Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-25 / 351. szám
12. oldal BÄCSMEGYEI NAPLÖ 1924 december 25. Hegedűs János főgimnázium! tanár, aki nélkül Becskereken nivós ünnepélyt, műkedvelő előadást, elképzelni nem lehetett, annyira magától értetődő volt, hogy azt neki kell rendeznie, most a budapesti műegyetem rektori hivatalához van beosztva, üres óráiban a régóta tervbe vett becskereki látogatásának programját beszéli meg a feketekávé mellett . . . mennyit, a sok jó ismerőst, barátot, ta-j Ián nem marad ki a névsorból senki, de [ így most sietve, az ünnepi hangulat ha- j fása alatt a visszaemlékezés nagyokat! ugrik ide-oda, ne legyen hát megsértve i senki sem, ha valakinek jó barátját, rokonát, ismerősét, szomszédját kifelejtette a hebehurgya krónikairó. Majd legköze' lebb sorra kerül a többi is! . . . Godányi Zoltán. III. felv. 27. jel. í — Művészi volt eleiétől végig! I Ki Ilin ö volt! 5 Lenfalvy mondani akart valamit, az asszony kezét kereste. De az asszony már a küszöbön volt, már a kilincset fogta a kezében. A nyitott ajtóból még egyszer visszaszólt: — Isten áldjon, vén komédiás! * Fejes Kálmán dr. segédtanfelügyelő a budapestvidéki fanfelügyetőségnál teljesít szolgálatot^ Budapesten vannak hivatalban még: László Lajos, postafőfeiügyelő, volt becskereki póstafőnök, Demkó Vidor az Osztrák-Magyar Bank becskereki fiókjának egykori főnöke most Budapesten a Magyar Nemzeti Bank szolgálatában áll. A becskereki bohémek közül Rehorovszfcy Jenő Pozsonyban lapszerkesztő, Bányai Aladár pedig ismert és sok szép sikerrel büszkélkedhető falentumos karmester és zeneszerző, akinek több finom muzsikáju operettje került már színre, melyek közül az »Ideális feleség« cimü határozott sikert aratott. A Délvidéki Színtársulat sok éven át Becskereken szereplő tagjai közül szintén Budapesten vannak néhányan. Batla Kálmán igazgató, az egykor körülrajongott nagyszerű bonvivan, nem vállal cziáőszerint vidéki direkciót, nz egyik első kabaréban lép fel. Balláné Marton Eizsi, sok színpadi és filmsiker után a legnagyobb barátságban elvált az urától és másodjk férjét nem a művészvilágból választotta, hanem a gyárigazgatók sorából. Erdélyi Lili primadonna, a becskerekiek egykori kedvence még most is olyan fiatal, mint amilyen azelőtt volt. Jelenleg több kabaré tagja, ö sem akar vidékbe menni. Szántó János tenorista vállalkozó lett. Az egykor Becskereken állomásozott tisztek közül a két Teszling százados ezredessé avanzsált, Brcila Valér százados Örkényben, László Lajos postafőnök fia László Zoltán főhadnagy Budapesten, dr. Perisics Zoltán volt becskereki polgármester fia Pál, huszárszázados Debrecenben, Kleiner Lajos volt becskereki csendőrszázados tábornok és budapesti csendőrkerületi parancsnok, Putz Jakab őrnagy, dr. Putz Jakab begaszenígyörgyi orvos fia ezredes Mezőtúron, Manojlovics János százados Budapesten, Bodó János honvédszízados politikai pályára lépett és jelenleg a szőregi kerület képviselője. Dr. Kélcr Béla volt főispán! titkár most lépett elő mélfóságosnak: miniszteri tanácsos lett a belügyminisztériumban. Az eltávozott vármegyei tisztviselők közül Budapesten kaptak szolgálati beosztást még Szüpii Géza főszolgabiró Tusnádi Endre árvaszéki ülnök is. Menyhárt Károly kincstári iepán, aki már Becskereken is kitűnő gazda ember volt, mint ambiciózus hivatalnok jószágfelügyelővé lépett elő, azonkívül egy dOO holdas birtoknak boldog tulajdonosa Ráckevén. A fiatalabb tisztviselői generációból Budapesten teljesít szolgálatot Szöllősy Lajos számvizsgáló, mint az Országos Munkásbiztositó Pénztár gondnoki hivatalának főnöke, Kaufman József kerületi munkásbiztoSitópénztári irodaíőüszt pedig Kecskemétre került, mig Pálfy János számellenőr az esztergomi dorogi kőszénbányák vállalati betegsegélyző pénztárának vezetőjévé avanzsált Deutsch Emil a Sírauer és König gabonakereskedő torontáli vállalatának igazgatója a budapesti központba lépett be és végleg elköltözött Becskerekről. Néhai dr. Rálowshi Béla orvos három fia szintén Budapesten telepedett le: kettő László és Béla orvos, Lajos honvédszázados . . . Folytassuk tovább! Mégegyszer ilyen hosszú névsort lehetne a sokfelé elkerült, de mint a fenti seregszámlából kilátszik mindenütt eléggé szerencsésen elhelyezkedett torontáliakból összeállítani, Ha jojbbtui számbavesszük valaIrta: Borsodi Lajos Erős, szép délutáni napsütés ragyogott a körúton, amikor Lenfalvy Ákos, a nagy drámai színész, kijött a kávéházból és unott hangiratban hazafelé tartott. Finoman rajzolt, klasszikus metszésű arcán némi blazirtság ült és ez a szilárd vonás akkor sem engedett merevségéből, amikor a melette elsiető emberek megbökdösíék egymást és félig hangosan mondták a nagy művész nevét. Lenfalvy Ákos megszokta ezt a hódoló suttogást, sőt egészen természetesnek találta és így érthető, hogy'- csak ösztönszeriien fordult útközben egv-egy kirakat felé. amelyről tudta, hogy benne az ő arcképe tündököl. »Tündököl« — ezt a szót Ihasználta magában, hazafelé tarló sétáján, mert más kifejezés, önmagára gondolása során, nem is ébredhetett volna benne. A nagy művészi fényes múltja és ragyogó jelene, férfiak komoly elismerése és nők izzó szerelme, mindenhová elkísérte, szólott hozzá és körüludvarolta. Most haza érkezett. Felsietett a lépcsőn, elővette zsebéből az előszoba kulcsát, az ajtót kizárta és a lakásba ment. Máskor a felesége elébe szokott jönni, de most nagy csend fogadta. Végig ment az ebédlőn, betért a szalonba, sehol senki. Kinyitotta az alkóv-szobába nyíló ajtót. A szoba világosabb részében, az ablak mellett az asszony nagy toalett-tükre állt. és amint Lenfalvy Ákos a szobába benyitott, tekintete a tükör márványlapjára esett, amelyen egy levél feküdt. Egy levél, borítékján címnek az ő neve. Az aszszony keze Írása. Ideges ujjakkal feltépte a borítékot, a szeme izgatottan rohant át a tinóm gyöngybetükön és gépiesen remegte az olvasott sorokat. Ez volt a levélben: »Kedves Ákos! Elhagytalak mindörökre. Bocsásd meg ezt a lépésemet. de nem tudtam másként cselekedni. Nem volt erőm hozzá, hogy a szemedbe mondjam a valót: mást szeretek, végzetes, nagy szerelemmel és sorsom ehhez a másikhoz sodort. Élj boldogul és gondolj arra, hogy ezrek hódolata kárpótol egy gyönge asszony szerelméért. Felejtsük el egymást, jobb .lesz igy! Marsit«. Lenfalvy Ákosnak megdobbant a szive, a térde megcsuklott és tehetetlenül a földre ejtette a levelet. Révedező tekintettel nézett maga elé. Jobbkeze lüktető homlokán játszott, amely mögött kósza gondolatok tapogatták ki a hihetetlen valóságot. Aztán felegyenesedett és lihegő mellel levegő után kapkodott. Érezte, amint elhomályosult agyában kigyulladt a fájdalom világossága, amint már ég, lobog és zúgva lángol benne a végzetes gondolat: Az aszszony elhagyta, semmi kétség benne, az asszony őt elhagyta. És most Lenfalvy Ákos a bánat mámorán át tisztán látta, hogy őt, Lenfalvy Ákost, a kiváltságos férfit, e percben tragikus erejű fátum látogatta meg. Szemben állt ezzel a titokzatos hatalmú rémmel és ráncba verődött homlokkal lesett reá. A két keze ökölbe szorult, kilendülő lépésekkel rohant feléje, de aztán két keze erőtlenül lehanyatlott és magába rogyva, görbült háttal révedt megint maga elé és ajka halkan suttogta: »Elhagyott, elhagyott, örökre«. Valami öreges, szenvedő vonás húzta le a szája szélét és a szemében mély borulatu szomorúság alkonyait. Hirtelen vad düh ostorozta végi? idegeit, fogait összeszoritotta és hevesen megmarkolta a szék támláját, mintha rajta akarná kitölteni egész' bosszúját de a másik pillanatban keserű kacagás tört ki belőle és félig ájultan támolygott az egyik széktől a másikhoz. A szoba részvétlen. hideg csöndjében hangos, felszabadító szavak szükségét érezte és most inár tompa bugás szakadt ki a torkából: »Elhagyott, el tudott engem hagyni, örökre, mindörökre«. A két karja remegve lengett a levegőben és mintha ez a két külön életet élő kar ellenállhatatlan erővel vonszolta maga után ernyedt, élettelen testét. Az ablakhoz sodródott, félig öntudatlanul kinyitotta, és fojtott hangon, könnyek között tépve a szavakat, belerúgta az ucca fölszökő, zavaros lármájába: »Nincs már senkim, elhagyott, elhagyott, örökre«. A