Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-23 / 52. szám

1925 február 23 BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal. Újabb zavargások Bnlgáriában * Az ellenzék a Cankov-kormá»y lemondását követeli szövetség tanácsa válaszolni fog a német kormánynak és ettől a választól függhet Németországnak a Népszövetségbe való belépése. Ezeken kívül még több kisebíl-Szófiából jelentik: Brelojnica mellett, Szlibicától nyugatra Breznik irányában egy tizenkilenctagu agrár-kommunista banda átlépte a SHS-boIgár határt. A banda szétüzésére több osztagot küldtek ki és sikerült is a bandát menekülésre kényszeríteni. A bandák zavargásaira és a terrorisz­­tikus merényletekre való tekintettel Cankov miniszterelnök tanácskozást kez­dett az ellenzéki vezérekkel az általános helyzetről és a szükséges intézkedésekről nevezetesen pedig az állam védelméről szóló törvény kiegészítéséről. A szo­­ciálisták, radikálisok és demokraták min­den kiegészítés ellen vannak, amennyiben hangoztatják, hogy a rend fentartására a meglevő törvények elégségesek; min­denekelőtt a rendőrséget kell újjászer­vezni. Szombaton este egyébként Szófiában újabb merényletet követtek cl a titkos­­rendőrség egy tagja ellen. Az ellenzéki lapok követelik a kormány lemondását, illetve újjáalakulását, miután a kormány ugyláíszik, nem ura a hely­zetnek. Cankov miniszterelnök kijelen­tette az ellenzéki pártok vezéreinek, hogy a kormány a gyakori rablótáma­dások következtében a határmenti vidé­keken kénytelen a hadiállapolot elren­delni. Erre vonatkozólag a miniszterelnök a szobranjeben törvényjavaslatot fog be­nyújtani. Azt is közölte a miniszterelnök az ellenzéki pártokkal, hogy a mai vi­szonyok között nem lehet a kormány újjáalakítására gondolni, tehát azt alkah masabb időre halasztja. Március 9-ikéis ül össze Olasz lap a kisebbségek védelméről Az Epoca „cinikus vallomásának nevezi a román külügyminiszter kijelentéseit A román képviselöházban, mint részletesen jelentettük, az útlevél­­panamával kapcsolatos vita folya­mán Dúca külügyminiszter az er­délyi magyarságot idegennek mon­dotta és az országból való kiván­doroltatását román nemzeti érdek­nek tüntette föl. A külügyminiszter nyilatkozata tudvalevőleg az erdélyi román képviselőket is íölháboritot­­ta s a két pártvezér: Mania és Vaj­­da-Vojvoda élesen tiltakozott ellene. A nyilatkozat a külföldön is feltű­nést keltett. Mint Rómából jelentik. ilyen cinikus vallomást tenni két lé­pésnyire Budapesttől: mégis okta­lanságnak tűnik előttünk. Elvégre is. tisztelt urak, a cseh és a román kor­mányon, kisebbségek mégis csak vannak és védi ezeket, ha nem ma­ga a békeszerződések ténye, hát maga a jog. Nem lehet megtagadni Magyarországtól azt a jogot, hogy botrányt ne emlegessen, vádat m emeljen ćs segítséget ne kérjen, vá laszul azokra a szavakra, amelyek a román miniszterek ajkáról elhang zottak. I az Epoca cimü lap vezércikkben fog­lalkozik a bukaresti utlevélbotrány­­|nyal és Dúca külügyminiszter kije­lentésével. A cikk többek közt eze­ket mondja: —• Dúcának bizonyára igaza van a maga szempontjából. Egy alapos pestisjárvány, egy erőteljes föld­rengés, vagy pedig a kivándorlási ügynökök okos munkája oldhatja csak rneg a romániai kisebbségek nehéz, sőt talán megoldhatatlan problémáját, — sokkal jobban, mint bármihő kísérlet, amellyel eddig eredménytelenül, próbálkoztak abban az irányban, hogy nemzetiségükből kixütköztessék a magyarokul. Ám Az Epoca cikkét a következőkkel fejezi be: — Közép - Európában a kisebb­ségek továbbra is fájdalmas és szí­vós küzdelmet folytatnak a saját nemzetiségük védelmére. Ezt a har­cot csupán a mainál jóval nagylel­­kübb politika enyhíthetné és az együttműködésre irányuló jóval ha­tározottabb akarat szüntethené meg. Szerencsétlenségre a kis államok- néhány nagy államtól támogatva- nem gondolnak másra, minthogy uralkodjanak felettük. Várjuk, hogy a magyar kormány, amely idáig tar­tózkodóan