Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-31 / 355. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. december 31. László Mátyás és társai néven szerepelt a katonai hadbíróságon. Már vádiratot is készítettek ellenük. Az eljárás alatt lévő vádlottak valamennyien szabad­lábon vannak, azok közül, akik'akkor katonák voltak, majdnem valamennyien elhelyezkedtek a polgári életben, többen már nem is magyar állampolgárok, né­­hányan pedig elmenekültek vagy eltűn­tek. Az antant közbelépése folytán az időközben idegen állampolgárokká vált vádlottak ellen az eljárást beszüntetik, illetve rájuk nézve a tárgyalást nem tartják meg. Nincs kizárva azonban, hogy az antant közbelépése következ­tében a tárgyalást nem is tartják meg, Bethlen közeledik a magyar ellenzékhez Az orosz szerződéül a nemzetgyűlés elé terjesztik CIRKUSZ elpatkol.. . isten magá­­dinár üti a a © r: Bessz a kulía-brancsban Dec. 8. Nagynénimet beírattam a „Sose ha­lunk meg“ temetkezési egyesületbe. Ep ideje volt, szegényt már két hét óta lepedőben forgatják. Meg két hetet adok az életéért. Igazán érdemes lefi­zetni érte azt a huszonöt dináros ha­lotti-taksát. Potomság. Ha akarom mondani, ha a jó hoz szólítja, huszonötezer markomat. Febr. 18. Ma összeszámoltam, hogy mibe került eddig a nagynéném. Ezerkétszáz dinárt fizettem érte, mert szerencsétlenségemre egy idő óta nagy mértékben emelke­dik a halálozási létszám és nekem min­den megboldogult per kopollyii huszonöt dináromba kerül. Nagynéném ezzel szemben még él, de már erősen rom­lásnak indult. Mennyit szenvedhet sze­gény, direkt megváltás lenne neki ha De a sors kegyetlen, sohasem azokat váltja meg szenvedéseiktől, akiken ez­által segítene. Momentán kettőnkön se­gítene, mert már alig győzöm fizetni a taksát... Jan. 12. Mult héten eladtam bútoraimat és ma kihurcolkodtam a lakásomból, tíz­ezer dinár lelépésért. Ezt az összeget befizettem a halotti társasághoz a hát­ralékos dijak fejében. Rémes, hogy en­nek a nyavalyás kolerának pont most kellett jönni. Naponta átlag tíz halott után kell fizetnem. Nemsokára bemon­dom a csődöt és az ultimót. Még a koleránál is rémesebb azonban, hogy nagynéném állapota napról-napra szem­­melláthatóan javul. Tegnap már segít­ség nélkül is fel tudott kelni az ágyból. Julius 3, Nincs más hátra, agyonütöm. Kötő­tűt döfök a gyomrába. Megtömeggyil­­kolom. Még nem tudom, mit csinálok, de sírba viszem, mert máskülönben ő visz engem sirba ... Az tört nt, hogy összetalálkoztam vele az uccán. Úgy rúgta a port, mint valami dragonyos kapitány ruganyos özvegye. Tizenkilenc­­ezer dináromban van. És hogy íroc i­­zott. Azt mond a, hogy rosszul nézek ki. Majd megütött a guta. JuL 75. Nem bírom tovább. Nagynéném, aki­nek életéről vérző szívvel már-már le­mondtam, felutazott Becsbe megstei nacholtatta magát és érintkezésbe lé­pett egy fcázasságközvetitőveí... Hát van Isten az égben ? Aug. 9. Két nap óta fekszem, rettenetesen beteg vagyok. Nagynénim naponként meglátogat. Olyan egészséges mint makk. Egy hét óta fizeti helyettem a halotti taksát — maga magáért. Persze kölcsönképen. Eddig huszonkétezerbe van. Aug. 13. Megegyeztem nagynénimmel.. Ötezer koronáért eladtam neki halotti könyve­met, mire átirattá az én nevemre. Most már ő kapja a huszonötezret ha meg­halok. Tuti, hogy keresni fog rajtam... Az ötezerért