Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-04 / 3. szám
14. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925 január 4. fiatalok kibéküD''k és újra mosolyog rájuk a boldogság verőfénye, értesítsen engem. Fogadja, és jelentse nekik is. előre a szcrencsekivánatonrat. A legközelebbi stációnál kiszálltam, mert utamnak a végéhez értem. Azóta sok esztT^ő múlt el, és se Jő nem irt nekem, se nekem nem volt közölnivalóm vele. ff Találkozunk Filippinél.. (€ Palit Mihály negyvennyolc évvel ezelőtt megjósolta a magyar országgyűlésen az osztrák-magyar monarchia bukását gerjedehnet és ösztönös vonzódást... — Mind igaz, nagyságos asszonyom, amit mond, mind igaz. És mégis, — nz ellenkezője is igaz. A konvencionális frigykötésnek az* az átka, hogy a fiatal nő esetleg a házassága után találja föl az eszményképét — és ”°n3 a férjében. S a.szerelmi házasság nem végződik okvetetlenöl kiábrándulással, — véletlenül oly két ember kerülhet össze itt is, akik mindvégig boldogok lehetnek egymással. — No lám, uraságod is azt kénytelen mondani: véletlenül. — Szándékosan ejtettem ki ezt a szót,.— feleltem. — A házasságoknál minden a véletlenen múlik. Kell-c feltűnőbb véletlen mint az, hogy két ember — férj és feleség — olyan természetű, hogy évtizedekig harmóniában tud meglenni egymással? Épp oly véletlenség,. ha ez szerelmes, párral esik meg, mint ha olyannál, amelyet a szülők.számítása hoz össze. A kegyed leánya, asszonyom, legalább három évig lehetett .boldog. Ki tudja, vájjon ha a boldogságáért reszkető szülök adták volna férjhez az általuk kiszemelt úriemberhez, boldog lett volna-e ennyi ideig is? — Meglehet . . . Nem tudom . . . Mévís azt hiszem, hogy az apák meg az anyák, akik már megjárták a házasélet iskoláját, jobban értenek ehhez a tantárgyhoz, mint a tapasztalatlan és ártatlan leányaik. — Igen, jobban értenek hozzá, és mégis csak szerencsés véletlen, ha a házasság, amelyet szakértéssel ácsolnak össze, jól sikerül. — De több kilátásuk van egy szerencsés véletlenre, mint a leányuknak. Mert a szerelmes lány. szerelmes, szeme teljesen vak, mig a szerető szülők szerető szeme tisztán és elfogulatlanul lát. — Azt hiszem, — igy szóltam ibékitőleg, — hogv mind a ketten tévedünk és mindkettőnknek igazunk van. Mint a legtöbb disputánál. S kegyed is ezen a nézeten lesz,- milipl-oic-t beismeri, hogy a véletlen nagyobb szerepet játszik itt, mint az emberismeret. E percben az asszony szeme a kezemre s — úgy látszik — a kariV- "-."mre tévedt. Mert igy szólt: — Ha jól vizein észre, ön is házas. — Úgy van. — feleltem én. — És pe-dig boldog házas. — Természetesen konvencionális házasság . . . igT' c*ólt. Mosolyognom kellett, amikor — e megjegyzéséből — láttam, mily kevéssé tudtam őt mérkőzni. Trauen sind gründefest, — mondta egy német iró, s a ^"''""^őződéseik vágy az előítéleteik páncélján a logika đuin-di’—'""egei se hatnak keresztül. — Annyira nem konvencionális, — teleltem, — hogy a feleségemet megszöktettem, ami, úgy gondolom, a gondos szülők által számítási alapon és logaritmusok segítségével előkészített házasságoknál nem szokásos . . . — Mióta élnek' együtt? — kérdezte érdeklődéssel az utitársam. — Hét esztendeje, — feleltem. — Lehetetlen! — Akarja, hogy megesküdjek? Vagy mutassam meg az okmányaimat? — No