Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-25 / 54. szám
6. oídal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 25.---------------------------------------------------masának a leskivánatosabbat. Esé$z Becs beszélt a viszonyáról azzal a balettszépségge!. akitől két gyermeke is született, egv fiú és egy leány. Ezekről Ottó atyja. Károly Lajos főherceg. Ferenc József legidősebb fivére főhercegi módon gondoskodott, amennyiben számukra az akkoriban hatalmas összesét, 250.000 forintot helyeztetett bírói letétbe. Később Ottó főherceg hűtlen lett a baletthez és az ooerettszinpadra vetette szemét. A Theater an der Wien legbájosabb operetténekesnője volt a fiatal Robinson Olga. egy ismert bécsi éilekianár leánva. Ebből a viszonyból is két gyermek született. Két leány. Egyike ezeknek Lilli, aki Karlsruhéban gépírással keresi kenyerét. A másik nővérnek Ada a neve és ugyancsak Becsben nevelkedett. Nagyatyjuknak és anyjuknak halála után a két leány magára utalva maradt. Ugyanis amikor ők születtek. Károly Lajos főherceg már nem élt. Atyjukat. Ottó főherceget pedig 1906-ban császári parancsra Döblinsbe szállították, ahonnan kevéssel halála előtt vitték el. tehát Ottó második leánya is kénytelen önmagáról gondoskodni. Ez a leány egy gazdag bécsi ügyvéd feleségénél szobalányként van alkalmazva és az ügyvéd családjának barátai tudják, hogy a fess fiatal leány, aki nekik ajtót nyit és ruhájukat leveszi. Ottó főherceg gyermeke. Az utolsó rabszolgák A nepáli maharadzsa — mint megírtuk —• felszabadította országában a rabiszolgákat. Ezzel kapcsolatban a »Daily Mail« hosszabb cikkben számol be a Nepálban .még mindig életben lévő rabszolgaságról. Az európai műveltségű maharadzsa, tulajdonképpen csak kormányzója Nepálnak, míg a tulajdonképeni maharadzsa el nem éri nagykorúságot. A maharadzsa tudvalevőleg egy akciót kezdeményezett Londonban, hogy a rabszolgákat mindenütt szabadítsák fel, s e célra 850.000 fontsterlinget ajánlott föl. A »Daily Mail« a rabszolgaéletről ezeket írja: Nepal összlakossága több mint ötmillió. Ebből 50 ezer rabszolgatartó, másfélmillió rabszolga s a többi szabad vadember. A rabszolgákat három kategóriába sorozzák. Az elsőbe tartozók helyzetét bizony sok európai is megirigyelheti. Ezek a tulajdonos fényének, gazdagságának symbolunni. Mint családtagok élnek, művelődnek, tanulnak, vendégeskednek, ugyan úgy élnek mint a gazdájuk fényben kényelemben, de nem dolgoznak. Mennél több ilyen ingyenélő van valaki birtokában annál előkelőbb, annál gazdagabb. A második kategóriába tartozók kötelessége megművelni a földet és elvégezni a reászabott feladatokat. A gazda adja nekik az élelmet Vés ruházatot. Nepálban nem pénzt gyűjtenek,' hanem rabszolgákat. Az állam rabszolgákban kapja az adót is s az állam gondoskodik arról, hogy a rabszolga megkapja rendes élelmét és ruházatát. A harmadik kategóriába tartozók élete már kevésbé kényelmes. Ezeket használják pénz helyett, ez a csereeszköz. Ha a gazda elmegy bevásárolni, a bugyelárisa helyett egy csomó harmadrendű rabszolgát hajtanak utána. Ezekért vesz barmot, fegyvert, ruhát stb. Nepal állam legszociálisabb intézkedése, hogy — pár év óta) — a rabszolgacsaládot nem lehet úgy elválasztani egymástól, hogy a nőt külön eladni, s a férfit szintén külön gyermekeivel, hanem a gyermekeket csak az anyjukkal együtt, s a feleségeit gyermekekkel. Idővel aztán az uj és újabb tulajdonos