Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-10 / 67. szám

1925. március 10. BACSMEGYEI NAPLÓ 7. om munkásosztályhoz tartozik s valóban olyan rendszert honosított meg, hogy munkásai, de meg vevői is részesülnek üzleti eredményeiből és volt olyan esz­tendő, amikor vevőinek utólag vissza­térített a megvásárolt automobilonként 50 dollárt! Egyébként 1920-ban a Ford­­koesi ára 335 dollár vőit. Ford munkásainak toborzásánál azt az elvet vallja, hogy neki mindegy, Hogy a Harvard-egyetem vagy a Sing- Sing fegyház diplomatával jönnek, nála minden munkás jó munkás lesz; mert mindegyik önmagának, önmagáért dol­gozik. Tény, bog}1 munkásainak 70 szá­zaléka saját autóján jár be a gyárba. Ford 1921-ben 9503 rokkant, nyomorék embert alkalmazott gyárában, ami arra ■vall, hogy mélységesen eniberszerető s amellett nagy mitévőié a világnak, mert felfedezte azt a termelési módszert, a taylorizmust tökéletesítve, amely mel­lett valamilyen munkát minden nyomo­rék elvégezhet. Ford könyve felér irodalmi szempont­ból is sok jó regénnyel, mert legalább is a saját érdekes, markáns alakja élet­hűen lép ki elénk a köny lapjaiból. Ilyen munka nem mindennap kerül elénk,. mint ahogy Fordokat is alig- né­hányat termel egy-egy század. F) gydszuitéz Beszélgetés a louasitott suszterre! A gyászhuszár nem az a szomorú fér­fiú, aminek foglalkozása után hinné az ember, inkább szép kerek pocakja van és két gyermeke, akiken egyáltalán nem látszik meg a papájuk halálos^ mes­tersége. Különben is a gyászhuszár nem hivatásos halottfuvarozó, rendes polgári foglalkozása a cipészség, férfi és női lábbeliket készít kint a Halasi-utón és ugy-ahogy csak eltengődik boltocskájá­val. .Mért nem marad meg tehát ez a suszter a kaptafánál? Ugyebár ez egyé­ni ízlés dolga, senkinek semmi köze hozzá, mindenkinek megvannak a maga passziói, vau aki kártyázik, van aki iszik, van aki nőkön megy tönkre' a csizmadia felesége tehát aránylag még hálát adhat az egek urának, hogy férjé­nek ilyen egyszerű, nemes, sőt hasznos mulatságai vannak, mint a gyászvitéz­ség. Mert ez is egy neme a vitézségnek. A halál huszárjával a külső Halasi­­utón találkoztam. Kackiásan panyókára vetett fekete attila lebegett a vállán és szertartási lámpával kezében komor lép­tekkel ballagott a város felé. Gyalog. — Jónapot — mondtam illemtudóan és hozzácsatlakoztam. Jónapot — mondta csak úgy lóhát­ról és végignézett, ahogy az önérzetes katona szokta a civilt. Mit tagadjam? l enézett. — Kit temettek? — kérdeztem. — A Mukisicsnét. —■ Jé, hát meghalt az öregasszony? — Nem halt meg. — Akkor hogy temethették el? -* döbbentem meg. — Nem is temettük el. — De hiszen éppen most mesélte, hogy meghalt! —- A fiatal Mukisicsné halt nieg — magyarázta a halál vitéze — tüdővész vitte el. — Nagy temetése volt? — Gyönyörű! — lelkesedett — béke­beli. Hat lóval, négy pappal és egész sor fiakkerral. — Maga a Horvátszkiék huszárja? — Na nem éppen, hő! itt, hol ott lova­golok. Ahun fölvállalnak. Nem vagyok szerződve. » — Hol a lova? Nekem nincs saját lovam. A_ szom­szédom, a Deák, bérkocsis. Öszokta odakölcsönözni a lovát. Éppen most vit­tem haza, — És meglehet ebből élni? Sértődötten véglgműstrált: — Azt hiszi, hogy én a pézért te­szem? Azért a ronsyos ötven dinárért?