Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-13 / 70. szám

BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. március 13. 10. olđsL Gyűlölőin őket, szeretnék ráütni a tar­kójukra, és ígérem, hogy az egész utón nem fogok rájuk nézni. Holnap pedig veszek magamnak egy fekete keménykalapot hófehér selyem­­béléssel. ÚTKÖZBEN Béréi: gi János (Subotíca) bolond sürgönyoszlop úgy neki ütődne, hogy szétloccsapna az agyveleje. Érti, kedves utitársam, hogy ezt kívánom és szeretném ezt a kívánságot a szemébe mondani. i — Szomjas vagyok, csudául szomjas vagyok, — sóhajtja hirtelen utitársam. Majdnem iölneyettem. -Legyen nyu­godt, hogy akkor még két óra hosszat szomjazhatik kedvére. A legközelebbi állomás, ahol italt mérnek és a vonat huzamosabb ideig áll. éppen ötvenöt ki­lométernyire van. Hát ha itt nem iszik, amit adjon az isten, akkor — jó muta­tást addig! — ön nem szomjas? —'szólalt meg újra szemtelenül. Ez beszédbe 1 akar bocsátkozni, — gondolom gyanakvással és kurtán vála­szolok: — Nem. — Mert azt gondoltam, hogy lemehet­nénk egy pohár sörre. — Ó csak tessék, lemehet egyedül is. Nyájasan mosolygok a gorombaság­hoz,- de a szemembe 'azt hiszem vért présel a iiarag. — Nem merek, ■ feleli az utasok un­dorító gyávaságával. Nem merek, de azért megkérdett mennyi ideig tartóz­kodik itt a vonat. Leszáll, öt kalauznál és a. vonatveze­tőnél érdeklődik. — Még tsz perc, — mondja mindegyik. Biztatásra kínálkozó clszcnytclódással' érkezik vissza. — Tiz- perc, majdnem egy negyed óra, — emlegeti' vagy tízszer. De azért mégse merek- leszáll ni, pedig öt lépésre van ide az étterem. Bemegyek a kupéba, elfoglalom a he­lyem. Neki nem -jut, ebben véres kár­­örvendezéssel tudok kéjolegni. Eéiszein­­mei azért figyelőm. Látom, hegy a ka­lapját megemeli. Szép, elegánsnak hitt mozdulattal emelt meg, ahogy a kemény kalapokat szokás. Közben ügyetlenül rákija le a fejéit -és mosolyog. — Kö­szönt valakinek, — állapítom meg. Pár perc múlva újra leveszi a kalapot. Kis ideig vakargat benne valamit. Látom, hegy i:-j és tiszta feliér selj embélése van. Ez talán azi várja, hogy megkér­dezzem, mennyibe került a kalapja. — Csak várjon, uram, — gondolom ma­gamban és tüntető kegyetlenséggel semmit sem veszek észre. De ugyan ki hiteti el ezekkel, hrgy illik nekik a kemény kalap. Boldog, boí-Az első látásra szívből meggyülöltem.i Szürké ruhában, szürke kabátban volt uj, fekete keméijykalappal a fején. Ez különösen íclingerelt. Egy nagyobb álló-1 máson álltunk, 'ott lépett föl a vonatra és első dolga'az volt, hogy nekem jött. Formálisan meglökött, azután fölkínál-, kozó széles mosolygóssal bocsánatot kért. — Középtermetű fiatalember. — álla­pítottam meg, amint elfordult tőlem. Mert szemelátiára ugyan nem néztem volna rá egy pillanatig sem. Még azt hihetne, hogy találok rajta valami fi­gyelemre méltót. Jókedvűen rándgálta az ablakot. Örö­kösen motyogott magában és végre nagj'néliczen kinyitotta. Kihajolt. Most már oldalról is 'láthattam és mondhatom, hogy profilját, a Lcménykalapas. osto­ba profilját, hüígiukább meggyülöltem. Egyébként jó fiúnak látszott, szüntele­nül derült volt és szerteugrándozó gon­dolatait apró, bérautó mondatokban mind kifecscgtc. Talán nekem, talán magának, én mégis azt hiszem, hogy egyikünknek sí. Unatkoztam de kemé­nyen eltökéltem. . hogy azért se fogok beszélni vele. ‘ Ö nem zavartatta magát a szemlélődésben. Megpillantott egy utast aki kétségbeesetten, óriási bőrönd­del loholt az állomás felé’. — Nem ér idei — állapította meg hal­kan.' — Kizárt dolog, hogy ideérjen. De ha ideér is, a jegyet nem válthatja meg, mert akkorává indulunk. Szegény feje pépig .csakugyan siet. Elöntött a fórróság. .Mi köze ennek a mások'dolgaihoz? Én utazás közhitt rém kegyetlen vágyok. Örülök, ha leké­sik valaki. Magam elé képzelem az ábrá­­zatokat, .amikor kifejezéstelenül bámul­nak a vonat után. Gukkeron szeretnék gyönyörködni bennük. — Elment, —: mondják önfeledten, — elment a vonat és itt hagyott minket. Márhogy a vonat hagyta el őket. és nem ők maradtak le a vonatról! Akárhányszor szinte érzem, hogy ezt mondják. És örülök enek és nem kisebb