gusztusa szerint ezek a csere rabszolgák avanzsálhatnak a magasabb kategóriákba, illetve Iia kegyvesztettek lettek, ismét visszakerülnek a harmadik azaz legkényelmetlenebb kategóriába. A maharadzsa kijelenti* hogy, a rabszolgák meg vannak elégedve helyzetükkel s az örökös változások a harmadik kategóriában lévőkben is folyton táplálják a reményt# hogy bejutnak a kényelmes első kategóriába. Nem is mer hazamenni Nepal-ba, csak Londonból agitál a rabszolgák felszabadítása érdekében. Otthon fél a rabszolgáktól, akik nem akarnak felszabadulni s fél a rabszolgatartóktól, akik természetesen nem nagyon lelkesednek ezért az ázsiai >agrárreform«-ért. Egy amatőr fotográfus vallomásai A fényképészt már régen clakarom intézni, nemre, fajra és vallásra való tekintet nélkül. Először is fixirozzuk magát a foglalkozást; tény-képész vagy fénykép-ész e e fényképész? Vagyis a fényképnek az esze c ő, avagy a fénynek a képésze, illetve gépésze, helyesebben: masinisztája aki gépet igazítja, merít a fényképezés is mechanikával jár, akár a gyorsvonat. A fényképész áll a fény szolgálatában, nem pedig a fény a fényképész kényére-kedvére, ezt minden modern embernek tudni kell, ép úgy mintajicgy nyilvánvaló, hogy a nap nem azért kel fel, mert a kakas kukorékol, hanem a kakas kukorékol, mert a nap felkel. Szóval disztingváljuuk. A fényképész tehát leike a fo- j| tograiáló skatulyának, mivel a fényképező gép önmagától képtelen lenne megnyomni a gombot, felvételt készíteni és beállítani a pasikat; »tessék barátságos arcot vágni!« Mindebből kitűnik, hogy a fényképezőgép, mint egyéniség, teljesen negativ és produktív funkciók végzésére abszolút alkalmatlan, aminthogy egy nő nem alapíthat családot férfi nélkül, a fényképezőgép sem egzisztálhat fényképész hijjával, egyformán fizikai abszurdum mindaket; tő. A gép önmagában képtelen arra* hogy ióképet vágjon ki, a gép egy önmagába visszatérő improduktív állat, akár az ágyú tüzér nélkül, vagy a gramofon lemez nélkül, vagy a repülőgép levegő nélkül és igy tovább. Az eddigiekből tehát elképzelhetjük, hogy a fényképésznek milyen óriási befogása van a gépére. Ez a házaséletben is. így szokott történni. Egy fiatal, intelligens, csinos fényképész csudákat művelhet a gépével, úgyszólván dögölni fog érte a vén skatulya és ebből a szimpátiából kitünően meglehet élni. Ezzel magyarázható az. hogy a legtöbb fényképész nagyképti, mert tudja, liogy ő pótolhatatlan. Van kávépótlék, drágasági pótlék, tojáspótlék, sőt pótlék pótlékról, is hallottam már, de fényképészpótlék az még nem fordult elő a világtörténelemben, ugyebár? Én csak egy egyszerű amatőr fotográfus vagyok, nem professzionista, de azért nekem is megvan a magam véleménye. Ez a mai fényképezés semmit se, vagy legalább is nagyon keveset ér — a megbizhatóság és eredetisé? szempontjából. A múltkoriban engem is lefényképeztek. Elhatároztam, hogy természetes és élethü leszek és egv rém kellemes emlékemre gondoltam, ami megható, szolid bájt váraszóit az orcámra. De míg a fejem csavarták és világítást kaptam jobbról, balról, rettentően megfájdult a nyakam, undorral néztem a lencsébe és azt kívántam őszintén, hogy »verje meg az isten az egészet«, amikor exponált a masiniszta és én ilven ádáz indulatban örökitődtem meg az utókor számára. Arról nem is beszélek, hogy az orromra egy árnyék vetődött, egy sötét flekk, amitől uborka jelleget kapott és meghamisította a fiziognómiámat,' elsikkadt a faji jelleg, szóval jól néztem ki. Akár egy kikeresztelkedett arab. Most tegyük fel, hogy ez a fénykép hatvan év múlva az unokáim kezébe kerül, akik ha lesz egy kis jóizlésük, joggal fogják majd mondani; »umberufen, micsoda hülye pofa volt a nagyapa.