viselkedett, milyen akció­ra szánja el magát. Leirer Amáliát apja szerelmi ajánlatokkal ' üldözte Felboucolták a meggyilkolt táncosnő holttestét a népszövetségi tanács ülése Fontos kérdések szerepelnek a napirenden Géniből jelentik : A Népszövet­ség tanácsa legközelebbi ülése, amely március 9-én kezdődik Géni­ben, sokkal jelentősebb lesz, mini az eddigiek. Az ideiglenesen meg­állapított napirenden huszonkét pont szerepel, még pedig első he­lyen a genfi békejegyzőkönyv. Bár ennek a kérdésnek tárgyalását angol indítványra előreláthatólag szeptemberig, vagyis a Népszövet­ség hatodig ülésezéséig ei fogják napolni, mindamellett fontos nyi­latkozatokat várnak. Az ülésen a népszövetség ta­nácsának angol tagja, előreletha­­lóan Chamberlain külügyminisz­ter fog elnökölni. Franciaország részéről Briand lesz jelen, hacsak Herriot az utolsó pillanatban el nem határozza, hogy Genfbe uta­zik, Olaszországot Szalandra visz­­szalépése esetén Schanzer, a. ko­rábbi népszövetségi delegátus fogja képviselni, Japánt pedig, mint rendesen, gróf Isii. A népszövetségnek Németor­szágot, Ausztriát, Bulgáriát és Magyarországot illető katonai el­lenőrzéséről a japán delegátus ter­jeszt elő jelentést, amely négy pontot ölel fel. Külön pont fog­lalkozik Lengyelországnak azzal az igényével, hogy a Népszövet­ség állandó katonai bizottságában képviseletet kapjon. Magyarország és Ausztria szanálása a pénzügyi bizottság jelentésének alapján fogja a tanácsot foglalkoztatni. Németországnak a népszövetség­hez intézett emlékirata a napirend tizennyolcadik pontjaként szerepel. Bizonyosra vehető, hogy a Nép-5 Budapestről jelentik: A törvény­­széki orvosszakértők szombaton boncolták fel Leirer Amália holttes­tét és megállapították, hogy a tettes először leütötte a nőt valami tompa tárggyal, amitől elszédült. Elesett és ekkor kapta az egyik szúrást. amitől a vértócsa keletkezett a pad­lón. Ekkor a tettes felemelte az el­­aléii. vérző nőt. az ágyra dobta és ott több szúrást ejtett rajta. A ha­lált elvérzés okozta. A nyomozás még mindig teljes sötétségben botorkál, azonban egyre több olyan momentum merül föl. amely megerősíti a rendőrséget abban a föltevésben, hogy a gyilkossá­got az áldozat apja, Leirer Lő­rinc, követte ei. A detektívek kétségtelenül megálla­pították, hogy a gyilkosságot olyan személy követte el. aki a leánnyal közelebbi viszonyban volt. Az áldo­zat egyik volt cselédjének és Ker­­stens Tódornak vallomásából két­ségtelenül megállapítható, hogy a gyilkos tette elkövetése után átrendezte a hálószoba berende­zését, hogy a rendőrséget meg­tévessze és még ara is volt ideje •• esetleg február 16-iki1 látogatása alkalmá­val — hogy az ágyakat eltolja he­lyükről. Kerstens Theodor vallomá­sa szerint a likörös üvegben ugyan­annyi likőr volt. mint utolsó látoga­tásakor. a gyilkos tehát nyilván csak a látszat kedvéért öntött a li­kőrből keveset a poharakba, hogy­­a nyomozás közegei azt higyjék. hogy a gyilkosságot barátságos po­harazás előzte meg. Most már az is. feltűnt a detektiveknek. hogy a \ koantrós üveg melleit nem Ükőrös pohánkák . hanem pezsgés poharak állottak. Ha Leirer Amália kínálta volna meg vendégét likőrrel, bizo­nyára likőrös pohárkákat tett volna az asztalra. A gyilkos azonban a li­kőrös poharakat nem találta és igy hirtelenében pezsgős poharakat sze­dett elő. A rendőrség uiabb helyszí­ni szemlét tartott a lakásban, ahol a detektívek egy kulcsot találtak, amely az előszoba folyosóra nyíló zárába illik. Ennek a kulcsnak na­gyon nagy fontosságot tulajdoníta­nak. ugyanis az eddigi megállapítá­sok szerint három személvnek volt kulcsa a lakáshoz: Leirer Amáliá­nak. Kerstens Theodornak és a nő édesapjának. A lakásban eszerint két kuics volt. a harmadik pedig a fél világi nő holland barátiától került elő. Rejtélyes, hogy miként marad­hatott két kulcs a lakásban? A nyo­mozás vezetői ' első pillanattól kezdve gyanús­nak találták Leirer Lőrinc sze­repét, akinek a vallomása