Horváczkynál meg^n­­deltem a temetésem... — m. d. — Budapestről jelentik: A kormány­párt körében ma már számolnak azzal a lehetőséggel, hogy a költ­ségvetés tárgyalását el fogják ha­lasztani, mert Bethlen szívesebben látná, ha a vitát az ellenzék jelenlé­tében folytathatnák le. Mivel arról, úgy látszik, sző sem lehet, hogy a leghosszabb kitiltás idejének lejár­ta előtt a baloldali ellenzék bem én­jén a Házba, a kormány a január 12-én összeülő parlamentet erre az időre kisebb javaslatokkal akarja foglalkoztatni. A kormány körében azt remélik, hogy a huszonöt napos kitiltás lejárta után, vagy pedig, ha a Ház megfelelő formák között visszavonja a kitiltásokat, akkor előbb is, az ellenzék abbahagyja a passzivitást és Bethlenben megvan a hajlandóság arra, hogy e tekin­tetben miegkönnyitse az ellenzék helyzetét. A miniszterelnök hajlan­dó a választójogról már most tár­sról ásókba brw-'onfVnzni és olvan­­mértékü előzékenységet tanúsítani, hogy az ellenzék, presztízsének sé­relme nélkül, visszatérhessen a Házba. Azok között a javaslatok közt, a melvek a közeljövőben tárgyalásra kerülnek, az orosz kereskedelmi szerződés is szerepel. Mint emléke­zetes, a nyáron hire terjedt, hogy a magyar kormány meglepetéssze­rűen tárgyalásokba kezdett az orosz szovjetkormány megbizottai­­val kereskedelmi szerződés megkö­tése végett. A tárgyalások bizonyos megállapodásokra is vezettek, azok­nak ratifikálására azonban minded­dig nem került a sor. Politikai kö­rökben nagy feltűnést keltett ez a hl»-, melynek a valóságát azután hi­vatalosan is megerősítették, A sv-'íoi tárgyalások befejezése óta azonban a világpolitikában olyan események történtek, melyek ked­vezőtlenül befolyásolták a szovjet helyzetét és ebből, továbbá az idő­közben bekövetkezett magyar kül­­ügvminiszter-változásból az a kö­vetkeztetés adódott, hogy a magyar kormány is elállóit eredeti szándé­kától és a szerződést nem köti meg. Ez a feltevés — mint most közük — nem áll írTM. Scitovszky Tibor, a mostani külügyminiszter, amikor hivatalát elfoglalta, megtár­gyalta az orosz szerződés dolgát is és azt épugy mint elődje, vállalta. A kérdésben tehát nincsen változás és a szerződést gróf Bethlo« István miniszterelnök, egy korábban tett kijelentéséhez híven, ratifikálás vé­gett a nemzetgyűlés elé Wía ter­jeszteni. A szerződés feletti vitát nagy érdeklődéssel várják. Aranyat keseriivizértl Kiss Vilmos a törvényszék előtt — A noviszadi kosztpénzcsaló és a hitelezői Noviszadról jelentik: A törvényszék? kedden tárgyalta Kiss Vilmos noviszadi gyógyszerész bűnügyét. Kiss Vilmost az államügyészség többrendbeli csalással vádolta, amelyeket a vádirat szerint az­által követett el, hogy nemlétezö üzle­tekre való hivatkozással magánosoktól nagyösszegii kölcsönöket csalt ki. A törvényszék tanácsterme zsúfolásig megtelt kilenc órára, amikor Gomirac Vojiszláv tanácselnök beszólittatta a vádlottat. Kiss Vilmos elegáns, kifogás­talanul vasalt feketeszürke ruhában lé­pett a terembe. Idegesen végigtekintett a hallgatóság sürü sorain, szemmellát­­hatólag ismerőseit kereste, majd hirte­len az elnök felé fordult, mélyen meg­hajolt és engedélyt kért, hogy vallomá­sát magyarul tehesse meg. Az elnök kérdésére a, következő nációnál ét dik­tálta be: — Kiss Vilmos, 32 éves, izraelita, ku­­lai születésű, gyógyszerész és iró, va­gyontalan. Az