hát, — mondta ő clmélázva. — Ez hosszú idő. De a7‘jf még nem tudhatjuk, hogv mi fog történni ezután. Majd meglátjuk! . . . Itt a vizitkártyám, rajta az a dresszem is. Ha Összevesznek és elválnak, adja tudtomra: Már előre is részvéttel vagyok. — És itt az envém. — feleltem ’átnyújtva a névjegyemet. — Ha a Mintha most is a szemem, előtt volna a Széli Kálmáiiíejü tudós szerb politikus, nagykalibcrü Palit Mihály, a keleti Svájc eszméjének első hirdetője, a magyarországi szerb liberális-párt vezére, a »Branik« főszerkesztője, a ragyogó szónok, a lángeszű politikus, mindig kifogástalan eleganciával, mindig fekete cilinderben, nyakán feliér selyemkendővel, efcfántcsontfogantyus. ébenfabotjával, orrán fekctekcrete.s szemüvegével, — akinek a magyarországi szerbség történetében vezérszerep jutott. Miletics, Toinics, Polit volt az a három szérb név, akiknek említését kalaplevévo ( hallgatta minden szerb, tekintet nélkül politikai pártállásról. Polit Mihály kivételes politikai pályafutása a határőrvidéknek 1872-ben történt polgárosításával kezdődött. 1875- ben tartották meg a határőrvidéken az eiső követválasztást Az 1873~4-es átmeneti idő alatt az, ólomlábon. járó k. u. k. katonai adminisztráció nem készített külön követválasztói névjegyzéket és igy a polgári kormányzat a községi választásoknál szavazatjoggal bírókat ruházta fel követyálasztási jogosultsággal. A községi választásoknál pedig a legszélesebbkörü véld szív jog érvényesült. Szavazati joga volt minden határőrnek. Maga a határőrvidék, két nagy kerületre volt osztva: a szerb bánáti ezredre, — minden. határőrvidéki férfi hadköteles is volt, — és a Deutsch- Banater Regimentre. Az előbbi területe Fehértemplomtól—Orsováig, az utóbbi Écskától délre Pancsováig és keletre Fehértemplomig terjedt. A választás határidejét a kormány január 18., 19. és 20-ára tűzte ki, a hármas szerb ünnepre: Keresztnapra. Vizkeresztre és Szent János napra, kétségtelenül azzal a célzattal, hogy a Deutsch- Banater Regiment szerb és román granicsárjai a hármas szerb ünnepet bizonyára nem töltik házon kívül és igy csak igen kevés szerb fog a Panesovára kitűzött választásokra elmenni, inig a pancsovai, franzfeldi és karlsdorfi németek és a gutgesinnt közvetlen környékbeli szerbek el fognak menni választani és könnyűszerrel győzelemre vihetik a kormány hivatalos jelöltjét. Dermesztő, húsz foknál nagyobb hideg volt, a Duna be volt fagyva, és a Duna jegén kocsikkal is lehetett járni. De megindult a birnami erdő ... A Deuíscli-Banater Regiment szerb határőrei az utolsó szálig, —■ 16—18.000-en, — eljöttek Pancsovára és a választási elnökök minden vontatott, akadékoskodó választási eljárása mellett kitartottak húrom éjjel, három nap. Isten szabad ege alatt étlen-szomjan tanyáztak, de egyetlenegy sem ment cl közülük, mig Je nem adta szavazatát a szerb nemzeti párt (vezére Miletics Szveíozár volt) akkor már nagyon népszerű jelöltjére, a novisadi ügyvédre és újságíróra: Polit Miháiyra. Valósággal népvándorlás indult meg Pancsova felé, ezer és ezer kocsi, mint egy megmozdult hangyaraj, a szélrózsa minden irányából tartott Pancsovára, ahova az egész ország szeme tekintett. És Polit Mihályt 5S00 szótöbbséggel a magyar országgyűlés követévé választották. Polit ekkor került be