Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-07 / 335. szám
1924 december 7. BACSMEGYE! NAPLÓ 15: oldal Windischgraetz hercej* tábornagy pénzt kért Ferenc Józseftől a forradalom leveréséért Kérvény az állami és udvari titkos levéltárból A Bdcsmegyei Napló munkatársa, a bécsi Geheimarchiv Írásai közt kutatva, egy iratcsomagban a következő régi levelet találta: No. 524 Fase. VII. Legkegyelmesebb Császárom és Uram! Felségednek legalázatosabban előterjesztem anyagi helyzetem képét. Bár Felséged megtanított arra, hogy ne reméljek kegyelmes bánást, sőt tekinteteket se, azt hiszem, hogy igazságosságra mégis számot tarthatok. Mikor a miniszter urak azt mondják, hogy háborús pusztításokért mindeddig senki sem kapott kártalanítást, — hogy még ők maguk) sem tudják, minő elvek szerint és mily arányban kell azt kimérni, ez a nyilatkozat bizonyára nagyon szívtelen azokkal szemben, kik semmi szemrehányással sem illethetik magukat s kik jelentékeny károkat szenvedtek; de azoknak a pusztításoknak, melyek annál a férfiúnál történtek, ki fel volt ruházva minden császári meghatalmazással, hogy letörje az országot,! ki ritka elhatározottsággal, feláldozással és erőfeszítéssel szállt síkra a trón és az uralkodóház jogaiért, volt még egy más természetük is; nem csupán a háború, — csapatok szükségletei által előidézett károsodások vagy a mindkét hadat viselő találkozásából és harcaiból következő nagyobb pusztítások voltak, hanem a legszenvedélyesebb izgalomnak és ama bűnös szándéknak szüleményei, hogy a lehető legnagyobb kárt okozzák annak az embernek, ki fel van ruházva császári urának minden meghatalmazásával, ki a lázadó félnek annyi körültekintekintéssel és elhatározottsággal szegült ellene. Külön ki is küldötték a lázadóknak egy osztagát azzal a paranccsal, hogy lőjék halomra kastélyomat, perzseljék fel két tanyámat, melyek még a hadműveletek területén voltak s hogy raboljanak el onnan mindent. Én csak Felséged bölcs megítélésére bizhatom a legnagyobb alázattal, hogy nem mutatkozik-e az államkormányzat szoros kötelességének, hogy adja meg ennek az embernek legalább az ily módon szenvedett kárért a biróilag már megállapított és törvényszerűen kimutatott kártalanítást, adja meg annál inkább, mert, mint elő volt adva, erre a kártalanításra múlhatatlanul szüksége van! De én tiszteletteljesen csak határozatot kérek, hogy abban az esetben, ha Felséged nem kegyeskedik helyt adni előterjesztésemnek, megmondhassam a bankháznak, hogy addig, mig az állam nem adja meg az engem megillető kártalanítást, képtelen vagyok megfelelni a kölcsönnel kapcsolatos kötelezettségeimnek; mert az ember nem adhat olyat, amije nincs. A legmélyebb hódoló tisztelettel cs. k. Felségednek legalázatosabb szolgája VVindiscgraetz herceg tábornagy. Tachau, 1850 január 7-éu. Az az ember, ki azt mondotta, kardjára csapva, a magyar országgyűlés békéltető küldöttségének: »Mit Rebellen unterhandle ich nicht«, lázadókkal nem tárgyalok! — ezzel a levelével, mint kérvényező jelenik meg a császári urának színe előtt, ö. a tábornagy, aki azzal dicsekszik, hogy megbízása volt. letörni a lázadókat, most maga áll letörtenj hatvanhároniéves fejjel a császár? előtt, ki közelebb állt még életének' tizenkilencedik, mint huszadik esztendejéhez. Meg kell jegyezni, hogy azok a »lázadók«, kik egy osztagukat kastélyának rombalövésérc és házainak felperzselésére. ki.osztására küldötték. nem a magyarok voltak. Windischgraetznek Magyarországon nem volt sem kastélva. sem birtoka, Ellenben volt kastélya és birtoka Csehországban. Tachauban, Pilsen mellett, ahonnan ezt a legalázatosabb kérvényét irta. és volt birtoka Alsó-Ausztriában is. Windischgraetz hercegről tudjuk, hogy Ferenc Józsefnek és anyjának. Zsófia főhercegnőnek legmeghittebb emberei közé tartozott. 