elnök: Bűnösnek érzi magát? Kiss: Nem, mert küzdelmem nem egy leleményes szélhámos, hanem egy csód­­behajszolt ember önvédelmi harca volt. Katasztrófám akkor kezdődött, amikor 1919. decemberében Budapestről haza­jöttem. Budapesten széleskörű szak­munkát végeztem, kémiai "-árat vezet­tem, szaklapot szerkesztettem. Itthon iparigazolványt váltottam gyógyszeré­szeti és vegyészeti cikkek előállítására és forgalombahozatalára, amikor ezt megkaptam, köriratban értesítettem a vállalat megindításáról a gyógyszeré­szeket, akik tömeges megrendelésekkel halmoztak el, úgyhogy már az indulás­kor csekély volt a tőkéin s nem tud­tam a megrendeléseknek eleget tenni. Ekkor 20.000 diuáros bankhitelt vettem igénybe. Ekkor váratlanul visszavonták uz iparigazolványom azon a címen, hogy a kiállító hatóság nem volt annul? kiadására feljogosítva. Ekkor Bird De­zső ötvenezer dinárra! társult velem, de félév múlva felmondta a megállapodást. Utána dr. Handler Zsiginond és Bach­­maiin Jakab vállalkoztak a külföldi gvőgyszercikkek — főként keseriisó — foTgatombahozatalának finanszírozására. Ezt a vállalatot jagokémid-nak hívták, amelyből azonban 1922. novemberében kiléptem. Ekkor már a csőd szélén ál­lottam. Tartoztam százhúszezer dinár­ral, míg vagyonom, a Jugokémiától való járandóságom harminckétezer dinár volt. Megmenekülhettem volna az ösz­­szeomlástól, ha az Agrarbank héíezeröt­­száz és egy magánbankár .ötezer diná­ros követeléssel nem zaklattak volna. Közben dr. Hraskó József ügyvédhez kerültem, akitől pénzt kértem kölcsön. Az ügyvéd azt felelte, hogy ad, de csak nagyon sok hgpzonra és ha semmi rizi­kót nem keil vállalnia. Kaptam hatezer dinárt váltóra három hétre és kötelez­tem magam ezért kilencezer dinárt fi­zetni. Amikor ez esedékessé vált, Lő­­xvenberg Alfrédtől kaptam hasonló fel­tételekkel tízezer dinárt. Lőwenberg tartozását viszont úgy egyenlítettem ki, hogy ismét dr. Hraskótól vettem fel hasonló módon kölcsönt. Hraskó köve­telését most már a Mandl és Rosen zimlg-cégtől felvett hatezer dinár se­gítségével rendeztem, de Mandlék ez­ért kilencezer dinárt kaptak vissza. Lu­kács Zsigmond gyógyszerész hatezer dinárja után 00 százalék kamatot kapott egy hóra. Most már clmerüléssel fenye­getett a sok teher és kiutat kerestem Hitelezőim rajtam keresztül egymást zsarolták. Saját személyes kiadásaimra nem kellett több, mint évi ötvenezer di­nár. Hitelezőim folytonos szemrehányá­sokat tettek nekem, hogy amíg egyikük csak 40 százalék, a másik 50—60 szá­zalék kamatot kap havonta, a valóság­ban legfeljebb egy millió készpénzköl­­csönt kaptam, amelyért három és fél­millió dinárt kellett volna visszalizet­­nem. Az idén február 4-ikére ígérte só­gorom egy másfél millió dináros köl­csön megszerzését, amellyel végkép rendbejöttéin! volna, de Maud! és dr. Hraskó fellármázták a hitelezőket. Ja­nuár 18-ikán a rendőrség letartóztatott. A hitelezők közül Pilischer. Rummer, Mandl és Rosenzweig, a Bosna-bank, özvegy Hoffman Jőzsefné és Manojlo­­vits váltófedezetet követeltek. Az egyik jótállót is kívánt, mire egy váltóra rd­­hamisitottáhi a szubotieai Hoffmanné nevét, amit azért tehettem meg, mert Hoffmanné úgyis aláírta volna a váltót, ha erre megkértem volna. Lőwenberg Alfrédnak tizenkétezer, Justh Gyulának háromezer, Hegedűs Lajosnak negyven­­ötezer, Waldmann és Polacseknek