Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-31 / 29. szám

!0. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. január 31. Hogyan lopták el a milliurdokat érő Wernher­­ékszereket ? A regényes lopás részleteit most derítette ki a londoni rendőrség London, január Három hét előtt történt a vakmerő lo­pás, amelyet amerikai tolvajok követtek el Londonban Lady Ludlow palotájában. Ellopták azokat a mesés értékű ékszere­ket, amelyek a hires Wernher-gyüjtc­­ményből maradtak örökségül a Ladyra, akinek első férje Wenihcr, a világhírű műgyűjtő volt. Különösen történelmi ne­vezetességű, szinte megbecsülhetetlen értékű műkincsek- megszerzésére fordí­totta óriási vagyonát s lady Ludlow kü­lön termet rendezett be ezeknek a kin­­csekrkk a megőrzésére. Az úgynevezett Vörös termőt, ahol múzeumi üvegszek­rényekben vannak elhelyezve az éksze­rek. Külön katalógusban vannak osztá­lyozva ezek a hires műkincsek, amelyek­nek megtekintésére a világ minden ré­széből zarándokolnak a lady palotájá­ba a műgyűjtők. Megtekintette ezt a ritka múzeumot egy csikágői műgyűjtő is, aki azután szemet vetett a legbecse­sebb és legritkább ékszerekre, amelyeket mindenáron meg akart szerezni. Óriási összeget ajánlott fel a ladynak az ék­szerekért, .amelyek azonban nem eladók. Elhatározta ekkor a csikágói műgyűjtő, hogy tolvajuk segítségével fog Hozzájut­ni a műkincsekhez, amelyekbe valóság­gal szerelmes lett. Mikor hazaérkezett Csikágóba, egy j antikvárius azt tanácsolta neki, hogy j bízzon meg a topossal egy Vörös Jack j néven ismert híres amerikai tolvajt, aki , jő pénzért akár arra is vállalkozna, í hogy ellopja a londoni Towerböl az an-jj goi koronázási ékszereket. A műgyűjtő, | ak! roppant gazdagságát is szívesen fel-1 áldozta volna a Wernher-ékszerekértJ hallgatott a tanácsra és érintkezésbe lé-! péti a Vörös Jack-kai aki kél! ügyes tol- • vájt vett magához, meg egy nőt', akinek; szintén szerepet osztott ki tervének j végrehajtásában. Haditanácskozás volt ■ azután a műgyűjtő palotájában s a tol-1 vajbanda a műgyűjtő előadása alapján : tervrajzot készített Lady Ludlow palo- j tájáról s az illusztrált katalógusból meg-1 ismerkedett azokkal az ékszerekkel, i amelyeket cl kellett lopnia. A műgyűjtő * pontosan leírhatta a Vörös szoba helyét, i mert sokszor volt ott s utóbb a szolgák) már udvariasan meg is kérték, hogy ró-j viditse meg látogatását, mert a lady iá- j vozni akar hazulról. A tolvajok 15.00Q * dollárt kaptak előlegül, de ennek az | összegnek tízszeresét ajánlotta fel nekik1 a műgyűjtő, ha megszerzik számára az j ékszereket. Megtörtént ezután a szenzációs lopás,' melynek részleteit most derítette ki a' londoni rendőrség. A tolvajszövetkezet í megérkezett Londonba és hamisított j ajánlólevelek révén bejutott lady Lúd- * low kegyébe. .IVőrös Jack-ról nem kel! ’ azt hinni,’hegy valami züllött csavargó, | mert egyike a legszebb és legelegánsabb embereknek, aki csak »előkelő 'ügyeket« szokott elintézni. Iszákossága miatt rnegveresedevt óráról kapta tolvajnevét. Társai nem ilyen elegánsak, de gondos­kodtak arról, bogy nrias külsőhöz jussa-1 nak. A hölgy, aki velük ment. szintén j előkelő szalonban öltözködött ki s egy 3 amerikai milliomos nevét vette fel. AI lady annyira megkedvelte a társaságot,] hogy estély éra is meghívta. 