1848 december 2-ikán, Ferdinand király lemondásának és Ferenc József főherceg trónralépésének napján, ott látjuk a kevesek és leghívebbek közt 01- mützben, a trónváltozás helvén. az ohniitzi érseki palotában. Jellasics bán. Grüne gróf és Hübner követségi tanácsos mellett Windischgraetzet1 is. Két ember volt az akkori nép mozgalmak idejében, ki a forradalmi eszme ellen küzdött: az egyik Windischgraetz herceg, a másik Miklós cár. Magyarországba, mint akkori proklamáeiói tanúsítják, azzal a gondolattal jött Windischgraetz, hogy be fog masírozni az országba, magyarul: hogy egy könnvu győzelemmel biztató sétát tesz ott a hires osztrák hadsereggel. Itt érte aztán a rettenetes csalódás. Egyik csatavesztés a másik után érte, egyik futása a másik után következett és országszertö felzengett a nóta : Fenn a polcon és a mécs, Megszökött a Windisgréc! Magyarországon elvesztette a harcot. Gyorsan kellett visszaparancsolni Bécsbe és Weldent küldeni helyette Magyarországba, mert bebizonyult róla, hogy csak politizálni tudott, de a hadvezetéshez nem értett. TERE-FERE I w Sok körülmény szólt amellett, hoev a napló valódi. Régi pergamentre volt Írva. melv sokáig ázott a vizben. A tudósok csak azt furcsállották. hogy a szöveg — német. Viszont mások azt vitatták, hogy Kolumbus a környezetére való tekintettel, irt német nyelvien, mert nem akarta, hogy titkát más is megtudja. Most a legjelesebb tudósok hosszas vizsgálódás után kimondották. Iiogv a pergamcnt hamisítvány. Barnuow a kolumbiai egyetem német tanára azon a véleményen van. hogy sem a levél, sem a naoló oergamentje. sem oedig a raita használt német nyelv nem régibb, száz évesnél. Ez a német nyelv sokkai modernebb. mint a XV. századbeli. Kolumbus Kristófnak könnyebb volt fölfedezni Amerikát, mint tőle egy eredeti kéziratot. ♦ Akii50.000verset irt. A »Goncourd« dii idei koszorúsa különös ember: kabaré-költő. az ucca énekese, a mindennaoi személyek versbeszedője. ki aDró krónikáiban és bökk-verseiben már több mint egv félszázada mczdalolia azt. amit lát maga között, azokat, akikké! véletlenül találkozott, vagv beszélt, szókimondóan. sokszor szabadszáitian. egyáltalában nem tartózkodva a csapszékek és külvárosi mulatóhelyek toivainvelvctők Különös elhatározás az előkelő akadémia részéről, melv mindig a feliérkesztvüs stílust és az eredeti furcsaságokat kedvelte, hogy az irodalom c egyszerű cigányát tüntette ki a legnagyobb elismeréssel. Sokan az irodalmárok közül fintorgatiák is az orrukat és nem egv lan támadja a bizottságot, hogy Rácul Ponohont tartotta legérdemesebbnek a diira. Vádnonttul azt is felhozták, hogv az iinneoelt költő az akadémia akmitóit. Goncourt testvéreket ugyancsak kigunvolta és lesajnálta. Ponchon 76 éves. lS48-ban született és 72 éves korában ielent meg első kötete. Ennélfogva még fiatal író. Mindössze nĆEV éves. De már annak előtte, több mint félszázadda! ezelőtt. írogatta rimes krónikáit, mclveket folyóiratokban. vagv napilapokban jelentet meg. Kiszámították, hogv versei legalább 25 kötetre rúgnak és eddig. több. mint 150.000 verset irt. A költő kopasz, szakállas tömneorru. a diáknegvedben éldegél, rendkívül szerényen, mint eev aeg diák. Hónapos szobájában reggeltől estig dolgozik. Mikor hirül vitték neki. hogv a jutalmat megkapta, az őt körülvevő újságíróknak ezt mondta: — Nem érzem magam Írónak. Az én munkám elsősorban