Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-25 / 351. szám
22. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1924 december 25. Cuncika is meg a Bábyke is csak veled akar játszani, a te partnered akar lenni. Ök már tudják, hogy te leszel a darabban Töhötöm gróf, ezért ádáz harc indul meg Eszmcralda baronessz szerepéért. JÓPÁRTHY: Énmiattam, kérlek alássan? ÁBRÁNDFY: Hát persze! Vagy te talán nem tudod, hogy meg akarnak fogni? Te vagy itt Pocsolyaröcsögén a sziizi leányálom és a boldog tökéletesség. A legjobb parti. Négyszáz hold föld, egy ház, készpénz, hat ökör és még tudj’ isten mi minden. Valóságos főnyeremény vagy! JÓPÁRTHY: Én nem értem, kérlek alássan, az én vagyoni állapotom ... és Töhötöm gróf szerepe ... hol van az összefüggés. ÁBRÁNDFY: Nem érted?. Mindegyik mama arra számit, hogyha te leszel a lánya partnere, úgy te egy kicsit beleszerelmeskedsz a lányába s végül valóságban is elveszi majd Töhötöm gróf Eszmeralda baronesszt. JÓPÁRTHY (homlokára üt): Most már értem! ÁBRÁNDFY: Azért küldtelek téged, hogy felkérjed a lányokat, mert tudom, hogy neked, kedves négyszázhold, mindjárt igent mondanak. Azelőtt, ha én kértem őket fel, mindig vonakodtak, hogy »nincs kedvem«, hogy »jaj, már megint«, hogy »jaj, mindig próbára járni«, de mikor te felkérted őket, mindjárt igent mondtak. Gondolták, hogy te mint partner, mint Töhötöm gróf, a szerep szerint háromszor megcsókolod Eszmeraldát. Ha csak tizenöt próbát számítunk, az is már negyvenöt csók, de ha Bábyke lesz a partnered, úgy biztos vagyok benne, — ahogy én a postamesternőt ismerem — hogy az összes csókolódzási jeleneteket megismételteti. Hátha a végén már nem tudsz meglenni Bábyke csókja nélkül. JÓPÁRTHY (derülten): Nem is tudtam, hogy ilyen értékes személy lettem ebben a faluban. ÁBRÁNDFY: No, azért ne bízzad el magadat. Nem te vagy az értékest csupán a négyszáz holdad ér valamit! III. (A postamesternő és Bűbyke középről jönnek.) POSTAMESTERNŐ: Jóestét! (Üdvözlések) Persze nincs még itt senki. No ezt tudtam, ezt megmondtam előre, hogy mi leszünk az elsők. Đe ez mindig igy is van itt Pocsoiyaröcsögén. Ha azt mondják, hogy nyolckor van próba, akkor kilenc előtt senkisem jelenik meg. BÄBY (blazirtan): Nekem semmi kedvem se lett volna játszani, de mert Jópárfhy ur megkéri, hogy működjek közre a jótékony cél érdekében, nem tudtam nemet mondani. POSTAMESTERNŐ: Bizony, az ember sohasem tudhatja, mikor üt ki tűz a házában. A tűzoltókat is támogatni keli. (Mézesen) Azonban az én Bábykém egyesegyedül Jópárthy ur felkérése miatt Ígérte meg közreműködését. JÓPÁRTHY: Ez igazán hízelgő rám nézve, kérem alássan. POSTAMESTERNŐ (odavetve): Mondja csak Ábrándfy, ma próba is lesz, avagy csak megbeszélés? ÁBRÁNDFY (készségesen): Ma csupán egy kis barátságos megbeszélés lesz. Mivel a darabot mindenki ismeri s a rendezőbizottság választását mindenki helyesli, igy csupán a zsercposztást kell még elintézni. BÁBYKE: Csupán a szereposztást. POSTAMESTERNŐ: Csupán azért kérdem, mert idejövet beszóltunk a doktorékhoz, hogy ma nem lesz próba, csak kis megbeszélés s ezért igazán nem szükséges, hogy Jucika idefáradjon. JÓPÁRTHY (keserű dühvei): Szóval Jucika nem jön. BÄBYKe: Megígértem neki, hogy holnap majd beszámolok neki a mai megbeszélésről. POSTAMESTERNŐ: Különben nem is tudom, hogy fog az a Jucika szerepelni. Most is rekedt. JÓPÁRTHY (naivan): No, hat hét alatt még százszor kirekedhet. POSTAMESTERNŐ: Én nem igen hiszem, kedves Jópárthy. Az ö hangja nagyon gyenge, ha kissé többet énekel, mindjárt bereked. Én azon a véleményen vagyok, hogy hat hét alatt te!jesen el fogja veszíteni a hangját. JÓPÁRTHY:. Hat hét alatt sok minden történhet még, kérem- alássan. ÁBRÁNDFY: Az emberből még disznópásztor is lehet. JÓPÁRTHY: őszintén bevallva én is félek, hogy valami történni fog velem. Egyik nagybátyám ugyanis súlyos beteg s ha gyászba kerülnék, úgy vissza- kellene lépnem a szereptől. POSTAMESTERNŐ: Ó, milyen kár volna! (Édes érdeklődéssel) De mondja csak kedves Jópárthy, örökölni is fog valamit utána? JÓPÁRTHY (könnyedén): Igen... valamit. Azt hiszem mindössze 50—60 holdat. BÁBYKE: Hatvan hold föld, az már egy kis vagyon! POSTAMESTERNŐ (jóakarattal, anyáskodóan): Most már igazán itt az ideje a nösitlésnek, kedves Jópárthy. Higyje, az ember egész máskép látja a világot, ha felesége van. Amig az én szegény jó uram élt . . . (zsebkendőt szed elő retiküljéből és szemét törölgeti.) BÁBYKE (kacéran): Mondja csak Jópárthy, kiket szeret maga inkább: a szőkéket vagy a barnákat? POSTAMESTERNŐ: Igen, igen, halljuk az Ízlését! (Már derült, a sírást abbahagyta.) JÓPÁRTHY: Bocsánat, kérem aíássan, nekem a szőkék is, meg a barnák is tetszenek — ha szépek. BÄBY: Nagyon szellemes! Direkt szellemes! POSTAMESTERNŐ (gyorsan beszél, erősen játszik): Nagyon jói mondja, kedves Jópárthy, nagyon jól mondja. Én a maga helyében nem is néznék hozományra. Minek magának pénz, mikor a birtokából úri módon megélhet, akár egy fejedelem. BÁBYKE: Az idealizmusra is kell nézni, nemcsak a prózára. Én idealista vagyok, maga nem? JÓPÁRTHY: Kérem alássan . . . POSTAMESTERNŐ (mint fent): Magának a legfontosabb kedves Jópárthy — ne haragudjon, hogy jótanácsokkal szolgálok, de én csak a maga javát akarom és én úgy beszélek most magával, mint édesanyja a fiával — szóval, mit is akartam mondani? Ja, tudom! Azt, hogy magának most a legfontosabb, a legsürgősebb, hogy egy kedves, hűséges kis feleséget keressen magának. Nem kell ép, hogy gazdag legyen ... BÄBYKE: Az a legfontosabb, hogy házias legyen. POSTAMESTERNŐ: Nagyon helyesen mondja Bübyke, az a legfontosabb, hogy házias legyen, hogy értsen a háztartáshoz, a főzéshez, a dunctoláshoz, a szappanfőzéshez, hogy tudjon bánni a baromfival, hogy utána nézzen a cselédségnek, mert manapság rémes, hogy milyen cselédeket kap az ember, az direkt rémes! Például a Julis, aki nálunk volt! Az kilopta volna az ember szemét is, ha nem vigyázott volna rá. Azután varrni is keil tudni, harisnyát stoppolni, fehérneműt javitani, mert akármilyen nagy is a vagyon, azért prédálni nem szabad. Az én Biibykémnek — nem akarom ép szembe dicsérni — de nincs préda természete. Nem fösvény, de azért takarékos és — ami a fő — nagyon jó beosztása van mindenben. Nagyon jó beosztása. BÁBYKE: Én tudom, Jópárthy, ó ne is tagadja, hogy maga műveltséget is keres a nőben, akit magáévá akar tenni. Finomabb