Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-31 / 355. szám

6. oldal. BACSMEGYE1 NAPLÓ 1924. december 31. Sentán 670 százalék a pátadó Senta város közgyűlése Szentáró! jelentik: A város kiszé­lesített tanácsa kedden dr. Knezse­­rics Milos polgármester elnökleté­vel közgyűlést tartott, amelynek tárgysorozatán százhúsz üsrv szere­péit. A tárgysorozat legfontosabb pont­ja volt a város 1925. évi költségve­tési tervezete. A tervezet szerint a város összbevétele 5.613.177 dinár volna, a kiadások pofiig 9.392.524 dinárt tennének ki. A hiánvzó 3 mil­lió 779.347 dinárt pótadó felemelé­sével szándékozik fedezni a tanács és ezért a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokkal szemben 300, a többi egyenes adó után pedig 670 százalékban állapították meg a pótadót. A költségvetési tervezet letárgya­­lása után a városi tisztviselők fize­tésrendezéséről tárgyalt a kiszélesí­tett tanács. Erre a célra ötszázezer dinárt irányoztak elő a költségvetés­ben. A közgyűlés a tárgysorozat vala­mennyi pontját elfogadta. Uccai affér a hadiköícssn megadóztassa miatt Az adókivetSbizotisági elnök és a német párti képviselőjelölt afférja Néhány nappal ezelőtt lármás jelenet játszódott le a becskereki Fő-uccán Zsivkovics Bogdán, a becskereki va­gyon-, jövcdeierh- és hadinyereségadó kivetőbizűttság elnöke és Annán József rnalomtulajdonos, ,a német párt egyik íelsőbánáti jelöltje között. Az uccai je­lenet előzménye az, hogy Annau József a Becskereken megjelenő Neue Zeit egyik legutóbbi számában nyílt levelet intézett az adókivető bizottság előadó­jához arról, hogy a bizottság milyen módon állapította meg az ő adóját. A nyílt levél egyes kitételeit, továbbá An­nau egy állítólagos nyilatkozatát találta magára nézve sértőnek Zsivkovics Bog­dán és ezért volta Annaut az uccán fe­lelősségre. A íelelősségrevonásnak sze­rencsére nem lettek komolyabb követ­kezményei, de az Annau által ismerte­tett adókivetés általános érdeklődésre tarthat számot, mert mindenkit közelről érdeklő problémát, a hadikölcsönök megadóztatását hozza felszínre. Amint ugyanis Annau nyílt levelében közli, az adókivető bizottság adóalapnak nyilvá­nította négyszázezer korona névértékűi hadikölcsönkötvényeit is és ezzel nem­csak őrá rótt jogtalanul elviselhetetlen terhet, hanem a többi adókivető bizott­ságoknak is veszedelmes precedenst szolgáltatott. A terjedelmíes nyílt levél erre vonatkozó része a következő: »Az adókivető bizottság tagjai meg­erősítették, hogy étr- 1918. elején mint­egy 102 hold földet eladtam ötszázezer koronáért, amely összegből a Haditer­mény r.-t. pressziójára négyszázezer koronáért hadikölcsönt kellett vennem, amiről a bizottságnak bizonyítékokat mutattam fel. Ön a hadikölcsönkötvé­­nyekben fekvő vagyonomat adó alá vonta, még pedig nemcsak 1918-ra, ha­nem 3919, 1920. és 1921-re is! Ugyan­ilyen jogon a holdban levő birtokaimat is megadóztathatták volna, mert azoknak hozadéka éppen annyi, mint az elérték­telenedett hadikölcsönöké.