szellő borzasra csapzotta haját és amint a2 ablaktól elfordult, szép, nemes homlokát egy csillogó, fekete hajfürt szelte ketté. A lába súlyos volt mintha ólomból volna. Elvánszorgott az ablaktól és lerogyott a tükör előtti székbe, a székbe, amely még ma reggel az asszony lágy vonalait ölelte át. Arcát kezébe temette és néhány percig igy ült, előrehajolt,meg-megvonágló testtel, némán, szárnyaszegetten. Ekkor lassan lehúzta kezét arcáról és most tekintete a tükörbe esett. Kipirult, semmitmondó arc meredt rá, amely bizonytalan vonalakkal hordta magán a fájdalom elmosódó jegyeit Lenfalvy Ákos a pillanatban úgy látta, hogy ez az arc hazudik. Igen, ez a mindennapi, üres fáidalomarc csak tehetségtelen erőlködéssel sugározta vissza azt a rnélv megrendülést. amelyben e néhány gyilkos perc alatt része volt. Haragudott erre a szürke klisére, erre a rosszul sikerűit bánat-maszkra. És most a szája körüli keserű vonást mélyebbre húzta Je, haját dúsan és rendetlenül homlokára csapta, szemhéját torz. szabálytalan ívre igazította és alóla sötét, könnyeket váró szemekből riadt tekintetet lövelt a tükörbe. Ez az arc, ez igen. ez már méltó volt az ő sebzett leikéhez, ez a tökéletes arc minden szónál félelmesebben és müvésziebben harsogta világgá a benne dúló szenvedést. Semmi kétség benne, ez az arc. úgy van, ez az arc maga az élő vergődés. Oldalt nézte: igy is egy darab fájdalmas lélek rezdiilt rajta. Büszke érdeklődéssel, hosszasan nézte a benső vonaglásnak ezt a pompásan sikerült ábrázolását. Közelebb hajolt a tükörhöz, közelebb, közelebb, — és a rá sötétlő arc merev vonásai hirtelen megenyhültek, szemébe fürge gondolat szökött, szája szélesre ferdült és már hahotázva harsogott bele a tükörbe: -— Haszontalan, vén komédiás! Gyors futamban robbant ki belőle a kacagás, a test is megringott belé. De egyszerre megszakadt a nevetés, a tükörben egy árnyék mozdult, a függöny mintha megbillent volna. Lenfalvy Ákos szája nyitva maradt, ijedt tekintete oda fúródott: a tükör mélyén meglátta az asszonyt, amint ott állott a függöny előtt, gúnyosan mosolyogva, kalappal fején, utrakészen. A színész felugrott a helyről, odarohant az asszonyhoz. Az asszony lebirhatatlan fölénnyel, diadalmasan vágta féléié: Ezt a történetet a színész teljes részletességgel, pontról-Dontra ellj mondta az írónak. Az iró figyelmejsen végighallgatta és közben megál- 5 lapította magában, hogy ez a téma I olyan, mint a sajátos színekben égő j esti táj, amelyet ha festő képén láttunk. különösnek és valószinütlen- 1 nek találjuk. De elmondása során a színész arcán két forró könnycsepp j pergett aiá és mivel e két könny- I csepp az egésznek az igazság vere- I tát adta meg; az iró megnyugodva I vetette papírra e történetet. I Csak utóbb gondolkozott az iró f azon, vájjon ezek a könnvek tényleg a vergődő féri könnyei voltak-e, fvagy esetleg azok, amelyekkel a Ikiváló drámai színész már oly sokfszor rendítette meg érte rajongó, .hálás közönségét . . . j« ..■ ■ ■ Az aj szerb irodalom Miroslav Krlessa: Ahogyan ma megeredt az eső A késő délutánba fölzengtek halkhúrú [hárfák Azt mondják déli szél hozza az esőt Sőt Tövestül tép ki szomorhodó virágfát Lám kövér könnyere dől az Istennek Szombatesti ritbinlos serlegéből Mint esiebédi hot A déli szél kövér esőt hozott IAz égi hárfa jól harangozott Az árnyakat a nappal fénybe merte És én sután barangolok most városszerte Ok a tavaszi esők milyen mesések Mint muzsikáló ezüst vízesések Amott véres vörös betűk libegnek Mozgóképek S a villamos sárga izzói olyan szépek Mégis sir az eső, zokog mint anyátlan [árva Egyhangúan s de vígan nevet felé a hárfa Sirás és csobogás, égeleji játék, tavasz Vét Ki nem ünnepli az eső ünnepét Fordította: Debreczcni József MORÄVETZ zeaeiaüIíereskedésTitKiÍMffi'-a (Romána) Az utódállamok legnagyobb zenemüszakü eta. Minden megrendelést gyorsan, pontosan és a legolcsóbban intéz el. Tegyen próbamegrendelést I Jegyzékek ingy-n. A Nagyapa ha unokáját igazán szereti Steiner cukrászdában vesz cukrot, süteményt neki. Subotica, nagytemplom elölt Telefon 206