lelket, aki megérti a lelki poligámiákat. POSTAMESTERNŐ (mint fent): Bäbjkémnek tökéletesen igaza van. A maga feleségének tudni kell zongorázni, énekelni, legalább is úgy, mint ahogy az én Bübykém tud, művelten kell tudni társalogni, szóval a lényeg az kedves Jópárthy, hogy a vagyon mellékes. JÓPÁRTHY: De, kérem alássan ... én még nem gondolom . . . POSTAMESTERNŐ: Mi az, maga nem gondol a házasságra?! Ezt rosszul teszi Jópárthy ur, határozottan rosszul teszi. Az idő eljár s az ember hamar megöregszik s akkor már késő visszasírni az ifjúságot. Maga most a legjobb korban van, higyje ti a legjobb korban s én őszintén, tiszta szívből tanácsolom magának, mintha csak a fiainnak beszélnék: nősüljön meg. BÄBYKE: Ó, higyje el, hogy a házaséletnek is vannak gyönyörei. Nászút Velencében, meleg családi fészek és az első gyerek! Ó, milyen boldogság lehet. Szereti a gyerekeket? JÓPÁRTHY: Ha — nem sírnak, kérem alássan. POSTAMESTERNŐ: Nem Bábykém, én úgy találom, hogy ebben a kérdésben a férj akarata a döntő, elvégre is ő a családföntartó, vagy nem? Én, mint anyós, mindig tiszteltem a vöm akaratát. Minden úgy történne, ahogy a vöm akarná. Ha például a vöm nem akarna gyereket, én nem bánnám. Nem ellenkeznék. Jó, ne legyen gyerek. Nem öndicséretböl mondom, igazán távol álljon tőlem ilyesmi, de én minta anyós lennék, minta anyós, kedves Jópárthy. Én mindig csak arra törekednék, hogy béke lrgven és boldogság. Nekem már ilyen a természetem." IV. (Garasné, Cuncika, Pityókás középről jönnek.) GARASNÉ: Jóestét, jóestét! Szervusz édes Málcsikám! POSTAMESTERNŐ: Szervusz, drága Blankám! (Ölelkezés.) GARASNÉ: Ugyebár kicsit megkéstünk, de be kellett szólni a doktorékhoz. Tudtam, hogy Jucika nem jól érzi magát, ezért gondoltam, legjobb ha beszólunk, hogy ne jöjjön. Mi majd elmondjuk neki mit beszélünk meg ma este. BÁBYKE: Milyen figyelmes a Bianka néni! GARASNÉ: Nem akarom, hogy szegény lány hiába idejöjjön, még beteg lenne a kicsike. ÁBRÁNDFY (némi éllel): A postamesternő őnagyságának hasonló aggodalmai voltak. Ugylátszik Jucika egészségét mindenki szivén viseli. POSTAMESTERNŐ: Igen, én is beszóltam, hogyha nem akar, úgy ne jöjjön. Bizony már hűvösek az éjszakák és te tudod, édes Blankám, milyen könnyen bereked az a kislány. JÓPÁRTHY: Nagyságos asszonynak nagyon jó szive van, kérem alássan. POSTAMESTERNŐ: Bizony kedves Jópárthy, nekem már ilyen a természetem. Ugye, édes Blankám? GARASNÉ: Igen, drága Málcsikám, te már ilyen vagy. De talán elkezdhetjük már a megbeszélést. PITYÓKÁS (előrelép): Pardon! Mielőtt elkezdenénk, én ünnepélyesen kijelenteni, hogy én csak akkor játszom s csak úgy járok próbára, ha minden alkalom-, mai öt spriccert fizet nekem a pocsoiyaröcsögi tűzoltó egylet. ÁBRÁNDFY: Ugyan hova gondolsz!? öt spriccer minden este! Hiszen az egy vagyon! PITYÓKÁS: Na tudod mit? Tekintettel a jótékony célra, négy is elég lesz. ÁBRÁNDFY: Az is sok. PITYÓKÁS: Négy spriccer, különben nem játszom. ÁBRÁNDFY: Tudod mit? Esténként két spriccert fog fizetni az egylet és te játszani fogsz. PITYÓKÁS: Mit smuciskodsz te az egylet pénzével? Azt fogod mondani, hogy a műkedvelő előadásra ennyit és ennyit költöttéi és punktum. Miért igyák meg a