« A nyílt levél további részében el­mondja még Annau, hogy az ilyen el­bánást, amely az adóalanyok teljes tönkretevését eredményezi, könnyen le­tet politikai hajszának minősíteni. Annau hadikölcsöneinek megadóztatá­sa tulajdonképpen úgy történt, hogy a bizottság az adóalap megállapításánál nem vette tekintetbe a felülbélyegzés­be már évekkel ezelőtt benyújtott ha­dikölcsönkötvényekről bemutatott nyug­tát és az 1918-ban eladott föld teljes eladási árát most is meglévő, sőt az­óta megnövekedett vagyonnak minősí­tette és nem vett tudomást a hadiköl­­csönökről, amelyek az érvényben levő magyar törvények érteimében adó alá nem vonhatók. Bár a régi magyar adótörvények még életben vannak, a Vajdaságban minde­nütt a vagyonadókivetésnéi adóalapúi tekintik a teljesen elértéktelenedett ha­­dikölcsönöket is, sőt a pénzintézetek adójának kirovásánál megadóztatják azt az összeget, amit a mérlegben a hadikölcsön elértéktelenedése címén le­írnak. A miinsterhergi emberevő A bűncselekmény fölfedezése nyomán járvány szerűen lépett fel Münsterberg­­ben a gyomor-nenraszthenia Boroszlóból jelentik: A münsíerbergi emberevő bűncselekményeinek a teljes kiderítésére még mindig folyik a nyo­mozás. Már eddig is megállapítható, hogy borzalmasság tekintet, ben Denke bűntényei messze túlhaladják H armann állatiasságát is. Az eddigi vizsgálat megállapította, hogy Denke kétségtele­nül legalább íizenött személyt ölt meg, feltehető azonban, hogy a tömeggyilkos elégette, vagy elásta a hullarészeket, r­­igyekezett minden nyomot eltűntein1, úgyhogy valószínűleg sokkal nagyo' b Denke áldozatainak száma. Münsterberg környékén nemrég két fiatal leány is eltűnt s ezt most szintén vele hozzák Összefüggésbe, Denke holttestét fölboncolták, az agyvelejét és egynéhány más szervéi Boroszlóba küldték. Megállapítást nyert, hogy Denke emberhússal és emberzsir­­ral élt és áldozatainak megmaradt ré­szeivel és vérével kertjét trágyázta. A Denke bűncselekményeinek lelep­lezése nyomán támadt izgalomtól és undortól Münsterberg számos lakójánál gyomorneuraszténia lépett föl. A megelevenedett detektivregény Egy milliomos angol lordot meggyilkolva találtak belülről bezárt hálószobájában Londonból jelentik: Karácsony éjsza­káján Londonban olyan titokzatos gyil­kosság történt, amelyhez hasonló a vi­lágvárosok bünkrónikájában is ritka. Szerdán éjjel tlégy óra tájban a Scot­land Jard-i rendőrséget egy izgatott hang hívta fel telefonon, amely lord Ve­­vers inasának mondotta magát és be­jelentette, hogy a lordot Liverpool-streeti lakásának hálószobájában meggyilkol­ták. A titokzatos hang azonnali rendőri segítséget kért. A rendőri bizottság Willy Brown­­nak, az ismert detektivnek a vezetésé­vel azonnal a helyszínre ment, nagy veit azonban meglepetése, amikor a vil­lát zárva találta és csak nagynehezen tudta a portást felcsengetni. Amikor a portás megtudta, hogy a rendőrség mit akart kijelentette, hogy a rendőrséget nyilvánvalóan felültették, mert este ki­lenc órától reggel hétig csak az ö laká­sáról lehet telefonálni, onnan pedig az éj folyamán senki se telefonált, a lord inasa pedig különben is négy nap óta szabadságon van. A kapun pedig — mondotta a portás —■ senki se távozott egész éjszaka. A rendőri bizottság már azt hitte, hogy éretlen tréfáról van sző. azonban mégis be akart nyitni a lord hálószobá­jába. Az ajtó belülről kulccsal be volt zárva és többszöri kopogás után se nyílt ki. A kulcs belül a zárban volt, tehát a gyilkos itt nem távozhatott. Ezért tiizoltóiétrávai közelítették incg a hálószoba ablakát. A rendőrök az egyik ablaktábla kivágása' után behatol­tak a szobába, ahol egy röviddel előbb lefolyt borzalmas tusa és gyilkosság nyomai tárultak elébük. Lord Vevers, a hetvenötéves millio­mos a ielismerhetetlenségig összeron­csolva feküdt az ágyán, a szobában mindenütt dulakodás