Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-04 / 332. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. december 4. Mi lesz január 1-e után? Megoldási tervek a lakástörvény érvényének meghosszabbítására Többször rámutattunk már arra, hogy 1925. január 1-én megszűnik a jelenleg érvényben levő lakástörvény, amely a lakások és üzlethelyiségek fe!mondási szabadságát korlátozza s minthogy a törvény hatályát tulajdonképen csak törvénnyel lehetne meghosszabbítani, a legnagyobb a bizonytalanság, hogy január 1-én mi lesz a lakásokkal. A szociálpolitikai minisztérium is tudatában van, hogy valamilyen intézkedés szükséges s ezért sürgős előterjesztésre hívta fel a nagyobb városokat, hogy mikép vélik a lakástörvény megszűnése folytán előállott állapotokon segíthetni. A szociálpolitikai minisztérium távirati rendelkezésére ma Szlepcsevics Milán novisadi főispán sürgős értekezletet hivott össze, amelyen resztvettek dr. Stefanovics Zsárkó polgármester és dr. Belajdzsics Vladimir törvényszéki elnök is. Az értekezlet megállapodott abban, hogy ha január 1-ével meg is szűnik az eddigi lakástörvény, még életben marad a városokban érvényes lakbérszabályrendelet, amely szerint felmondani csak lakbérnegyedkor, tehát február, május, augusztus és november 1-én, illetve eiső 14 napján lehet. A felmondás rendszerint három hónapos, azonban ma már a legtöbb lakásnál évi 500 dinárnál na-Syobb házbért fizetnek, tehát a felmonás féléves. Semmiféle veszedelem nem származik tehát abból, ha január 1-én meg is szűnik a mostani lakástörvény, amely a lakókat védi, mert a törvényhozásnak még az uj parlament összeillése után is lesz elegendő ideje a kérdést uj törvénnyel rendezni. A novisadi értekezlet ebben az értelemben tett felterjesztést a szociálpolf tikai minisztériumhoz. A háztulajdonosok szövetsége Beográdban ülést tartott, a nelyen a lakáskérdés megoldására sokkal radikálisabb módszert ajánl. A következő követeléseket foglalták határozatba: A lakástörvényt nem szabad többé meghosszabbítani. A háztulajdonosok szabadon rendelkezhessenek házaikkal. A háztulajdonosok és lakók között felmerülő viszályokat a békebeli legális utón vagy választott bíróság előtt kell eldönteni. Azok a lakók, akik haragos viszonyban vannak a háztulajdonossal vagy nem fizetnek házbért, kötelesek azonnal kiköltözni. Ezekkel a követelésekkel szemben a lakók szövetsége arra az álláspontra helyezkedik, hogy feltétlenül fent kell tartani a felmondási és házbéremelési tilalmat. A noviszádi értekezleten ajánlott megoldással szemben felmerült az a terv is, hogy ki fogják terjeszteni az egész or szagra a szerb polgári törvény 699. §-át, amely szerint lakást csak május 1-én és november 1-én leket felmondani. A párisi kloroformos rablóvezér kiszabadításán fáradozik Márffy Kitől várnak segítséget a hombavetók? Budapestről jelentik: A bombamerénylők pőrének tárgyalásán — mint a Búcsmegyei Napló annakidején közölte az ügyész legutóbb bejelentette, hogy a letartóztatásban lévő vádlottak levelezést folytatnak a külvilággal az egyik védő utján, aki nemrégiben szintén lakója volt az ügyészség fogházának. Dr. Vasok Ernő védő", akire az ügyész célzása vonatkozott, indulatosan tiltakozott ez ellen az állítás ellen, a melyet valótlannak minősített. A főkapitányság most rendkívül érdekes levelek birtokába jutott, amelyek megdöbbentő fényt vetnek a fogházban ülő bombamerénylők összeköttetéseire. Az egyik levelet a bombamerénylők főnöke, Márffy József irta a fogházból Babér Ferenc állásnélküli gyógyszerészsegédhez. Huber lakásán a napokban egy lopási ügyből kifolyólag házkutatást tartottak és akkor találták tneg Márffynak ezt a negyedives papírra irt üzenetét: »Kedves Barátom! Itt a fogházban cellatársam Faragó Andor, aki nagyon ügyes ember és kiválóan alkalmas az én céljaim elérésére, nagy ügyességével és okosságával a közöttünk történt megbeszélés alapján, sokat tudna rajtam segíteni. Éppen ezért szükséges, hogy öt sürgősen kiszabadítsátok. Esetleg bolondnak kell nyilvánítani. Menjetek el egy-két orvoshoz (itt Márffy néhány orvost jelölt meg), azok majd pénzért kiállítják a bizonyítványt, hogy Faragó bolond. Ha azután Faragó igy kiszabadni, akkor megtesz mindent érdekemben. Márffy.« Egy koffer életéből Vagyonkarriérekről volt szó s igen érdekes és eredeti történeteket mondtak el róluk. Engem legjobban érdekelt az a kis história, amelyet egy úriember a következőképpen beszélt el. * Egy ismerősöm egészen sajátságos módon gazdagodott meg. Kölcsönkérte tőfent a kofferomat. Mondta: — Ön most úgyse utazik, mert nincs arravaló pénze, hát könnyen nélkülözheti. Odaadtam neki. Megtöltötte áruval s elutazott vele X. városba. Ott a tartalmát eladta kétszáz percentes haszonnal s a helyébe más portékát vásárolt össze, amelyet ugyancsak az ón jobb sorsra érdemes kofferemben helyezett el. Aztán hazajött vele s hasonló nyereséggel adott túl rajta. Pár nap múlva újból clzónázott X-be, és megismételte ezt a procedúrát. Természetesen mindig az én egyre jobban iitödő-vetődő kofferommal, amely sohase álmodta, megy valaha ilyen fontos szerepet fog betölteni a közgazdasági életben. S ezentúl hetenkint pontosan megtette ezt az utazást és minden héten csalhatatlanul megcsinálta ezt a »csekély polgári haszon«-nal járó üzletet. (Mert az ilyen transzakció, ha más csinálja: lelkiismeretlen uzsora, de ha az ember maga intézi el, akkor szerény polgári haszonnal járó fáradságos munka.) Öt hónap múlva az emberemnek, naki néhány garassal és az én kis kofferommal kezdte meghódítani a világot, piár igen csinos vagyona volt, amelyet A levélben szereplő Faragó: a híres párisi klorolormos rablóvezér. Márfiy ezt a zsidó vallásit gonosztevőt akarta kiszabadítani a fogházból, hogy aztán Faragó »sokat segítsen rajta«. A levélének Huberlrez való eljuttatását Márffy — mint a kísérőlevélből kiderül — dr. Vasek Ernőre, a bombapör egyik védőjére bízta, aki akkor szabadult ki óvadék elleniben a markö-uccai fogházból, ahol csalás és sikkasztás miatt volt őrizetben. Vasek küldte el a levelet Hubernek egy kísérőlevéllel, amelyet a detektívek ugyancsak megtaláltak a tolvaj gyógyszerész lakásán. A kísérőlevél Vasek rendes ügyvédi levélpapírjára volt írva, amelyen felül ott állott Vasek neve s alatta címei: volt szegedi kormánybiztos, a keresztényszocialista szervezetek ügyésze stb. E levélben Vasek azt irja, hogy »mellékelten van szerencséin átszármaztatni az idecsatolt levelet azzal, hogy az abban megjelölt dolgok személyes megbeszélése végett engem irodámban sürgősen felkeresni szíveskedjék«. A levélben Vasek sajátkezű aláirása látható. Ez a kísérőlevél és Márffy eredeti levele Vasek ügyvéd! irodájának, bélyegzőjével ellátott kékszinii borítékjába volt elhelyezve. Á detektívek a leveleket lefoglalták, több más levéllel együtt és átadták a főkapitányság politikai nyomozócsoportjának, amely meg fogja állapítani, hogy Vasek, az antiszemita volt kormánybiztos miért vállalkozott arra, hogy az orvosszakértők megvesztegetésével elvonjon az igazságszolgáltatás elől egy zsidó kloroformos rablóvezért? a lányos anyák és az adóhivatalnokok is észrevették. Ekkor már elég tőkeerős volt, hogy vehetett magának egy uj koffert, és visszaadta az enyémet, — képzelhetitek, milyen állapotban! Bizony, ez a szegény bőrönd már nem volt utazóképes. Elsöosztályu kupéba be se engedték, másodosztályúból kinézték, s harmadikon is csak a szent demokráciára való hivatkozással tűrték volna meg. Melankólia (vagy hogy egészen költői kifejezést használjak: rnélabu) fogott el, amikor a romjait megláttam... Amíg én használtain, mindig csak annyi holmival terheltem meg, amennyi kényelmesen elfért benne, — a jó ember, úgy látszik, többet gyömöszölt beléje, mint amennyit elbírt, s ha a koffernek nincs is érző szive, aniely meghasad, ha a húrjait túlfeszítik, de voltak gyönge abroncsai, amelyek e bánásmód folytán repedezni kezdtek ... Nem szóltam a derék férfiúnak semmit, s kegyelettel — mint érdekes múzeumi objektumot — őrzöm a műtárgyat, amelynek segítségével néhány hónap alatt tekintélyes vagyont lehetett keresni. Én bizony négy esztendő alatt, amis magam utaztam vele, egy fillért se tudtam keresni vele. S most furdal a lelkiismeret (amely csak lelkiismeretes embereket bánt), nem vagyok-e bűntársa annak a nagystílű emberbarát,nak, aki a kofferomba helyezett árut háromszoros áron adta el a legtöbbet ígérőknek? Végre is, az eszközt, amelyikei ezt a financoperációt keresztülvitte, én szolgáltattam a kezébe, azáltal, hogy a kofferomat, amely eddigelé nyugateurópai és itáliai kirándulásaimra kisért, Leverték a revali kommunista lázadást Eddig1 kilencven forradalmárt végeztek ki Révaiból jelentik: A kommunista felkelést, melynek kitörésére a letartóztatott kommunisták felett kihirdetet ítéletek adtak közvetlen alkalmat. teljesen leverték. Akel köztársasági elnök a parlament üléséin bejelentette, hogy Laidoner főparancsnokot diktátorrá nevezték ki, s elparentálta Kari: minisztert, akit a lázadók megöltek. Laidoner tábornok ekképp foglalta össze a történteket: A kommunisták megtámadták a hadügyminisztériumot, ahol három bombát vetettek. Megtámadták továbbá a tizedik gyalogezred vezérkarát. Itt megöltek három tisztet, akiket alvó állapotban találtak. Kézigránátokkal ostromolták meg a katonai iskolát ahol az őrszemet megölték és egy növendéket halálosan megsebesítettek. A kormány székhelyéül szolgáló kastélv gárdaparancsnokát szintén megölték. Az egyik banda behatolt az elnök lakásába és kézigránátokat hajított Matron volt belügyminiszterhez. A pályaudvarokon több alkalmazottat megöltek. Néhány tisztet, akik fegyvertelenül a katonai iskolába igyekeztek, elfogtak és levetkeztettek azzal a szándékkal, hogy agyonlövik őket. A kommunisták elfoglalták a posta és táviró, valamint a katonai repülőtelep épületét. Néhány, kommunista katonarnhába öltözött, hogy megtévessze a hatóságokat. A kommunistáknak szándékában állott az is, hogy Révai körül levegőbe röpítik a vasútvonalat. A katonai törvényszékek megkezdték működésűket. A parlament a kormány intézkedéseit jóváhagyta. A rendet katonaság és rendőrség tartja fenn. Újabb letartóztatások történtek. A város határában körülzártak egy ligetet, amelyben állítólag felkelő kommunisták rejtőznek. A hadbíróságok kilencven felkelőt halálra ítéltek. Úgy a határokon, mint a tengerparton teljes a nyugalom. üzleti célokra engedtem át neki... Aztán megnyugtattam magam, hogy én nem vagyok az oka semminek. Bűnös csak a koffer, no meg egy kicsit az az önzetlen polgártársam, aki a t. c. közönséget közszükségleti cikkekkel óhaj. tóttá ellátni, s nem kímélve fáradságot s a vásárlópublikum költségét, hitvány bankjegyekért ugyanolyan árukat »engedett át« — szerény polgári haszon mellett. De nem, a koffer se bűnös! S ha igen, csak annyira, mint ama bizonyos díván abban a hírhedt házasságtörési történetben, amelyet nemcsak azért nem szabad elmondani, mert igen pikáns kis eset, de leginkább azért, mert nincsen Európában felnőtt ember, aki nem ösnierné... Minden esetleges vád ellen megvédi c rokkant koffert a rovatlan előélete. Ama négy esztendő alatt, amig az én impraktikus céljaimat szolgálta, soha árdrágitási ügyekbe nem keveredett, sőt »árucikkek« nem is igen voltak benne, kivéve azokat az a.pró emléktárgyakat, amelyeket az ember emlékül hoz magával az útról. Romlatlan és szépjeliemii koffer volt az. Hiszen, ha nem lett volna ilyen, »az én időmben« is elkövetett volna valami turpisságot. (Mert ha valakinek az alaptermészete nem nemes, az korán kiüt beiőle.) De addig igazán szépen és önzetlenül, azt lehet mondani: elegánsan viselkedett, s egyedüli makula rajta az a néhány szállóházi vignetta volt, amelyeket a külföldi hotelek szolgaszemélyzete emlékül rája ragasztott. Semmi kapzsiságot vagy hasonló éhséget soha el nem árult, s az útjainkon éppen olyan bután és gyakorlatiatlan módon viselkedett, mint a gazdája. Hanem — gyarlók az emberek és gyarlók a kofferek! — amikor ez az iizletes férfiú kölcsönbe vette, akkor azzal szemben gyöngének bizonyult. Böse Beispiele verderben gute Sitten, —• megfelcjíkezett a szeplőtlen múltjáról, a koffer is pénzéhes lett, mint az uj gazdája, s elősegítette őt a pénzcsinúlásban s, a profitszerzésben. De mit is csinált volna? Neki azt kellett az ölébe fogadni, amit odadobtak, s bizony nem apró emléktárgyakat, nem souvenir- eket és ricordo-kát, hanem értékes árukat raktároztak bele: selymeket, fátyolszöveteket, vásznakat, posztót és egyéb kelméket, amelyeket egy időben olyan olcsón lehetett megvenni s oly drágán eladni... A szegény koffer ártatlan volt ebben a kommerciális műveletben, — talán szegye!te is, hogy ilyen machinációkra használtatta fül magát, szomorúan belefakult és belekopott ebbe a nem egészen korrekt életmódba ... Nem, ő — már mint a koffer — néni tehet semmiről, s még ártatlanabb a tulajdonosánál, akinek, nem lett volna muszáj őt kiadni a kezéből. S nekem úgy tetszik néha, hogy szemrehányón néz rám, mintha mondaná: »Szegény gazdám, te már nem utazhatsz szép Itáliába és más szép országokba. Mért nem tartottál magadnál, szívesen böjtöltem volna veled együtt. Jobb most neked, hogy igy elhasználódtam, s ahogy akinek kikölcsönöztél, olyan brutálisan bánt velem?« Igazán, — az élettelen tárgyak néha ólyan értelmesen beszélnek, mint az élő lények.., Baedeker,