'Késő éj­szaka távoztak cl a lady estélyéről, automobiljukon azonban nemsokára visz­­szatéríek a palota kertje elé. A hölgy lent maradt az automobilban, a három tolvaj pedig kötélhdgcsó segítségével át­mászott a kert falán. A/ egyik lent ma­radt a kertben és vigyázott, a másik kettő pedig felmászott a második eme­letre azon a vaslétrán, amelyet tűzvész esetére helyeztek oda. A két vakmerő tolvaj gyémánttal ki­vágta az ablakot és bemászott az egyik szobába. Onnan a Vörös terein ajtajához lopóztak és modern amerikai betörő­­szerszámokkal hamarosan kinyitották. Egy óránál hosszabb ideig tartózkodtak a Vörös teremben és a katalógus nyomán megtalálták a kijelölt ékszere­ket. Az egyik szobából párnát hoztak ki, felhasitották és beledugták az ékszereket, azután ledobták a párnát lent várakozó társuknak, majd lemásztak a vaslétrán a kertbe. Azután mind a hárman vissza­tértek az automobilhoz, amely Doverbe vitte őket. Ott már várakozott rájuk az amerikai műgyűjtő jachtja s ezen elju­tottak a francia partra. Egyenesen Clter­­bourgba mentek és felszálltak egy ame­rikai gőzösre. Csikágóba való megérke­zésük után azonnal érintkezésbe akartak lépni a műgyűjtővel, aki azonban idő­közben meghalt. A tolvajok eldugták az ékszereket, amelyeken úgy sem tudtak volna túlad­ni, hiszen a katalógusok révén általáno­san ismeretesek. Mikor arról értesültek, hogy lady .5000 dollárt tűzött ki az ék­szerek kézrekeritőjénck megjatalmazá­­sára, egy obskúrus amerikai ügyvéd ut­ján levelet írattak a ladynek és tízezer dollárt kértek tőle, megígérve neki, hogy ezért az összegért megmondják: hol vannak az ékszerek elrejtve. A londoni rendőrség két detektivje azonnal Csiká­góba utazott és sikerült kézrekeriteniök az ékszereket, amelyek már visszake­rültek a ladyhez. Hans Unruh, a nyugtalan lángész és nyugodt csaló, aki a levegőből villamosságot csapol Törvényszéki tárgyalás, amelyen az ügyész modern fizikáról beszél, a védő matematikai képleteket idéz, a bíró Newton elméletét magyarázza. BerVn, január Egyik német ujságirókollégám meghí­vott, kísérjem el egy törvényszéki tár­gyalásra. Biztosított, hogy érdekelni fog az eset. Kollégámnak igaza volt. A tárgyalá­son egészen sajátságos dolgok történtek. Az ügyész expozét tartott a modern el­méleti fizika egyik-másik problémájáról, a védőügyvéd hevesen replikázott, olda­las képleteket idézett kívülről, inig a bíró mindkettőjüket csititotta és Newton léidéiről tartott szabad előadást. Egy ur a terem közepén dinamókat indított, kapcsolókat kapcsolt, lenditöket lendített és gujiyos-fölényesen mosolygott a hall­gatóság felé. Úgy éreztem magam, -mint néhai jó Eötvös tanár ur óráján, a pest> Gólyavárban — jó húsz esztendővel ez­előtt. A zsebemben volt az indexem és az órát néztem, hogy le ne késsem Len­­hossék tanár ur előadásáról. A vádlott heve: Hans Unruh. Közép­magas, középkorú, közép-intelligens és közepesen öltözött. Foglalkozása: elektrotechnikus. Megélhetését viszont szélhámossággal biztosította, ainig illeg­nem ismerkedett a moabiti toloncház kitiinő intézményével. .1 bíró: Magát azzal vádolják, hogy becsapta és megkárosította az embere­ket. Elhitette velük, hogy levegőből elektromosságot tud gyártani. Alakított egy részvénytársaságot: Internationale Gesellschaft zur Versorgung mit Elektri­zität néven. Részvényeket bocsájtott ki és talált is olyanokat, akik hittek magá­nak. Pénzt adtak. Nagjton sok pénzt. Maga mutatott egy gépet, amelyről azt állítatta, hogy átalakítja a levegő szuny­­nyadó energiáit elektromossággá. A gépre izzólámpákat szerelt föl és ezek — egyes tanuk szerint — égtek. A szakértők viszont azt mondják, hogy maga egész egyszerűen bekapcsolta u városi áramot. Annyira ügyesen operált, hogy a tanuk nein vették észre. Mit vá­laszol minderre? A vádlott: Kérem, én lángész vagyok. Maguk nem értenek engemet. A szakér­tők sem. Hogyan is értene meg ilyen megcsontosodott műegyetemi tanár, iiyen kivénült titkos tanácsos, aki foly­ton a könyveketWjja és nincs érzéke a gyakorlati technika vívmányai iránt. A bíró: Magának nagyon jó kedve van, kedves Unruh. Na, majd a {egyház­ban leszoktatják magát erről is. A vádlott: Kérem, én csak a magánvé­leményemet mondtam el sértő szándék nélkül. Elvégre voltak olyan urak is, — elsőrendű szaktekintélyek — akik hittek a tanulmányomban és pártfogoltak. Itt van mingyárt ár. Sehrcnck-Notzing ta­nár ur, a hires spiritiszta ... Ö mindent elhitt. A bíró: Na hallja, cgv spiritiszta iga­zán nem lehet*jártas technikai kérdések­ben. Öt könnyen becsaphatta. Schrenck- Notzing tanár ur különben spiritiszta­ügyekben is meglehetősen hiszékeny. De ez nem tartozik ide. A vádlott: Kérem, a mérnök urak is hittek nekem. I egalább ezv páran mel­lettem voltak. Csak az volt a kellemet­len, hogy mindig meg akarták a gépet vizsgálni. A bíró: Mint hallom, maga ezt nem engedte meg. Ez is csak bűnössége mel­lett szól. A vádlott: Pardon, itt a tévedés, fin azért nem akartam a titkot kiadni a ke­zemből, mert féltem, hogy az antant megtudja az egész dolgot. Én a német haza javát akartain.... (Zajos derült­ség.) A bíró: Kicsit gyanús a maga nagy hazafisága. Különben majd mingyárt meglátjuk. Menjen oda a géphez és mu­tassa meg, mit tud. A biró a terem közepén felállított ha­talmas gépmostrumra mutat. Egy cso­mó villanydrót, kerék, tengely, csapágy, inga furcsa összevisszaságban. Első pillantásra látni lehetett, hogy hosszú, alapos munka eredménye. Tanulmányo­zása nyilván napokat venne igénybe. A vádlott — úgy látszik — ügyes és szel­lemes konstruktőr, akinek sikerült egy fantasztikus gépet felépítenie, amelynek még egyik-másik mérnök is bedőlt. Az az impressziónk, hogy a vádlott — pó­zai dacára — tehetséges ember, aki per­sze csalásra használja fel a képességeit. A gép különben — és ez a legérdeke­sebb ... a vádlott elfogatása óta cellájá­ban áll. ,4 bíróság megengedte, hogy Unrüh a vizsgálati fogságban is tovdbb­­kisérlelezzék. A védőügyvéd azzal ér­velt.; hogy védence nemcsak otthon, ha­nem a cellájában is képes elektromossá­got előállítani. Ez eddig ugyan nem tör­tént meg, de a mai tárgyalásra felho­zatta a biró a gépet — bűnjelként. Más-1 felől azt akarta a biró, hogy a vádlott-, nak módjában legyen a legmesszeme­nőbb formában védekezni — és kísérle­tét ct tárgy idői eremben bemutatni. A vádlott feláll. Kissé bizonytalan lép­tekkel tart a gép félé. A félreértett láng­­ész lendít,- igazít, csavar, bekapcsol, ki­kapcsol — a gép nem működik. A felsze­relt izzólámpák gúnyos hidegen vigyo­rognak a feltaláló felé. A világért sem akarnak izzani. Az érdeklődés a tető­pontjára hág. A biró: Na, kedves Unruh...?! Mi történt? Mi a baj? A vádlott (tompán, kétségbeesést mi­méivé): Kevés benne az anyag. Tudni­illik bizon5Tos anyagokat —- nein árulha­tom el, milyeneket — kell előzőleg a gépben elhelyezni. Ezek előidézik a le­vegő szétbomlását elektromosságra, amely azután automatikusan megy to­vább. A biró: Ne vesztegessük tovább az időt ezzel az ostobasággal. Jöjjenek a tanuk. Az első tanú egy mérnök, aki elmond­ja, hogy jelenlétében kiséreletezett Un­ruh a géppel. A lámpák égtek. Magyará­zatot nem tud adni. A hallgatóság moso­lyog. A következő tanú szintén egy félreér­tett iángész. Unruht több mint húsz éve ismeri. Tudományos előadást tart Un­ruh gépéről. Ilyeneket mond: ; — .4 rézlapok mágnessé teszik a ten­gelyeket. Ezek magukhoz vonzzák a le­vegőben szabadon aszó iónokat és be­következik a csappfolyósitás processu­­su . . . Mindenki megdöbbenve figyel. Amit mond szegény, azért nyugodtan elme­gyógyintézetbe lehetne küldeni. Típusa az ön- és közveszélyes feltalálóknak. Gyönyörű klinikai eset. A legérdekesebb, mikor megkéri a bírót, engedjen egy kérdést feltenni a szakértőkhöz. A biró beleegyezik. A tanú odafordul a szakér­tőkhöz — csupa egyetemi tanár és is­mert kapacitás — és ezt kérdi: — Tudják-e az urak tulajdonkép, mi az elektromosság? Általános csodálkozás. »Az urak« nem válaszoltak. Mit is lehetni felelni?... A félreértett lángész egyszerre kiegye­nesedik és öklével a padra vág: — Hosszú kutatásom eredményekén kijelenthetem, hogy az elektromosság — szilárd test... Percekig tartó nevetés. A szakértők a fejüket csóválják. Aztán ui tanú jön. Egy részvényes: — Kérem, a lámpák égtek, — mond­ja. — De mégse hittem valami nagyon az egészet. Hiszen ha a gép tényleg elektromosságot állítana elő, ha erről meggyőződtem volna, úgy személyesen mentem volna fel a birodalmi elnökhöz és gondoskodom, hogy Unruh ur leg­alább akkora szobrot kapjon, mint Bis­marck. De Unruh ur mindig az untam­ra hivatkozott és nem akarta a gép titkát elárulni. Ez igen gyanús volt. fis igy tovább. A- részvényesek több­sége.-— csupa naiv kispolgár — még .ma is tisztelettel, sőt rajongva nyilatkozik a lángészről. Bemutatják a részvényei­ket a bírónak,' aztán visszakérik és gon­dosan elhelyezik tárcájukban. Még ma is hisznek a nagystílű szélhámosnak. Hi­szen pénzt, igen-igen sok pénzt Ígért ne­kik. Milliókat és milliárdokat. Egyedül nékik, a részvényeseknek, senki másnak. Ha titokban tartják az egészet. Hajlandók vagyunk némi dekadens zsenialitást elismerni, abban a módban, ahogy Unruh kiépítette az egész ötletet és aztán hónapokon át kitűnően élt• a rendelkezésére bocsátott összegekből. Kár ezért az emberért. Kár, bőgj- nem tudott eredeti foglalkozásából megélni . . . A bíróság a következő, utolsó tárgya­lási napot a jövő hétre tűzte ki. Módot adnak Unruhnak mégegyszer, hogy mű­ködésbe hozza a gépet, — ezt mondják a részvényesek. Sajnos, kénytelen va­gyok ezt az optimista beállítást megcá­folni. A bíróság mindössze. pár terhelő­­tanút óhajt még a jövő héten kihallgatni. fis aztán? Nyilván elzárják Pár évre a kitűnő Unruht. Ami viszont engem illet, én meglehetős hálával tartozom néki. Pár felséges jele­netet láttam a tárgyalóteremben. Jele­neteket, amelyek becsületére válnának egy Shaw-darabnak is. Rnfnvnk csak a leS!°bb minő- JL»Ulu£Uli} ségben, bécsi gyárt. mányok, vetsenycnkiviili olcsó árakon Krausz Kdénél Novisaj s B sássá 11 saa 11 sssna ■ * ZENEBARÁTOK FIGYELMÉBE Havonta megjelenő zeneértésitőt kiild az újdonságokról víg zenemükereskedése,Subotica Havonta megjelenő zeneértesitőt kiild az újdonságokról VÍG zenemilker8skedése,Subotica 1 iávonta megjelenő zeneértesitőt küld az újdonságokról VÍG zenemllkereskedése.Subotica "I :i ■

Next

/
Thumbnails
Contents