« És mindezt a fényképésznek köszönhetem. Az az ünnepélyes légkör, amit a fényképezés teremt weg, kihozza az embert a sodrából és buta, hazug pózba vágja magát, egy fancsali figura lesz belőle, egy pácolt bering, aki szálkát nyelt, egy ; vipera, amely zsirszódát ivott. Titokban kellene lefotografálni a pasast, amikor nem is sejti, álmában, eszméletlenül, vagy mikor egyedül mereng, vagy ebédel, vagy vacsorázik, nevet, örül, sir, mérgelődik, vagy mikor igy szól a szeretőiéhez; »kedvesem.« Ez lenne ,az igazi, maid hogy megtiem szólal! — kép. És nem retusálni! Az ilyen idealizált makinak, ha meglátja önmagát retusálva, mint eszményi angyalt, fejébe száll a dicsőség, elhiszi, hogy az tényleg ö, személyesen és nem lehet vele birni. De gyerünk tovább. Előfordulhat az is, hogy hallomásból beléml szeret egy gyönyörű nő hat házzal és házasságra akar lépni velem, amikor a sorsharag kezei közé sodorja a fényképemet. Nos, a drága hölgy erre undorral mond le gyönyörű tervéről és többéit rám se gondol. így törik derékba egy fényképen az ember boldogsága, sőt igy mészárolja le csirájában a jövő generációt is, amennyiben a szerelemnek utóbb gyümölcsei is lettek volna. Nem túlzók, ha ezt állítom, hegy ez közönséges magzatelhajtás. Törvénnyel kell üldözni a rossz, fényképészeket, tüzzel-vassal és büntetésből lefotografálni őket, kiakasztani a fényképüket közszemlére a város piacán, vagy elégetni máglyán, mint hajdan a nagy gonosztevőket. Viszont a jó fényképészeket dúsan megjutalmazni és tisztelni kell akár a költőket és a történetírókat De hát vannak jó fényképészek? Hát vannak? (t. i.) Hóviharok Ausztriában és Magyarországon 1 Olvasztó-kályhákkal takarítják el a havat Béssben Becsből jelentik: Ausztriára nem1 késéssel, de mégis csak leszakadt a csütörtökre jelzett nagy havazás, amelynek kiterjedése nagyobb volt, mint a legutóbbi. Határa az Enns-tő! keletre és az Alpesektől délre húzódik. Úgy látszik, hogy ezen a hatalmas területen vasárnap mindenütt esett a hó. Becsben 14.7 milliméter, a Semmeringen 20 milliméteres hó esett. Bécsben délelőtt háromnegyed tízkor kezdett hullani a hó. Eleinte rilkásan, nagy pillékben esett, később sűrű havazásba ment át. Közben a hőmérséklet valamivel a 0-fok felett állott. Az uccákon csakhamar felgyűlt a hó, amelyben a villamosok akadozni kezdtek. Egy órakor kivonultak a hókotró villamoskocsik és este nyolc óráig — a szüntelenül tartó hóesésben — folyton tisztították a síneket. Az utcákon összehalmozódott hórétegek eltakarítására kétezer rendkívül i munkást fogadtak fel. Most először alkalmazták a hóolvasztókályhákat, melyeket az uccán, a hóba beállítva fütenek s amelyek mindegyike negyvenötven métermázsa havat elolvasztott, így aztán csakhamar sikerült a bécsi uccákról eltüntetni a tél emlékeit. Grácban is hatalmas havazás állott be. A hó tizennégy álló órán keresztüi szakadt. A reggeli órákban olyan magasra dagadt a hó, hogy a forgalomban »agy zavarok következtek be. Az idő hirtelen megváltozását nagyon megérezte a telefon-üzem is. A hó súlyától kidőlt fák és póznák elszakították a telefondrótokat. A tűzoltóságnak ismételten ki