Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-27 / 56. szám
J. 2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 27. követ, görög részről pedig Karlamados londoni görög követ folytat. A tárgyalások még kezdetle ges stádiumban vannak és előreláthatólag két-három hónapig fog nak eltartani. A szövetségi szerződést B< ogradban fogják véglegesen perfektuálni a két állam képviselői. Az uj szerződésben a főbb újítások a menekült-kérdés rendezésére és a görögországi szerb kisebbség védelmére vonatkozó pontok lesznek. A mezőkövesdi SavanarGlák Máglyán égették el a ragyogókat — A jezsuiták a matyó-népviselet ellen Budapestről jelentik: Mezőkövesden hamvazószerdán megtörtént a ragyagók, a gyöngyök és egyéb ruhadiszek ünnepélyes elégetése. A mezőkövesdi elöljáróság, de főleg a helybeli jezsuita-atyák — mint már közöltük — heteken keresztül erőteljes propagandát fejtettek ki abban az irányban, ho.'y c: évszázados matyó-népviseletet leegyszerűsítsék. A jezsuita papok, akik a templomi szószéket is felhasználták céljaik elérésére, beszédeikben arra igyekeztek megnyerni a gazd ikat, hogy díszes ragyogóikat égessék el. A maiyógazdák, bár csak nehezen lehetett r. - venni őket arra, hogy jellegzetes díszeiktől megvá jnnak, a nagyszabású agitáció, hatása alatt százává' v.tték be ragyogóikat a jezsuita-rendházba, ahol összeginijtölték a halálraítélt mat ódiszrukákat. Köze! két hét alatt nrá fé - ezer ragyogót szolgáltattak be a jezsuitáknak a mezőkövesdi gazdák, akikre különösen az az érv hatott, hogy — mint a jezsuiták hirdeti k — a mezőkövesdi matyódiszitményeket csak abban az esetben menthetik meg a népművészet javára, ha megsemmisítik ragyogóikat. Hamvazó szerdán volt az elége‘és ESESS. Mariska, édes lelkem Irta: Kosáryné Réz Lola — Itthon feledted a körzőt, fiacskám ! A fiú mégegyszer visszafordult, zsebretette a körzőt és megcsókolta a szüleit. Aztán igazán elment. Nagyot zörrent a kilincs. Az aszszony utána nézett az ablakon és megtöriilgette a szemét, ami vörös volt már a sok sirástól. Nem mintha valami csapás érte volna őket. Inkább örömnek lehetett volna mondani. A legkisebb gyermek; a hetedik. most ment el a háztól, hogy áthurcolkodjon a gyárba, ahol állást kapott. Jó fiú volt, könnyes szemmel ballagott az utcán az állomás felé és nem mert visszanézni, mert félt, hogy sirvaíakad. Az asszony eljött az ablaktól, mert a fiú eltűnt már az utcasarkon és leült az aszjtal mellé, szemben a férfivel. Egyedül voltak ketten. Egészen egyedül. Éppen úgy, mint amikor harminc évvel ezelőtt először léptek ebbe a szobába. Az asszony csöndesen ült a helyén, a morzsákat szedegette az abroszról és szive úgy dobogott, hogy szíinte beleszédült. Kétszer vagy háromszor megpróbálta, hogy beszélni kezdjen, de nem birt beszélni. Végre kierőszakolta magából rekedten: — Én pedig a hatóraival megyek. A férfi még nem sejtette, mit okar. Csodálkozva kérdezte: —.Hová? Az asszony felelt: — El. napja. A község lakosai már kora reggel ezerszámra összegyűltek a templomtéren, ahol a jezsuiták máglyát állítottak föl, amelyre az egyházi szolgák rárakták a rendházban összegyűlt díszítéseket. Am; kor a máglya te jesen készen átlőtt, Jámbor László jezsuita atya beszédet mondott, amelyben élesen ostorozta a „destruktiv divatot“, a külső díszt, ami ellenkezik az isteni tanításokkal. Beszélt a Vörös malomról és azokról az erkölcstelen irodaimi munkákról, amelyek megfertőzik a nép lelkét. A beszéd elhangzása után zsoltárének következett, majd adott jelre az egyik tcmplomszo'ga alágyujtotta a máglyát és néhány perc múlva porráégtek a ragyogók és díszítések. Az ünnepség végén egy másik jezsuita atya mondott beszédet, amelyben figyelmeztette a mezőkövesdi híveket az e!hamvadt máglyára és felhívta őket, hogy a jövőben az egyház utasításainak megfelelő életet éljenek. Vasotl szerencsétlenség Szvetozar-Miletlcsesa A zomftori tehervonat összeütközött egy anyagvonattal Csütörtök regge el a Szubotica— Szombor-i