uiságirói. * A kutya lelke, p Olivier, ki az állatok leikéről értekezik, s azt vitatja, hogv a tudomány jogtalanul és oktalanul huzza meg a szigorú határmesgvét az emberi és állati lélek között, fölfogásának támogatására érdekes történetet mesél el. mclvnek igazságáért bármikor kész helvlállani. — Szemtanúin voltam — iria beszámolóiában — egv megrázó tragédiának, melvnek áldozata és hallgatag hőse Dicsőség és kommunizmus. Két kedves történetet meséi el Anatole France titkára. Az egyik arról tanúskodik, hogy elhunyt mestere mennyire becsülte a dicsőséget, a másik arról, hogv mit tartott a kommunizmusról. Mindakettő meglepő: az első az Íróknak, a második a kommunistáknak, kik szeretik őt »elvtársuk«-nak föltüntetni. Villájában volt egv fürdőkád. Ebben azonban sohasem fürdött sem ő. sem más. Azokat a könyveket, melyeket irótársai. tisztelői küldöttek el hozzá, a nevére szóló »hódoló ajánlással«, ide dobta és a kád hamarosan csordultig megtelt. tiszteletoéldánvokkal. Ekkor aztán odahivatott egv ócskakönvvest és a könyveket, mint használt Dédánvokat eladatta. Hasonlóan bánt a levelekkel is. Görögországi úti áról hazatérve iürdökádia levelekkel telt meg. Titkárjának azt a rendeletet adta. hogy égesse el. mind. Vaiion ki olvas el ennyi levelet? Gyűlölte az ünnepi temetéseket és a Pantheon dicsőségét sem becsülte túl. Múlt héten a nagv szocialista vezérnek. Jauresnek a hamvait ide szállította a hálás utókor. Róla France a következő csípős adomát mondotta el a titkáriának. — Ez a Jaures olv ártatlan, mint a ma született bárány. Múltkor együtt vacsoráztam vele egv előkelő hölgynél. ő pedig a gyümölcsnél a jövendő társadalmát magasztalta, melyben természetesen már nem lesz sem gazdag, sem szegény. csak embertestvér. Hagytam. hadd vesszen el az utópia fellegeiben. aztán egv tüszurással kinukkasztottam léggömbiét. Mondja, kedves Jaures. szóltam hozzá, mi lesz az ön ideális köztársaságában a nagyságos asszony műtárgyaival? Kié lesznek ezek a kincsek: a nagyságos asszonyé, vagv a közé? A háziasszony kényelmetlenül feszengett és nézegette falszőnyegeit. bútorait, ezüstnemüit. Jaures öklével az asztalra vert s kijelentette. hogv mind a közé lesz. A háziasszony azonban nem iött zavarba és ezt felelte: — Igen. kedves Jaures. A néo ilven. Ha meghívta vacsorára és megtölti bendőiét. akkor még mindig nincs megél éecd«"\ És elviszi az evőszereket, melyekkel evett. Nem rosszból. Csak hazafias emlékül.... Kolumbusz Kristóf naplója. Tavaly hire futamodott a világsaitóban, hogv emlegették Kolumbus Kristóf naplóját, melyet a haió fedélzetén irt. Egy mexikói lan tette közzé, hogy a napló Angel Delmotenak. egv mexikói ügyvédnek a kezében van. aki Mexikó külvárosában lakik. Azt is közölték, hogy ezeket a rendkívüli föliegvzóseket Kolumbus irta Amerikában való visszatértében. mikor 1493-ban. az Azoroknál. hatalmas vihar fogta el és attól félt. hoev életét veszti s az ui világrész fölfedezése is semmivé válik. Erre a hatón irt naplót bezárta egv palackba, melyet a tengerbe vetett. A palackot állítólag évekkel azután találták meg s becses tartalmát, a naplói mostani tulajdonosa egv havannai zsidó kereskedőtől vásárolta. ezv nagy költő kutváia volt. Ezt a költőt nem nevezem most tneg. A kutyát Pucknak hivták s gazdája valósággal bálványozta. Uszkár voh. kedves es szeretetreméltó, eleven ellentéte Faust uszkáriának. Gazdája meg ő testi és k-lki közösségben éltek egymással, egyik sem titkolódzóit a másik előtt. Eg\ napon a mester, családos ember létére is nagyon beleszeretett valakibe. a kalandból pedig mély és nagv szenvedély