hódolnak a rimrzsoahagyományoknak«, szintén játékrendjükbe iktatták.

Annál különösebb, hogy a Carment a bemutatója idején vegyes bírálatok, sőt füttyök" is fogadták. Bizet annyira szivére vette az elítélő kritikát, hogy'a bemutató után pár hónappal meghalt.

Ezek a bírálatok ócsárolták a »közönséges« tárgyjit, ledorongolták a cselekményt, erősek bírálták a darab szenvedélyességét, *ely elier.tétbei! áü a .francia hagyományokkal

Gaili-Marie\ ki először játszotta a Carment s miután a spanyol cigánylány ruháját kétezerszer vette föl. visszavonult és énekiskolát nyitott, emlékirataiban meséli, hogy az OperaCoiuiciue-bsn az akkori néző megkövetelte, hogy a tenorista, okvetlen vegye feleségül is szive hölgyét. Ennélfogva a közönség valósággal fölháborodott, mikor ebben az operában először szerepelt a. tör, a kard és méreg. Egy alkalommal a nézőtérről fölugrott egy szenvedélyes fiatalember, a színpadra rohant és felháborodásában arcára sújtott, sebet ejtett rajta, melynek emlékét holta napjáig viselte.

Ma nem hangzik el a Carmen ellen semmi kritika. Nietzsche a iegküiönb operának tartotta, vele harcolt, a.'\ws*grseit sen;: ellen. Carmen ötvenéves — és agy re hódit.

*

E<f*r 2-ojjf‘c re miivész p/egg

k'zban.Vgy látszik, hogy a ,»ó -zbngoramüvész a fegyházban is ' érvényesül.Legalább is Amerikában.

A Missuri-úllatu tegyházábu az igazgatóság -- természetesen bevezettette a rádiót, még pedig nem csak a Icádéi kő-, szüléket szereltette föl. hanem a felvevő készüléket is: Így aztán azokat ,a hangversenyeket, melyeket a fegy házban

rendeznek, nemcsak az ottlévö fegyencek . hallgatják, hanem azok is. .akik — fejezzük ki magunkat udvariasait —- nem részesülhetnek ebben a szerencsébe-’.

Ezeken a hangversenyekén gyakran szerepel egy zongoraművész, egy fiatal fegyenc,, Snobgrass nevezetű. , akiben csodalatos tehetséget fedeztek fel a [egyházban és akinek sikere .naprólnapr-a növekszik. Azt lehet mondani,' hogy., a közönség bomlik érte. ,

Az amerikai dróttalan — és drótos — táviró, a posta egymás után hozza a fegyházigazgatősághoz a híreket, hogy mennyire el vannak tőle, ragadtatva. Egy amerikai újság kérdést intézett •olvasóihoz, hogy kit tartanak má n legnépszerűbb rádió-zongoraművésznek, s a szavazatok többségét • és a jutalmat Snobgrass kapta.

Az ifjú fegyencnek a rádió-hangversenyek rendezői egymásután- teszik a íényesnéi-fényesebb ajánlatokat, . Snobgr-áss egyelőre válogat közöttük, »gondolkodási időt, kér«.

*

Orv’osok és humoristák. Párisban

ismét egy olyan vígjátékot játszanak, mely az orvosokat pécézi ki.

Egy orvosi lap ebből a.: alkalomból tanulmányt közöl az orvosok legnevezetesebb ellenségeiről.

A pálmát Moliere kapja, ki a maga idejében is kíméletlenül ostorozta- az akkori orvosok fölfuvalkodott tudatlanságát. Ö azonban az orvosok részéről is elnézésre számíthat, minthogy ■ beteg volt, szenvedett, tudta magáról, hogy beteg., érezte, hogy nemsokára meghal s biztos volt benne, hogy senki sem segíthet rajta. Igaz, hogy ő irta a legmaróbb megjegyzést az orvosról:

— Az orvos az az ember, kit azért fizetünk, hogy! a betegszobában elmeséljen négy ostoba tréfát, míg a. beteg vagy meggyógyul a természet által, vagy meghal az orvos medicináitól.

Mentségére szolgál még Moliere-nek, — mint a cikk orvosirója fölhozza —

—7 '« hogy ebben az időben divatozott az ilyen szatíra.

Tassorii, Moliere kortársa ezt írja:

. — Ha manapság azokat, kik betegjeiket megölik, ^helyett begy nx-ggyógyfi