Bácsmegyei Napló, 1925. február (26. évfolyam, 30-57. szám)

1925-02-01 / 30. szám

2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1Q25 február 1 így a szkopljei kerületben elkoboz­ták Petrovics Nasztáz választási plakát iáit és röpcéduláit. Hábarualatti magatartása miatt vádolják a dzsemjei letartóztatott vezérét Verád Drasa béget, a dzsemjet­­párt vezetőjét, akit pénteken Szkop­jéban letartóztattak, szombaton át- Itisérték Koszovszka-Mitrovicára. a járási főszolgabirósásthofc. A dél szerbiai törökök vezérét a hatósá­gok az osztrák megszállás alatt ta­núsított magatartásáért votiiák fele lösségre. mert több feljelentés érke zett ellene, amelyek szerint részt­­vett a szerb lakosság üldözésében. A délszerbiai' ellenzéki vezetőknek az a véleménye, hogy a letaríózta tás kizárólag a választási előkészü­letekkel van kapcsolatban és alap­talannak tartják a vádakat. Á letartóztatott szentai demokrata -j elölt Miért tartóztatták le Popovies L. Milánt Szentáról jelentik: Popovies L. Milán demokratapárti jelölt és tár­sainak letartóztatásával kapcsolat­ban, amiről a Bácsmegyei Napló már megepi fékezett, Gyorgyevics Szlobodán főszolgabiró a követke­zőkép nyilatkozott szentai munka­társunk előtt: Popovies L. Milánnak és társai­nál-: letartóztatását azért rendeltem el, mert a felvett jegyzőkönyvek tanúsága szerint Popovicsék több rendbeli erőszakoskodást követtek el. így a szentai állomáson inzul­­tálták Stagljar Rudét, a szubotieai Nova Posta főszerkesztőjét, Ker­tész Bélát, a. Nova Posta kiadóhiva­talának vezetőjét Ada és Szenta kö­zött tettleg bántalmazták és életve­szélyesen megfenyegették. Mólón Popovies L. Milán két társával el­ment Slavkpvics Markó iskolaigaz­gatóhoz és a tanítás alatt szidal­mazta Pribicsevics-párti állásfogla­lása miatt. /i sas Irta: Rozvdngi Vilmos A sas csöndes közönnyel úszik el a Naszál-hegy fölött Az emberek lent a földön nem is sej­tik. hogy mennyire unja az állandó ma­gasságokban száguldozást. Azokat ott lent elkábitja. hogy csak enni iár le a földre, egyébként minden idejét messze fölöttük tölti: nercek alatt érkezik meg távoli városok fölé; rohanó vonatokat vesz üldözőbe: pillanatok alatt beéri és elhagyja a pöfögve, szuszogva igyekvő, szorgalmas hajókat s nem kell egyebet tennie ahhoz, hogy csodálják, mint egy­szerűen a világon lenni. I1a tetszik, egy nap alatt magára ámultathatja a földet az uráli hegyektől a Pireneusokig és onthatja maga körül a rettegést és tisz­teletet mint ahogyan egyetlen földi ha­talom sent De ő maga nem tud erről a dicsőségről. Négy éve él a vidéken valami régi gyötrelem miatt. A Naszál egyik elha­gyott kőbányájának oldalán tanyázik. A penci lankák valamelyik pásztora négy évve! ezelőtt leereszkedett a bánva pe­reméről és a sas két fiókát őrző fész­keit leverte a szirtrőL Ez az emlék köti az emberhez! A gyilkosság utáni első hetekben nap­­nap után lecsapott a pásztorra s meg­próbálta leteríteni. Megmarcangolta, .az egyik szemét ki is tudta tépni, de ennél többre nem Jutott Megverve, semmisülő érzésekkel visszahúzódott a magassá­gokba. Ettől kezdve csak nagyon ritkán ereszkedett le a lankákra s akkor ís csöndes figyelemmel leskelődött az em­berekre. Már nemcsak az egyetlen gyil­kos pásztorra, hanem valamennyi em­berre. Az egyikkel végezni akart, tehát mindnyáját igyekezett ismerni, hogy azt az egyet végre kidönthesse közülök. A naszádi sas. így hívták az embe­rek. Ha megjelent fölöttük, ezt üvöltöz­ték. S