Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-28 / 352. szám
1924. december 28 BÄCSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal A gyáva Irta : Biró Lajos Az ütés a bal arccsontját és az orratövét érte. Az ellenfél nem a tenyerével. de nem is az öklével sújtott. A támadás tehát valamivel zordonabb volt egy elhamarkodott pofonná?, nem volt azonban megsemmisítő, mert azért mégiscsak hiányzott a mozdulatból a férfiasság és az erő. — Megörült...!? — riadt ki Kovácsból a rémület és előre akart lépni, de a mérnök, aki az ütést adta, nem bírta végét várni a végtelennek tűnő pillanatnak és remegve elfordult Kovács rá akart rohanni, de érezte. hogy elkésett, hogy későn ocsúdott fel, minden elmúlt s most már lehetetlen volna újra kezdeni a dolgot. A szive tompán vert, mind a két dobhártyáján forró zűrzavar dobolt s ellenállhatatlan kényszer sürgette, hogy gyorsan menekülnie kell, hogy aztán csinálhasson valamit. Rohant, lefutott a lépcsőkön és kint az utcán .megállóit. Tehát — szedte rendbe magában lázas sietséggel a dolgokat — most egészen nyugodtan visszamegy és felindulás nélkül odaáll a mérnök elé. — Nézze uram — fogja mondani — ön en gémét az iménti megütött En undorodom az effélétől, neiir akartam verekedést, llát gondolkodási időt adtam önnek. Nehogy azt higyje azonban, hogy gyáva vagyok . . . tessék! A keze ökölbe szorult és látta, hogy a mérnök hang nélkül lebukik. A válla megrándult és két lépcsőt ugorva ért föl az első emeletre. Észrevette. hogy közben a karfát is fogta és az utolsó ugrásnál ezzel adott az elhatározásának külön lendültetek Rögtön megállapította, hogy erre nincs szüksége, különben is, jobb. ha lassan lépdel, lépcsőről-lépcsőre. mert igy mire felér a harmadik emeletre a terembe, zihálni fog és azt hiszik, hogy izgatott. Szinte kimért lassúsággal lépett előre, de ebben a pillanatban a füle ismét zúgni kezdett, viszont azt is világosan érezte, hogy mégis csak sietni kell. A korláthoz kapott s rá rögtön egy régi vidám dal melódiája csendült fel bensőiében. Az egész első strófa. Négy év óta többször dúdolta magában ezt a dalt. de a szövegéből sem bírt emlékezetébe idézni soha egyetlen elfelejtett szót sem s most ebben a világos pillanatban egyszerre emlékezett az egészre. Már látta a színésznőt ít, aki' akkor a dalt énekelte, de előtte — a mérnök állt, maga elé tartva karját és az ütés lesiklott a levegőbe. A régi képből olyan hirtelen bomlott ki ez a vízió, hagy a homlokát kiverte a veriték és gyötrő nyöszörgés mászott szét egész testében. Hátha nem is tud maid hozzáférni, hátha a mérnök várja, dulakodni kell és nem tudja rögtön az első csapással leütni? Közibük fognak állni és akkor rajta mesrtorolatlanul marad az ütés. Mié ha leül a kapu előtt megvárná és akkor, amikor iön nyugodtan, nagyon nyugodtan hozzá lépne? Úgy intézné persze, hogy mások is lássak. Odaállna és teljes erőből ököllel . . . Nem úgy, ahogy őt ütötte meg a mérnök. Még mielőtt az felemelhetné a karját, mint ahogy ö tette? Most már hitte is. hogy az ütés alig érte. inkább csak súrolt, mert szembenézett a mérnökkel és baikarjáí könnyedén felemelte. Nem emlékezett tisztán, de ugv rémlett, hogy azután a mérnököt meg is lökte. Erezte, hogy a vére frissebben áramlik, nem volt gyáva és majd a többit meg fogja mutatni. Persze nagyon nyugodtan és nagvon fölényesen. Este abba az étterembe ment, ahol a mérnök étkezni szokott. Az egyik régi barátját találta ott. leült az asztalhoz. A szive alatt egészen szabályos kis örömök szaladgáltak. — Képzeld — kezdte — a mérnök a délután megütött. — Megütött? — Na, hát majdnem . . . Ellöktem. Rettenetes, képtelen vagyok verekedni. Nem tudom mi ez, de nem tudok ütni. Ha valaki bánt. hát sirhatnékom van. Még valaki azt hihetne, hogy gyáva vagyok. — Ugyan kéHek! — Mégis, sajnálom, hogy nem ütöttem meg jobban. Bort kért a sült mellé. A barát kászálódott. — Várj, megyek én is . . . Az első pohár bor után megállapította, hogy itt mégsem ütheti meg Kovácsot. Ilyen helyen botrány nélkül nem verekedhetnek. Indultak. A barát az ajtó előtt elköszönt. Egyedül maradva az első villamosra felszállt és egy átszállót kért. A kalauz nem tudott visszaadni. Gorombán rászólt. A kalauz