Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-15 / 44. szám

1925 február 15, BACSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal A meggazdagodás 482 módja A „Revue de Monte Carlo“ Monte Carlo, február. Meute Caiíúbau két újság jelenik meg. Egy napilap, a »Petit Monégasque« és egy hetilap, tíz az utóbbi úgynevezett tudományos folyóirat, a. magasabb és jobb körök számára. Ennek a! »tudomá­nyos újság«-nak a »La Revue de Monte Carlo- a cinre. Rendesen hozza a meg­bízható roulctte-szótárt, roulette-szériá­­kat, a trenteet quarantc sorozatokat, to­vábbá a játékról tanulmányokat, vala­mint a nyerésnek eddig még ismeretien /módszerét. Ez a revü pontosan közli az összes roulette-számokat, amelyek egy hét alatt a játékterem második szánra rbolette-asztalnál kijöttek, A statisztika rendkívül érdekes. Kiderült példán!, hogy a múlt héten a zéró 127-szer jött ki, 26-szor csütörtökön, de péntekeu csak hétszer, továbbá, hogy ezen a hé, fen minden szám gyakrabban 100-szor s ritkábban 140-szer jött ki, 2247-szer nyert a fekete, 2298-szor a vörös. A golyó egy nap alatt körülbelül 650-szer gördült végig ezen az asztalon. A : Re­vue de Monte, Carlo« mindent tud, min­dent ieljcgyez s még azt is számon tart­ja, ha egy croupier a másiknak átadja helyét. Például az első croupier, aki pénteken 1024 december )2-ért a golyót gördítette, a hatos számot hatszor, az 56-ost pedig négyszer érte el, ellenben as utána következő croupier mindéi a 16, 23 és 25-ös számokat vetette, me­lyek az előzőnél egyáltalán t;cm fordul­tak elő. Az első croupier többször do­bott vöröset, mint a másik pedig teke' tét. A Revue hosszú kimerítő listáiból mindent ki Ieirct deríteni és az itt kö­zölt adatokból csodálatos rendszereket lehet konstruálni, amelyeknek bizonyo­san kelt nycriiiök. A lap mindegyik szá­mában egy játszma található és a kom­mentár mindig az, hogy még régebben lehetett volna nyerni, ha valaki evvel a szisztémával játszott volna. A követ­kező héten azután, oh, nyájas olvasó! természetesen megint másként kaszálód­nak össze a szerencse kiszámíthatatlan utjai. Ezek a rendszerek a következők: Differenciális játék tucatra. A logikus lépcső. Az elővigyázatos kapitalizáció. A nagyon óvatos játék. Várójáték a kisjátékosok számára. Nagysikerű vegyesjáték. Kabalisztikus rendszer. Villámgyors játék. Három arany golyónként A torinói játék. Végül a Revü 482 különböző rend­szert ismertet, amelyeknek feltétlenül nyerniök kell. A Revü kiadóját úgy képzeltem el, mint egy ideálista aggastyánt, a roulet­­tolögia professzorát, vasi- olyasvalakit, aki ott ül a kaszinó mögötti napsugaras helyen, egyszerű kis szobácskájábán és számol-számoi, csalhatatlan biztos mód­szereket épit ki, hogy gazdagok lehes­sünk, 482 rendszert már ismer, de őt Is csalogatja a hitvány Mammon. Nem! Ö egyáltalán nem játszik. Különben nem lenne rászorulva arra, hogy a »Revue de Monte Carlo«-t kiadja. Vagy talán nem is olyan vad ideálista, hanem szür­ke, szimpla nyárspolgára a monacói fe­jedelemségnek. Ezeknek tudvalevőleg törvényeik értelmében nem szabad részt­­vétmi a kaszinói játékban. Ebben az esetben az idealista egy marscilli ur, aki a Revircbc a , következő hirdetést odú be: Tökéletes eljárás, amelynek segítsé­gével pénzt lehet nyerni, kis tőkével is. Cint. stb. Egyszerűen Monte Carloba utazhatna 'és1 játszhatna avval a kis tőkével, afitentiyibe a'hirdetés közlése kerül. Ez nem az egyedüli hirdetés a Revue de Monte Carlo «-ben. Olyan emberek, is híreinek, akik először egy- rendszert ítkanta!» kitalál »Rendelkezem a szükséges tőkével és hajlandó vagyok együttműködni egy kipróbált rendszerű játékban, amely ál­landó nyereséget biztosit. Komolytalan ajánlatok kalandorai kíméljenek meg. 26-os számú postaszekrény.