Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-16 / 343. szám

4. oldal BACSMEGYE1 NAPLÓ 1924. december 6, Nyomdászsztrájk előtt Ä nyomdai munkások és mun­káltatók nyilatkozat-harca A nyomdai árszabályok megújítására vonatkozó tárgyalások megszakítása után számolni kel! az országos nyom­dászsztrájk eshetőségével és az egész jugoszláviai sajtó ideiglenes beszünte­tésével. A sztrájkról megjelent hírek­kel kapcsolatban a grafikai munkások szövetsége kommünikét adott ki, amely­ben a következőket állapítja meg: — Az eddigi tarifát a munkaadók szervezete mondta fel, a kis vállalatok követelésére. A munkások, bár az ed­digi tarifa korántsem biztosítja számuk­ra a békebeli életfeltételeket, nem állí­tottak fel uj követeléseket A munka­adók nem álltak el attól a tervüktől, hogy a mostani helyzetet rosszabbitsák és ezért nem jött létre megegyezés. — A munkaadók még hathónapos meghosszabbításról sem akartak volna hallani, ha közbe nem jöttek volna a választások. Érthető, hogy a munkások nem várnak ölhetett kézzel és megra­gadják a számukra kedvező alkalmat. Ebből a célból valóban erélyes lépések készülnek, hogy a helyzet a legrövidebb időn belül tisztázódjék. Ha a munka­adók megmaradnak elhatározásuk mel­lett, akkor a munkások a következmé­nyekért minden felelősséget elhárítanak magukról. Mégis reméljük, hogy a mun­kaadóknál az értelem kerekedik felül és megóvják Jugoszláviát attól a veszély­től, hogy a választási időszak alatt sajtó nélkül maradion. A munkások a végsőkig engedtek és további engedmé­nyeket nem tehetnek. Erre a kommünikére a jugoszláviai nyomdai vállalatok szövetsége a követ­kező választ adta ki: — A tárgyalások főleg azon akadtak meg, hogy a munkásdelegátusok nem fogadták el a munkaadóknak a szedés­mennyiség fokozására és a segédmun­kások kategorizálására vonatkozó kö­veteléseit. A mostani tarifa a legjobb konjunktúra idején készült és nem áll­hat meg a jelenlegi pangás idejében. A munkaadók a tarifánkivüli állapot elke­rülése végett felajánlották a számukra A kösöntyű Irta: Színi Gyula Nagyon nagv utakat tettem ma. Néha kétszer annyit is megteszek, de kiraka­tok közt. sétálók rajában és ami látni­való van. azt nem veheti el tőlem sen­ki. Ára ha munkát haiszol az ember, akkor utia néha kivezet a városból oda, ahol megszűnnek a vidám házsorok, csak kerítések, kopár falak, gyári ka­puk. óriási kémények övezik. Utálato­sak a maszatos utak és a kutyák, ame­lyek az embert szét akarják tépni. Most kezd derengeni előttem, miért töltöttem el mihasznáii az életemet, ho­lott mindig óriási kedvem voit dolgozni. Nem a munka riasztott vissza, hanem az a szégyennel és tövissel teljes ut. amellyel állást haiszol az ember. Én a Counegorgeok ivadéka vagyok, akiknek keselyűs zászlaja valamikor Flandriában rettegett lobogó volt. Büszkeség van bennem és ereimben fáradtságot örö­költem nagynevű őseimtől. Folyton azon töprengek, hogyan lehetne könnyű szer­rel sok pénzt szerezni. A nagyapám egyszerű cseh hivatalnok volt. aki Bachékkal jött be Magyaror­szágba. Az apám már magvar nevet viselt, de borbélv volt és elvette fele­ségül Counegorge Máriát.