Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-01 / 58. szám

2. oldal 1925. március ! BACSMEGYEI NAPLÓ A vajdasági bankok 1924-ben Mérlegek és osztalékkilátások Március elején — más években ■— már a bankok legnagyobb része pubür káka a mérlegét, a részvényesek ilyen­kor már számolgatták az osztalékot, amely a békeévekben, ha 10—15 korona volt is, komoly jövedelme volt a rész­vényesnek. Az idők változásával ez a helyzet is megváltozott. A bankok nem sietnek közzétenni a mérlegüket s a 15—25 dináros osztalék senkit sem iz­gat. A vajdasági pénzintézetek mérlege az idén is elkészült már, noha a nagyobb intézetek még nem hozták nyilvános­ságra. Az elmúlt esztendőben a bankok mű­ködését a pénzhiány, a magas adók, s a megnövekedett üzleti költségek béní­tották meg némiképp. Ha a betétállo­mány a solvens pénzintézetek egy ré­szénél emelkedett is, az ipar és a ke­reskedelem kénytelen az úgynevezett »privátpénz<:-t igénybevenni s magas kamatot fizetni. Minthogy pedig a kon­junktúra üzletek megszűntek, a drága pénz s a hitel hiánya igen sok válság­nak volt az okozója. Végig nézve a vajdasági pénzintéze­tek során — a bankfiókokról itt nem esik szó —- a következőket állapítjuk meg. > I ' M* Szubotica, s talán a Vajdaságnak is a legnagyobb pénzintézete, a Közgazda­sági Bank (Opsta Privredna Banka') az 'elmúlt évben is jelentős fejlődést. ért el s minden tekintetben hivatása magasla­tán állt. Az intézet életében jelentős esemény a Szombori Takarékpénztár­ral való fúzió előkészítése. A félévszá­zadnál régebb idő óta fennálló intézet szorosabb együttműködése az 1925. év­ben válik befejezetté. A bank betétállo­mánya mintegy ő0 százalékkal emelke­dett, 30 millióról 47 millióra. A közgyű­lés határideje niég nincs megállapítva. Az osztalék előreláthatólag ismét 20 dinár lesz (20 százalék). A fuzionáló Szombori Takarékpénztár február 15-én megtartotta közgyűlését, a direkcióba beválasztották a Közgaz­dasági Bank r.-t. delegáltjait. Ez évre 20 dinár, 10 százalék osztalékot fizetett A másik nagy és mobil szuboticai in­tézet az Escontna i Pucka Banka már­cius 10-én tart igazgatósági ülést: s ezen állapítják meg a közgyűlés idejét és azt, hogy fizet-e az idén osztalékot. Az intézetnek az elmúlt két évben adó fejében annyit kellett fizetni. hogy; a jövő nyugodt fejlődése érdekében eset­leg az idén nem fizetnek osztalékot. í Az Opsta Kreditna Banka (Hitelbank) mérlege már elkészült, március 8-ikán tartja meg közgyűlését. A bánáti intézetek egyik legmozgéko­­nyabbja, a Pancsevói Népbank, amely az idén 2.500.000 dinárról ö millió di­nárra emelte alaptőkéjét. Betétállomá­nya 12.S01.000 dinárról több mint 20 és negyed millióra emelkedett. A 125 dinár ■névértékű részvények után 135 dinár osztalékot fizet. A közgyűlést március 22-ikén tartják meg. A szombori intézetek közül a Zanai- Uska Banka 1920-ban alakult. Az idei közgyűlés határnapja még nincs meg­állapítva. Fennállása óta a inuk üzleti éve volt a legkielégitöbb. A Zemaljska Kreditna Banka már­cius 29-én tart közgyűlést. Üzleti éve eredményes volt. Vállalatai haszonnal működnek, 10 százalékot fizet. A Szotnborska Gradianska Banka szövetkezetből 1919-ben alakult át rész­vénytársasággá. Betétei 4 millióról 8 millióra emelkedtek. Február 22-ikéu tartotta meg közgyűlését s szintén 10 százalék osztalékot fizetett. A naviszadi Szerb Kereskedelmi Flank rt. (Szrpszka Trgovacska Banka d. d.) ötödik évi mérlegéről és osztalékáról Szlepcsevics Zsárkó, a bank igazgatója a következőképpen nyilatkozott: — A mi mérlegünk kész, az idei nye­reségünk: 714.056j 8 dinár, valamivel kevesebb, mint az előző évi, de ez ki­zárólag n. szerencsétlen és lehetetlen