Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-31 / 29. szám
!0. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. január 31. Hogyan lopták el a milliurdokat érő Wernherékszereket ? A regényes lopás részleteit most derítette ki a londoni rendőrség London, január Három hét előtt történt a vakmerő lopás, amelyet amerikai tolvajok követtek el Londonban Lady Ludlow palotájában. Ellopták azokat a mesés értékű ékszereket, amelyek a hires Wernher-gyüjtcményből maradtak örökségül a Ladyra, akinek első férje Wenihcr, a világhírű műgyűjtő volt. Különösen történelmi nevezetességű, szinte megbecsülhetetlen értékű műkincsek- megszerzésére fordította óriási vagyonát s lady Ludlow külön termet rendezett be ezeknek a kincsekrkk a megőrzésére. Az úgynevezett Vörös termőt, ahol múzeumi üvegszekrényekben vannak elhelyezve az ékszerek. Külön katalógusban vannak osztályozva ezek a hires műkincsek, amelyeknek megtekintésére a világ minden részéből zarándokolnak a lady palotájába a műgyűjtők. Megtekintette ezt a ritka múzeumot egy csikágői műgyűjtő is, aki azután szemet vetett a legbecsesebb és legritkább ékszerekre, amelyeket mindenáron meg akart szerezni. Óriási összeget ajánlott fel a ladynak az ékszerekért, .amelyek azonban nem eladók. Elhatározta ekkor a csikágói műgyűjtő, hogy tolvajuk segítségével fog Hozzájutni a műkincsekhez, amelyekbe valósággal szerelmes lett. Mikor hazaérkezett Csikágóba, egy j antikvárius azt tanácsolta neki, hogy j bízzon meg a topossal egy Vörös Jack j néven ismert híres amerikai tolvajt, aki , jő pénzért akár arra is vállalkozna, í hogy ellopja a londoni Towerböl az an-jj goi koronázási ékszereket. A műgyűjtő, | ak! roppant gazdagságát is szívesen fel-1 áldozta volna a Wernher-ékszerekértJ hallgatott a tanácsra és érintkezésbe lé-! péti a Vörös Jack-kai aki kél! ügyes tol- • vájt vett magához, meg egy nőt', akinek; szintén szerepet osztott ki tervének j végrehajtásában. Haditanácskozás volt ■ azután a műgyűjtő palotájában s a tol-1 vajbanda a műgyűjtő előadása alapján : tervrajzot készített Lady Ludlow palo- j tájáról s az illusztrált katalógusból meg-1 ismerkedett azokkal az ékszerekkel, i amelyeket cl kellett lopnia. A műgyűjtő * pontosan leírhatta a Vörös szoba helyét, i mert sokszor volt ott s utóbb a szolgák) már udvariasan meg is kérték, hogy ró-j viditse meg látogatását, mert a lady iá- j vozni akar hazulról. A tolvajok 15.00Q * dollárt kaptak előlegül, de ennek az | összegnek tízszeresét ajánlotta fel nekik1 a műgyűjtő, ha megszerzik számára az j ékszereket. Megtörtént ezután a szenzációs lopás,' melynek részleteit most derítette ki a' londoni rendőrség. A tolvajszövetkezet í megérkezett Londonba és hamisított j ajánlólevelek révén bejutott lady Lúd- * low kegyébe. .IVőrös Jack-ról nem kel! ’ azt hinni,’hegy valami züllött csavargó, | mert egyike a legszebb és legelegánsabb embereknek, aki csak »előkelő 'ügyeket« szokott elintézni. Iszákossága miatt rnegveresedevt óráról kapta tolvajnevét. Társai nem ilyen elegánsak, de gondoskodtak arról, bogy nrias külsőhöz jussa-1 nak. A hölgy, aki velük ment. szintén j előkelő szalonban öltözködött ki s egy 3 amerikai milliomos nevét vette fel. AI lady annyira megkedvelte a társaságot,] hogy estély éra is meghívta. 