Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)
1925-02-21 / 50. szám
4. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. február 21 Gyorgyevics suboticai főispán Beogradhan A magyar osztályok érdekében és a színház t'c építéséről tárgyal a kormánnyal Beogradból jelentik: Gyorgyevics Dragoszlav szuboticai főispán pénteken Beogradba érkezett, hogy a kormány több tagjával különböző szuboticai kérdésekről tárgyaljon. A Bácsmegyeí Napló beogradi munkatársa a belügyminisztériumban ta álkozott Gyorgyevie főispánnal, aki elmondotta, hogy magyar szülők száztagú küldöttségének tett ígéretéhez képest még csütörtökön táviratilag felkérte Príbicsevics közoktatásügyi minisztert, hogy a magyarok lojális magatartására való tekintette!, a magyar középiskolák ellen ne tegyen semmiféle intézkedést. Kijelentette Gyorgyevics főispán, hogy a magyaroknak ezt a kívánságát teljesen jogosultnak tartja, mert — mondotta — a magyarok a választásokon bebizonyították, hogy az álamnak olyan elemei, akikre bátran lehet, számítani. Hangsúlyozta a főispán, ho y a magyar .középiskolák ügyében személyesen is felkeresi még a pénteki nap folyamán Pribicscvicset, valamint ugyanilyen értelemben fog referálni Makszimovics belügyminiszternek és Trifkovics minisztérelnökhelyettesnek. Elmondotta még Gyorgyevics főispán, hogy beogr di utjának legpontosabb cé ja a szuboticai színház felépítésének biztosítása. A színháznak Vá.ly Gyula mérnök tervei szerint való újjáépítése ugyanis hétmillió dinárba kerül, a városnak azonban erre a célra csak három millió dinár ál! • rendelkezésére. (Legutóbbi cikkünkbe sajtóhiba folytán az jelent meg, hogy a színház felépítése 170.000 dinárba kerül, holott ez csak a részlettervek és az építkezés irányi ásának költsége.) A városnak egy lehetősége van csak, hogy a szükséges őszszeget előteremtse, ha az agrárminisztérium által lefoglalt, de még fel nem osztott 2500 hold homokos szuboücai földet feloldják az agrárreform alól ás a város azt eladhatja. Ebben az ügvben is interveniál Gyorgyevics főispán Krizmán agrárminiszternál és reméli, bo^v a fontos kulturális érdekre való tekintettel a miniszter teljesíteni fogja a] város kérését, amely esetben kulturális, szociális és városfejlesztési tervek megvalósítására is lesz elég anyagi eszköze a városnak. Munkatársunk kérdést intézett Győr-1 gyevics főispánhoz a tisztviselő-redukció ügyében is. A főispán kijelentette, hogy nincs nagyobb arányú létszámcsökkentésről szó, hanem csak végre fogják hajtani a törvény rendelkezését, amely szerint a kvalifikáció nélküli tisztviselőket el kell bocsátani. A noviszadi választási harc tanulságai Nyilatkozik dr. Brezsovszky Nándor, a magyar párt noviszadi szervezetének elnöke Világomlás A magyar ’ párt' a noviszadi választókerületben 3006 szavazatot kapott, noha 9000-nél több magyar választója vau a kerületnek. A magyar párt noviszadkerületi választási kudarcának különleges okai is vannak. A noviszadi magvar pártban a pártvezetőség liberális jöszándékai ellenére egy kis szélsőséges csoport türelmetlensége és a Délbácskának nap-nap után megnyilatkozott felekezetieskedése széthúzást idézett elő és ezzel gyengítette a párt választási esélyeit. Mindezeken felül a »Délbácskar azt a látszatot keltve, mintha a magyar, párt hivatalos lapja volna, olyaniránvu közleményeknek adott helyet, amelyek nemcsak a zsidóságot, de a türelmes kereszténységet is elriasztották. •. A magyar párt noviszadi választási kudarcát sok tekintetben a párt szervezetlensége idézte elő, ami arra a körülményre is vezethető vissza, hogy a magyar párt vezetősége jelentékeny részének nincs gyökere' a magyarság széles rétegeiben; soha ezelőtt politikai mozgalmakban részt nem vett és a most lezajlott választásoknál a szervezkedés munkája két-három nártvezetőségi tag vállain nyugodott. Megkérdeztük dr. Brezsovszky Nándor főorvost, a noviszadkerületi magyar párt elnökét, hoev a noviszadi magyar párt és annak elnöke milyen tanulságokat vont le a lezajlott választásokon elszenvedett kudarcból. Dr. Brezsovszkv ezeket mondotta: Irta: Rozvinyi Vilmos Hárman is kifutottak hozzá a rétre és ott, a munkánál, nyomorgatták, hogy no most menjen haza, most nézze meg, micsoda népség az ő felesége. Eddig nem hitte, most lássa, mert láthatja, ha akarja. A tiszta szobában van a mulatság' azzal az emberrel... Annyira szemérmetlenek, hogy a tiszta házat dúlják lámpavilágnál, oda sugárzik ki az egész, nagy szégyen az utcára, még jó, hogy a firhangot behúzták legalább. A vihogásuk igy is áthallik a túlsó sorra... Legyen már rend ebben a dologban végre. Három asszony volt a lihegő követség, nem igen akart most sem Hederitcni rájuk, mint máskor sem, vasárnap délelőttönként, amikor az ünneplőre nyugodott ember eszét szedték ' szét ezek a híresztelések. Az ember, még halkabban, mint az imént: — Hát az asszonyt... Én nem arra vettem el, hogy agyonüssem... Mari egy pillanat alatt megfontolta a tanácsot, aztán még ■ mindig töprenkédve véli: — Azt mink nem tehetjük. Legfeljebb Veres Gézát bubolliatjuk meg, mer’ a’ még senkié, de az asszonyt magának kell »elintéznie?. És csak ez a jó, trier’ Veres Géza felgyógyul, ha meg is intsük, oszt’ kezdődik az egész elölni!. Az asszonyba van a hiba ... Erre a nagy, tohonya ember felkapja a kapát két kézre magasba, fordul a szeme, hova csapjon, de csak vissza a rögbe. Ám azért elereszti a kapát, mert az utolsó szót mondja: — Hát én áhhó’ az asszouyhó’ nem nyúlok. Punktum. — Meg is látszik, — mar vissza Mari és sértődötten, feíbiggyedt szájjal, köszönés nélkül indul vissza a faluba. — Egyénüss aránylag meg vagyok elégedve az elért eredménnyel. hisz a noviszadi kerületben a sziibotical kerület után a legtöbb magyar szavazatot kaptuk. De azért nem szabad elzárkóznunk annak beismerésétől. hogy súlyos hibák történtek. A legfőbb baj volt a szervezkedés hiányossága. Ketten-hárman dolgoztunk. mis a pártvezetéséinek több tagja kényelmesebben fogta fel kötelességét. — Nagy baj volt az is. hogy a párt a kerületben ismert okok miatt, nem fejthette ki a szükséges agítációt és csak Temerinben és Péterrévén tartottunk gyűléseket, inig a többi községben úgyszólván kizárólag házi agitáeióra kellett szorítkoznunk. Nem is akarok arról beszélni, hogy felelőtlen elemek miként akadályozták meg a magyar választókat, hogy pártunkra leszavazhassanak. Lökön például, ahol Kókai János löki mészáros volt a jelölthelyettes, 118 szavazatra számítottunk. A lokiak