adórendszerünk következménye. Idei osztalékunk az 50 dinár névértékű rész­vényeink után !8 százaléknak megfelelő 9 dinár. Alaptőkénket ezidén háromról [ÓV millió dinárra- emeljük fel. Aktíváink 1,03!.044(82 dinár készpénzből, 685.321.44 dinar értékű ingatlanokból, 125.282.94 d. értékű berendezésből, 9,353.700.20 váltó­­tárca, 217.509.75 d. értékpapírból, 12,834.442.46 d. adósokból, 103.343.75 d. devizából 283.000 d. jótállási összegből 121.825.10 d. különféle aktívából, össze­sen 24,766.070.46 dinárból. A passzívák állanak:f5,000.000 d. alaptőke, 1.396.922 d. tar tájék és nyugdíjalap, 51.48-3.50 ki nem fizetett osztalék, 14,812.865.38 be- I tétből, 33.743.40 d. különféle hitelezők, 1774.056. !S d. tiszta nyereségből A noviszadi Ipar és Kereskedelmi iBank rt. mérlegéről és osztalékáról Kassovitz Miksa vezérigazgató a követ­­íkezőket mondotta: j. — Intézetünk március 9-én tartja mérleggyülését, amelyhez Zagrebből és Ljubljanából eljönnek igazgatóságunk szlovén és horvát tagjai is. A közgyű­lést vagy március végére, vagy április ‘elejére hívjuk egybe és osztalékunk ■ 29 százaléknak megfelelő (részvényeink {,névértékű 100 dinár) 20 dinár lesz és l mérlegünk két millió dinár tiszta nye­reséggel fog zárulni. Alaptőkénk, 6 mil­­jiió, tartalékalapunk 2 'millió dinár. Ta­!valy a tiszta nyereség 1,200.000 dinár és az osztalék 25 dinár volt, mégis az idei osztalék 20 százalékkal nagyobb, mb:t az előző évben, mert ezidén egy részvény befizetésre Lét ingyenrész­­vétiyt adtunk. A vajdasági régi pénzin­tézetek közül, amelyek évtizedekig áll­ítok fém:, Szomborban, Szuboticán, To­polyán, Becsén és Noviszadoji sok régi bank eltűnt. Noviszadon megszűnt a Ta­karékpénztár rt. és az I. újvidéki elő­­iegezési egylet, mindkettő régi intézet. A mi intézetünknek nemcsak sikerült fenn­maradását biztosítani, de meg is erő­södtünk ugyanakkor, amikor az uj in­tézetek közül a Jevrejska Centraina Boiiíjta. 4 a 'fkomé tip Banka és a Vojvo­dina Baik' megbimtaí:, a Szlavenszka Banka elvonul innen és a Centraina Banka fiókját az Első Horvát Takarék­­pénztár beolvasztatta intézetébe. Inté­zetünk fejlődését illetőleg a legnagyobb! I reménységgel és bizalommal Vagvok el- * telve. f IA noviszadi Zadruzsnu Banka az utób­bi hónapokban válságba került. Iiadzsi Koszta dr., a bank elnöke, erre vonat-Ikozóan a következő felvilágosítást adta: — A bankot ért veszteség azáltal ke­letkezett, hogy a bank nem tudta ipar­­'vállalatait, és ingatlanait idejében rea­lizálni. A bankok a háború második te­lében, látva a pénz fokozatos elértékte­lenedését, vagyonukat ingatlanokba és iparvállalatokba fektették. A háború utáni erős inflációs politika folytán a pénz elértéktelenedése folytatódott, a miért a bankok a nagy tömegben ren­delkezésükre állott készpénztől szaba­dulni igyekeztek. így csinált a Zsadruzs­­na Banka is. 1922. decemberében a kor­mány az inflációról a deflációra tért át, ami pénzválságot idézett elő és a ban­kok ingatlanokba, iparvállalatokba fek­tetett tőkéjét néni lehetett mobillá ten­ni. A Zadruzsna Banka sem teremthette elő az üzlete folytatásához szükséges összeget és így nem tudott eredményt elérni. Ehhez hozzájárult még szomorú adózási politikánk. A rendes a dó megái­­lapitások. nem történtek meg, hanem a pénzügyigazgatóság évről-érvre akontá­­ciós összegeket vetett ki adó helyett. A bank igazgatósága azon a véleményen volt, hogy ez az összeg hozzávetőleg: megfelel a, kivetendő végleges adóknak és a Jenmaradt nyereséget évről-évre kifizette osztalék fejében. Utólag azon­ban a pénzügy igazgatóság három évre visszamenőleg 6,900.000 dinár adót rótt ki a bankra. 1919-től 1924-ig 5,760.000 dinár volt az intézet kimutatott nyere­sége, tehát az ;adó az ötévi jövedelmet 1,200.000 dinárral meghaladja. Az 1924. évre 3,700.000 dinár adót követelnek tö­­iünk, úgyhogy kénytelenek voltunk mérlegünket 5,157.9-17 dinár veszteség­gel zárni. Az aktívák állanak: 3,484.242 dinár 71 p. készpénzből. 56.854.36 d. va­lutából, 2,497.448.10 d. értékpapírból, 14,984.547.90 d. váltókból, 44.195 d. jel­zálogkölcsönből. 34,786.488.20 d. adósok, 3,111.737.03 d. áru, 12,109.752.17 dr. er­dőségekből 4,879.110.93 d. hajóparkból. 15,064.192.84 d. ingatlan, 707.663.75 d. berendezés, 2,737.200 d. kézizálog, 5,157.947.48 d. veszteség, összesen mim sscrarasai Nikoláj szabadsága Irta: Stella Adorján Nikoláj cigányember volt és mint; ilyen nem örvendett valami nagy köz-j megbecsülésnek a tizedik század első | szakaszában, Bár nem volt már fiatal i legény, közel járt a negyvenedik évé- j hez. A tradíciók alapján ő volt a céltáb-í Iája minden tréfának. Az altisztek szid-j ták. bakatársai csúfolták. Valami faji] fejsőbbséget éreztek ezek a kedves ro-; mán fiuk a cigánnyal szemben és ezt a j (elsőbbségei lépten-nyomon Nikoláj tu- < domására is hozták. Pedig az ő nyelvű- jj két beszélte, az ö szokásaiknak hódolt,; az ö Istenüket imádta ez a szegény fickó, aki jobb meggyőződése ellenére ] harcolt itt az olaszok ellem igazán néni ’! tudva, hogy miért. Egv kicsit sötétebb volt a bőre. mint a többinek és esténként j siralmas nótákat hegedült, ebben külön- j között Nikoláj baitársaitól és ez elég volt arra. hogy mindenki fölénnyel ke- j zelja, mint az amerikai jenki a négert.] Bevallom, sokáig én is nevettem a ro-j vására, de később gyakran' szembe­­szálltam a szakaszom hangulatával és j Nikolájfi minden inzultus eilen megvéd- jj tem. Meg is érdemelte a magas támoga- ] tást, mert a gyávasága mellett is jó és j hűséges katona volt. A tizedik és tizen- s egyedik Isonzó csata között két hétig; a front mögött pihentünk, ekkor sokat muzsikáltattam magamnak Nikolájjak Fejedelmi honorárium iárt a zeneszóért: cigaretta és rum. Nikoláiuak rágyogott a. jepek képe. amikor egy-egv üvegecs­­ke rumot kapott. Nagyon szeretett inni. És nagyon szeretett enni. Mindig hiva­talos afiérem volt vele. mert az öt nap­ra kapott kenyeret egy ültében megette 5 aztán koplalt öt napig vagy fantasz­tikus csereüzletek utján jutott egy ka­réj kenyérhez. A pihenő első napján I már elémhozta Motojelea őrmester ur, i szigorú helyettesem a szakaszban. ■ I — Kadett ur kérem. — jelentette —| ez a gazember megint megette a kenye­rét és a konzervieit. A konzervet megenni különösen nagy bűn volt. Úgy látszik, hogy a kerek, fénves bádogdobozok csupán azt a célt szolgálják, hogy ezzel is lehessen bosz­­szantani a szegény bakát. Megenni nem volt szabad. Nikoláj mint visszaeső bű­nös lesütött szemekkel állt előttem. Ki­­kuldtem az őrmestert, mert nem volt lelkem ezt a hozzám képest öreg em­bert tanú előtt leszidni. Aztán rákezd­parancsot. De büszkén viselte aztán a csillagot! Őszintéit szólva magas rang­­jadacára se tudott uj alantasainál te­kintélyt kivívni. A bakák tovább ugrat­ták, ö pedig tovább kunycrált egy da­rab kenyérért. De a rang mégis csak megvolt, a''csillag ott tündökölt a gallé­ron és idegen századbeli köz vitézek akárhányszor az ismeretlen nagyság­nak kijáró,tisztelettel üdvözölték a fe­kete úrvezetőt. fonával. Istenem, milyen kevéssel is be­érik az emberek! Boldogok, mert 14 napra kijuthatnak a pokolból... Az ezrednél főhadnagy ur Urszu, egy kedves, szórakozott szőke fiú az iratokat nézegette. — Te is most jösz. amikor a legtöbb dolgom vau! Hányadik század is vagy­tok? Tizedik? Zehnte, zehnte... itt van . . . Hány embert hoztál? — Hetet. tem: — Micsoda