nyoma. Az öreg lordon hét olyan halálos sérülést talál­tak, amelyek lehetetlenné teszik, hogy öngyilkosság vagy véletlen szerencsét­lenség történt. Az ágy mögött beépített Páncél-kasszát teljesen üresen találták. A portás kijelentette, hogy gazdája elő­ző nap nagyobb összeget vett fel a bankból és neki tudomása volt róla, hogy a lord ebben a titkos faliszekrény­ben szokta tartani pénzét és vagyont érő családi ékszereit. A legkiválóbb detektívek nyomozása eddig nem vezetett semmi eredményre és a hatóság előtt teljesen érthetetlen, hogy a gyilkos hogyan jutott be a lord hálószobájába és miképpen távozhatott a belülről bezárt szobából. A házban a gyilkosság éjszakáján csak a portás és a lord szakácsnéja tartózkodott és mi­vel nem lehetetlen, hogy részük van a gyilkosságban, mindkettőjüket letartóz­tatták. A gyilkosság titokzatos körül­ményei egész Londont izgalomban tart­ják. Operáció hipnózisban űyuüadáscs vakbelet operáltak ki Budapesten egy hipnózissal érzéstelenített baíegen Budapestről jelentik: A Szent István­­kórházban a napokban rendkívül érde­kes kísérletet tettek. Narkotikumok al­kalmazása helyett hipnotizáltak egy fia­tal leányt és ebben az állapotában ki­­ooeráljták gyulladásos vakbelét. A kí­sérlet tökéletesen sikerült, a beteg tel­jes nyugalomban tűrte az orvosok mun­káját, egyáltalában nem érzett fájdal­makat és a műtét után az elmaradha­tatlan sebfájdalmakon kívül semmi rosz­­szullétet nem érzett. A hipnózis alkal­mazása az orvostudományban nem egé­szen uj dolog. Sebészi esetekben még alig vették igénybe. A hipnózis arra való, hogy a beteg gondolkodását elté­rítse a vele történtekről. Hipnotikus ál­mában az agya teljesen le van kötve, egyedül azzal foglalkozik, amit a hipno­tizőr ráparancsol és bár az operáció al­kalmával megvannak a fájdalmak, az idegek fel is fogják, az agy, a gondo­lat- és érzésközpont azonban nem per­­cipiálja, mert minden szála más gon­dolatkörben van lefoglalva és ezért a páciens minden egyéb benyomás iránt teljesen érzéketlen. Ebben az esetben a hipnotizálást egy ismén budapesti ideggyógyász végezte. El voltak készülve rá hogy a hipnózis esetleg nem tiinteti el teljesen a fáj­dalom érzéseit és ezért megfelelő nar- I kotikumokat kéznél tartottak. Erre fazonban nem volt szükség. Megállapították a műtétet végző or­vosok, hogy az idegek felfogták a fáj­dalmakat, bizonyos refflexszerü ránga­­tódzást észlel tele, azonban a beteg szá­ját egyetlen jajszó sem hagyta el. Az operáció fényesen sikerült. A beteg a műtét után, közvetlenül a felébresztése után és később is a leghatározottabban kijelentette, hogy semmi fájdalmat • nem érzett és az operációból semmit sem vett észre. A hipnózis mint fájdalomtüntető azért is jobb a narkotikumnál, mert ezek ki­vétel nélkül mérgek, amelyek a szerve­zetbe jutva, a fájdalomcsillapításon ki­­vül is bizonyos hatást gyakorolnak és kisebb-nagyobb mértékben hátráltatják a regeneráció folyamatát. A hipnotizá­lással ez kikerülhető. A dolognak nehéz­sége csupán az, hogy meg kell találni az alkalmas gmbert arra, hogy meg­felelően ej tudta altatni az operáció előtt álló beteget. t A kísérlet nagy sikere után valószí­nű, hogy a hipnózis alkalmazása a se­bészetben sűrűbbé válik, aminthogy ; külföldön elfogadott érzéstelenítő esz­köz. Angliában klinikákon és kórházak­ban a szüléseknél állandóan használják, úgy hogy az anyákat nagy fájdalmaktól mentik meg. Három