« Egy zálog­­kölcsönző azt hirdeti, hogy a" legmaga­sabb árakat adja ékszerekért és szőr­mékért zálogba. Egy kiadó a legérdeke­sebb és legeredetibb tudományos re­gény, amelyet Valaha rouletteről írtak. Ludus dr. titka; címmel, hetedik ki­adása hirdeti. így tehát a legteljesebb mértékben nemzetközi éz a szigorúan tudományos folyóirat. A német hirdetés azt adja tudtál, hogy Danzi szabad vá­rosában Zoppot kaszinóba!? is folyik a roulettejáték. Semmi kétség, hogy oLt is mérhetetlen vagyont lehet szerezni, ha előzőleg a ■Revue de Monte Carlo« összes szántait kívülről megtanulta az ember, valamint a 482 rendszer közül .íjait az egyet, ame­lyik valóban helyes, ki tudja válasz­tani . . . TERE-FERE Schratt Katalin, Sdiratt Katalin újra föllép a színpadon. Ferenc József egy­kori barátnője késő öregségében a ri­­vallda fényében áll. Miért? A magya­rázat egyszeri!. Az kényszeríti őt erre ami Duse Eleonórát: teljesen elszegé­nyedett, meg kell keresni mindennapi kenyerét. Az egykor dúsgazdag színésznő az éviek során lassanként eladta, clárve­­reztette mindenét, azokat a tárgyakat, melyeket bécsi és ischli villájában gyűj­tött. Az első árverést ilyen módon je knfette be: — Egy ischli villában több ingóságot elárvereznek, mely egy volt udvari színésznőé. A hirdetésre nem tétette oda nevét, de mindenki tudta, hogy ezek az ezüst­­nemitek, ezek a régi bécsi porcelánok, ezek a viz festmények, faszobrok az ö tulajdona. Ebből az alkalomból több adomát mesélnek, melyet tőle tudtak meg Fe­­rettez Józsefről. A király egy este a bécsi operában először látott smokingot, melyet az an­gol szabók találtak föl. Másnap .meg­kérdezte barátnőjét: Mic»da rövid, fekete zsakettot hordtak tegnap este azok, akik az első 2/sötyében ültek? ' Schratt megmagyarázta, hogy ez az utolsó divat, de a király nagyon fur­csállotta. így nyilatkozott róla: — Aki smokingot húz.;az azt akarja elhitetni, hogy frakkja van. Pedig nincs is frakkja. Nem is szerette a király a smokingot, akárcsak a liftet. Ha csak tehette, gya­log járt a lépcsőkön. A gépkocsival sem tudott megbarátkozni. 1908-ban iilt rá először, mikor VII. Edwárd király meg­látogatta. Nizzában egyszer a Helder-étterem külön szobájában vacsorázott szárny­segédével és Lichtenstein Rudolffal, szoros .inkognitóban. A véletlen úgy akarta, hogy egy má­sik különszobában Erzsébet királyné vacsorázott egy hölggyel, szintén szo­ros inkognitóban. Egy harmadik teremben pedig Pal­mer, a bécsi .bankár vacsorázott barát­­jaivai. Nem szoros inkognitóban. Mikor a királyné ki akarta fizetni va­csoráját. észrevette, hogy sem nála, sem a hölgynél nincs pénz, ennélfogva a hölgy az étterem tulajdonosát értesítet­te, hogy másnap fizetik ki számlájukat. Már indulni akart a két hölgy, mikor a tulajdonos jelentette, hogy számlájukat kiegyenlítette az a bécsi ur, aki a har­madik szobában vacsorázik. Palmer, a bankár. Ferenc József pedig csak később ér­tesült arról, hogy a királyné itt járt. * Időjóslót 1925 re. Az idei időjárás szeszélyes,’ hisztérikus. Januárban már volt telünk, tavaszunk, nyarunk, őszünk Mindenünnen a Világról hasonló je­lentésüket kapnak a meteorológusok. Rendkívül nagy hidegek, szeszélyes hő­hullámok , viharok, áradások, földren­gések, köd, cső. Mit jelentenék ezek az ingadozások? Egy angol tudós erre így válaszol: — Mindennek az oka a hold, az a nyirkos, vizes csillag, melynek már a régiek is nagy -befolyást tulajdonítottak. A földréteg mozgása nagyobb erő'el mu­tatkozik télen. Ebben az időszakban a föld közelebb van a naphoz, mint július­ban. Minthogy pedig e roppant tömeg vonz bennünket, a föld-csuszamlások is gyakoriabbak. Az idén azonban akkor van a föld a nap közelében, mikor a hold is leginkább közeliinkbe:ér, különösen uj­­bold idjeén, -- ekkor közöttünk és a uSp között foglalt helyet — s Így a hold és nap vonzóereje egybe esik. Ez a meg­­kettőzött .vonzóerő természetesén kihat a földrétegre is, q tengerre is és sok zavart okoz. Morrell, a csillagász már évekkel ez­előtt megjósolta azt, hogy az 1925-ös év meglehetősen viharos lesz, különösen a szeptember hónap harmadik hétében. * Szent bürokrácia! Németországban forradalom elsöpörte a régi rendszert, de egy megmarad; a császárságból: a bürokrácia, ' az aprólékos, szőrszál­hasogató, kicsinyes, sokszor bosszantó, sokszor mulatságos .hivatalnok-gondol­kozás. Ha leroskadtak az avatag pillé­rek, azért tovább uralkodik a szent bü­rokrácia. Pár példát.­­Hylein kereskedő kikocsizik rcgy reg­gel Berlin mellé. Az erdő mellett három utouálló rátámad és el akarja kötni lo­vát. A kereskedő fórgópisztolyt ránt, kétszer rájuk lő, megostorozza lovát ($• sikerül megmenekülnie. Az első rendőr­őrszobában jelentést tesz a történtek­ről. A rendőrség jegyzőkönyvet vesz iöl s a kereskedőt hatvan aranymárka pénzbírságra Ítéli, mert »kétszer lőtt pisztolyából olyan területen, melyet la­kottnak lehet tekintenie. Egy vidéki város állomásán leszáll a vonatról férj és feleség, a feleség elájul, férje támogatja öt, hogy kocsihoz ve­zesse. De a tolongásban a férj leejt egy üvegköcsögöt, mely rapittyán összetö­rik. A szegény ember viszi tovább az ájult nőt. Itt rájuk kiált a rendőr, hogy három 'aranymárkát kell fizetnie, mert .beszemeteltc az állomás járdáját Máris hajlandó kifizetni q férj -a három már­kát. Nem, mondja q rendőr, a három márkát a pénztárnál kell kifizetni s előbb jegyzőkönyvet kell venni róla. Ájult fe­leségét az ácsorgók gondjaira bízza, ro­han a hivatalba, hogy jegyzőkönyvet vesznek fel, majd a pénztárhoz. Közben néhányan fölszedegetik a járdán heverő üvegtörmelékeket, kiviszik az uccára. Negyedóra múlva lihegve érkezik a férj. — Itt a jegyzőkönyv. itt a vevény — mondja a rendőrnek. De a rendőr most már kijelenti, hogy a három márka befizetése fölösleges, mivelhogy az ilvcgtörmclékck az uccáti vannak ds az, ami az uccán van nem tartozik a pályaudvari rendőrség hatás­körébe. Egy köztársasági érzelmű német fi­gyelmezteti a falusi hatóságot, hogy hét év után is Császári csendőrség van kiírva a laktanyára $ megkérdezi, mi ennek' az oka. Pár nap múlva választ kap a ható­ságtól, mely azt kösd! vele. hogy csak két aranymárka befizetése után tolhatja meg erre a telekiét s amennyiben nyolc napon belül nem Űzeti be uz összeget, kérdéséi tárgytalannak tekinti. Horn tábornok q hadtestparancsnok­­ág előtt lebukik lováról, megsebzi ma­gái, lova elszabadul. Egy hölgy ragadja