Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-18 / 16. szám

1925. január 18. BACSMEGYEI NAPLÓ 13. oldal Úri gyilkosok Haarmann, Denke és Angerstein után legutóbb Léderer magyar cscndőrfőkadnagy vonult be a nem­zetközi biinkrónikába azzal a haj­meresztő rablógyilkossággal, ame­lyet feleségével, a katonatiszt nejé­vé előlépett, viharos' múltú Szőke Miéivel együtt hajtott végre száz­millió magyar koronáért. Az első pillanatban, amikor még.a gyilkosok rémségekben gazdag előélete isme­retlen volt, fokozta a liir szokatlan borzalmasságát az a körülmény, hogy a gazdag hentest egy előkelő úri házaspár koncolta fci és csoma­golta a mészáros-módra eldarabolt testrészeket bőröndökbe. A tettesek közelebbi életrajzi adatai azonban, amelyek a nyomozás során napvi­lágra kerültek, a bestiális gyilkosság hatásának ezt a mozzanatát az előz­mények természetes következmé­nyének érzékeltetésével oszlatták cl. ■ Valamikor, a háború előtt, az úri gyilkos fehér hollószámba ment. Pap Béla szatmári földbirtokosról, akit testvérgyilkosság miatt fel­akasztottak, ■ annak idején úgy be­széltek, mint a század ritka tüne­ményéről. A háboruelötti úri gyil­kosok emlékezetünkben élő példánya nem személyesen ölt. a juhászát használta fel erre a célra, egyszerű, mondhatni szabályszerit felbujtó volt. csak. aki a maga ápolt kezét nem mocskolta be vérrel a szó fizikai ér­telmében. A harctéri öldöklések és forradalmi kilengések szellemétől ineg nem fertőzött közvélemény azonban megdöbbenve akadt fenn azon, hogy az úgynevezett úri tár­sadalom tagja gyilkosságba keve­redhetik. Azóta az ernbíY’éfe't értékelése te­rén nagyot haladt a ,világ - -. vis#* szafelé, a legsötétebb középkor irá­­rtyába. A csatamezükön némikép ki­egyenlítődött az az aránytalanság, ahogyan az emberölés készsége és a kegyetlenkedés technikai fejlettsége a különböző kulturális fokú osztá­lyok között megoszlott. A véreng­zés lehetősége a kocsmai késelésben és bnnkózásban gyakorlott paraszt­­legénynek nem volt olyan hirtelen kitáruló szenzáció, mint a civilizált embernek, aki azonban időve! hoz­­zácdzödött a lelki elvadultságnak vitézi érdemeket termő állapotához. Az emberséges érzés ilcstruálásának ezt a folyamatát a forradalmak és ellenforradalmak pszichózisa tetőz­te be. A vérontásban és'elrettentő kín-, zásokban tobzódó terror, különböző színekre festve és különböző világ­­nézleti célkitűzések szolgálatába ál­lítva, szörnyű tökéletességre jutott a háborít kitörése óta elmúlt évek­ben. Amikor hírhedt pribékeket az eszme bátor hőseiként ünnepelnek, minden gonosz indulat, bosszúvágy, szadista téboly és harácsolási mohó­ság kényelmes takaróul húzhatja magúra a-v az ideológiát, amelynek érdekében égbekiáltó bűnök elköve­tői felmentvényt kapnak a törvényes igazságszolgáltatás megtorlása alól. A mai kor ;>biiormis közviszonyai és degenerált politikai erkölcsei kö­zött kialakult gonosztevői tipus markáns képviselője a rablógyilkos Léderer Gusztáv, aki azzal alapoz­ta inog karrierjét, hogy a Dupántul katonatiszt létére személyesen akasz­tott fel glaszékesztyiis kézzel tizen­öt ártatlan embert, az ellemőrrada­­mi önkívület megszállottjainak uj­jongó tansai közepeit. Budapesten a Nádor-laktanyában és a Britan­niában hóhérkodott kiváló sikerrel, íékiikeívesztett állati ösztöneitől és a büntetlenség biztos tudatától sar­kalva: Valahány gazságot elköve­tett, a hatóságok mindannyiszor lelkendezve buzgóIkodtak a nyomok eltüntetésén. Csoda-e, ha