Bácsmegyei Napló, 1925. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
1925-01-23 / 21. szám
12 oldal * Ara n dinár POSTARtNA^RLACfN^ XXVI. évfolyam I«, •*.« reggeli üm utáa él héifó'zs délbeo Oiegjeienik min« Telefon szám: K: Sabotica, PENTEK, 1925 január 23 szám hivatal ,V. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési Ar negyed évre 135 dinár Kiadóhivatal: Sobotica, Aleksandrova ul.l.(lclbach-pa!ota) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rasric-Fenriere-pelote) 5J Er fékezzünk régiekről“ Irta: Piokopy Imre A Bácsmegyci Napló karácsonyi szániának gazdag tartalmából bizonyára sok olvasó méltatta figyelemre azt az egymásután következő három cikket, mely a szerb-magyar múlt érdekközösségének, a két net®s£ temérdek véráldózattal és közíjjjízenvedéssel megpecsételt évszázijjat egyin ásrautaltságának és az tíSk nyomán kifejlődött kulturális ^kölcsönhatásoknak néhány érdekes rejezetét elevenítette meg. A három Tanulságos cikk közül különösen ívié Alexa egj'etemi tanárnak a szerbek és magyarok közötti történelmi kapcsolatokról és Radoniá Jovan egyetemi tanárnak és volt skupstinai képviselőnek. Hunyadi János és Brankovié György históriai szerepléséről és.közös akcióiról szóló tanulmánya keltett szélesebb körökben kellemes feltűnést. Nem azért, mintha a XV-ik század c mozgalmas korszakára vonatkozó kutatásaik eladdig ismeretlen kútfők feltárásával újszerű lyegállapitásókbau és eredeti összeg foglalásban Csúcsosodnának. Ilyesmire ők nem- vállalkoztak, hanem beérték azzal,*hogy a történész tárgyilagosságával, az elfogulatlan krónikás lelkű.srheretességével emlékeztessék a mai nemzedéket arra, hogy volt idő, amikor megbonthatatlan egyetértésben, egymást támogatva és egymással vetélkedve szállt silcra szerb és magyar a nyugati civilizáció védelméért: mikor magyar hűség, magyar erő és magvar 'bátorság segítették visszaszerezni á. szerb királyi trónt; mikor a sors fordultával a magyarnál találtak testvéri otthont az országát vesztette szerb fejedelem és menedéket a hazájukból kiüldözött szerb hősök tízezrei,, s mikor a közös sors mostohasága fölötti «bánat és elkeseredés összetalálkozott a magyar hegedősök és szerb guziárok rezgő húrjain. Hogy voltak korszakok, mikor rokoni kötelékek, családi kapcsolatok fűztek egymáshoz szerbet és magyart, a királyi sarjtó! a közvitézig, a íöldesuri('>l a jobbágyig. Hogy volt idő. mikor a művészet, az irodalom és a tudomány inivclésében kelt versenyre magyar a szerbbel, s egybeforrasztotta a lelkeket a közös törekvések neme» hevülete és a közös nekilendülések szent áhítata. Régi dal ez régi dicsőségről 1 Mily íölmérhetetlen távolság választja el ezt a múltat, a megértésnek. a közös érdek diktálta egymásrautaltságnak, az őszintén baráti viszonynak ezt a dicsőséges és nagy tettekben, értékes eredményekben oly termékeny múltját'a sivár jelen szinte kétségbeejtő reménytelenségétől! > milyen ineszszire esik «a két tanulmányban .megnyilatkozó nemes szándéktól, az azokból kiütköző megértés és testvériesség humánus szellemétől az a soviniszta túlzásba fogant menuiliíás, mely megmételyezi közéletünket. át törhetetlen gátat yet az őszinte megbékélésnek és az ország népei erejének legjavát meddő, de annál szenvedélyesebb pártharcokban és céltalan hatalmi viaskodásokban pazarolja el! S ilyen előzmények után vájjon hol és miben van meg a történelmi aiapja és rugója annak, hogy a magyarságot, a múlt édes testvérét, a közösen szerzett dicsőség és az c"mittcs elbukás osztályostársát, a sirvayigadás évszázadokon át kenyeres pajtását uj hazájában a törvényes, alkotmányos, sőt nemzetközi garanciák ellenére is a fegyverek erejével meghódított és így —■ ódon felfogással — jogiosztottságra kárhoztatható ellenségként kezeljék? Mi szükség van arra, hogy a vajdasági magyarságot. szívós következetességgel kitek esszék a községi, megyei és állami élet majdnem valamennyi funkciójából; hogy egy évezreden át vérével és verejtékével áztatott .földhöz való jogától az agrárreíorm egyoldalú megoldásával elüssék: hogy az anyauyelvén való tanulás lehetőségeit minduntalan korlátozzák és az anyanyelv szabad használatát a hatóságok előtt úgyszólván kisemmizzék; hogy a Szakképzett, feltétlenül megbízható, kellő gyakorlattal bin), esküt tett, s mindezek ellenére elcsapott magyar tisztviselők százait, az elbocsátott kvalifikált magyar munkások ezreit nyugdíj és végkielégítés, nélkül a legnagyobb nyomorba taszítsák; hogy a magyar tömegeket az egyesülési és gyülekezési jog alkotmánvbiztositékából mindjobban kizárják s ezzel a gazdasági, társadalmi. kulturális és politikai téren való szervezkedésük elé szinte, leküzdhetetlen akadályokat gördítsenek? Mivel szolgált rá a változott helyzetbe bölcsen beilleszkedő magyarság. hogy minden lépését, minden ténykedését gyanakvó szemmel kisérjék, s hogy minden alkalommal és minden áron a‘ hűtlenség és megbízhatatlanság vádját akarják a nyakába varrni? Öli, én ismerem jól az erőszakos ds.szunilalás, a -fajvédő és honmentő politika intrünzigens hirdetőinek uépboldogitó (!) módszereit és a cél szentesítette eszközeit: ■ Und willst du nicht mein Bruder sein, bi) schlag’ ich dir den Schädel ein!-De akik Így gondolkoznak es — nem ismervén el a mult kötelező voltát — cselekedeteikben csökönyösen fittyet hánynak a történelem beszédes tanulságainak, miért nem teszik vizsgálódás tárgyává a nemzetiségek dotálta tobtíi államok, belső’viszonyait? Ha ezt tennék, elfogulatlanul és tiszta jüdiciummal, hamarosan ráeszmélnének a háborgó kedélyüket lecsillapító, hazafias aggályaikat eloszlató megállapításra, hogy az összlakosságnak alig egy 3-át kitevő magyarságtól nincs és néni lehet okuk félteni az ország jövőjét, az állant biztonságát, s hogy az összes nemzeti kisebbségek kö zott éppen a magyarság a legszerényebb kívánságai és követelései megfomiulázásában, lévén, az ö maximális progranunja olyannyira mérsékelt, hogy másutt még minimális prograinnmak sem illenék be. S ha hozzá még a lelkekben is tudnának olvasni, akkor megértenék végre azt is, hogy a magyarság politikájának csak egy elképzelhető reális célkitűzése van e hazában: a szerbség leié való orientálódús, az őszinte m.egbékülés, a teljes megértés az országos szerb pártokon át magával a szerb néppel, még pedig a törvény és alkotmány keretében, a maradék nélküli egyenjogúság alapján. Nem kiváltságokat kérünk, nem kedvezményekről van szó, hanem a jogok teljességéről és a kötelességek azonosságáról. A magyarság nem érheti be a miuormn gentium lealázó szerepével, a másod- vagy liarmadretidüség siralma^ állapotával, a megtűrt hclota Mtartotíságával, hanem kultuntéul!, képességeinél, munkat.eliví/mégj eb.f és nal lógva mint egyenrangú tényező részt kér és követel magának az állam megszilárdításának az összes jóhiszemüek. közreműködésére ráutalt munkáidban. , Vájjon miért nem fonódhatnék egybe az ország alkotó szerb nemzet munkája a magyarság állámépitö munkájával? Az ilyen, minden izében lojális felfogásra, az ilyen lelki diszpozíciókra talán mégsem helyes válasz az obznanával való fenyegetődzes és a kivételes rendszabályok alkalmazásának szüntelen hangoztatása, különösen most. a választások küszöbén néni, mikor először nvilik alkalma a magyarságnak, hogy korrekt politikai elhelyczödésével és akaratának befolyáspiatlan megnyilatkozásával hitvallást tegyen államhüsége mellett. Elvégre is nem. vagyunk macedón kacsakok, hogy törvényen