elvörösödött és megrántotta a csengő szijját. A villamos nagyot zökkent és megállt. — Mit akar?!... —- nézett a szemébe a kalauz és hátra tolta a hasáról a táskát. Ugyanazt a zsibbadtságot érezte, ami akkor dermedt rá. amikor Kovács megütötte. — Megőrült... — rémült rá' a kalauzra. megrántotta a csengőt. — Várion! Leszállóit. — Szerencséje a gazembernek, hogy undorodom a verekedéstől... — mormogta békítő elégtétellel — de megállj! A villamos után nézett. Még látta a számot, a kocsi hátulján vörös betűkkel 659-es jelzés állt. Majd adok én neked, mondta most már fennhangon és1 kigombolta a kabátját, hogy felírja a számot. A háta mögött villamos csilingelt, félreugrott és egy gyerek lábára lépett. — Jaj!... Mért nem vigyáz! — húzódott el a gyermek. — Mi!? . . . — szóritotta össze a száját és teljes erővel belerúgott a fiúba. — Bitang ... — sziszegte és elindult a járdán. Másnap sajnálkozva mesélte el, hogy most már bánja, amiért nem verte agyon, a mérnököt. De hát már egyszer megjárta, elég volt. nem szeret senkit megütni mert ilyenkor a haragja nem ismer határt. Elmesélte egyik esetét és közben az izmait tapogatta. Félév múlva legendák keringtek róla és lassanként nyerssé, vaddá és vakmerővé részegült a hőstetteiről, amelyeket lassankint maga is elhitt. Akkor egy napon valaki véletlenül megsértette. Vihar dühöngött föl benne, elborult előtte a világ és az illetőt kétszer arcul ütötte. Nagynehezen megfékezték és olyan tisztelettel hurcolták el. mint egy fenevadat. — Mii gondol . . . Nem vagyok en egy nyavalyásnak se a lábakapcája! — fordult el a kaluz és ismét va levágta magát az asztalra. Tovább azonban nem bírta. Szemeiből megeredt a könny és zokog-Kelet-Eurápa demokráciát vár Irta: dr. Navtj Vince magyar nemzetgyűlési képviselő volt belügyminiszter A világtörténelem nagy tanulságok könyve. Uralkodók szeszélye, tegyencnők intrikái, nemritkán néiek gazdasági versenye, jobb megélhetés keresése, vallási rajongás 'agy nacionalista féltékenység egynásra uszították gyakran a népeket. \ véres háborúkat azután békekötések fejezték be. Sohasem a megérésnek, a megbékélésnek írott kon/enciói voltak ezek, hanem a győzteseknek leigázó parancsai a legyőlöttel szemben, amit ez kényszerűségében elfogadott. De annyi győzelem és annyi ugyicvezett »békeszerződés« után. a nelyek uj térképet rajzoltak és uj latárokat vontak, nincs egyetlen :gy sem, amelyet állandónak, minién időre szólónak, megváltoztatlmatlannak mutatott volna a történeem. Nem is volt ez sohasem lehetséres, mert maguk a szemben álló feek, a szemben álló hatalmi csoporosulások sem voltak állandók. Azok s csak ad hoc szövetkezések voltak íz ad hoc összeállót! ellenfelekkel izemben. Mert az összekapcsolóiási érdek is csak pillanatnyi, az idott helyzetre és időre szóló ha:almi érdek volt. És amint uj rezdülést mutatott a íemzetközi helyzet horoszkópja, az illamok mozaikszemei hihetetlen és ogikátlan uj változatokban csoporpsultak újra és uira hol egymás Tiellett, hol szemben egymással És /olt barátok ellenségekké, volt elet! ségek szövetségesekké lettek. A világháborút befejező békeszerződések megkötése után a győztes íugosziávia és ä legyőzött Bulgária lyoniban revizionálták a reájuk voíatkozó békeszerződést és Jugoizlávia lemondott egyes olvan terüetrészekről. amelyek öt a békeszerződés alapján megillették. Az ilyen lépés már az őszinte hétül ékeny ség, a saját akaraton tyugvó, tehát legbiztosabb megegyezés becsületes utia. Az utódállamok Magyarországhoz való viszonyát a trianoni béke szabályozza. Ugyanennek a szerződésnek határozatai szabják meg az utódállamokban a nemzeti kisebbségek jogait. A kisebbségi kérdést az utódállamok kormányai kisebb-nagvobb eltéréssel a részletekben, de nagyjában egyformán szigorúan, mereven, vagyis úgy kezelték, hogy a kisebbségek nemzetközileg biztosított jogait nem engedték érvényesülni. Egyik utódállam a politikai jogok, másik a kulturális és nevelésügyi jogok területén, a harmadik ezek valamennyién elzárkózó politikát folytatott és folytat, miközben azonban adótörvényeivel, a ' gazdasági helyzet lezüllesztésével és az illegitim költségeknek az élet megdrágításához való hozzájárulásával és ennek elnézésével olvan