ekkora immunitás egyre mélyebben nyom le az állatiasság fertőjébe égi- vér­től megmámorosodott . iiataićmbcrt és »hazafias« fdhevülését később a fosztogatás hideg stratégiája szabá­lyozza? A nyomozás megállapította, hogy Kodelka meggyilkolása és feldarabo­lása csak egy láncszeme a rémtettek hosszú sorozatának, amelyeket a sváb fiúból xajmagyarrá vedlett csehdőrtiszt éveken keresztül vég­hezvitt. Bizonyára érthetetlen Lede­rer előtt, hogy épen most vesztett rajta, holott eddig mindig előzéke­nyen falaztak neki mindazok, akik­től az atrocitásoknak elkeresztelt bűnök kiderítése függött. A Léderer-házaspár hátborzonga­tóan romantikus bünjajstroma a' rendőri rovat szűk kereteiből egy tragikus históriai időszak kortörté­neti följegyzései közé kívánkozik. bm. ISKOLATÁRSAK IRTA: BAEDEKER A rétvári gimnij&ituKbati, amely néni tartozón a liiresebb és látogatott kö­zépiskolák közé, a rnult század vége télé • tizenketteu teltek -ércttségk-i. Kevesen voltak ugyan, de szerették egymást és, ideális barátság fűzte a sziveikét össze. .Mind szép eredménnyel vizsgáztak s a nagy siker örömére kora reggelig nyúló bankettet ettek-ittak. Itt niból megpecsételték Ciceróból, Horá­­ciu.szból és Ycrgiliusbó! szedett idéze­tekkel tarka loasztokban azt az -örök barátság -ot, amelyet évek óta ápoltak s ebben a barátkezásra hajlamos korban oly komolyan vesznek.. Jegyzőkönyvet is szerkesztettek az összejövetelükről, amelyet mindannyian azzal az ígérettel írtak alá, begy. tiz. év múlva, ha az jó isten életben tartja őket, niból találkoz­nak és megint bauketteznek. S aztán, amint ez az érettségi után szokás, szerteszéjedtek, különböző pá­lyákra léptek s csak ritkán látták egy­mást. Méhanyán közülük nagjuitha ta­lálkoztál;. az egyetemen vagy valame­lyik étiákliávéházbaii, s az uccun is fel­bukkant olykor egyik-niásik, de mert níin egyazon oldalán mentek až’ uccá­­itak,. nem mindig , szoríthattak kezet: Kü­lönböző városrészekben laktak, nem egyforma társaságban és életviszonyok közt éltek, más-más tanulmányi foly­tattak. int rt örök barátság ide, örök barátság oda. az élet bizony ilyen . . , A tiz észten lő elmúlt. A jó Isten a iő iitikból életben tartott, tízet, ketten tgy időközben pusztított járványnak az áldozataivá lettek. De csak kilencen jöttek össze abban a szé­kesfővárosi vendéglőben, amelyet a ta­lálkozás helyéül kitűztek. Mert még egy halottja volt a kis társaságnak, aki »polgári halák-t szenvedeti, — nagyobb summa pénzzel, • amely épp ugv volt az övé. mint az enyém, Amerikába ván­dorolt ki-. Elparcntálták és megsiratták a három halottat,, s aztán a hangulatuk vígra fordult. Csupa tehetséges fiatalember volt ez. - mind jól tudgtt inni, s a restaurantban sokan megbámulták, hogy kik ne ember mennyi bort tud fogyasz­tani. -A ió, egészséges vidék! - sóhaj* torták többen irigykedve. Éjiéi után az örök barátságot ismételt hiistgeskilvcl és újabb jegyzőkönyvvel erősítették meg s elhatározták, hogy további tiz év múlva ebben a kedélyes vendéglőben, aljol most oly pompásan érzik magukat, ujtent találkozni fognak, r öl téve természetesen, hegy a vendéglő s á baráti kör még akkor meglesz. Öl; kilencen aztán még tovább züllöttek egészen a gőzfürdő idejéig, de hogy hol fordultak meg mindenfelé, miféle er­kölcstelen tanyákon, azt arra. való te­kintettel, hogy az úri társaságnak há­rom tágja már nős volt ekkor, jónak látom néni publikálni . . . T.z az évtized is elmúlt, mert hiszen ez i.s idő’ (s az idő nem is