-- Hát akkor miért? Olyan gyönyö­rűség magának halottakat kísérni a te­metőbe? “■ — Már akkor inkább kislányokat ki­­sérgetnék — cnyelgett a fekete huszár — persze nem a temetőbe. Hanem na­gyon szeretek lovagolni. A háború alatt huszár voltam, én folyton lovon ültem éjjel-nappal, amig csak haza nem kerül­tem, vissza a' suszterájba. Mert nekem suszterájom van és két gyerekem. Hát rém keserves volt visszafanyálodni a di­­kics, meg a csiriz mellé a lóhátról. A szomszédom, a fiakkeros mondta egy­szer: »te Miska, nem lovagolnál ki he­lyettem?« »Már mért ne?« mondtam én és rámadták a fekete uniformist. Szép ruha ez is, (végiggusztálja) csupa ezüst zsinór és igen finom posztó (az ujjaival ropogtatja), csakhogy temetés után vissza kell mindig adni. Igaz, hogy pri­­vátim úgy se lehetne kimenni benne az uceára. Ezt már vigasztalásképpen mondja. Aztán a lovaglásra terelődik a beszéd. — Tudja, csak az unalmas, hogy. a>te­­métésen rém lassan kell menni, lépésben és mereven tartani a kézben a lámpást. fis hogy mindig bőgnek az emberek: meg a tömjénszag. De visszafelé, az .már más. Van egy kollegám, az is első­rangú huszár, lóversenyeim szoktunk. — Lóversenyezni? — Igen. Visszafelé, temetés után. megállunk a sarkon. Háromig számolok és mikor odaérek, hogy »há-á-romL. elkezdünk szélsebesen vágtatni. Csak úgy suhog a lovak forgója a nagy roha­nástól, egészen lehasalunk a ló nyakára és közbe sarkantyuzzuk. — Sarkantyújuk is van? — Nekem még megvan n háborúból. Csak sarkantyúval lehet szívből lova­golni Az ember megereszti n kpntár­­szárát és husgyi! mén mint a forgószél. Aki előbb kerüli meg háromszor a te­metőt. az győzött. — És mibe megy a lóverseny? — Két spricccrbe. Aki vészit, az fizet két spriccert. .Ma ki ért célba elsőnek? — Ma nem volt verseny. A kollegám nincs formában.-Kitört a gyonlorbaja. — Kitört a gyomorba.ia? — Igen. a muitkor nem vigyázott a felszállásnál és hasbarugta a ló. — Hát 5 nem valódi luiszár? — Ugyan! Közönséges, péksegéd. Hogy mit akar egy pék a lótól? Mindig mondtam neki. hagyja abba. 'ez nem neki való — és ebben n pillanatban olyan átszellemült arcot vágott a Ha­­lasi-uti csizmadia, akár egy vezérkari főnök a sereg élén. vagy egy százados a sorozóbizottságon, aki azt mondja a delikvensnek: »tauglich.* (t. i.) • • Öngyilkos lett a szuboticai gyermekirienhely volt igazgatója Dr. Lévai Ödön tragédiája Budapestről jelentik: A Grünwald­­szanatóriumban szombaton öngyil­kosságot követett el dr. Lévai Ödön gyermekorvos, nyugalmazott gyer­­rnekmenhelyi igazgató-főorvos, akit néhány nappal ezelőtt vittek a men­tők a szanatóriumba sulvos vese­­baja miatt. Amikor a szobalány reg­gel benyitott dr. • Lévai szobájába, a főorvost Agyában holtan találta. Az éjjeli szekrényen nyitott levél fe­küdt. amelyben az öngyilkos a kö­vetkezőket irta: -Kedves Kolléga Ur! Bejelentem. • hogy InmináUal és veronáltal iparkodom a »kérdést« (betegségemet) megoldani. Remé­lem. sikeresen.