elsőizbeti a magyar országgyűlésre. Megelőzőleg már tagja volt a horvát tartománygyülésnek, ahol hatalmas szónoki képességeivel és nagy áliamjngi képzettségével általános feltűnést keltett. Polit neve nemzetközi viszonylatban is ismert volt. 1867-ben résztvett a II. Sándor orosz cár védnöksége alatt és !az egész cári udvar részvételével Moszkvában megtartott etnográfiai kiálllitáson, ahova sógorával, a hires szerb {költővé!, dr. Szubotics Jovánnal, ment ki. Szubotics akkor a zágrebi hétszemélyes tábla ülnöke volt, akit moszkvai útja miatt Becs megfosztott állásától. Szubotics clcsapatása után vitte ki Dejan nevű fiát Oroszországba és helyezte el egy szentpétervári katonai intézetben. Ez a Szubotics Dejan később tábornok lett és az orosz—japán habomban az ő hadosztálya ostromolta és kényszeritette megadásra Mukden várát. Polit a moszkvai kiállításon, a cár és a cári udvar jelenlétében, — miután oroszul nem, beszélt, viszont a cár és kísérete tökéletesen tudott németül, — hatalmas német beszédben foglalkozott a pánszlávizmus kérdésével. Moszkvai szereplése azonban ugyan-1 ilyen arányban megiitközst keltett a magyar kormányzat körében és Politnak visszatérése után igen sok kellemetlensége volt. De a moszkvai szereplésénél is nagyobb feltűnést keltett az a két hatalmas beszéde, amelyet 1875-ben, rövid- Jj del megválasztása után. Pesten az or-1 szággyülésen mondott el. 1869-ben a cattarói öböl mentén volt a történelmi nevezetességű krivosei fel- > kelés. Krivose a Lovcsentől keletre, a Lovcsen és Cattaró közt elterülő kis falu ! volt, amely azáltal került bele a történelembe, hogy'’ a kis falu kevésszámú ' lakosa nagyon sok borsot tört Becs alá.» Krivose bátor férfi lakossága a esd- i szár katonai behívójára kijelentette, hogy Krivoseből egyetlen épkézláb férfi, sem megy el a császár katonájának, j Becsben ezt Meuterei-nak deklarálták ■ és ahogyan később Bosznia-Hercegovi-' na tervbevett okkupációjánál Bécs a bosnyákok és hercegócokí leveretésére egy katonai rezes bandát elegendőnek vélt, ugyanígy azt hitték, hogy néhány kakastollas csendőr jobb belátásra tudja juttatni a kemény nyakú krivoseieket. I ü A néhány kakastollast egymásután j követtek egész századok, sőt egész dán- \ dárok és hadosztályok is, mert a krivoseiek a Lovcsen mellett, a karsztszerii sziklahegyek tetején beásták magukat és hónapokig guerillaharcot folytattak a megaláztatás miatt kétségbeesett monarchiával szemben. Sok száz és száz { osztrák és magyar katona vére festette | pirosra a krivosei hegyek alját és ami- * kor a krivoseiek muníciója már fogyó-f félben volt és a ccttinjei pótlás nem ér-1 kezett a várt gyorsasággal, a krivoseiek! óriási kőtömbeket gurítottak le az oszt-£ rák katonákra, úgy hogy az osztrák! történelem ennél nagyobb szégyent I nem igen jegyzettjei. Amikor azután a í Krivoset ostromlo Weber generális már nem birt a krivosei »bocskorosok«-kal, akkor Rodics generálist, egy szerbet küldtek le a krivoseiek ráncbaszedésére. A krivoseiekkel formális békét kellett kötni, amelynek békepontjai szerint a krivoseiek letették a fegyvert, viszont a monarchia saját költségén felépiti a iclperzsclt házakat, továbbá minden lakónak egy-egy tehenet, kecskét és juhot, végül fejenként egy-egy császári dukátot. Vagyis a krivosei »békeszerződés feltételeit a krivoseiek diktálták a monarchiának. Ebben az ügyben mondotta el Polit Mihály a magyar országgyűlésen intcrpellációs szüzbeszédét, amelyben élesen támadta Bécs balkezes politikáját, a kormányzat iránt pedig bizalmatlanságát fejezte ki, mert az oly politikát inaugurált, hogy félni kellett a forradalom kitörésétől. Polit beszédében a cattarói öbölvidék számára a közjog és magánjog teljes visszaállítását kívánta. Ez a beszéd óriási feltűnést keltett, úgy hogy a cattaróiak Politot hálájuk fejében Caítaro Reichsrati képviselőjévé választották, de erről) — mint magyar állampolgárnak le kellett mondania. Ennél is nagyobb feltűnést • keltett 1876-ban elmondott leghatásosabb és lcgnagyobbszerü beszédével, amelyben megkísérelte, hogy a monarchiát eltérítse attól a szándékától, hogy Boszniát és Hercegovinát okkupálja. Röviddel ennek a beszédnek elmondása előtt került Tisza Kálmán, az ellenzék vezére, a vihari pontok szegreakasztása révén a kormány élére és igy Tisza Kálmánra hárult a feladat, hogy Polit Mihály súlyos interpellációjára válaszoljon. Tisza Kálmánt azonban Polit Mihály beszéde annyira kihozta sodrából, hogy a mamclukok tapsviharától támogatva szenvedélyes, sőt sértő hangú választ adott, amelynek elhangzása után végigsüvitett a kormánypárt sorain a Polcnak adresszált kiálltás: Hazaáruló. Ki vele. Az akkori Országgyűlési Értesítő feljegyzése szerint nagyobb vihart a régi Sándor-utcai képviselőház még nem látott, ügy festett az egész kormánypárt, mintha szét akarná tépni Politot I aki a vihar közepeit mozdulatlanul állva maradt a helyén és amikor a mamelukok már rekedtre kiabálták magukat, belefogott a Tiszának adott válaszába, amely nemcsak hősies bátorságáról tanúskodott, de egyúttal igazolja páratlanul finom politikai érzékét, amellyel a jövőt jósolta meg. . — »Jegyezze meg magának a miniszterelnök ur, süvített végig a termen Polit Mihály éles hangja, hogy vagy átalakítják a monarchiát keleti Svájccá, úgy hogy minden fajnak és néptörzsnek meglegyen a teljes politikai szabadsága, vagy Ausztria-Magyarország mai összetételében nem fog tudni fehndllani és ilőbb-utóbb, de feltűrtózhatatlamil öszszeomlik, mert'' a mai politikai léte ellentéte a többi népek szabadságának, kultúrájának és fejlődésének«. »Jönni fog egy .nap, amikor az öszszes népek összefognak Ausztria-Magyarország ellen és megbuktatják a monarchiát »De mert a miniszterelnök ur ilyen sértő hangen válaszolt, nekem sincs más szavam hozzá, mint hogy: »Találkozni fogunk Filippinél« ... A Polit első beszéde nyomán támadt vihar enyhe szavalat volt ahhoz a felháborodáshoz, ami e szavak hallatára kitört és.. a további tanácskozást lehetetlenné tette. Polit Mihály gyenge idegzete azonban ezeket az idegroncsó izgalmakat nem bírta ki és visszavonulva a képviselőházból, hosszú ideig nem szerepelt a közéletben, mig 1882-ben a torontálbánáti uzdini (ozorai, kerület újból a magyar országgyűlésbe küldte. Polit 1885-ig volt képviselő. Nem élhette meg, hogy jóslata megvalósulását láthatta volna. Mayor József.---- ■ — I III ---------z'mzstveg zxtmwav.-s.'U'jsiKra erjmaxsmzzxx.wxmaa» Minden kedden, csütörtökön, f szombaton, vasárnap és ünnepnapokon d. u. 5—7 óráig sP i%I 9m B IS SüB cukrászdában Subotica JH'tsfiféevs 8