rögtön utána még egy másik szót: A főbíró bejelentése szerint őt magát is inzultáiták Popovicsék és a rendőrséget is megfenyegették, hogy vér fog folyni, ha a rendőrök erőszakot alkalmaznak ellenük. Ar­ra is liivatkozik a főbíró, hogy Po­­povics I». Milán komitácsikat akart Martonosra ' vinni az elleupártiak megfélemlítése végett Mindezek alapján rendelte cl Qyorgyevies Szlobodán főszolgabíró a martonosi jegyzőnek, hogy Popo­vicsot és társait tartóztassa le és helyezze el a rendőrszobában a fő­szolgabíró megérkezéséig. Qyorgye­­vics főbíró 30-án reggel kezdte meg ebben az ügyben a kihallgatást, a melyek eredinényekép hat letartóz­tatottat szabadlábra helyezett, Po­­povics L. Milán és Zsivanovics Mi­­odrag letartóztatását azonban fenn­tartotta. Popovicsot és Zsivánovi­­csot szombaton reggel átadták a szuboticai ügyészségnek. h becskereki adóháboru Felfüo-o’esztett adók vető-bizottság Becskerekről jelentik: A becske­reki vagyon-, jövedelmi- és hadi­­nyereségadó kivetések körül támadt háború egyes fázisairól megemléke­zett már a »Bácsmegyei Napló.« Megírtuk, hogy a régi bizottság fel­mentését és az uj bizottság kineve­zését formális aktaharc előzte meg a bánáti kereskedelmi és iparkama­ra és a becskereki pánzügyigazgató­­ság között, majd amikor az uj bi­zottság megkezdte a tárgyalásokat, a bizottság előadója és a német párt egyik felsőbánáti járási jelöltje kö­zött nyílttéri vita keletkezett, amely kínos uccui incidenssel nyert befeje­zést. Ezzel azonban nem fejeződött be az adóháboru. Mint legutóbb közöltük, néhány nappal ezelőtt az a hir terjedt el Becskereken, hogy az adókivetö bi­zottságot a pénzügyminiszter felfüg­gesztette és a régi adókivetéseket is­merte el érvényeseknek. Eremin Ozren becskereki pénzügyigazgató ezt a hirt — éppeu a Bácsmegyei Napló hasábjain — megcáfolta és ki­jelentette. hogy erre vonatkozólag semmiféle rendelkezést sem kapott. A nyilatkozat mekieletféae óta azonban a helyzet lényegesen meg­változott. Kiderült ugyanis, hogy az adóbizottság felfüggesztésének hire a kormányhoz legközelebb álló becskereki pártkörökböl ered és igen komoly alapja van. A helyzet ugyanis az. hogy a hivatalos kor­mái íylista ellenfelei az utóbbi napok — János. János! A sast borzougó undor és bénító szá­nalom fogta el Megint lóidőre fetaene­kült az emberek látványa elől a néma magasba és örült, ha nem hallotta fel hangjukat sem. Később gyanakodni kezdett, hogy fió­kái pusztulása után csakhamar eltűnt társa is az értelmetlen ellenségeskedés­nek esett áldozatul. Gyermekei és hím­je .. . Roppant társtalanslgát onnan alulról okozták. Ez a gondolat újra feldühitette és visszavitte az emberek fölé. Megint figyelte őket. Jó idő múlva meglátta, hogy nem mindnyájan egyfor­mák. Két fajta van belőlük. Az egyiknek a lábára nagy tollgomolyok omlanak és szinte egészen elfedik. Ezek a fürgéb­bek és nem is annyira dühös idulatuak. Kevesebbet csápokra.!: a kint okozó esz­közökkel és folyton a liosszulábuakat* be­cézik. Egvszer aztán az egyik fürge és jobb­­indulatu két szárnya között fiókát vett észre. Föluiiongött erre a felfedezésre. Valahogy rokonabbnak érezte az em­bert. mert annak is vannak kicsinyei. A fürge és iobbindulatu Ugyanúgy tett a kicsinyével, mint, ö — ott fenn a szír ten. Megismerte az anyái és azon át az asszonyt az emberek között. A pásztornak már sokszor megbocsá­tott. de mert mindig verekedni látta s igv emlékezetébe idézte az Ő fájdalmait is. a szenvedés dühe