tűzoltók a jövedelmet, miért nem én? Hiszen azok semmit se csinálnak, mig nekem szerepet kell tanulnom. — Négy spriccer, vagy nem játszom. ÁBRÁNDFY: Hát legyen minden próbán három és az előadáson öt. Jó! van? PITYÓKÁS: Csupán a jótékony cél érdekében fogadom el ezt a smucig, megalázó ajánlatot. De a mai este próbának számit! ÁBRÁNDFY: Igen, hiszen ma próbálunk . . , BÁBYKE: Próbálunk? ÁBRÁNDFY: Igen, próbálunk — szerepet osztani. PITYÓKÁS: No, ez nehéz próba lesz. (Balra kiszól) Náci! Egy spriccert ide! (Leült a baloldali asztalhoz.) CUNCIKA: Nekem őszintén szóivá semmi kedvem se lett volna ehhez az egész előadáshoz, de (jelentősen) Gyula személyesen volt nálunk és mivel azt mondta, hogy ő is játszani fog ... POSTAMESTERNŐ (hevesen közbevág): Ó kis lányom, te nagyon,tévedsz, ha azt hiszed, hogy Gyula csak nálatok volt felkérni. Mert Gyuia, akarom mondani Gyulus, Bübykémet is felkérte és Bábykém nem is ígérte volna meg közreműködését, ha Gyulus, akarom mondani Gyuluska nem kérte volna. (Kis feszültség. Náci bejön a spriccerrel és Pityókás elé tszi.) PITYÓKÁS: Te Náci, nekem minden este jár három spriccer a tűzoltó egylettől. Itt vannak a tanúié. Három spriccer a próbákon, mikor pedig szinház lesz, akkor öt. Megértetted? NÁCI: Igenis tanító ur. PITYÓKÁS: No akkor mehetsz. (Iszik. Náci indulni készül, Pityókás mégegyszer nagyot hörpint, úgy hegy a pohár tartalmát félig kiissza.) Náci! Gyere csak vissza! Tölts még kis bort hozzá, ebbe nagyon sok volt a szóda. Töltsd csak tele! (Náci elviszi a poharat és kimegy.) CUNCIKA: Gyula kérem! POSTAMESTERNŐ: Pardon, Gyulus, csak egy percre! (Jópárthy tétován áil a postamesterék és a nagjcbolíosék között.) GARASNÉ: Kérem Gyuszi, Cuncikám hívta az előbb. POSTAMESTERNŐ: Gyuszika kérem, Bábykém szeretne valamit kérdezni magától. GARASNÉ: Pardon Gyuszika, Cuncikám előbb hivta. JÓPÁRTHY (tanácstalanul, habozva fordul jcbbra-balra): Kérem alássan . . . kérem alássan . . . CUNCIKA: Csak azt akartam kérdezni, hogy . . . szavába vágjanak, tart ETAONI SHRDLU BGKČ POSTAMESTERNŐ: Kedves Gyuszika, mi csak azt akartuk kérdezni . . . GARASNÉ: Pardon.de én nem tartom a műveltséggel összeegyezhetőnek, hogy az ember szavába vágjanak. POSTAMESTERNŐ: Na, mit szól ehh^z, kedves Gyuszi, akarom mondani Gyuszika? Mi ne lennénk elég müveitek, már mint mi, én és a Bábykém!? ÁBRÁNDFY: Bocsánat kedves hölgyeim és uraim, de késő lesz már s rá keil térnünk a mai barátságos megbeszélés tulajdonképeni tárgyára, a szereposztásra. MIND: Úgy van, halljuk! (Náci visszahozza a spriccert.) ÁBRÁNDFY (zavarban, félve vigyáz szavaira): Hát először is... Hűl is van a darab? (előhúzza a zsebéből) Először is . . . (köhögés.) Én úgy gondolom leghelyesebbnek, ha először a férfiakat olvasnám. (Helyeslő moraj.) Tehát... (állandóan betekint a, könyvbe.) Plempiemovics Bogumil gróf, ez az öreg, hülye gróf, aki a szobalánynak udvarol — ez én lennék. GARASNÉ :Én is úgy gondoltain. POSTAMESTERNŐ: Ez volt az én gondolatom Is. ÁBRÁNDFY (tovább olvasva): Pleinplenuvícs Töhötöm gróf, fia — ez a hősszerelmes, aki a végén elveszi Eszmeralda baronesszt. Ez lenne Jópárthy Gyula ur. » GARASNÉ: A számból vette ki a Gytiszikánk nevét!