'Késő éjszaka távoztak cl a lady estélyéről, automobiljukon azonban nemsokára viszszatéríek a palota kertje elé. A hölgy lent maradt az automobilban, a három tolvaj pedig kötélhdgcsó segítségével átmászott a kert falán. A/ egyik lent maradt a kertben és vigyázott, a másik kettő pedig felmászott a második emeletre azon a vaslétrán, amelyet tűzvész esetére helyeztek oda. A két vakmerő tolvaj gyémánttal kivágta az ablakot és bemászott az egyik szobába. Onnan a Vörös terein ajtajához lopóztak és modern amerikai betörőszerszámokkal hamarosan kinyitották. Egy óránál hosszabb ideig tartózkodtak a Vörös teremben és a katalógus nyomán megtalálták a kijelölt ékszereket. Az egyik szobából párnát hoztak ki, felhasitották és beledugták az ékszereket, azután ledobták a párnát lent várakozó társuknak, majd lemásztak a vaslétrán a kertbe. Azután mind a hárman visszatértek az automobilhoz, amely Doverbe vitte őket. Ott már várakozott rájuk az amerikai műgyűjtő jachtja s ezen eljutottak a francia partra. Egyenesen Clterbourgba mentek és felszálltak egy amerikai gőzösre. Csikágóba való megérkezésük után azonnal érintkezésbe akartak lépni a műgyűjtővel, aki azonban időközben meghalt. A tolvajok eldugták az ékszereket, amelyeken úgy sem tudtak volna túladni, hiszen a katalógusok révén általánosan ismeretesek. Mikor arról értesültek, hogy lady .5000 dollárt tűzött ki az ékszerek kézrekeritőjénck megjatalmazására, egy obskúrus amerikai ügyvéd utján levelet írattak a ladynek és tízezer dollárt kértek tőle, megígérve neki, hogy ezért az összegért megmondják: hol vannak az ékszerek elrejtve. A londoni rendőrség két detektivje azonnal Csikágóba utazott és sikerült kézrekeriteniök az ékszereket, amelyek már visszakerültek a ladyhez. Hans Unruh, a nyugtalan lángész és nyugodt csaló, aki a levegőből villamosságot csapol Törvényszéki tárgyalás, amelyen az ügyész modern fizikáról beszél, a védő matematikai képleteket idéz, a bíró Newton elméletét magyarázza. BerVn, január Egyik német ujságirókollégám meghívott, kísérjem el egy törvényszéki tárgyalásra. Biztosított, hogy érdekelni fog az eset. Kollégámnak igaza volt. A tárgyaláson egészen sajátságos dolgok történtek. Az ügyész expozét tartott a modern elméleti fizika egyik-másik problémájáról, a védőügyvéd hevesen replikázott, oldalas képleteket idézett kívülről, inig a bíró mindkettőjüket csititotta és Newton léidéiről tartott szabad előadást. Egy ur a terem közepén dinamókat indított, kapcsolókat kapcsolt, lenditöket lendített és gujiyos-fölényesen mosolygott a hallgatóság felé. Úgy éreztem magam, -mint néhai jó Eötvös tanár ur óráján, a pest> Gólyavárban — jó húsz esztendővel ezelőtt. A zsebemben volt az indexem és az órát néztem, hogy le ne késsem Lenhossék tanár ur előadásáról. A vádlott heve: Hans Unruh. Középmagas, középkorú, közép-intelligens és közepesen öltözött. Foglalkozása: elektrotechnikus. Megélhetését viszont szélhámossággal biztosította, ainig illegnem ismerkedett a moabiti toloncház kitiinő intézményével. .1 bíró: Magát azzal vádolják, hogy becsapta és megkárosította az embereket. Elhitette velük, hogy levegőből elektromosságot tud gyártani. Alakított egy részvénytársaságot: Internationale Gesellschaft zur Versorgung mit Elektrizität néven. Részvényeket bocsájtott ki és talált is olyanokat, akik hittek magának. Pénzt adtak. Nagjton sok pénzt. Maga mutatott egy gépet, amelyről azt állítatta, hogy átalakítja a levegő szunynyadó