vonalon vasúti szerencsétlenség történt. A Szuboticáról reggel Szombor felé induló 576. számú tehervonat mozdonvvezetője Szvetazár-Miletics állomás előtt a nagy ködben nem vette észre, bogi' a jelző-tárcsa tilosra van állítva és ezért berobogott az állomásra. Ugyanazon a vágányon azonban, a melyen a tehervonat jött. állt a szvetozár-mileticsi állomás épülete előtt a 46. számú anyagvonat. Amikor az anyagvonat mozdonyvezetőié látta a szembejövő tehervonatot, gyorsan elindult ellenkező irányban. Szombor felé. Szomborból azonban éppen ekkor érkezett az 571. számú Szubotica felé irányított tehervonat, amely a tilos jelzés következtében ekkor az állomás előtt vesztegelt. A szubotieai tehervonat elöl menekülő anvagvonat mozdonyvezetője néni vette idejében észre az előtte álló szombori tehervonatot és az anyagvonat teljes erővel belefutott a tehervonama. Az összeütközés következtében a két mozdony annyira megsérült, lngy hasznavehetetlenné ;vált. a pakiikocsi pedig lefordult a töltésről és pozdorjávd zúzódott. Sebesülés nem történt, azonban a töltésről lo-Szánalmasan öreges teremtés volt, remegő kezii, SQyány és gyönge. A szeme lázban égett. — Ugyan, — mondta a férfi, r— Ugyan, fiam, nem szabad túlozni. Hiszen nem ment a világ végére a egerek. Csak neih akarsz utánamenni? Nevetséges. — Nem utána akarok menni. — mondta az asszony. Most már túl volt az izgalmon és rettegésen, megszédült a saját bátorságától és hangosan, folyékonyan beszélt: — Nem utána megyek. Elmegyek tőled. Elválok tőled. — Elv . . . — Most elment a Misiké is. Erre vártam. Nem akartam a gyerekek miatt mostanáig. Mert ;nekik rossz lett volna mindenképen, akar nálad maradtak volna, akár nálam. A gyermeknek otthon kell. A gyermek szeretetet és tisztaságot lásson otthon. Hát tők azt láttak. Értük tűrtem. Mindent. Értük engedelmeskedtem neked. Értük éltein veled. De most elmentek mind. A Misiké is. I A férfi rábámészkodcitt. Mintha valamit mondani akart volna, de most ő nem tudott beszélni.1 Az asszony folytatta: i , — Mióta idehoztál, tehetetlen vergődés volt az életem. Gyermek voltam és nem tudtam hová vezetsz. De vezettél volna akárhová, kisebb szobába, kevesebb kenyérhez, több munka mellé, nem lett volna baj. De nem kellett volna úgy bánnod velem. Nem kellett volna. — Hát én olyan rossz voltam hozzád? — kérdezte most már a férfi remegő hangon, fájdalmas haraggal. — Nem tartottál embernek, — forduló vagonok letépték a telefonvezetéket. úgy, hogy Szubotica és Szombor között szünete! a közvetlen telefonösszeköttetés. A Bácsmcgyei Napló szombori munkatársa nyomban a szerencsétlenség után autón a helyszínére ment. A milcticsi állomás környéke borzalmas pusztulás képét mutatja. A töltésről lefordult kocsik egymásra torlódva, mélyen beásódtak a földbe és darabokra zúzódtak. A töltés teljesen be van födve kukoricával és kenderrel, ami a teherkocsikból szóródott kf. Szuboticáról még a délelőtti órákban különvonaton Szvetozár-Mileticsre ment a vasutigazgatóság egy bizottsága Modes Milán vasutigazgató vezetésével. A bizottság azonnal megkezdte a vizsgálatot annak megállapítására, hogy kit terhel a szerencsétlenségért a felelősség. A vizsgálat eddig megállapította, hogy az összeütközést elősegítette az a körülmény, hegy az anyagvonatról a veszedelem láttára a fékezök leugrottak és igy amikor a mozdonyvezető 'észrevette az előtte álló tehervonatot és ielt adott a fékezésre, nem volt senki, aki fékezett volna, így az anyagvonat teEes erővel futott bele a tehervonatira. aUMSKUAOc! .VAriáaN&V mondta az asszony csöndesen. — Nem becsültél meg és nem törődtél vele, boldog vagyok-e vagy nem. Boldogtalan voltam és láttam, hogy te sem vagy boldog. Meg akartam mondani1 neked, j hogy legjobb lesz, ha elválunk, de akkor született Hike. Gondoltam, most nem lehet, mert te is nagyon szeretted őt. Majd ha megnő . . . Aztán jött Lacika meg Pisti. Öt évvel többet kell várnom, — gondoltam — beletelik huszonöt