gazdasági helyzetbe hozta a hatóságoktól is agyonsanyargatott magyarságot és más kisebbségeket, hogy állampolgári kötelességeik súlyát állampolgári jogaik csekélységével egyáltalán nem láthatják árnyban állónak. Az utódállamok vezető kormányférfiai az elmúlt öt év során gyakran adtak kifejezést annak a politikájuknak. hogy a kisebbségekkel és különösen a magyarsággal szemben azért kell fentartaniok a kivételes rendszabályokat, mert Magyarországon reakciós kormányzat uralkodik. amely csinálja vagy tűri az uszító irredenta politikát, ugyancsak csinálja vagy tűri a Habsburg-propagandáf. Ilyen szomszédság — szerintük — nemcsak a vele való barátságos megegyezésnek állja útját. hanem okot ad a »felizgatott« magyar kisebbségek szigorúbb kezelésére is. És mégis mi történt? Az utódállamok kormányai szépen, lassan megbarátkoztak ezzel a magvar kormányzati rendszerrel, lehetővé tették neki a »szanálást«, uiabban pedig kereskedelmi és egyéb szerződések megkötése cél iából ülnek le vele a tárgyaló asztalhoz. Változtattak-e azonban azóta az utódállamok a magyar kisebbséggel szemben folytatott politikájukon? Nem. Egy árnyalattal sem. Több helyen és több irányban még roszszabbodoii is a helyzet. Mi hát ennek az oka? A felelet a helyesen ítélő ember előtt nem lehet vitás. Az utódállamok erőszakos politikájának iái jön. az ő belpolitikájukat \lokálét esen alátámasztja az olyan 5 magyar kormányzati rendszer, amiilyen 1919 augusztusa óta uralmon Í van. Az irredenta-propaganda szabad, ja fajvédő-propaganda szabad, a leigiíimista propaganda szabad Ma- I gyarországon. Habsburg főhercegeket hivatalos kísérettel utaztatnak J körbe az országban, ellenben a Kosfsuth-párt lapengedélyezési kérvénnyé már egy éve elintézetlenül íekí szik a belügyminisztériumban, a köztársasági propaganda tilos, gyűléseinket nem engedébrezík és ugyanegy napon legitimista zászlóbontást csinál rendőrtisztviselők jelenlétében tartott és engedélyezett politikai gyűlésen Andrássv Gyula grói. amikor a polgárság és munkásság gyűlését azzal az indokolással tiltja be a rendőrség, hogy »politikai természetű gyűlés ezidőszerint a közrendészetre aggályos.« A kisantant tapsol. Ilyen magyar kormány kell neki. Mi volna, ha demokratikus és liberális kormány volna Magyarországon? Ha polgár és munkás, keresztény és zsidó, magyar és nem magyar állampolgár egyenlő elbánásban részesülne a magyar kormány részéről? Bizony az következnék ebből, hogy az utódállamoknak is másképp kellene kezelniük a kisebbségi kérdést. Semmiféle erkölcsi jogcímük sem volna ahhoz, hogy a maigyar kisebbséget elzárják azoktól a I jogoktól, amelyeket a trianoni béke Is határozatai biztosítanak számára. Ellenkezőleg, nemes verseny alakulhatna ki a dunai államokban: I melyik ad több jogot, több és nagyobb politikai és gazdasági érvényesülést állampolgárainak, bármilyen fajhoz tartozzanak is: melyik biztosit tökéletesebb jogrendet, tisztább demokráciát, nagyobb európaiasságot lakának? Ez a szabad verseny azután egyformán hasznára volna úgy Magyarország összes lakóinak, a magyarországi konszolidációnak és gazdasági fejlődésnek, valamint az utódállamokba került magyarságnak is. de egyúttal az összes dunai államok — beleértve természetesen Magyarországút is — egymáshoz való viszonyának, a kölcsönös kc- Ireskedelmi és kulturális forgalominak és igy végeredményben Európa jj nyugodtságának és tartós békéiéinek is. Sajnos, e felé a jobb helyzet megteremtése felé Magyarországon nem a hivatalos kormányzat, hanem csak az ellenzék törekedik. Az utódállamok kormányai sem mutatnak ilyen racionális és saját néoréíegeik sorsát is megjavító rendszer megalapozása felé való törekvést. Rendszerváltozásra van tehát szükség. A népek, ezeknek a szomszédos országoknak népei, dolgozó, verejtékező polgársága békét, megegyezést. boldogulást, maga és egymás megbecsülését, jobb jelent és jobb jövőt akar. Mindezt csak a demokrácia biztosíthatja. Nem úgy azonban, hogy o négy-öt ország közül csak egyikben, hanem valamennyiben a demodrácia elvei és reprezentánsai jussanak uralomra. Az erkölcsi igazság és az evolúció öröktörvényei nyújtanak nekünk biztos reményt arra. hogy ennek az 2 időnek minél hamarabb el kell következnie.