lett. úgy hogv el kellett válnia családiátói és ott kellett hagynia régi lakását is. Még ezt sem tudta senki se. maga sem. mikor a kutya négv-öt nappal azelőtt tanúidéi adta. hogv érzi a sors határozását. Eleinte ingerült lett. féltákenvkedett és dühösködött. aztán a kétségbeesés vett raita erőt. Noha gnzdáia óvatosan leplezte előtte, hogv cl kell hagynia lakását. Puckot nem lehetett becsapni semmiféle hazugsággal. Megsejtette ez az alsóbbrendű állat, amit gazdája, a fclsöbbrendü lénv még nem is tudott, hogy örökre el kell válniok. Mikor pedig eltávozott. a kutva semmit se evett, leheveredett egv kéo előtt, melv gazdáiét ábrázolta mindennapi ruhájában, egv álló hétig haldoklóit s végül kimúlt anélkül, hogv egyetlen hangot adott volna. vagV tiltakozott volna a végzet könyörtelen rendelése ellen. Éhen veszett el. A francia lélekbúvár és állatbarát a történethez ezt fiizi hozzá: — Vaiion a kettő közti! ebben az esetben melyik érzett igazabb szenvedélyt és izzóbb szeretetet. a gazda, vagv pedig ez az állat és vaion melyik emberi tragédia fogható c csöndes szeretet egyszerű és felséges nagyságához? * Pirandello ás a súgó. Olaszország llegnagvobb drámaíróját mutatja be egv jcikkbe Dario Nicodemi. Különösen megkaoó az. amit Pirandelloról és a súgóról mond el. Egv napon nem megv ió! a próba. A szerző fölkel, keresgél, magyaráz, helyreigazít. Kezdetben tétova, maid egyszerre fölmelegszik. Megragadja mellén a színészt, ki nem iól látszik, valóságos szózuhataéval borítja el. Kezet, melyeknek végén az ni iák merednek föl. fenyőknek látszanak, a vihar szelében. — Nem a te hibád -- szól Pirandello a színészhez. A súgó hibája. Mindennek az oka a súgó. Amíg itt súgó lesz. nem1 lehet igazán és természetesen beszélni. Súgó nélkül játszunk - és nagv lag- Veitésscl végigszánt a levegőben, mintha levágná a súgó faiét. A súgó a színpad halála. Tanulia meg mindenki kívülről a szerepét. Ha pedig a színpadra lép. ne legyen többé színész, hanem annak a drámának az élő embere, amelyet előad. Igv aztán igazi valóság él maid benne, nem pedig a színpad hamis sága. Csakhogy ez súgóval nem lehetséges. A színész a súgóban tükörződik és ennélfogva furcsán érzi magát annak a személynek határai közt. akit ábrázolnia kell. Nem is lehet az a személy, hanem színész marad, az a színész, aki több-kevesebb értelemmel. több kevesebb tehetséggel és rátermeiséggel, de gépieseit mondja azokat a szavakat, melyeket a súgó fölad neki a sugólukhö’. Aztán a súgó nem éri be azzal, F'gy egyszerűen föladja a szruiktt. hanem megvan a maga hanglejtése, sajátos fintora. melv befolyásolja a kevésbbé önálló színészt. Asngó is szaval á maga kis barlagjában. Csak látni kell. mint munkában van. Olyan, mint egv bebörtönzött démon. aki rángatódzik. ökölbe szorítja kezét, bogy erőt adjon a szónak, ajka alá feszi tenyerét. Iiogv a vivőereiét növelje s idegrendszere, lelkiállapota, kedélye szerint formálja az előadást. Ezután a súgót el is küldték, liven Pirandello az életben. Épen olvan. mint diáméinak alakjai. * Hogy lehet érvényesülni? Ezt a kérdést teszi föl fó.Durville. egv francia teozóíus és erre felel egv most megtelem könyvében. A tcozófus nem a fekete mágiát műveli. hanem a fehéret, az ártatlant, a hasznosat, melv lelkünk ióvoltával törődik. Ennélfogva csupán okos, bölcs dolgot mond, olvan tanácsotkat ad olvasóinak, melyeknek mindenki hasznát veheti. I Azt ajánlja, hoev lelkünket valóságos sportszerű gyakorlattal idomítsuk és iskolázzuk. Mindazokat a szép energiákat. melvek bennünk szunnvadoztiak, fejlesszük ki, mert ezekkel ejthetjük ra-