világrészen kérésziül Kosxtícs Boriszláv, a világ­­körüli utat járó jugoszláv sakk­mester küldte az alábbi levelet szerkesztőségünkbe. Durban, nov. 24. Az embert sajátos érzés fogja el* amikor bolyongásaiban uiabb helyekre érkezik, amelyeket még sohasem látott, melyek uj csodákat, uj exotikumokat tárnak az utazó élé. Tengeren túli utáni­ban volt alkalmam megszokni az utazás­sal járó változatosságokat, mégis meg­­illetődve és az emberi kíváncsiság újra ébredésével léptem parira a délafrikai Durban városkában. Húsz napi tengeri ut után vágytam a szárazföldre és első voltam az utasok közül, aki búcsút mondva a hatalmas oceánjárónak, rá­léptem Afrika földjére. Durban kedves, forgalmas kikötőváros, mozgalmas élet­tel. A benszüiöttek szeretik, tisztelik az idegeneket és minden kényelemmel el­látják. Nam tudom még, meddig mara­dok ebben a városban, mennyire veszem igénybe az itteniek vendégszeretetét, lehet bog}' hónapokig, hisz útitervem is csak nagy kontúrokban ál! előttem a részletek kidolgozása nélkül. Egyelőre azt tudom, hogy Afrikából Jáván, Indián, Kínán és Japánon keresztül Canadába megyek és csak onnSin fogok visszatérni Európa felé . . . Ausztráliában és Uj-Zelandban hat hónapig bolyongtam. Legszebb emlékeim közé tarioz'k az a meleg fogadtatás, a melyben a melbournei sakk-egyesület tagjai részesítettek. Sokat játszottam szép sikerrel és sokat tanultam. Meny­nyire más emberek élnek erre, mint a vén Európában. Komoly életcélokkal, az a könnyelmű éjjeli élet, ami úgy jellemzi az európai metropolisokat, erre felé hiányzik. Vannak ugyan bárok, mu­latóhelyek, tánc, zene, de főleg az ide­genek kedvéért, (nehogy bármiben is hiányt szenvedjenek), azonban az idege­nek is, szinte átalakulnak, alkalmazkod­nak, vagy legalább is akarnak alkal­mazkodni vendéglátóikhoz. Velem így történt s azt tapasztaltam, hogy a leg­több idegennel is. Uj barátaim elhal­moztak minden kedveskedéssel. Uj-Ze­­landban egy előkelő gazdag ur volt a vendéglátóm. Nyolc napig tartott ma­gánál és ezalatt megmutatta nekem Uj- Zeland csodáit. Hatalmas vízesések, gyönyörű kristálytiszta tavak, égbetörő gejzírek váltakoznak a szigeten. Külö­nösen csodálatra készteti az idegent a zöld- és a kék-tó. A legnagyobb gejzír három-négyszáz méter magasra szökken és százötven méternyi körzetben elvi­selhetetlen a forrósága. Érdekesek a benszülött asszonyok, akiket a termé­szet megmentett egy lényeges kiadás­tól. Ezen a vidéken nincs szükség tuz­­reva'óra, az asszonyok a meleg forrá­soknál főzik az ebédet, vacsorát. Május volt és szüreteltek, amikor partra szálltam Ausztráliában, a lige­tekben Ízletes déligyümölcsök húzták le az ágakat. A meleg égöv alatt ebben az évben kitűnő a termés. Amikor no­­jjvember negyedikén fel évi tartózkodás után útnak indultam Délafrika felé, a tavaszi napfényben pompáztak a szebb­nél szebb virágok. Sidneyben négy napig vesztegelt a hajó. Ezt az időt felhasználtam arra, hogy még egy látogatást tegyek az ot­tani sakk-klubban. Marasztaltak, nem akartak elengedni, végül is meg kellett Ígérnem, hogy még egyszer felkeresem a sidney-i sakk-klubot. . . . ígéretemet szeretném beváltani. Kosztics Boriszláv MORAVETZ zenraükcmktdéi Timi»©«?» (Eoiaén'a) Az utódállamok íegstag óbb zenssmü­­szaküziete. Minden megrendelést gyor­san, pontosan és a legolcsóbban in­téz el. Tegyen próba.megrendelést 1 Jegyzékei: ingyen.

Next

/
Thumbnails
Contents