Vilovós szavaztak és összesen csak hat löki magyar választó juthatott Vilovóra. amelynek bejárata előtt dobrovoliácok csak azokat a választókat engedték be a községbe, akiknek a jegyzőtől igazolványuk volt. — Úgy látom, hogy a nártot szélesebb alapokra kell fektetni, erősebb szervezkedéshez kell fogni.? Ami azt1 a kérdését illeti, hogy más felekezetüeknek. igy elsősorban zsidóknak nem akarjuk-e a pártot megközelithetőbbé tenni, utalok arra a mm —* Sterilt! Hát jó . . . Akkor én! Mikor a falu szélén befordult, mindenki kiállt a kapuba. Nem köszönt senkinek és neki sem köszöntek. Nem való- Gúny volna, akár egy jóestét is mondani most. Hagyni kell. RencPcs ember volt mindig, hát nem bírhatta sokáig. Lesz, ami lesz. Alig egy-két asszony eredt csak utána. az is restelkedve, hogy hát nem azért, csak épp arra. vari dolga. De messze maradtak azok is. Háza valóban elébe világított. A tiszta szobában, ahova csak nagy ünnepkor ment be maga is, ott égett a lámpa. — Hát ennyire vagyok mán én? Még több vér futott agyára s nagy, bus feje még előbbre esett. Ettől lett sietősebb a lépése is, mert mérni már maga sem tudott semmit. A gondolatát sem, da már a karja válla mozdulatát is csak, annyira, hogy meg ne tántorodjek. körülményre, hogy eddig sem voltak ezelől elzárva. A Délbácska ős a szélsőséges csoport álláspontja nem fedte a oárivezetösé" álláspontját. — -Nem vagyunk elkedvtelenedve, bízunk abban, hogy a Vajdaság magyarsága is levonja a választás tanulságait és a jövőben hathatósabban támogatta a magyar Dártot. — Vasárnap Szubotfcán az országos magyar párt vezetősége elnökségi ülést tart és dönteni fog a közeljövő teendőiről.----------.-»»».<15®: 7®a»»««.«-——-----— ' Károlyi Mihály és az amerikai szólásszabadság Menj engedték válaszolni az ellene iáiésett sajtó-támadásokra Newyorkbó! jelentik: Gróf Károly1 Mihály, aki hetek óta Newyorkban tartózkodik beteg félesége mellett, csak olyan feltétel elatt kapta meg a beutazási engedélyt, hogy tartózkodni fog minden politikai cselekedettől. Ezt a kötelezettséget gróf Károlyi Mihály szi! goruan megtartotta, de egyszerre csak I az Egyesüli-Államok magyar nyelvű I lapjai támadni kezdtek Károlyit és azt I a kérdést feszegették, hogy mi lett azzal fa 34.000 dohárra!, melyet 1914-ben 1 összegyűjtött az Egy esült-Államokban propagandacélokra, hogy Magyarországot cl lehessen szakítani Ausztriától. Ezekre a vádakra akart gróf Károlyi Mihály válaszolni. Kérését a v/ashingtoni áliamkormányhoz nyújtotta be, de ott visszautasították azzal a megokolással, hogy az igé- I retet önként tette s ennek ellenében kapta meg a beutazási engedélyt. Ilyen körülmények között gróf Károlyi í Mihály most utat választott és amerikai S jogtanácsosa által nyilatkozatot tétetett I közzé a Worldban, hogy felvilágosítsa a I vádaskodókat, a lap pedig megtámadta z államkorrnányt hogy ezzel a hallatlan I precedenssel megsértette a szólásszabadságot. Napokon át tartott ez a sajtóhadjárat és a World e’érte, hogy most a szenátus külügyi bizottsága is foglalkozik az üggyel. — Mi volt itt?' A legény némán vállat von.