negy­vennyolcezer, Rosenzweig Hugónak ti­zenötezer, Lábos Oszkárnak tizennégy­ezer és a szubotieai Jevrejska Banká­nak húszezer dinárt fizettem ki nyere­ségrészesedés címén. De összehasonlit­­hatlanul sokszorosa ennek az összeg­nek, amit kamat címén fizettem ki. Sok­kal többen kerestek nálam, mint a há­nyán vesztettek. A Icgképtelenébb, leg-: hajmeresztőbb uzsoraajdnlatokkal jöttek hozzám. A Mandl és Rosenzweig-cég felajánlott százezer dinárt, ha az üzleti haszon fele az övó, míg a feléből to­vábbi 50 százalékot Rosenzweig unoka­­fivére, kap, vagyis százezer dinár után egv hóra 175.000 lett volna, fizetendő. Pammer Sándor tanítónak hétezerötszáz dinár után egy hóra ötezer dinár hasz­not fizettem. Esedékességkor Púmon,ex újabb háromezer dinárt hozott, úgyhogy tizenötezer, dinár volt a kamatokkal, együtt kosztba adva, amelyért egy hó­nap múlva huszonötezer dinárt kellett visszafizetni. Ebből cspk tízezer dinár volt a tőke. Esedékességkor hozott még hetvenötezer dinárt, úgyhogy összesen százezer dinár szerepelt mint uj töke, amely azonban csak nyolcvanötezer di­nárt tett ki s 135.000 dinárt kellett volna fizetnie. Pummer a fedezeti váltót pe­relte, végrehajtotta és teljes kielégítést kapott. Mandl Ernestine, a. Mandl-cćg főnökének felesége külön hozott pénz! kosztba. Előbb huszonötezer dinárt, a melyért három hét múlva 37.250 dinárt kapott vissza. Lejáratkor Mandlné ki­egészítette a pénzt százezer dinárra, a melyért egy további hónap múlva más­félszer annyit kapott vissza. Hoffmann Jőzsefné Szuboticáról harmincezer di­nárt küldött, mint a szubotieai Jevrejs­ka Banka kc&ztpénzbetétjét. A bank ez­ért egy hónap múlva tízezer, Hoífman­­né ötezer dinár hasznot kapott. Ezt le­járatkor újra kosztba adták, úgyhogy további egy hónap múlva a bank újabb tízezer, Hoffmanné további ötezer dinár, hasznot kapott. ’/A Déli egy órakor az elnök a tárgyalást berekesztette. ...... I I ---------­Ifj, Bethlen és a lékivitel A magyar miniszterelnök családi sajtópere a Népszava ellen Budapestről jelentik: Gróf Beth­len István miniszterelnök és fia, gróf Bethlen András, sajtópert indí­tottak a Népszava ellen. A Népszava az Eskiitt-pör alatt november 21-én »Ki a tetemnézőbe« címmel vezér­cikket irt, melyben azt állította, hogy a miniszterelnök fia jogtalan vagyonszerzés céljából lókiviteli en­gedélyeket árusított. A cikkre akkor nem érkezeit cáfolat, mire a Nép­szava másnap »Néma felelet« című cikkében megismételte állításait és a miniszterelnököt is felelőssé tette fia panamáiért. Gróf Bethlen András egyetemi hallgató előadja följelentésében, hogy a cikkek úgy tüntetik fel öt, mint aki részes lett volna a kiviteli engedélyek panamájában és édes­atyjáról is olyan hangon Írnak, mintha édesatyja, — a magyar mi­niszterelnök — fia érdekében ment volna el a rendőrségre, fia panamái­nak eitussolása céljából jelent volna ott meg. A dr. Kelemen Kornél ügy­véd által a budapesti büntető tör­vényszék vizsgálóbírójához beadott panaszban becsületsértés és rágal­mazás elmén kéri a vizsgálat meg­indítását Vanczák János, a Népsza­va felelős szerkesztője ellen. Egyidejűleg gróf Bethlen István miniszterelnök is felhatalmazást adott az ügyészségnek, hogy a cik­keknek reá vonatkozó tényállításai miatt ugyancsak indítsa meg az el­járást az ügyészség a Népszava el­len.

Next

/
Thumbnails
Contents