a sasban is állan­dósult. És gyűlölt . . Gyűlölt és megszüle­tett benne az első emberi gondolat: — Szemet szemért! Sokáig önmagától való undorodásfélét érzett emiatt, s megint a hegyekbe pró­bált menekülni. Sas akart lenni és nem ember. Már nem sikerült. Túlsókat volt az emberek közelében és a gyűlölet mellé megtanulta a gyűlölet úti át is. az indu­lathoz a tettet Is. És ettől kezdve izgatottan leste, a ban éppen az adósérelmek hangoz­tatásával űztek a kereskedők között sikeres agitációt és indítottak igen erős propagandát aziránt, hogy a kereskedők a hivatalos lista ellen foglaljanak állást. Ezt a propagan­dát volna hivatva ellensúlyozni az adókivetö bizottság felfüggesztése és a régi — az adózók körében sok­kal szimpatikusabö — bizottság ki­vetéseinek érvényesítése. Mindezek­ből tényként lehet megállapítani, hogy az illetékes tényezők Beo­­gradban megtették a megfelelő lépé­seket. hogy az adóliáboruí a kor­mány még a választások előtt likvi­dálja — a kereskedők kivánságai­­nak figyelembevételével és ugyan­ezek a körök hangoztatják, hogy az edóbizottsás felmentése Beograd­­ban már elintézett dolog, csak a ren­delet adminisztratív kézbesitése ké­sik legföljebb két-három napig. Szombaton Becskereken egy újság­­közlemény nyomán elterjedt a hir, hogy az adókivetö bizottság műkö­désének felfüggesztéséről szóló ren­delet már meg is érkezett. Illetékes helyről nyert értesülés szerint az erre vonatkozó rendelet még nem jött meg Becskerekre, azonban biz­tosra veszik, hogy a bizottság mű­ködését tényleg felfüggesztik. Hogy azonban a régi bizottság által kive­tett adók lépnek-e érvénvbe, vagy egy harmadik bizottság fog-c adóz­tatni. arról nem lehet biztosat tudni.____________ A titokzatos vértócsa Eltűnt Seníán egy kanizsai földbirtokos Szentán a Tisza-parti Ameríka­­szálló lakói csütörtökön hajnalban — mint a Bácsmegyei Nupló is kö­zölte — rémült segélykiáltásokra lettek figyelmesek. Többen, ruháikat magukra kapva, leszaladtak az uc­­cára, hogy megtudják mi történt, az ucca azonban teljesen néptelen volt, csupán a szálló előtt piroslott egy vértócsa. A rendőrség megin­dította a nyomozást, de semmi oly nyomot nem talált, ami magyaráza­tul szolgált volna * 1 arra, hogy hon­nan keletkezett a vér. Az egyik szentai orvos bakterológiai utón megvizsgálta a szálló előtti vértó­csát, amelyről megállapította, hogy az libavér. A rendőrség azonban ennek elle­nére tovább folytatta a nyomozást, merttaz az alapos gyanú merült fej, hogy' a szálló előtt rablógyilkosság játszódott le. Pénteken ugyanis be­jelentették a szentai rendőrségen, hogy Kenyeres Pál kanizsai föld­­birtokos hétfőn Szentára utazott é.s azóta nyoma veszett. Kern veres el­tűnése. a vértócsa és a sesrélykiái­­tások között, most összefüggést ke­res a rendőrség. Az a gyanú, hogy kirabolták a közismerten gazdag fiatal földbirtokost és sulvos sebet ejtve rajta, bedobták a szálló épü­letétől néhány méternyire folyó Ti­szába. A rendőrség ismét kihallgat­ta az Amerika-száíló személyzetét, azonkívül a körülbelül százmeter­­nyi távolságban levő hídfő őrségét is. akjk valamennyien megerősítet­ték előbbi vallomásukat, hogy a se­gélykiáltásokat tisztán hallották. A titokzatos ügyben nagy apará­­iussai folyik a nyomozás. Amennyi­ben Kenyeres egy-két liánon belül nem ad életjelt magáról, úgy a szen­tai rendőrség értesíteni fogja a ti­­szamenti községek rendőrhatósá­gait. hogy indítsanak nyomozást az iránt, nem-e vetette ki a Tisza