- Felelet. Válla mögül fölbukkan az asszony feje. Az ember benyúl az ajtóért és visszazárja az asszonyt a házba. — Ehhez nem kellesz. És; újra a legényhez: — Nem tagadod . . . — Nem. Mint tagló a kábult barmot, úgy érte az ökölcsapás a, legény homlokát. És úgy is terült el egyetlen hördülés nélkül. Rúgni is ha kettőt rúgott. Az ember lihegve állt fölötte egy percig. aztán lefut az ablak alatti padra. Fáradtan, eszméletlenül. Már sokan állnak körülötte, amikor halkan odaszól egy kisfiúnak: — Lódulj a csendőrök ér’! . . . Terefér él és indul meg körülötte, egyre hangosabb. A kapu mögül az asszony zokogása csap elő olykor. Valaki odaszól a néma emberhez: — Nem a te házadat dúlják tán. Mari, hogy igy kiszalad a lélek belőled ijedtedben? — leplezte fájdalmas maga jóságát a hírhozó csipkedésével. Tán terelődjék másra a szó s próbálja meg a falu is épp úgy nem hallani, látni semmit, mint fi. Az ember lehallgatja a hosszú bizonygatást. Megfájdul a végén neki is a gondolat, hogy az ő házatája tölti dogletes levegővel’ a falut. Hátát a gyötrelem hidege borzongatja. Visszahajlik a munkára, hogy az asszony a szemébe ne lásson . . . Kis idő múlva mégis tud már valamit szólni. Kell is, mert az aszszony úgy áll ott mögötte, mint az egzekutor; nem mozdul el üres kézzel. Hát ha, annyira utatokba van mán, üssétek tik agyon. Az asszony nem érti pontosan, hát felcsattan: , — Kit? ’ V V A?ég ezzel a sértéssel és megvetéssel sem tudta maga után rántani az embert. Ám Mari után most már férfi jött. A jegyző. Bosszankodva, hogy neki is ostoba már az egész ügy, rászól a dolgozó'emberre: — Ered már haza! Hagyd a csudába ezt a, kapálást, elvégzed holnap. Ha már az asszonnyal nem akarsz semmit tenni, legalább azt a takarost verd ki. Mindennap lakodalom, mindennap lakodalom, hiszen ember vagy tán te is,, né! Erre meglódult. Feje előreoiulott, a csizmát felkapta, a mcsgye széléről, vállára dobta s döngetve tiporta az utat. öklét egyszer-egyszer a szemére nyomta, foga megcsikordult s a sírás elnyomott gőzét hörgő sóhajtásokban engedte ki a kíntól nyitott száján. Mint forró falaton óvakodó, oiyan hűtő libegőssel nyögte: És mégis csodálatos, mi mindenre tudott figyelni még az utolsó percekben is ösztöne és régi gondolatokon nevelt vére. Nem tört" rájuk. Nem ment be házába. Ott ölni nem szabad. A kiskapuba rúgott bele az egész falut felverő dörgeíéssel: — Gyere ki! Bent a házban tompa sikoltás hangzott, riadt suttogás, aztán nehéz férfilépések kongtak végig a padlón és a tornác vörös tégláin. A legény megállt belül a kapun. Az ember ekkor kivágta a kiskaput és hátralépett. Teret adott. — Gyere ki! Halkabb, de sokkal parancsolóbb szó volt az előbbi üvöltésénél. A legény bódultán lép elébe, alig hallja a. harsogó kérdésé — Mér’ nem várja, meg odabc a csendőrt? Halkan felel: — Gyilkos oda nem; mehet be. Ezt éríilc és nem unszolják. Csak később próbálja meg még egyszer valaki:-—’Az asszony . . . Szóljon hozzá egy szót legalább. Már szánják az asszonyt emberi dolgokért. Akkor tisztul megint öntwiatosra a férfi tekintete, nagy kék szeme körüljár az embereken., Hálás oldódással fogadja e! tőlük, hogy vau bennük szánalom az asszony iránt, akit szeretett, de aztán önmagáért már csak ennyit mond: — Minek? A halottról pedig egyetlen bérdtó gondolat sugárzott az emberek felé: — Milyen könnyen nincs semmi értelme a# életnek.