meg a lovat. Közben pedig, rnig a tá­bornok véresen föitúpászkodik q földről, és sántítva beleié indul, a közlegények..: kik ezt a jelenetet végignézték, feszes kaptákban állnak előtte ds moecani sem mentek . . ■ * Pályázat hóhért, állásra. Lengyelor­szág hóhért, keres. A pályázatot már régóta kiírva. Most érkezett az első ajánlat. A jelentkező a legyei kormányhoz, be­adványt intézett, melyben kifejti érde­meit. Biztosítja a kormányt, hogy meg­bízhatóság, lelkiismeretesség, kötelesség­­tudás tekintetében senki sem ' állhat ja vele a versenyt, mesterségét már rég­óta gyakorolja. Ausztriában pribék volt, s minthogy előléptetést kivan, hóhér sze­re tue tenni Lengyelországban. — Annyival is inkább — irjq — mint-, hogy magam is lengyel vagyok és mun­kámat országom, hazám javára szeret­ném gyümölcsöztetni. Fizetésemet leg­alább annyiban állapítsák míg, mint egy államtitkárét. Elsőoisztqlyy szabad­­jegyet kérek minden utamrá, a kivégzés helyéig, kitűnő segédszemélyzetet, azon­kívül nevem titokbannrlását. Lengyelországban nem könnyű hóhér­nak lenni, ha figyelembe vesszük, hogy itt háromféle halálbüntetés vau. aszerint, hogy területe a régi Lengyelországhoz, vagy Németországhoz, vagy Ausztriához tartozott-e. Az újonnan odqcsatolt terü­leteken még nem léptették életbe a len­gyel törvényt. Ezért Galíciában még mindig akasztanak, Posenben és Szilé­ziában vagy lefejeznek vagy akaszta­nak, a többi helyeken pedig főbelövik az elítéltet. A jelentkező — mint hangsúlyozza —■ mind a három nehéz műfajt egyforma könnyedséggel,' szakértelemmel gyako­rolja. * Franciaország és a nemesi levelek. Már régebb óta foglalkoztatja a francia közvéleményt az a hír, hogy a mai kor­mány teljesen el akarja törölni a neme­si dineket. A nemesi címek adományozása Fran­ciaországban megszűnt a harmadik köz­társasággal. de mikor XV1I1. Lajos trón­ra lépett, visszaállította a forradalom előtti régi nemesség Jogait s ugyanak­kor elismerte az I. Napoleon- alatt ke­letkezett nemességet is. Ebben az idő­ben progresszív adót vetett ki a nemesi címekre, a herceg 18.000 frankot fizetett, a báróság ellenben csak 5.000 frankba került. Ez az adó nem volt egészen kőtelező, de hogyha a nemesi cim viselője nem íizette meg. az állam nem szolgáltatta ki kuíyabőíét, nem erősítette meg jogá­ban, tigy hogy az illető hivatalos bead­ványokban nem is használhatta címét. Ez a rendelet 1815-ből származik. A nemesi címek elismertetésért íizo­­tendö adórendelet az 1925-ik esztendeig érintetlen maradt, de a műit . hónapokban egy francia közgazdász árt indítványoz­ta a kormánynak, vettesse ki újra az adót, hogy az állam jövedelme gyara­podjék. A közgazdász így érvelt: « — Ha az adót kötelezővé teszik, az állam a 80.000 nemességet viselőtől ezen a cinien körülbelül tíz milliard frankot szerezhet. Ellenben a kormány mégis letett a tervről. Mert Igaz ugyan, hogy sok ne­mes van ma Franciaországban, de vajmi kevés van azok között, aki pénzt is haj­landó fizetni a kutyabörért. Az elmúlt öt esztendőben mindössze 17-en kérték nemességük hivatalos beiktatását, ami az államnak csak 35.0000 frank jöve­delmei jelentett. A pénzügy miniszter tehqt erről a csip­­csup haszonról -nagylelkűén lemondott. M0RAVETZ zenemiikereskedése TIMISOARA Románia *tnf-mükö?.pontja Mintítn sBcgrersüeíéai gyorsan ej pontoxia <•:­­ást«*. — Jegyzékek ingyen. 373

Next

/
Thumbnails
Contents