- aki fodrász­nak volt a lánya. Anyám Torontálból származott, ahol még ma is élnek fran­cia neyü és eredetű családok, akik több generáción át folyton fodrászokat nevel­nek. Nekem is borbéllyá kellett volna lennem, ha egyszerre föl nem lángol bennem a régi Counegorgeok nyugtalan vére. Nagyvilági modorommal és a .Cou­negorgeok ősi ravaszságával hamar be­jutottam előkelő klubokba, ahol mar­quis de Couoegorge néven szerepeltem. Mihelyt becsületesen játszottam, sokat vesztettem és ezért inkább kabalából, mint szükségből megint alkalmaztam régi. mindig bevált trükkieimet. Mi­kedvezőtlen tarifa 1925. júniusáig való meghosszabbítását, de ezt a munkások elutasították. A fennálló tarifa tiprását a munkások követték el azzal a kije­lentésükkel, hogy számukra a tarifa már most sem érvényes. Kijelentjük, hogy a vállalt kötelezettségeinket mind­addig álljuk, amíg ezt a grafikai mun­kások szövetsége kollektiv, vagy egyé­ni akcióival lehetetlenné nem teszi. A magyar kormány és a legitimisták megegyezésről tárgyalnak Miért maradt el Aadrássy zászlóbontása? —- A legitimista restauráció külpolitikai előkészítése . Budapestre hívják Habsburg Ottót Budapestről jelentik: Andrássy Gyula gróf vasárnapi beszámolója — amelyet a Bácsmegyei Napló már ismertetett — zászlóbontásnak ké­szült. A legitimista politikusok és arisztokraták csaknem teljes szám­ban felvonultak Andrássv meghall­gatására, ott voltak Rakovszky Ist­ván, Sigray Antal gróf. Pallavicini György örgróf, Beniczky Ödön, Czi­­rcíky József gróf. Förster Elek,'Hu­szár Elemér, Strauss, István. Reiner János egyetemi tanár. Szabó József keresztényszocialista képviselő, Ap­­ponyi Albert gróf és három legiti­mista volt képviselő: Taszter Béla, Somogyi István és Gerencsér István. Az első sorokban a hölgyek foglal­tak helyet: Andrássy üyuiáné gróf­né, Odescalchi Károlyné hercegné, Pallavicini Györgyné örgrófné, Ap­­ponyi Clarisse grófnő és mások. Mindenki azt várta, hogy András­sy Gyula gróf be fogja jelenteni a régóta tervezett nagy legitimista­párt megalakítását. Ez azonban el­maradt, mert Andrássy — mint már szokta — az utolsó pillanatban- meg­gondolta a dolgot, amit az, egybe­gyűltek bizonyos csalódással vettek tudomásul, éppen úgy, mint azt. hogy Andrássy feltűnő kímélettel kezelte beszédében a Beílden­­kormányt. Beavatott helyen azzal magyaráz­zák ezt, hogy Andrássy még a je­helvt megkorrigáltam a szerencsét, hoz­zám pártolt. De bár inkább abbahagytam volna mindenféle játékot, hiszen gazdag em­ber voltam. Meg keltett volna eléged­nem tekintélyes vagvonominal. Ehelvett tovább kártyáztam a Counegorgeok vé­szes szenvedélyével. Egv nap raitacsiöíek hamiskártvázá­­son. Gyorsan távozni kellett. Újra Mon­­tecarióban próbáltam szerencsét. Egy nap. mikor bankot adtam, egy fiatal magvar hölgy könnyes szemmel veszített el nálam ezer frankot. A ban­kot gyorsan átadtam egv barátomnak, a szőke asszony után siettem és utol­értem egv elhagyott pálmafa alatt. — Madame — szóltam hozzá —. én szőrös szívtt kártyás vagyok, de női könnyeket mégse tudok látni. Tessék, visszaadom ezer frankiát. Az asszony megköszönte és elfogadta a pénzt, de a nevemet tudakolta, hogv maid Budapestről megküldhesse az ősz­­szeget. A szerelem meleg vérrel öntöt­te el arcomat és a Counegorgeok hirte­len elhatározásával megfogtam a kezét és megvallottam neki hirtelen támadt vonzalmamat. Leóna —- ez volt a neve. többet nem árulhatok el — valami elbüvölőn szén nőies tartózkodással hallgatott meg, en­gem. Nem