tud egyebet, mint fogyni) s a vendéglő még' meg­volt. A cimborák, csupa meglett férfiak most már, Szintén nem vesztek ki, s megjelentek a körúti vendéglő egy' kü­lön kis termében, A méltóiágos minisz­teri tanácsos ur intézkedése volt ez, aki restéit coram publico mulatni«' a pof­gárias miliőben. A szépen disziteti asz­talon hét terítek veit csak, mert egy a kollégák közül időközben meghalt, egy pedig a Schwartzer-szanatórlumból üzen­te, bogy • nem a legjobban érzi magát«, bzomern bankett volt, amelyen több szó esett' a holtakról," mint az élőkről. De mikor az ebéd végén a pezsgőt kezdték a poharakba töltögetni, kiderültek és pi­rosra váltak az arcok, élénken szikráz­tak a szemek és vidáman pattogtak az élcek. Már tudniillik az előbbkelőknek az ajkairól, mert a szegény ember, ha nagyobb urakkal van együtt — még ha azok a konskeíárisai is —, nem igen bá­torkodik viccelődni. S valóban, ha egyéb­ről nem, arról lehetett itt megállapítani a különböző rangíokozatokat, hogy a íiítgyurak ehn.éskedtck, a kisebbek po­ci:-; sokat ettek: A második tizeszieiidő volt az az időszak, amely az iskelatársak sorsai eldöntötte, s egyben közéjük magas vá- 1 a,sztóraiakat emelt. Egyesek részére a íénycs boldogulás, a karriérfutás ked­­':e.s időszaka volt ez, másoknak pedig ■az az- időpont, amely a további emel­kedés elé éles szögekkel ellátott kerí­tést húzott. Mert volt itt mindenféle szerzet ebben a kis asztaltársaságban, amely utóvégre se .egyéb, mint sűrített kivonata a társadalom nagyobb cso­portjainak, volt itt-méltóságos, nagy­ságos, tekintetes, sőt volt itt tcliescimü ur is. Ez utóbbiak egy kicsit - félszegen cs bátortalanul viselkedtek az elöbbc­­ruekkel szemben, • s ha megszólították őket, sose fettjtették el megcímezni őkét, s. ezzel a bobsánatkérö frázissal szóiani hozzájuk: kérlek alássan . . . Mindenki természetesnek fogja talál­ni, hogy az ebéd nem tartott oly soká. mint a tiz év előtti vacsora. Az idő egyre drágul. Mikor elfogyasztottak egy pár Mumm-ot, a méltóság os ur fészkelődül kezdett, s a nagyságos ur az óráját nézte. Szép kiállításit darab sóit ez, drágakövekkel kirakva, értékes régiség az órás- és ötvösművészet klasszikus korából. A tulajdonosa (egy hatalmas pénzintézet igazgatója) úgy meggazdagodott, hogy gyüjthette az ilyen ritkaságokat. Egyik szomszédja (bizony, csak tekintetes ur) egy ideig sóvárogva nézett a műtárgyra, mig meg merte kockáztatni a kérést:- - Kérlek alássan, megnézhetném egy pillanatra? Ünagysága kedvetlenül fejtette te a láncáról és aggódva lesködött utána, mikor az kézröt-kézre járt s végül egy t. c. iskolatárs ügyetlen ujjai közó ju­tott. Talán nem is volt a keze ügyet­lenebb, mint a többé űré, de ha az em­ber negyvenesztendős koráig csak auy­­nyira viszi, hogy irodatiszt a törvény­széknél. bizony nem fog róla senki se föltételezni valami nagy ügyességet A drágaság- boldog tulajdonosa tagadha­tatlanul trémázott, s láthatólag meg­könnyebbült. mikor azt megint a- zsebé­ben érezte. A hangulat mind szürkébb lett, a két előkelőség tűkön ült. s a jelentéktelenek feszélyezve voltak. (Szerettek volna mulatni, de nem mertek.) Ez alkalommal már nem emlegették az örök barátsá­got, s a társaság' egyik tekintetes tág-' jártak az az indítványa,. hogy továbbij tiz év múlva ugyanezen a helyen tafel­­kózzanak a szerető iskolatársak, meg­lehetősen hűvös fogadtatásra talált. A két t. -c. harsány »éljen«-1 bömbölt ugyan, de a tekintetesek már csak »he­lyes«-! kiáltottak, mig