disznóság az Nikoláj, hogy te ismét megetted a konzervet? Hát azt akarod, hogy a kapitány ur elé vigyelek? Ez a ietegezés nem volt tiszteletlen­ség Nikolájjal szemben. A köznapi ro­mán nyelvben, különösen ha valaki alantasával beszél, el sem kéDzelhetö a magázás. Nikoláj nagyon megsértődött volna, ha lemagdzom. Csendesen, alá­zatosan felelt: — Nem akarom kadét ur, — fiát akkor miért etted meg a kon­zervet? — Nagyon éhes voltam. Ezt az érvet a szakaszDarancsnok nem fogadhatta el. de az ember meg­értette. — Adok neked egy konzervet. de kér­lek ezt ne edd meg. Tartsál egy kis fe­gyelmet. Mióta szolgálsz? — A mozgósítás óta. Három éve va­gyok a harctéren. Standban három esz­tendőt szolgáltam. Kilencszázegyheli vagyok. —■ És három éve, a fronton vagy? — Igen. 34 hónapja. — Szabadságon nem voltál? Nem kérem. — Miért? — Cigány vagvok. — Miért nem léptettek elő? — Cigány vagvok. Nagyon bántott ez igazságtalanság. — Jól vau Nikoláj. A legközelebbi eléléptetésnél íreiter leszel. Nikoláj nem akarta elhinni. Még ak­kor is azt hitte, hogv csak tréfálnak vele. amikor felolvasták előtte a napi-Ebben az időben két hetenként hat­­nyolcas csoportokban mentek haza az emberek szabadságra. A szerencsés ha­landó kiválasztása úgy történt, hogy a szakaszparancsnokok javaslatot tettek a századparancsnokoknak és a külön­böző jogainak figyelembevételével a kapitány döntött. Nikolái előléptetése után három napua! az ezred értesítette a századot, hogy hét ember mehet sza­badságra. Ebbe a turnusban kierősza­koltam Nikoláj delegálását is. Mikor meghallotta, hogy szabadságra megy, támolyogni kezdett, mint akit gránát­­nyomás ért. — Reggel indulsz az ezredhez. A szabadság 14 napig tart. De aztán pon­tosan itt léev! — Pontosan kadét ur. — Mit fogsz otthon csinálni két hétig? Nikoláj csodálkozott. Ez igazán nem kérdés! — Enni fogok. — felelt mosolyogva. — Mit? — Töltött káposztát. Minden nap. A szakaszban ünnepelték. Előadást tartott, hogy mint fog ő két hétig na­ponta töltöítkáposztát enni. Volt, aki helyeselt, inig egyesek ellene voltak az állandó töltött káposztának. Mások kü­lönböző ételeket- javasoltak. De Nikoláj nem tágitott u töltöttkáposzta mellől. Éjjel olasz támadás volt. a századot ismét bevezényelték az első vonalba. Korán reggel a kapitány magához hiva­tott: — A szabadságosokat vezesd el az ezredhez. Elindultam a hét izgatott, boldog ka­— Miért hetet? — Anuvi volt a parancsba. A főhadnagy csapkodni kezdte az j asztalt. I — Micsoda dolog ez! Megmondtam a I zászlósnak, hogy összesen 25 ember I mehet, tehát csak hat minden század­­j tói és csak a 9—tői hét. A 10.. 11 és ' 12-dik század hat embert küldhet. De Í nehezen lehet veletek valamit ' simán elintézni! Közben kávézott findzsából. A fekete I kávét nem irigyeltem tőle. én is ittam jbt fronton minden reggel, de a findzsát a sovárogva néztem. Be jó is volna egyszer findzsából reggelizni. — Most mit csináljak? — kérdeztem. — Ezt nem birod kitalálni? — felelt a főhadnagy csámcsogva — hát egy embert vigyél vissza magaddal! Felorditott bennem a kérdés. — De kit? — Igazán nem az éli dolgom. Kimentem a házikó elé. ahol az én szabadságosaim vígan diskurálíak a többi szerencsés fráterrel. Most ezeknek hogy mondjam meg. hogy az egyiknek vissza kell jönni a frontra? Mégis elő kelleti adni. Dadogtam. Nem akarták megérteni. Végre feleszméltek. Minden­ki küzdeni kezdett. Előszedték az érvei­ket. — Három éve nem voltam otthon! — Beteg az édesanyám! ■ —• A feleségem éhezik, el keli intézni I a hadisegélvt! i — Nem láttam még soha a két éves j kis fiamat! i Kit tud ezek között igazságot tenni? 9 Én nem éreztem magam elég erősnek,

Next

/
Thumbnails
Contents