« A tragikus véget ért főorvos euró­pai hiríi gycrmckspeciatistn volt. A háborít előtt egy darabig igazgató­­iőorvosa volt a szuboticai evemiek­­tnenhclynek. ahonnan a belügymi­nisztérium közegészségügyi osztá­lyába rendelték. Kiválóan értékes tu­dományos munkásságát külföldi szakkörökben is elismerték és töb­bek között az ő érdeme is. hogy a magyar gyermekvédelem európai nívóra emelkedett. .. A komniiin bukása után dr. Lévai Ödönt elbocsátották állásából és nyugdijától is megfosztották egy memoranduma miatt, amelyet a ■népegészségügy? népbiztossághoz intézett a gyermekvédelem érdeké­ben. \ Až európai hirü gvermeksDecialis­­ta ezután a legnagyobb bizonytalan­ságban élt. Elbocsátását nagyon szi­vére vette% Már régóta foglalkozott öngyilkossággal, részben derékbe tort pályája, részben sulvos. gyó­gyíthatatlan betegsége ' matt. Ez a két ok adta kezébe a méreenoharat Ä seistai főszámvevő nyugdija Senta város elkésetten adta be az államtanácshoz panaszát Seutáról jelentik: A belügyminisz­térium — mint ismeretes —r 1923. év őszén háromévi szolgálat után nyugdí­jazta Bobrik György sentai városi fő­­számvevőt s utasította a tanácsot, hogy a nyugdíjazott főszárnvevőnek folyósítsa a nyugdijat. A belügyminisztérium ren­delkezésével azonban ellentétben áll a városi szabályrendelet, amely szerint öt vi szolgálat keli a nyugdíjellátáshoz. Ezért Senta város közgyűlése annak­idején elutasította Bobriknak nyugdíja­zása iránti kérését. A közgyűlés hatá­rozatát a vármegye is jóváhagyta, mire Bobrik a belügyminisztériumhoz fordult kérésével. A belügyminisztérium meg­semmisítette a közigazgatási hatóságok határozatát, hogv Bobrik nyugdiját ha­ladéktalanul folvósitsa. A város tanácsa a belügyminisztérium határozata ellen az államtanácshoz, mint legfelsőbb fórumhoz fordult jogorvoslat­ír.!. A kellő időben elkészült és to­vábbított panasz az.oi)ban eddig még ki nem derített okok következtében a feicbbezcsi határidőn túl — elkésetten érkezett meg az államtanácshoz, úgy hogy az államtanács érdemleges tárgya­lás nélkül visszautasította a panaszt. Eszerint a városnak» kötelessége lett volna a hátralékos nyugdijakat, mintegy hatvanezer dinárt kiutalni Bobriknak. A városi tanács hétfőn ülést tartót!, amelyen foglalkoztak Bobrik nyugdíj­ügyével és úgy határoztak, hogy mié ölt a nyugdijösszeget folyósítanák, vizsgá­latot indítanak annak kiderítésére, hogy kinek hibájából késett el az ál­lamtanácshoz intézett panasz. A vizsgá­latot, amelynek eredményétől tették függővé Bobrik nyugdijának a kiutalá­sát, Vorgies Szlávkó városi főszámvevó vezeti, aki még hétfőn megkezdte a vizsgálatot. A bonyolult' nyugdijazási ügy további fejleményeit kíváncsian várják Sentán. Ismét kiéiesedfek az clleatétdí a noviszadi radikális-pártban A Zasrtavc támadása a pártvezetésig ellen A noviszadi radikális klub választ­mánya —. mint rnetártuk péntek esti ülésén Klickt Mitát a noviszadi polgármesteri állásra jelölte. A párthatározat - noha Kliciií Mitának a polgármesteri állásra való rátermettségét általánosan el­ismerik —- széles körben feltűnést keltett, mert ‘ köztudomású tény, hogy KUcin Mita nem tagja a radi­kális-pártnak és a polgármesteri ál­lásra nem pályázott. Még nagyobb feltűnést keltett a radikális-párt hivatalos laoiának, a Zasztavánali vasárnap reggeli szá­mában »Szégyen« címmel megjelent cikke, amelyben szokatlanul élesen támad a párt »negyven fez-es« tag­iára. (Rezeseknek nevezték a Pro­­tics-párti disszidens radikálisokat) akiknek szemére veti. hogy szava­zatukkal szégyent hoztak a radiká­lis-pártra. amikor egy dissrfderts radfJ&ttisra szavaztak. 