a meggyilkolt földbirtokos holttestét. gyilkos életét — Az uj embert bel! elvenni tőle!... Lassan-lassan egészen emberivé épült ki benne a várakozó bosszú. Nem volt ugyan meggyőződve róla. hogv a gyer­mekért gyermeket rablás sikerül, mert még nem látta az embert szeretni és ugv érezte, hogy akkor szenvedést sem lehet neki okozni. Ám mosit már mindegy volt. A földiekre való figyelés közben meg­nevelkedett gyűlöletét még egy gondo­lat tompította ... »0 mégsem fog ak­kora fájdalmat okozni, mint az ember, mert nemcsak4 megöli, hanem meg is eszi majd az emberfiókát. Nem fog szükségtelenül ölni*. Várakozó haragjának uj ünnepe volt, amikor észrevette, hogy ellensége és cgv asszony sokat vannak együtt. Ettől kezdve nyugodtabbán várt. És amikor uj tavaszon a földi gyilkos és pária is fiókával a tökéletlen szár­nya között jött fel a zöld lankákon, vad vie vorgassal röpült a fellegek fölé. Onnan leselkedett nap-nap után. Várt . . . Egyszer aztán meglátta a fiókát egye­dül vergődni, szüleitől távolabbra, egyik óriási sebben, amelyet az ember külön óriás körme hasított a föld hátán. Lecsapott. Őuhanása közben látta az embert két­ségbeesett kiáltozással rohanni a gyer­mek feló. mint ahogy akkor ő igyekezett vissza számvatzuzó. irtózatos erőfeszí­téssel. amikor az embert egy messzi másik hegy felől meglátta fiai fészkénél. Most ujjongott . . . Tudta, előbb ér le. mintsem azok felkaphatnák előle a zsákmányt. Előbb ér oda. úgy mint az ember — akkor! . . . Gőgösen, magasra emelt fejjel libbent le a pólvára és szembefordult a felőle rohanókkal. Férfi és nő ajkát egyszerre hagyta el a borzadt sikoltás: — A naszáli sas! És a sasnak újra Hihetetlenül emberi érzése született: örült, hogy felismerték és ő diadalmaskodhatik. A férfi megtorpan, az asszony térdro­­omLik. Ez a váratlan, hirtelen megállás meg­lepi a felhők közül lesuhant ellenfelet , Riadtan figyeli az'embereket. ’ I önmagáért való rettegés csillog & férfi tekintetén s nem is néz a gyerme­kére. csak rá. a rablókra, csak vele van dolga. Szinte nem is a gyermeket meg­menteni. hanem őt legyőzni rohant ide. Mint akkor, mint mindig. Ölni jött! . . . A sas éles csőrét felnyitja a keserű dűli . . . Ekkor téved tekintete az asszonyra. Az asszony nem őt nézi. hajiéin a gyer­meket. Szemében a gyűlöletnek egyetlen szikráin sincs. Csak könyörgés, halálos, elesett sirás. amilyen a sas, lelkében él azóta is egyfolytában. Két kinyújtott karja, egész lénye átvonaglik a remény­telen távolságon közte és a madár kö­zött, ráfonódik a gyermekre és roppant mozdíthatatlan súllyal a sas ragadó.kar­mára. És csak «percek múlva, amikor a ma­dár nem tud elmozdulni áldozatával, merül egymásba a két tekintet. Kibogozhatatlan kérdések, titokzatos feleletek pattognak ide-oda világitó vil­­lámyáltakozásban. Szemben álió felek küzdelme cgv darabig, ám valami Ősz­­szefoglaló egység két egymástól retten­tő távolra hullott életformában.' A sas körme meglazul, gyilkos szorí­tása elbénul. Minden idegensége meg­szűnik az asszonnyal szemben. És ekkor születik meg a legruiiináltabb emberi érzése, az önvédelem legbizarabb for­mája: a kőnyörület. az adakozás. Vala­mi egybekapcsolta ől az asszonnyal: az élet zűrzavaros életformáin túl egyetlen egv lélekfortrta: — a végtelen anyaság. Felemelkedett áldozatáról. Percek alatt messze városok fölé suhant. Aztán már csak ritkán ereszkedett alá a fellegek közül — embert nézni Sas akart maradni.

Next

/
Thumbnails
Contents