rend­kívül zavaros és ellentmondó, amit főként az tesz gyanússá, hogy az apa — aki busz évig nem fe is­merte leányát —- egyébként feltű­nően1 nyugodt, tehát nem fájdalmá­ban beszél összevissza. Leirer Lő­rinc például tiltakozott az ellen, hogy a detektívek nyitva hagyják a zongora födelét, mert a hideg leve­gő — mondotta —- árt a hangszer­nek. Leirer megkísérelte fél re ve­zetni a nyomozást és egyizben azt a kijelentést tette, hogy nem biztos, hogy az áldozat az ö leányával azonos. A nyomozást vezető rendőrtiszt­­viselők egyike ekkor arra wtasrtptta, hogy menjen ki a törvényszéki or­vostani intézetbe, mert ott Leirer Amália kéthónapos holttestén bizo­nyosan megállapíthatja maid leá­nyának személyazonosságát Leirer Lőrinc ijedten azt felelte erre. hogy ö a bonét mi intézetbe semmiképen sem megy ki. Leirer Amália és apja viszonya még tisztázásra szorul. Az öreg Lé\f$rnek három házasságából ösz­­szcsen hét gyermeke született Leirer Amália édesanyja, Wesp Hermina, becskereki származású nő volt, akinek korai halála után Leirer nem is törődött leányával. Leirer Lőrinc valamennyi gyerme­kével, rossz viszonyban állt, csak Amáliát látogatta meg gyakrabban, amióta — busz évi távoliét után — egy temetésen összeismerkedtek. Az a vallomása Leirer Lőrincnek, hogy leányával annak életmódja miatt nem érintkezett, nem telel meg a valóságnak. A meggyilkolt nő egyik barátnője azt vallotta a rendőrségen, hogy Leirer Amália gyakran- panasz­kodott neki, hogy apja folyton üldözi szerelmi ajánlataival. A rendőrség azonban más irány­ban is folytatja a nyomozást, amely főként Szisz Juliannának, Leim* Amália volt cselédjének vallomásá­ra támaszkodik. Szisz Julianna, aki két ízben is szolgált a meggyilkolt táncosnőnél, elmondotta, hogy ami­kor Leirer .Amália és a hollandus Konstantinápolyból visszaérkeztek, délelőttönként 3—1 Ízben is felkeres­te ew fiatalember Leirer Amáliát a lakásán, akit az úrnőié maga foga­dott. A fiatalember harminc év kö­rüli, magas, sovány, barnaszénül, harnahajn, Chaplin-szcrü rövid an­gol bajusza volt. A másik a nyomo­zás szempontjából használható ada­tot Leirer Amália szomszédnője. özv. Arnár Miháiyné Szolgáltatta, akt a rendőrségen tett vallomásában elő­adta, hogy karácsony előtt egy-két 'nappal éjszaka rosszul lett és három óra tájban fürdőszobájába ment teát főzni. Az ő fürdőszobájának ablaka Leirer Amália előszobájának ablaká­ra nézett. Azt vette észre, hogy Amália lakásának ablakából a folyo­sóra kilép egy férfi, aki magas, vé­kony fiatalember volt. A fiatalember látta, hogy világosság dereng a szomszéd lakásban, erre visszalé­pett az ablakon keresztül a lakásba és csak később jött lei onnan, amikor már ,a szomszédin') a villanyt eloltot­ta. :A tanú vallomása szerint ez a fiatalember másfél év óta többször járt el ■ Leirer Amáliához, amikor a hollandi, nem volt Budapesten. Vasárnap este jelentkezett a rend­őrségen Schenk Károly artista, aki telepatikus mutatványokkal szokott varietékben szerepelni és elmondok ta. hogy felesége — aki közismert iő médium — transzban a követke­zőket irta le:- En vagyok Leirer Amália. Az. gyilkolt meg. akit nagyon szeret­tem, de ö engem nem. Most Po­zsonyban lakik Templom-utca 120. szám alatt, az apja borbély. Magas, beretvált fiatalember, egy mulató­helyen ismerkedtem meg vele. Schenk vallomásának a rendőrség természetesen nem tulajdonit na­gyobb fontosságot. Hétfőn délelőtt felbontották a meggyilkolt nő végrerideletétr és megállapították, hogy minden va­gyonát hollandi barátjára hagyta. A rendőrségen ujjlenyomatot vettek föl Ker­stens Tódorról és Leirfer Lőrinc­\ röl amelyeket összehasonlítottak a la­kásban talált véres újlenyomatokkal. Leirer Lőrinc hétfőn naivabb ju­talmat tűzött kí a nyomra vehetőnek ségi kérdés szerepe! a márciusi ülés napirendjén. Németország fel­vételének kérdése miatt o márciusi népszövetségi ülésnek nagy jelen­tőséget tulajdonítanak.

Next

/
Thumbnails
Contents