'Ä cBrit *ks-> mélyében is támadja KUcin Mítát, Popovics Dákó. a radMHs-o#rÉ elnöke a támadásra vonatkozói« a következőket mondotta a Bácsim« gyei Napló munkatársának: — Én a" polgármesteri állás betöl­tésénél nem foglaltam senki mellett állást és engem is meglepeti, ami­kor Kliciii Mita kapta a pártválaszt­mány többségének szavazatát, mert a szavazás előtt nem lehetett tudni hogy Klieint jelöltnek tekintik és magam is csak a szavazás után tud tara meg. hogy KUcin nem is tagja pártunknak. Egyetlen törekvésem a radikális­­pártban létrehozni a teljes békét. Ha ezt elértem, célom megvalósult és elnöki tisztemet átadom annak, akit a párt arra érdemesnek tart. — A Zasztava támadását a párt­vezetőség ellen nem helyeselhetem és ha ez rendszerré válik, akkor a pártvezetőség elé viszem az ügyet, hogy döntsön a pártlap kérdésében. HÍREK «5© Feltámadás Leomlott megalázva, pótló kőke­reszt előtt. Felsíko’toit szivében a 'halhatatlan bánat, de ajka párna ma­radt. így. zokogás nélkül, töredezett apró porcikákra a lelke. Egy könny lehullod, keltő is. a pozáorjás fö­vénybe. Lelke porcikál. elomló kristály, Nem üldözték sötét poroszlók, ds hálában őrök szijesapások sajogtak. Nem tálalták sehol keserű ecettel poharát, de ínyét felmarta a fájdalom bősz öröme. Nem ácsolta a pribék kínja keresztfáját, ds teste eisinylett a Síró Lélek feszítő, szaggató, ritmu­sában. Egy ember: csak egy lehengerel* isten, egy iebékiyózott ötlete a min­denjó akaratnak, ki most emlékszik átszenvedett irdatlan messzeségekre. Mikor elporolták benne a feketéi, a fehéret, a hőst, a szolgát, a kicsit, a nagyot, az északit, a nyugatit, a szeretőt, a kufárt, a páriát, a királyt, az ágyast. Mindig elpörolták benn a Siró Lel­ket. És ekkor összegyűjtötte a szen­vedéseket, zsebrevágta, testébegyurta vidáman, {elhajította az áldozati ol­tárra. A szenvedés teste felkoncoltam», de a Siró Lélek, feltámadott s feltá­mad újra. Azóta is él. Azóta is sir. Azóta is vonaglik, némán, nevetve, üvöitve, ölve. kéjben, bajban, vérben, imád­kozásban. Feltámadáskor leomlik ösz­­szezuzva a kőkereszt tövében s a megboldogult test ünnepi mosolyt küld le rá, némi részvéttel talán. — flór — •* — A párisi követ szabadságon. Parkból jelenti kiküldött tudósítónk: Spalajkovics párisi jugoszláv követ és meghatalmazott miniszter rövid szabad­ságra Bsogradba utazott. Távoliétében az ügyeket Mihajlovics, a királyi követ­ség első tanácsosa vezeti. — A bácsmegyei alispán Sentán. Sentáról jelentik, hogy hétfőn hivatalos ügyben odaérkezett Krisztics Vasra al­ispán. Mint értesülünk, az ’alispán láto­gatása összefügg a város 1921 évi zár­számadásának felülvizsgálatává!. — Bírói kinevezés. Az igazság­ügyminiszter Párvány Károly járás­bírót a noviszad! törvényszékhez a táblai bíróvá kinevezett Grgincsevics Antal helyére törvényszéki biróvá ne­vezte ki.

Next

/
Thumbnails
Contents