energiáit elektromossággá. A gépre izzólámpákat szerelt föl és ezek — egyes tanuk szerint — égtek. A szakértők viszont azt mondják, hogy maga egész egyszerűen bekapcsolta u városi áramot. Annyira ügyesen operált, hogy a tanuk nein vették észre. Mit válaszol minderre? A vádlott: Kérem, én lángész vagyok. Maguk nem értenek engemet. A szakértők sem. Hogyan is értene meg ilyen megcsontosodott műegyetemi tanár, iiyen kivénült titkos tanácsos, aki folyton a könyveketWjja és nincs érzéke a gyakorlati technika vívmányai iránt. A bíró: Magának nagyon jó kedve van, kedves Unruh. Na, majd a {egyházban leszoktatják magát erről is. A vádlott: Kérem, én csak a magánvéleményemet mondtam el sértő szándék nélkül. Elvégre voltak olyan urak is, — elsőrendű szaktekintélyek — akik hittek a tanulmányomban és pártfogoltak. Itt van mingyárt ár. Sehrcnck-Notzing tanár ur, a hires spiritiszta ... Ö mindent elhitt. A bíró: Na hallja, cgv spiritiszta igazán nem lehet*jártas technikai kérdésekben. Öt könnyen becsaphatta. Schrenck- Notzing tanár ur különben spiritisztaügyekben is meglehetősen hiszékeny. De ez nem tartozik ide. A vádlott: Kérem, a mérnök urak is hittek nekem. I egalább ezv páran mellettem voltak. Csak az volt a kellemetlen, hogy mindig meg akarták a gépet vizsgálni. A bíró: Mint hallom, maga ezt nem engedte meg. Ez is csak bűnössége mellett szól. A vádlott: Pardon, itt a tévedés, fin azért nem akartam a titkot kiadni a kezemből, mert féltem, hogy az antant megtudja az egész dolgot. Én a német haza javát akartain.... (Zajos derültség.) A bíró: Kicsit gyanús a maga nagy hazafisága. Különben majd mingyárt meglátjuk. Menjen oda a géphez és mutassa meg, mit tud. A biró a terem közepén felállított hatalmas gépmostrumra mutat. Egy csomó villanydrót, kerék, tengely, csapágy, inga furcsa összevisszaságban. Első pillantásra látni lehetett, hogy hosszú, alapos munka eredménye. Tanulmányozása nyilván napokat venne igénybe. A vádlott — úgy látszik — ügyes és szellemes konstruktőr, akinek sikerült egy fantasztikus gépet felépítenie, amelynek még egyik-másik mérnök is bedőlt. Az az impressziónk, hogy a vádlott — pózai dacára — tehetséges ember, aki persze csalásra használja fel a képességeit. A gép különben — és ez a legérdekesebb ... a vádlott elfogatása óta cellájában áll. ,4 bíróság megengedte, hogy Unrüh a vizsgálati fogságban is tovdbbkisérlelezzék. A védőügyvéd azzal érvelt.; hogy védence nemcsak otthon, hanem a cellájában is képes elektromosságot előállítani. Ez eddig ugyan nem történt meg, de a mai tárgyalásra felhozatta a biró a gépet — bűnjelként. Más-1 felől azt akarta a biró, hogy a vádlott-, nak módjában legyen a legmesszemenőbb formában védekezni — és kísérletét ct tárgy idői eremben bemutatni. A vádlott feláll. Kissé bizonytalan léptekkel tart a gép félé. A félreértett lángész lendít,- igazít, csavar, bekapcsol, kikapcsol — a gép nem működik. A felszerelt izzólámpák gúnyos hidegen vigyorognak a feltaláló felé. A világért sem akarnak izzani. Az érdeklődés a tetőpontjára hág. A biró: Na, kedves Unruh...?! Mi történt? Mi a baj? A vádlott (tompán, kétségbeesést miméivé): Kevés benne az anyag. Tudniillik bizon5Tos anyagokat —- nein árulhatom el, milyeneket — kell előzőleg a gépben elhelyezni. Ezek előidézik a levegő szétbomlását elektromosságra, amely azután automatikusan megy tovább. A biró: Ne vesztegessük tovább az időt ezzel az ostobasággal. Jöjjenek a tanuk. Az első tanú egy mérnök, aki elmondja, hogy jelenlétében kiséreletezett Unruh a géppel. A lámpák égtek. Magyarázatot nem tud adni. A hallgatóság mosolyog. A következő tanú szintén egy félreértett iángész. Unruht több mint húsz éve ismeri. Tudományos előadást tart Unruh gépéről. Ilyeneket mond: ; — .4 rézlapok mágnessé teszik a tengelyeket. Ezek magukhoz vonzzák a levegőben szabadon aszó iónokat és bekövetkezik a csappfolyósitás processusu . . . Mindenki megdöbbenve figyel. Amit mond szegény, azért nyugodtan elmegyógyintézetbe lehetne küldeni. Típusa az ön- és közveszélyes feltalálóknak. Gyönyörű klinikai eset. A legérdekesebb, mikor megkéri a bírót, engedjen egy kérdést feltenni a szakértőkhöz. A biró beleegyezik. A tanú odafordul a szakértőkhöz — csupa egyetemi tanár és ismert kapacitás — és ezt kérdi: — Tudják-e az urak tulajdonkép, mi az elektromosság? Általános csodálkozás. »Az urak« nem válaszoltak. Mit is lehetni felelni?... A félreértett lángész egyszerre kiegyenesedik és öklével a padra vág: — Hosszú kutatásom eredményekén kijelenthetem, hogy az elektromosság — szilárd test... Percekig tartó nevetés. A szakértők a fejüket csóválják. Aztán ui tanú jön. Egy részvényes: — Kérem, a lámpák égtek, — mondja. — De mégse hittem valami nagyon az egészet. Hiszen ha a gép tényleg elektromosságot állítana elő, ha erről meggyőződtem volna, úgy személyesen mentem volna fel a birodalmi elnökhöz és gondoskodom, hogy Unruh ur legalább akkora szobrot kapjon, mint Bismarck. De Unruh ur mindig az untamra hivatkozott és nem akarta a gép titkát elárulni. Ez igen gyanús volt. fis igy tovább. A- részvényesek többsége.-— csupa naiv kispolgár — még .ma is tisztelettel, sőt rajongva nyilatkozik a lángészről. Bemutatják a részvényeiket a bírónak,' aztán visszakérik és gondosan elhelyezik tárcájukban. Még ma is hisznek a nagystílű szélhámosnak. Hiszen pénzt, igen-igen sok pénzt Ígért nekik. Milliókat és milliárdokat. Egyedül nékik, a részvényeseknek, senki másnak. Ha titokban tartják az egészet. Hajlandók vagyunk némi dekadens zsenialitást elismerni, abban a módban, ahogy Unruh kiépítette az egész ötletet és aztán hónapokon át kitűnően élt• a rendelkezésére bocsátott összegekből. Kár ezért az emberért. Kár, bőgj- nem tudott eredeti foglalkozásából megélni . . . A bíróság a következő, utolsó tárgyalási napot a jövő hétre tűzte ki. Módot adnak Unruhnak mégegyszer, hogy működésbe hozza a gépet, — ezt mondják a részvényesek. Sajnos, kénytelen vagyok ezt az optimista beállítást megcáfolni. A bíróság mindössze. pár terhelőtanút óhajt még a jövő héten kihallgatni. fis aztán? Nyilván elzárják Pár évre a kitűnő Unruht. Ami viszont engem illet, én meglehetős hálával tartozom néki. Pár felséges jelenetet láttam a tárgyalóteremben. Jeleneteket, amelyek becsületére válnának egy Shaw-darabnak is. Rnfnvnk csak a leS!°bb minő- JL»Ulu£Uli} ségben, bécsi gyárt. mányok, vetsenycnkiviili olcsó árakon Krausz Kdénél Novisaj s B sássá 11 saa 11 sssna ■ * ZENEBARÁTOK FIGYELMÉBE Havonta megjelenő zeneértésitőt kiild az újdonságokról víg zenemükereskedése,Subotica Havonta megjelenő zeneértesitőt kiild az újdonságokról VÍG zenemilker8skedése,Subotica 1 iávonta megjelenő zeneértesitőt küld az újdonságokról VÍG zenemllkereskedése.Subotica "I :i ■