a rnéiíóságos és a nagyságos ur rángj tikhoz illőbbnek tartották: boleegyezőieg bólintani a fe­jükkel. Amikor pedig a jegyzőkönyv aláírására került a sor, amelyet az egyik tekintetes ur fogalmazott meg a nemes ügyhöz méltó szakértelemmel, az előkelőségek csak inhnel-ármna! bigy­­gyesztették alája az olvashatatlan alá­írásukat . . . A következő évtized újabb pusztítást vitt véghez a fogyatkozó kis társaság­ban. Az iskolatársak közül ketten - egy. orvcs meg egy jdrásbiró — idő­közben meghaltak, Requicscant in iiace! Ok jól jártak, mert nem keljeit részi­­venniök a jtibiláris ebéden.- amelynek története a következő: A min. tanácsos ur barátjához, a nagy­ságoshoz, az alábbi kéziratot intézte: Kedves barátom, vigasztalhatatlan vagyok, hogy egy a miniszter ur ál­tal éppen mára egybehívott szak­­tanácskozmány folytán nem jelenhetek meg azon a lélekemelő ünnepen, ame­lyet barátságunk uiabb megpecséte­­lésének kívántunk szentelni; Amidőn ebbéli sajnálkozásomnak kifejezést adok. s arra kérlek, hogy társainknak is- jelentsd íegburátságosahb és leg­melegebb üdvözleteimet, arról óhajta­lak biziositaiii. hogy a létként és a szivem közietek lesz. és hivatalos teendőim közt is mindig Rátok gon­dolok. . Régi igaz hived: (Aláír ás.) Az a nagyságos ur, aki e szaktanács­­kozmiityMiyejvei) fogalmazott írásmű­vet kapta, nem késeit az itt közölt me­leghangú átiratot küldeni .tekintetes Müller Antal -fővárosi reáliskolai tanár úrhoz: Kedves barátom, mennyire örültem, hegy a mai szép napon ismételve megpecsételhetjük azt a szent szö­vetséget. amelyet ifin sziveinkkel. há­rom deceuniunt előtt kötöttünk! De. édes öregem, ember tervez, isten vé­gez. A fiam eljegyzése van ma- s ér­teni fogtátok, hogy onnan nem marad­hatok el. A család, amelyből nősül,. nem bocsátana meg soha, ha elmarad­nék az oltódj ükről, amelynek. — sze­rénytelenség nélkül mondhatom talán -- én leszek a legillusztrisabb ven­dége. Sajnálom, hogy a két ünnep egy-dátumra esett, de nem. éti tűztem ki igy... Kérlek, fogadd és jelentsd többi barátainknak is őszinte sajnál­kozásomat. nem iól mondom: kétség-, beesésemet, amely akadályoztatásom folytán a szivemet betölti, s azon­­biztosításomat, hogy ' bárhol tartóz­kodik a porhüvelyem, a szivem és a lelkem veletek, nálatok lesz! igaz híved: (Aláírás.) Utöirut. Mellékelem egyik bará­tunk levelét, amellyel az elmaradását­­kimenti. Mikor a tanár ur ezt a kuriális stílusú, de szívélyes sorokat elolvasta, leoldotta r. parádés nyakkendőjét, amellyel a diszcbédre való tekintettel már reggel fölcicomázta magát, előre Kikészített fi­nom - zsakettjét visszaakasztptta az ai­­máricinba, sőt a frissen vasalt kézelőit' is lekapcsolta, s levelet irt t. c. Szabó.. Péter ' bácspaiaki segédjegyzőhöz, aki legyőzve az utlevélszcrzésscl járó ne-, kézségeket, 230 kilométer távolságról.' már tegnap este, megérkezett Jugoszlá­viából s a »Fehér Ló«-ba szállott. A le- .. vél igy hangzott: ■ Kedves barátom;, orvosom, egyike.a legkiválóbb gégespcciaŐstáknak. meg-, tiltotta nekem, bogy . részlvegyck ba- '• rútságunknak ama magasztos ünnepén, amelyre évek óta - készülök, amelynek ’ esztendők óta örülök.' ünpepélyünk-ÜBl távolmaradni" tehát ráül .nézve óly szomorú kénvtelonség. . amely alól csak akkor térhetnék ki. ha egyene­sen öngyilkosságot akarnák elkövetni. -Így mondja .e.if.t-az oryiOfiftb’. aki cg.vn-'" ke.- a-leghíresebb"'specialistáknak. Re-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents