Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-17 / 344. szám

4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. december 17, A gráci családirtás Dämmers feleségével egyetértésben hajtotta végre borzalmas tettét A gráci családirtásról, Dammers Pál szolgálatonkivüli kapitánynak vasárnap éjszaka véghezvitt borzalmas vérengzé­séről a következő újabb részleteket je­lentik: A Judendorí melletti Rutz helységben lakó Dammers kapitány vasárnap szol­gálóját és takarítónőjét beküldte Óráé­ba, a színházba. Amikor ketten az utol­só vonattal visszatértek, a villát zárva találták. Azonnal hívták a csendőrsé­­get, amely' a kaput erőszakkal nyitóba fel. A belépők elé borzalmas kép tárult. Az emeleten lévő első szobában a föl­dön feküdt a kapitány felesége, holtan, szőnyeggel letakarva. A földszinti szo­bában Erich nevű fiának és Éva nevű leá­nyának holtteste feküdt, az ágyban pe­dig a kapitány élettelen teste. Dammers kapitány mindössze har­minchat éves volt. A gráci társaságok­ban nagyon jól ismerték. Agyonlőtt gyermekei közül az egyik tiz, másik hét évet élt. Dammers felesége, a férjé­vel teljes eg3retértésben, két búcsúleve­let hagyott hátra. Az egyikben ezt Ír­ják: Mi már régóta egyöntetűen elhatá­roztuk, hogy kellő időben véget vetünk mindennek. Dammers kapitány már október vé­gén elkészítette végrendeletét, amely­ben az az elhatározása jut kifejezésre, hogy együtt akar meghalni feleségével és gyermekeivel. A judendorfi parksza­natórium tulajdonosára, dr. Feilerre, bizta végrendeletében az életben mara­dó kétéves Péter fiát. A végrendeleté­hez novemberben csatolt utóiratban is ugyanez a kívánság jut kifejezésre. Azt mondják, hogy Dammers pénzügyi ne­hézségekkel küzdött és súlyos idegbaja volt. Amint utóbb a vizsgálatnál kiderült, az asszony segédkezett férjének a két gyermek megölésében és ezután az író­asztal mellett saját magát lőtte agyon. A kapitány két párnát tett a holttest feje alá, azután letakarta szőnyeggel, majd saját magát mérgezte meg szub­­limáttal és veronállal. Az asszony tet­tének is idegbántalom az oka. Már két évvel ezelőtt is öngyilkossági kísérle­tekkel fenyegetőzött és csak ismerősei­nek rábeszélése tartotta vissza végze­tes elhatározásának végrehajtásától. Négyszáz dobrovoljác meg- akarta ostromolni a novisadi agrárhivatalt A Davidovics-kormánv kevéssel lemondása előtt négyszáz dalmáciai, montenegrói és boszniai lakosnak földet ígért Bácskában s kf is áliiüot­­ta részükre a szükséges igazolvá­nyokat, hogy fejenként 8 és fél hold földet karnak. Az igazolvány birtokában a négy­száz ember, akinek nagy része iga­zolványt szerzett arról, hogy a sza­­lünikM fronton küzdött, felkereke­dett s két hét előtt megérkezett No­­viszadra. Azóta nap-nap után járják a noviszadi agrárhivatalt, hogy he­lyezzék el őket s adiák ki a földjei­ket. A noviszadi agrárhivatal azon­ban a legjobb akarat mellett sem tudja a dobrovoljácok kívánságát ki­elégíteni. mert Szubotica környékén all csupán a rendelkezésére ezer hold föld s egyéb kiosztani való föld nincs. A négyszáz ember, aki két hét óta hiába vár Noviszadon. ma reggel megjelent az agrárhivatal épülete előtt, meg akarták ostromolni a hi­vatalt, hogy a tisztviselőket tegyék felelőssé, amiért nem kapnak földet. Az elkeseredett dobrovoljácok magatartása annyira fenyegető volt, hogy az agrárhivatalhoz nagyobb rendőri készültséget kellett kiren­delni, hogy a hivatalnokokat meg­védje. A dobrovoljácok erre har­­minctagu küldöttséget menesztettek Szlepcsevics Milán főispánhoz s ne­ki panaszolták el sérelmüket és szenvedéseiket. A főispánnak sike­rült a dobrovoljácokat megnyugtat­ni. Megígérte nekik, hogy csütörtö­kön személyesen vezeti küldöttsé­güket Beogradba Krizman agrármi­niszterhez, akit megkérnek, hogy Beográdból jelentik: A Politika art írja, hogy Joffenak bécsi követté való kinevezése egyet jelent a balkáni szov­­jetszolgáiat újból való megszervezésével: erre mutat Zia Dibrá-nak, a Becsben megjelenő Balkán-föderáció munkatársá­nak Tiranába való megérkezése is, aki tudvalevőleg szoros kapcsolatban van a koszovoi komitével. Nincsics külügyminiszter Rómábó való elutazása előtt fogadta az olasz újságírókat, akik előtt az orosz kérdés­ről a következőket mondotta: — A szovjetkormány magában Orosz­országban is gyenge: ezért a külföldön szerez segítséget politikája számára. Oroszországnak szervezetei vannak Bécs­ben és Koszovon, amelyek zavargáso­kat akarnak szítani a Balkánon. Az uj választások Jugoszláviában az antibol­­sevizmus jegyében álló kormány alatt fognak lefolyni. A kormány minden te-Nyitráról jelentik: A törvényszék hét­főn tárgyalta Eszterházy Lujza grófnő pünpörét, akit a csehszlovák köztársa­ság ellen elkövetett kémkedés bűntetté­vel vádoltak. A bíróság gróf Eszterházy Lujzát bűnösnek mondotta ki a vád tár­fyává tett bűntettben és ezért egy évi örtönfe, húszezer cseh korona pénzbir­­birságra, behajthatatlanság esetén to­vábbi három hónapi börtönre, továbbá politikai jogainak három évre való fel­függesztésére ítélte. A vizsgálati fogság­ból hat hónapot számítottak be. A grófnő ellen bizonyítékul az ítélet három levelet említ, amelyeket Osten­­burg-Moravek Gyula gróf, a hírhedt volt különitményi parancsnok, intézett gróf Eszterházy Lujzához, aki menyasszonya, továbbá két levelet, melyek közül az egyiket gróf Eszterházy Lujza 1921-ben irt Krakkóba gróf Karlowskv hoz, a , másikat pedig Ciehanowsky Máriához. Ez az utóbbi két levél a krakkói kon­zul kezébe kerüit. Ostenburg levelei a biróság előtt nem voltak meg eredet­ben, csak másolatban. A levelek arra engednek következtetni, hogy a huszon­két éves grófnő cseh uralom alatt álló területeket föl akar szabadítani. Abban a két levélben, amelyet Eszterházy Lujza grófnő intézett Karlowsky gróf­hoz, illetőleg Ciehanowsky Máriához, megbízható lengyel vezérkari tisztek tá­mogatását kéri ehez a vállalkozáshoz. Esterházy Lujza a tárgyaláson tagadta a-terhére rótt bűncselekményeket. Je­gyese volt Ostenburgnak, de vele soha katonai és politikai tárgyalásokat nem fohitatott. A házasságból nem lett semmi, mert Ostenburgot csak a polgári biróság vá­lasztotta el első feleségétől. Gróf Tar­­nowszky a nagybátyja. Ciehanowsky Máriát a gróf ajánlotta hozzá, hogy ismertesse meg vele Budapest neveze­tességeit. — Ciehanowsky Máriával megbarát­koztam — folytatta vallomását Eszter­házy Lujza — és örömmel állapítottam! ! meg, hogy szintén faivédő. A „fehér j 3 gárdához“ —mondotta — a szimpátián kívüI semmi közöm. Nem vettem részt! arra való tekintettel, hogy Bácská­ban nincs föld, Bánátban juttasson 3400 hold területet a négyszáz dob­rovoljác részére. A küldöttség a főispánnal való megbeszélés után visszatért az ag­­rárreform-hivata! elé. közölte az ígéretet az ott maradt tömeggel, mi­re a dobrovoljácok békésen szétosz­lottak. írintet nélkül fog küzdeni Radics pártja ellen, amely kapcsolatban van Moszkvá­val és a III. Internacionáléval; ezért nincs kizárva a Bulgáriához való köze­ledés sem. Szófiai jelentés szerint Marinkovics Voja szófiai látogatásának puhatolózás jellege van, így kapcsolatba lehet hozni azokkal a nyilatkozatokkal, amelyeket Nincsics Rómában telt. Nincsics ugyanis kifejtette, hogy milyen előnyök szár­maznának abból, ha a közös érdekek alapján a szerbek, románok és bolgárok egységes frontot alkotnának a bolse­­vizmus ellen, amelyet a Balkánon és Koszovóból szerveznek. Ennek a szer­vezkedésnek az a célja, hogy élessze és táplálja a Balkánon forrongó nyug­talanságot. Nincsics azt is kijelentette Rómában, hogy Jugoszlávia és Románia egyetért Bulgáriával a szovjet elleni küzdelemben. a szervezésben, a gárda meg sem ala­kult. A fehérgárda dolgáról Párisban hallottam. Úgy beszélték, hogy a zsi­dók, szabadgondolkodók és szovjetek elleni harcra egész Európában komolyan foglalkoznak egy nemzetközi fehérgárda alakításának gondolatával. A tótföld és a kisoroszföld erőszakos elfoglalásáról csak azért tett említést leveleiben, mert ha a zsidók, szabadkőművesek és szov­jetek elleni szervezkedést említette volna, akkor nem tadott volna senkivel érint­kezésbe lépni. A szovjetek elleni harc­ban Ostenburg mint lelkes eilenforra­­dalmár, föltétlenül szerepet vállalt volna. Az elnök ezután felo’vasta az Osten­­burg-féle leveleket. Ostenburg többek között ezeket irta jegyesének: — Tavaszra nagy terveket készítek elő, fel fogjuk szabadítani a te hazá­dat. Légy segítségemre ebben a mun­kában és keressél összeköttetést Len­gyelország felé. Az akcióhoz pénz is kell. Emiatt Sigray Antallal és Fried­rich Istvánnal kell beszélnem. A grófnő és védője azt állították, hogy a levelek nem valódiak. Az ügyész és a tanúként kihallgatott Surek őrnagy, a csehszlovák kémiroda vezetője kije­lentették, hogy a törvényszék előtt fekvő levelek valóban nem az eredetiek, de az időközben elkallódott eredetiről készült 'átélés másolatok. A grófnő védője kérte gróf Karlow­­skynak, gróf Potoczky Ferencznek, gróf Eszterházy Jánosnak és gróf Eszterházy Mária grófnőnek kihallgatását. Kihallga­tásukkal azt akarta bizonyítani, hogy gróf Eszterházy Lujzát a család sem vette komolyan, politikai álmodozónak tartották őt. Kijelentette a védő azt is, hogy Ostenburg-Moravek ma már sem­miképpen sem tekinthető katonai té­nyezőnek s hogy legitimista párt Ma­gyarországon nincs. Kérte továbbá erre a két állításra nézve a budapesti cseh j követség kihallgatását. Az ügyvédnek j ezeket a kívánságait a törvényszék el­vetette s a grófnőt elítélte. A védő az I ítélet ellen semmiségi panasszal élt. Zavargásokat készít elő a Balkánon a bécsi orosz követség Niacsics külügyminiszter nyilatkozata Eszterházy grófnőt egyévi börtönre ítélte a nyitrai törvényszék A bíróság kémkedésben mondotta ki bűnösnek — Ostenburg szerelmi levelezése menyasszonyával A hannoveri gyilkos bűnügyében csütörtökön tartják meg a perbeszédeket ítélet a hét végére várható Hannoverből jelentik: Még négy gyil­­kossági eset tisztázása van hátra, ame­lyeket Haarmann szintén »vállai« és az­tán bevégződik a bizónyitást eljárás és csütörtökön már meg lehet tartani a perbeszédeket. Böckelmann törvényszéki elnök né­hány tanút újból berendelt soron kivül. Az történt ugyanis, hogy a hannoveri kommunista újság néhány megnevezett tanút hamis esküvel vádolt meg. Azt Írja a lap, hogy Haarniannak rendőri igazol­ványa volt, mint a hannoveri rendőrség megbízottjának és a kérdéses legitimá­ció, amelyről a tárgyalás során sokszor esett szó, nem volt hamisítvány. A fel­sorolt tanuk, akikre a kommunista újság hivatkozik, ezt hitelesen tudták és hami­san vallottak. A keddi tárgyaláson Witzel meggyil­kolásának esete került sorra. A szülők egy koponyában, amelyről már levált minden husrész és a haj, mert hónapo­kig volt a Leine-folyó vizében, felismer­ték eltűnt fiukat. Az agnoszkálás megdönthetetlen volt, mert a középső metszőfogon feltűnő is­mertető jel és egy zápfogon plomba volt, amelyet a fogorvos kétségtelenül a saját kezelésének bizonyítékául ismert el. Ez az eset azért is fontos, mert Haar­­mann eddig mindig azt állította, hogy áldozatainak fejét soha sem dobta a Leine folyóba. A szerencsétlen fiú atyja, aki az Excelsior gyárak munkavezetője, egy társának segítségével kikutatta, hogy a fiú utoljára Haarmannál volt Hannoverben. A Witzei-eset tisztázása után az elnök a tárgyalást berekesztette. Á toráki Frohreich A gyilkos vS a novisadi ítélőtábla előtt A bánáti Velikí-Torák községben ez év Julius 11-én gyilkosság történt. Éjjel 11 órakor egy puskalövéssel megölték Mucsok Pá! odavaló gaz­dálkodót. A lövés zajára a házbeliek, köztük a meggyilkolt vele. Anujka Pál is berohantak Mucsok szobájá­ba. azonban a gazda ekkor már ha­lott volt. A nyomban megindított nvomozás megállapította, hogy Mucsok a veié­vel. Anujka Pállal rosszlábon élt, gyakran veszekedett s a gyilkosság napján is komoly összetűzése volt a veiével. ' Ezeknek az adatoknak az alapján a csendőrség letartóztatta Anujkát, aki addig a többi rokonok­kal együtt siratta az apósát a átkoz­ta a gyilkost. Anujka a csendőrségen töredel­mes vallomást tett. Elmondta, hogy az apósa fösvény ember, volt, rosz­­szul bánt a családjával, őt is állan­dóan sértegette, ezért lőtte agyon. Át is adta a csendőröknek a fegyve­rét, amelyet addig nem találtak, s a melyről azt vallotta, hogy azzal kö­vette el a gyilkosságot. A veüki-becskereki törvényszék október 17-én tartotta meg a főtár­gyalást Anujka ellen s a gyilkos vöt emberölés büntette cimén 15 évi fegyházra ítélte, noha Anuika a fő­tárgyaláson visszavonta beismerő vallomását s azt állította, hogy a csendőrök veréssel kényszerítették ki belőle a vallomást. A törvényszék azonban azzal, hogy az elrejtett fegyvert is előadta a vádlott, tárgyi bizonyítékot talált bűnössége mellett s nem vette figyelembe a vallomás visszavonását. Ma tárgyalta a noviszadi tábla dr. Aranicki Szlávkó elnöklete alatt ezt a bűnügyet, s helybenhagyta a tör­vényszék ítéletét,

Next

/
Thumbnails
Contents