év, mire ők a saját lábukon állhatnak. De harminc esztendő lett belőle a többiek miatt... Nagyot nyelt és visszahullaj tóttá tenyeréből az összeszedegetett morzsákat az aszltalra. — Most aztán letelt ez Is. Csönd volt sokáig. Nem tudtak egymásra nézni. A hosszú esztendők. amiket együtt éltek végig, mintha mind közéjük tolakodott volna, hogy minél messzebbre taszítsák őket egymástól. Mintha valahonnan a távolból jött volna a férfi fojtott hangja: — És most... Mit akarsz csinálni, így, öregen? — Szabad akarok lenni. — felelte az asszony furcsa, gyerekes zokogással. — Magam akarok a magam ura lenni, akkor akarok lefeküdni, felkelni, sétálni, dolgozni, enni, amikor nekem tetszik, azt főzni, amit én szeretek, békében, és csendben élni, nem félni senki rosszkedvétől ... nem lenni... senkinek... Befejezni nem tudta már a sirástól. Megint csal: csönd lett s a férfi szólalt meg végre. Csak ennyit mondott: — Mariska édes lelkem, nagyon megbüntettél. Mindenért. Nagyon. Az asszony megreszketeU erre a Az összeütközés következtében a forgalom a Szubotica—Szombor-i vonalon délután három óráig szüneteit. ekkorra azonban sikerült már a pályát annyira helyreállítani, hogy a délutáni személyvonat már zavar nélkül közlekedhetett. Százezer dinár évi segély a bánáti földmivesszövetségnek Torontál vármegye közgyűlése Becskerekről jelentik: Torontói- Temes vármegye törvényhatósági bizottsága csütörtök délelőtt közgyűlést tartott Rajics Szvetiszláv alispán elnökletével. A közgyűlésen először az újonnan kinevezett törvényhatósági bizottsági tagok névsorát olvasták fel. majd újból megválasztották a bizottságokat. A tárgysorozat további részében a közgyűlés nagyobb összegű segélyeket és hozzájárulásokat szavazott meg: 50.000 dinárt Todorovics akadémiai festő. Knityanin István bánáti nemzeti hős életnagysága portréjának megvásárlására, a melyet a vármegyeházban fognak felállítani. 5000 dinárt a nancsevóii orosz kórháznak. 10,000 dinárt a bccskerekr Obilics sportegyesületnek tribünépitésre. 18.000 dinár segélyt a becskercki állami diszpenzárnak. hogy egy ttiabb orvost alkalmazhasson. a bánáti földmüves-szö vétségnek évi 100.000. a uovibecscji járásban dúlt trachoma-járvány károsultjainak 00.000 dinár segélyt. A közgyűlés rendkívüli segélyt szavazott meg ezenkívül a kerületi főispán titkárának. Basics Vladiszlávnak. a becskereki kerületi Pénzügyigazgatóság tisztviselőinek rendkívüli segélyét azonban szótöbbséggel elutasították. A közgyűlés végül elhatározta, hogy a negyvenéves működését jubiláló Miskovics Gyura becskereki központi! főszolgabíró érdemeit jegyzőkönyvileg megörökíti. A közgyűlés délután két órakor ért véget. szóra A férfi legyintett néhányat, aztán felállt remegő térddel, rá sem nézve. — Nem akarok itthon lenni, mikor te... Nem bírnám... .Isten veled és ne haragudj... Elcsuklott a hangja. — így, ilyent öregen! — tördelte még és eltakarta az arcát. Az asszony még mindig rábámult. Azt várta, haragudni fog és gúnyolódni. Gorombáskpdni. Örülni. Hiszen ott az ’ irodakisasszony, az egész város tudja... De a férfi nem örült, sirt és azt mondta: — Mariska/ édes lelkem. Lehajtotta a fejét, mégegyszer összeszedegette a morzsákat és a tenyerébe rakosgatta, hogy kiszórja, régi szokás szerint, az ablakpárkányra, a madaraknak. Aztán visszafordult, odatette két gyönge kezét a'férfi karjára és felnézett reá. Az megfogta szótlanul a csuklóit. Es akkor az asszony lehajolt fejjel, csöndesen sirdogáíva, bohó szivével úgy érezte, hogy elmúlt tőle minden keserűsége ennek a harminc esztendőnek és nem baj. nem baj. nem baj, hogy. soha, soha nem lesz már szabad, nem felehet le, kelhet fel, olvashat, dolgozhat, sétálhat, amikori akar és nem élhet csöndben, békén, nyugodtan, néni félve mások rosszkedvűtől. Mert az ura azt mondta neki egyszer megint: — Mariska (,édcs lelkem ... Nem húzta ki a kezét. Tűrte engedelmesen a szorítását a férfi erősebb és erőszakosabb ujjainak , . . már nem fájt neki. r