kellett vonulnia. A keddre virradó ejjel újból megindult a hóesés. A hólepel magassága harminc centiméter, A Pazlaun-vöigyben három birodalmi német síelőt lavina temetett eh Az egyiket megmentették, de a másik kettőt még nem tudták megtalálni. Az Aribcrgen hat turistát magával ragadott egy hógörgeteg. Öt turistának sikerült kiszabadítani magát, miközben egyik lábát eltörte. Az egyik turista meghalt. Budapestről jelentik, hogy a Dunántúl nyugati részein megkezdődött a havazás. Sopronban 17 milliméter, Szentgotthárdon 10, Kapuváron 6, Szombathelyen 3 milliméter magasságú hóréteget mértek. A keleti részeken a hőmérséklet aránylag magas. A morovicai gyilkos gyerekek I Az Ítélőtábla helybenhagyta e törvényszék Ítéletét Csasztik Julia sztaramoravicai öregasszony a házába fogadta és felnevelte egyik távoli rokonát. Bárányt Máriát s végrendeletet is készíttetett. amelyben örökösévé a lányt tette meg. Baranyi Mária 17 esztendős korában megismerkedett a szintén 17 éves Boros Lajos moravicai napszámossal. A fiatalok összeáltak s együtt laktak Csasztik Júliánál. A múlt év április 18-án az aszszonyt a padláson felakasztva holtan találták s Baranyi Mária, aki a halálesetet be jelentette, agt mondta. hogy a nevelő anyja öngyilkos lett. A rendőri vizsgálat. az öngyilkosságot gyanúsnak találta s a nyomozás csakhamar megállapította, hogy Boros Lajos ölte meg az öregasszonyt s a holttestet felvitte a padlásra és ott felakasztotta. A szuboticai törvényszéken augusztusban tartották meg ebben az ügyben a tárgyalást. Boros bevallotta, hogy ő spárgával megfojtotta a'z öregasszonyt s mikor meghalt. ho?y a gyanút elterelje magáról, a hullát felvitte a padlásra s ott a mestergerendára felakasztotta. Boros szerint az öregasszony állandóan veszekedett vele is. Baranyi Máriával is s ezért egv ízben a teájába kénesöt öntött, hogy meghaljon. azonban Csasztik Julia nem itta meg a teát. A szuboticai törvényszék, mint fiatalkorúak bírósága tárgyalta ezt a bűnügyet s Boros Lajost tiz évi fegyházra ítélte, Baranyi Máriát pedig csak a bűnpártolásban mondotta ki bűnösnek s elítélte 15 napi elzárásra. Kedden tárgyalta az ítélet ellen bejelentett jogorvoslatokat a riovxszadi kiír. tábla, amely helybeidiagyta a törvényszék ítéletét. Nem bántalmazták a csongrádi bombapor vádlottjait Szegedről jelentik: A budapesti itólötábla utasítására a szolnoki törvényszék vizsgálóbírója megkezdte az újabb tanúkihallgatásokat a csongrádi bombamerénylet ügyében. A vizsgálóbiró az újabb tanúkihallgatásokkal főleg arról óhajt bizonyságot szerezni, vájjon a bombapör vádlottait valóban bántalmazták-e és hogy sérüléseket konstatáltak-e rajtuk? Ebből a szempontból igen fontos volna unnak a borbélynak a vallomása, aki 1924 januárjában a fogházban leborotválta Bölöni haját és akinek látnia kellett, voltak-e sérülések Bölöni fején. A vizsgálóbiró kihallgatta, Rcgdon Károly börtönorvost, aki megmondta a nevét Bölöni borbélyának, de azt is közölte, hogy a borbély azóta kiszabadult a börtönből és küllőidre távozott. Regdonon kivü! több másftanut is kihallgatott a vizsgálóbiró, akik kivétel nélkül azt pállották, hogy Bölöni és a többi vádlottakon nem észleltek sérüléseket. így megdóltnek tekinthető a bombapör vddiottainak az az állítása, hogy a nyomozóközegek bántalmazták őket. A vizsgálóbiró folytatni fogja a kihallgatásokat és a bombapőrben szerepelt orvosszakértőket ki fogja hallgatni.