kívül helyezzenek, nem vágyunk forradalmárok, hogy az, erőszak kényszereszközeivel letörjenek, és nem vagyunk . összeesküvők, hogy folyton a kiutasítás és a börtön rémével leterrorizáljaiiak bennünket. -Akik a kötelesség kvintesszenciáját az »erős kézé meddő politikájában keresik és a kancsukát a jogar fölé emelik, azok átmenetileg talán némi helyzeti előnyt biztosíthatnak a maguk és pártjuk részére, de végzetesen vétenek az ország vitális érdekei és az állam belső rendje ellesi. Az ország, s nem csunán égjük vagy másik párt javát szolgáló politika nemcsak az exigenciák, a pillanatnyi követelmények és szükségletek tudománya, hanem az előrelátás és az állandó jellegű alkotások művészete is, Az igazi állambölcs művészete nem a kordinetek: fokozásában, hanem] a felismert bajok gyógyításában és megfelelő preventív intézkedések megléteiében kulminál. Aki ezt nem érti. és nem érzi. az lehet ügyeskedő íáiscűrjo a politikai mesterkedéseknek, napi sikc-I rekre pályázó demagóg, fölény eskeidő parlamenti taktikus, vagy kör» miönfont pártvezér, sőt miniszter is, íde nagyon messzire, esik attól a poílitíkai talajtól, ahol a hivatott állam; férfiak teremnek. Csak Kivon és lnem Perikies. í Már pedig a radikálispárt ősz ve■ zére és a szerbség politikájának év» tizedek óta leghatalmasabb irányi- I tója az; utóbbi fajtából való. Bármennyire segítették is a körülmények és bárhogyan- kedvezett is naevratörő terveinek a szerencsés jvilágpolitikai konstelláció, az két* ségtelen, hogy «elért eredményei révén nemcsak a szorosan vett szerb vágj- délszláv történelem egyik legnagyobb alakja, hanem európai mértékkel mérve is a XX. század egyik kimagasló .státustérfia. Nem hiába nevezték el a Balkán Bismarckjának! Csakhogy az ő nagysága nem az óbzrianákban gyökerezik! A hírneves vezér meg a szerb nép nagy többségét képviselő pártja is u népjogok, az alkotmányos szabadság, a.. haujisUatlkr demokrácia írtján nőtték nagyra. Ezt a múltat pedig nem lehet megtagadni, ezeket a dicső hagyományokat nem szabad könnyedén sut-, ba dobni látszólagos eredmények kedvéért. A múlt kísértet módjára visszajár, s mint intő jel vádolhat is. Lám, Clémenceau, a ->pére de la victoirc , a győzelem atyja, megtagadván múltját, elvesztette a békét, és Hériot már merőben más utakon keresi hazája boldogulását. A szerb »pater patriae: is megnyerte a háborút. Hátra van még, hogy. a békét is megnyerje. De néni ám az erőszakos kormányzati módszerek és a szabadságjogok inegnvirbálásáuak jegyében. liánéin cgyésegyediil a tiszta demokrácia,, az ‘országot alkotó összes népek egymás megértésén alamtkV igazi, testvéries ségének inegt’éreintésévxl. Egjf arabs mese a szazamról, regél, a varázslatos magról, mely megnyitja a kincseskamrák zárait. Az ország kormányzásában a szeretet, a kölcsönös 'bízatom,, a törvényszerűség, a • jogegyenlőség, az emberiesség szelleme, a haladásra törekvés és a szociális igazság a szezütn, az a bűvös" szer, mely fel.» pattantván- a szivek ' és lelkek za- ‘ rait, egy akarattá forrasztja össze a népmilliók ösztöneit és vágyait., Ezt a szezámot kell megtalálni- és menten helyreáll a nyugalom, a békesség és megelégedettség széffé c hazában. Emlékezzünk régiekről! . , , Ne hallgassanak többé az ország sorsának intézői a feneketlen gyűlölködés, az indokolatlan bosszú mérgezett szavára, hanem kövessék, a múlt intő példáját és nyújtsanak' végre őszinte szívvel hékejobbot a makacsul félreismert és ártatlanul m ' ~”ötört magyarságnak! fia a múltban mint két külön orszdpiiuk független nemzete találkozhatott egymással szerb és magyar., mién ne találkozhalnávh most is,’ amikor a sors kifürkészhetetlen rendeléséből egyazon hazának egymásra utalt fiairól van szó?