öröm számomra, ha valakit megbüntet a ikalauf. fis ön most, ked­ves utitársam,’ szánakozik azon a vala­kin, aki ott az országúton törtet és két­ségbeesetten pislog az állomás felé, amelytől még másfél kilométernyire van. Higyje el, Szeretném, ha már indul-! aáak ős nem bánnám, ha menetközben mégjobban kidugná a fejét, a kemény­­kalapos, balga fejét az ablakon és egy dogtalan azt viseli; Mind fiatalok, szür­keruhásak, de a kalapjuk fekete kemény kalap. Tizennyolc-húszévesek, a kalap a fülükön pihen, de csodaszépnek kép­zelik magukat alatta. Én ugyan föl nem tollúéin a fejemre, A vonat indul. Utitársam rám néz. Beszélni akar vagy tán helyet szeretne? — Bár vesztemé el a jegyét, — gondo­lom és úgy teszek, mintha aludni akar­nék-. Még az hiányzik, hogy beszédbe eredjünk. A bóbiskoiásból alvás lesz. ö ébreszt föl egy óra múlva. Arca vigyorog a ke­mény kalap alatt. Nagy bocsánatkéré­sek közt mentegeti, hogy háborgat, de kötelességének érzi, hogy szóljon. Hát­ha már le kell szállítom. Komor arccal nyugtatom meg, hogy még messze va­gyok a céltól. De a kupé társaságát szemügyre vészéin. Mind uj arcok. Á régiok leszálltak. Csupa fiatal emberek, csak egy idősebb férfi van közöttük. De keménykalaposak mind. Beszé get­­nek. És köztük az: én fiatal utitársam. Úgy néz rám, mint aki nézésével, hall­gatásává! dicsekszik és figyelmeztet, hogy csodálkozzam rajtuk. — Ezek ke­resték egymást, 1 —- gyanúsítom meg őket. Ezek érzik, hogy bentlök vau va­lami közös vonás. Ahogy a vasutasok, katonák megszólítják egymást, úgy' ezek is összebarátkoznak itt a vonaton. És mind rám néznek, undorító érdeklődés­sel néznek, ingerült leszek. Hogy tud ilyenkor egyik ember a másikra bá­mulni. — Korlátoltak, ,— zárom be a iélek­­cSiklartó töprengést. Félrenézek. De a szemembe ragadt képről külön-kiilön mind magam elé nagyítom őket és megbírálom. Mind szürke, gyűrött ruhás. De a kalap feke­te és ui keménykalap. A kalapjuk iz­gat. Mérges elgondolásaim támadnak .az öltözködésükről. Közönséges, szürke ru­hát vesznek föl. Már a kopott kabát is rajtuk van. Most jön a kaia,p! Gyengé­den fogják a két tenyerük-közé és las­san a fejükre helyezik. Belenéznek a tükörbe és borzasz'tómód meg vannak elégedve magukkal. Az utón magukhoz mérnek minden­kit. Nézik, ki hord kemény kalapot, ki nem. Ha találkoznak egymással, bizo­nyára első szavuk: hogy és hol'vettek a kalapot. A köszönés könnyedségre törekvő, egyforma, hencegő, hamis. Majdnem nevetek. És dühös vagyok. Néhány ár I □NTÉVED ha nem hiszi, hogy 1 pár „Kulcs“-jeSyes harisnya (vörös, kék vagy arany jeggyel) annyi ideig tart, mint 4 másik pár. Vegyen 1 párt próbára és Ön is meggyőződik. Kapható minden üzletben! 931—í STORES: SZERELMI ÉL T A HÁZASSÁGBAN Ara portóval óO dinár VIC KÖNYVKERESKEDÉS SÜBOTICA Gummi fűzők 350:— dinártól Haskötő és Gradhalter orvosi rendé ésre. Hasfüző, Gyomors/oriíö, Melltartó, Régi iüzöket divatosra átalak tok. Virág Lcontin Aleksand rova ul.ca 11, ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG BÁCSMEGYEl FŐTELEPEI: NOVISAD Petra Zrinjskog 36 Telefon 55 SÜBOTICA Kr. A'eksandra 7. Telelőn 303 SOMBOR TrgV. Stepanoviéa Telefon 216 2367 Női lakk kivágott cipó Női lakk spanglis cipő No! antilop spanglis cipő Női fél fűzős cipő Férfi magas cipő Férfi barna félcipő JOSEP HEJ Subotica, Kralj Aleksandrova ul. 5., 150.-195.-250.-180.-200. 250.­dinár dinár dinár dinár dinár dinár mellett. ttMi in nuftüi: Subotica Főiatézete: Bácamsgyei Agrár Takarékpénztár Sombor Fiókok: Apátia, Pačšr, Stara-Moravica Saját tokék és betétek 60,080.000*— dinár * Foglalkozik a bankszakma minden ágával ; átutalásokat eszközöl minden külföldi piacra • > ifr Mezőgazdasági hiteleket folyósít földbirtokosok részére a legkedvezőbb feltételek mellett! • 2i58 A legszebb lemezujdouságok minden nyelven! COLUMBIA gramafontemezek vezérképvissíe: e egész Jugoszláviára ff Varrógépek, kerékpárok, gramatonok és azok alkatrészei! I VIKTORIA,, nagykereskedésében SÜBOTICA, Zrinjski trg 2 és Paüiéeva uiica 9 alatti átjáró ház. Viszonteladók kérek special ajánlatainkat!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents