Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)

1925-01-24 / 22. szám

iátóképességef 95 sebességet fokosa a bö Á J^ilágitásJjp OSRAM : fetrasf kiilav2femstöi-téri'iaSjEi«ifc] 10, oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925, január 24. Uahbé Coignard Epikurosz kertjeiben Anatole France különös találkozásai különféle istennőkkel Anatole France családi életerői s még inkább : szerelmeiről nagyon keveset árultak el, müvei, visszaémlékezései, cse­vegései és — barátai. Általában inkább Bergeret urnák tisztelték és tartották, pedig több van benne Coignard abbéból, aki szerelemről nein csuk értekezett. Ami nem jelenti azt, hogy Anatole Francé nem támogatta alá szabadságát mindenféle elmélettel és borsos anekdo­tával. Ö volt az, aki keményen kikelt a szemérem ellen, amelyet a megfogyat­kozó vallásosság legcsufabb.' legzsaruo- Icibb leányának szeretett nevezni. A ré­giek — szokta volt mondani — a sze­mérmességet ismerték, mi csak a sze­mérmet ismerjük.’ Pedig a szemérem csupán testi állapot] ismertető jel; mig a szemérmesség: teljes léiek-uralom. Nél-» kiile nincs boldogság, mert ö a gyönyör jj higiénéje. Pár gombbal és gombostűvel ~ a legkicsapongóbb nö is jogot építhet ^agának arra, hogy szemérmesnek tart­juk. A szemérmességet • nem a varrónő ajándékozza nekünk. Nem is nagy ‘barátja a modern sze­méremnek, amelyről s ami ellen nem fogy ki érvekből és történetekből. Ami nem csoda: Bergeret ur későn jutott szerelmi szabadsághoz. Maga mesélte el, hogy harmincéves koráig úgy vigyázott reá az anyja! mint egy kis fiúra, ezért volt aztán félénk később is, egész életében'a nőkké] szem­­bőn. így történt, hogy diákszerelmeit már ősz szakállal huncutkodta el. Van vala­mi megható abban, ahogy a világhírű író, az akadémikus, apró »istennök.«-kei ismerkedik meg az uccán és boldog, hogy boldog lehet velük. Ha egy-egy borsos történetkét tálalhat fel. egészen megfiatalodik. Minden szavából kiérez­hető, hogy ezen a téren kiváló mester­nek tartja magát s dühbe jön. ha Rour­­get kerül szóba: — Ugyan!' Mindig nőkről beszél, pe­dig azt sem tudja., mi fán terem a nö. Hires pszichológiája cgv eunuché, aki fehérnemüs boltban finom holmik közt válogat. Azok a házasságtörések, ame­lyekről ő ir, menthetetlenül a Louvre­­nagydruház katalógusaira emlékeztet­nek. De földerül, ha elmondhatja kis anek­dotáját a Diderot idejebeli fiúról és a kegyosztogató dámáról, a rmizeumigaz­­gatóról, aki görög szobrokra bádógkö­­tényi övez, vagy. Laíitte-ról, Auguszte. Comte pozitivista apostoláról, aki Ver­sa illésben a Labdaház össze-vissza fir­kált fala előtt magyarázta . egy, ifjú hölgynek.! hogy innen indult cl a nagy forradalom. '.'alaki egy szép napon autogramját kéri a Thais egy példányára. Lrre rög­tön elmeséli, bőgj- egyszer hasonló ké­réssel kínozta egy magát emberbarát­nak nevező csúf és idillt kisasszony. Végül türelmét vesztve a sok alkalmat­lankodáson," ezt'irta be a könyvbe: »X. kisasszonynak, az emberbarátnak. Nem adunk semmit az embereknek, ha nem adjuk magunkat«. Említik neki ... herceget,; itt az anekdota. — A herceg felesége gyönge egészségű volt s az orvos azt ajánlotta a hercegnek, kímélje. Az orvos meg­jegyezte, hogy a hercegné életéről van szó. — Én erkölcsös ember vagyok, — felelte a herceg ... inkább veszítsem el féleségemet, mint lelkemet. Lelkem csak egy van, tiő pedig annyi vau a világon! Napoleon számára is. Napoleon nagy mozgékonyságát, folytonos lázas tevé­kenységét csak eggyel lehet megmagya­rázni: nem volt szerelmes természetű. Ha több csókja van, kevesebb világfel­fordulást csinál. De nemcsak másokról vannak íöbbé­­kevésbé Rablais-izü történetei,! akit, mellesleg szólva, végtelenül szeretett, hanem önmagáról is. Ezeket a történeteket gondosan főije­gyezte az agg mester titkára, Brousson, .-.kinek Anatole Francé szavát vette, hogy csak halála után fogja őket nyil­vánosságra hozni. Brousson megtartot­ta Ígéretét: közvetlenül a mester halála után jelent meg könyve: Anatole Fran­ce — papucsban. — Szereti maga az enyelgést? — kérdezte egyszer Broussontól. — fin -zomjazom! Kor, szépség, társadalmi különbség, mind nem számit nekem.-. K\. Lajos pártján vagyok, aki ezt nondta komornyikjának: »Mindegy me­­yiket! De előbb fürödjön meg" s hozzák r fogait rendbe«. —' fizol minden meg ran mondva, a fürdő és a higiéné a szó­dáin egyetlen erkölcstana... Ma Kasz­álják műveltségemet. Eztán csak a’ •zerelem dolgaiban akarok müveit len­ni ... Ó. mért nem írhatom meg mind­azt. amit sugall? A szomorú szemérem uralkodik ma az irodalom fölött; az inkvizíciónál butább! kegyetlenebb, vét­kesebb szemérem__Nekem minden nő egy könyv s azt már mondtam magá­rak. hogy nincs rossz könyv. Addig la­pozza az ember, amíg valami jót nem íátál benne. S én lapozok, barátom, na­gyon sokat lapozok. Ha boldogítva enyém isten egy teremtménye, végigol­vasom a remekművet, sorról-sorra, cgy pontot, egy vesszőt nem ugróm át. Né­ha a pápaszememet is beleveszcjteni. — Tegnap-madame S .... — meséli egy reggel Broussomiak — egy arcké­pet mutatott, egy kitűnő kis színész­nőét. Nagyon dicsérte: biztosan bele­kerül a Comédie-he, nagyon müveit, tud latinul, görögül. Olaszul, érettségije van ... — Ó, madame, — feleltem ne­ki — több kebel és kevesebb tudomány jobb lenne. Hamiskás mosollyal jegyzi meg egy reggeL hogy előttevaló nap megismerkedett • egy kis »istennővel«, aki az uccán olyan egyszerű párisinak nézte, amilyen a többi bámészkodó idő-, sebb ur s aki otthon a Villa Said nieg­­hitt magányán a legváratlanabb pilla­natban állapította meg, hogy ö — aka­démikus, pedig nem volt rajta a zöld frakk, a kétszegletü kalap és a spádé. — Látja, kedves barátom, folytatja az­tán — érzékiség nélkül nincs érzékeny­ség, nincs lélek. Mentül jobban kívánjuk a gyönyört, aritul eszesebbek vagyunk. Descartes mondását kissé megferditem: Szeretek, iehát vagyok! -— Különben is, az Akadémia! Tudja, mire jó? Múltkor valami tilos gyepen a tilosban üldögéltem egy istennővel a Boisban. Jött" a csősz: — Itt nem szabad a gyepre lépni senkinek. — Elővettem névjegyemet, a csősz rápillantott s hozzátette tilalmához: »...kivéve az aka­démia igen lisztéit tagjait«. S ebben iga­za is volt a derék csősznek, hogy tisz­telte a kort, mért ostobaság általában összezavarni a szerelmet és az ifjúsá­got. Az ifjúság önmagába szerelmes. A szerelem tudomány. Szorgalom és hoz­záértés kel! hozzá. Ötvenéves kora előtt a férfi nem tudja, mi a szerelem s csak néhány kivételes hölgy ébred kellő is­cz az, -• mondja — ami hiába volt méretére négyvenéves kora előtt. —• »Nincs súlyosabb valami a világon, mint az a nő, akit már nem szeretünk«, — mondotta egy ókos ember, s mily igaza volt . . . Szakítani akartam egy­szer valakivel, fölhasználtam egy cse­kélységet, megsértődtem és szomorú, de méltóságos arcot vágva ezt mond­tam: — Átlátom 1 kijelentésének egész súlyát. Isten önnel! — és kirohantani a lakásból. A hölgy megijedt, ezt mégsem akarta, utánam sietett, én már úgy gu- jj rajtam le a lépcsőn, mint egy gumilab- jj da s fojtva lebegtem: — Isten önnel! —,J Le az uccára, ki a kapun, be egy kon-1 flisba, amelynek kocsisára rákiáltottam: | — Üsd azt a lovat, ahogy tudod! —g önagysága azonban szintén kiért az uc-| cin. Ekkor szivemre tett kézzel és ég-1 uek bondsalitott szemmel ezt mondtam: — isten önnel és..', hagyjon nekem bé­két. ’ . * Ilyen és hasonló, sokszor nagyon me­rész történetek és fejtegetések bőven találhatók Brousson könyvében, amely ha egyfelől borostyán-tépdesés is, más­felől igen érdekes vonásokkal egészíti k Anatole Francénak, az embernek arc­képét L ü. Felhívás! Mezőt: a- dák;! Répatermelőit J Jugoszlávia valamennyi cukor­gyára. hogy a mezőgazdákat és -ré­patermelőket miije! könnyebben kt­­zráktnányolliassa. kartellbe tömö­rült. Ezzel, a karíellel szemben egyet­len- -méltó, válasz lehet: valamennyi répatermelő nemzetiségre és felekc­­zetre való kiilömbség nélkül ugyan­csak kartellbe tömörüljön. Ezen célunk eléréséhez a követ­kező mezőgazdasági központi szer­vezetek egyesültek, hqgv a mező­gazdák és répatermelők jogos érde­keit megvédhessek: Glavni Savez Srpskih Zemljo radnićkih Zadruga beogradi fiókja. Agfária« mezőgazdasági köz­ponti szövetkezet Novisad. Savez Agrarnih Zaiednica za Bac­­ku. Banat i Srem Novi'sad. A felsorolt szövetségek minél szo­rosabb együttműködése, -továbbá a Vajdaság és Sze rémség valamennyi mezőgazdasági szervezete, egyesü­lete. szövetkezete tegye lehetővé, hogy. a répatermelők és a fogyasz­tók minél hatékonyabban védekez­hessenek. B. é. ■ január 26-án d. -c. 10 órakor az összes szervezetek kiküldöttei Noyisadon a városházán értekezlet­re ölnek össze, amelyhez minden mezőgazdasági szervezet, egyesü­let vagy szövetkezet két delegátust küldjön lei. akik hozzák magukkal saját_ községük területén beültetett répaföldekrői készített Írásos kimu­tatást. Ezen az értekezleten a répa-, termelők minden panasza -és sérelme szóba fog kerülni: és azon fog meg­alakulni az ipari termények fogyasz­tói szövetsége. 1925 január 27-én d, e. 10 órakor Novisadon a 'Szabadságtéren a 'ré­patermelők általános kongresszusa tesz. Ar. »Agrárja« központi mezőgaz­dasági szövetkezet szintúgy a szer­vezeteken kívül álló mezőgazdák, akik nem tartoznak a fentemlitett' szövetkezetek valamelyikébe, a Fu­­taki-uti Aranyhordó vendéglőben gyülekeznek, ahonnan testületileg vonulnak a Szabadságtérre. A kongresszusra . érkező mező­gazdák a pályaudvaron ne adják le vasúti jegyeiket, mert minden való­színűség szennt iegykedvezmény­­bep részesülnek. Mezőgazdák! Fel a répatermelők kongresszusára! A megjelentek nagy száma igazol­ja, hogy a mezőgazdák megtud Iák érdekeiket védjen’. Gondoskodjatok ezen felhívás széleskörű terjeszté­séről. „Arjraria“ rr.ezSgaidssigi közpeníi szövetkezet MnÍAfutlr csak a iegíobb minő- WUiSmJK, jégben.' bécsi gyárt­mányok, ve*serypnfcivüli öles' árakon Krausz Edénél Novisad Gummi fűzők 350’— dinártól Haskötő és Gradkalter orvosi rendc ésre. Has fűzd» Gyomcrsioriió, Melltartó, Régi fűzőket divatosra átalák'tok. Virág Leontin Alcksauctcv-.i ulica 1!. J F dili EREDETI 5125 SCHICHT-szappan a SZARVAS védjeggyel a világ legjobb és használatban legolcsóbb szappana ügyeljen a SCHICHT névre és a SZARVAS védjegyre.

Next

/
Thumbnails
Contents