csapott botrányt, mint az ő helyzetében tennék az álszenteskedők. hanem ióhiszemün készpéznek vette szavaimat. Másnap uira találkoztunk és együtt sétáltunk Montecarlo utcáin. Az egyik régiségkereskedés kirakatában megpil­lantottam egv antik kösöntvüt. Címerén keselyű pompázott. Bementünk a boltba és amint a kösöntvüt közelebbről meg­vizsgáltam. rájöttem, hogv ez valami­kor a Coupegorgeoké volt. Életem egvik legboldogabb pillanata volt ez, amikor őseim egvik ékszerét viszont­láttam. Szerelmem ieléiil és zálogául átadtam a kösöntvüt Leonénak. lenlegi legitimista erők egyesítése után sem látja a helyzetet érettnek arra, hogy a jelenlegi kormánnyal szemben bármit is tehessen a legiti­mista restauráció érdekében, viszont bízik abban, hogy a Bethlen* kormány hajlandó lesz Habs­burg Ottó visszatérésébe már a közeljövőben beleegyezni. Tény az, hogy Andrássy nyomaté­kosan hangsúlyozta beszéde végén, hogy »ß király visszahozatalát nem szabad egy pártnak monopolizálni és nemcsak az a iá legitimista, aki a veszélyben is az volt. hanem éppoly jó legitimista lenne az a párt is, a mely ezután fogadná el ezt a pro­gramot.«. Ez a kijelentés is arra vall hogy Andrássyék közeledést keres­nek a jelenlegi kormánypárt felé és csak ha ez r*'*'*hasul, akkor fogják a kii-önálló legiti­mista-pártot megalakítani. Beszámoló-beszéde után Andrássy Gyula gróf a következő nyilatkoza­tot tette a pártalaki tás elmaradása ról: ? A zászlóbontás egyelőre elmaradt. Mindenesetre erősebb politikai akti­vitásra határoztam el magam és ha a talaj alkalmasnak fog mutatkozni, nem fogok visszariadni attól sem, Ihogy pártot alakítsak. De hogy erre mikor kerülhet sor, azt természete­sen ma még nem tudjuk- valószínű, hogy január közepén alakítjuk meg a jogfolytonosság alapján álló legiti­mista-pártot. E párt célia nem a Bethlen-kormány megbuktatása lesz, hanem az, hogy a különböző pártok között megfelelő kompromisszumot hozzon létre Ottó király mielőbbi hazahozatala érdekében. A politikai ellentétek kiélezése helyett inkább a megértés útját óhajtjuk esvengetni. A király hazahozatalát úgy kell meg­valósítani, hogy ne veszélyeztessük a hazát. Az a kérdés, veszély vol­­na-e, hogyha holnap olyan legitimis­ta többség alakulna, amelv vissza­hozná a királyt? Harcba kellene-e I lépni ez esetben a kisantanttal? Az 1 ilyen akciót komoly férfiak csinál­ják. akik ezt előkészítenék. Komoly férfiak föladata, hogy előkészítsék a király hazahozatalát, megfelelő kiil- és belpolitikával és csak, ha minden garancia kézben van, altkor szabad erre gondolni, tehát nem rizikóval. Ä szuboiicai adóhivatal sikkasztó] át kedden hallgatja ki a vizsgálóbird A Bácsmegyei Napló vasárnapi szá­mában megírta, hogy a szuboticai vá­rosi adóhivatal sikkasztó] át, Papp Ist­vánt a budapesti rendőrség közeget szombaton este Keiebia vasúti állomá­sig hozták, ahol átadták a szuboticai ügyészség által kiküldöttnek: Kujund­­zsics fogházőrmesternek, aki Papp Ist­vánt Szuboíicára kisérte. Az állomásról az ügyészség fogházába szállították Pappot, akit a budapesti rendőrség könnyű nyári öltözetben, téli. sőt őszi­kabát nélkül bocsátott útra a csikorgó hidegben, de — hogy útközben ne unat­kozzék s talán, hogy melege is legyen tőle — adtak neki tlégy darab »Szín­házi Élet«-et. Papp István ellen a szuboticai ügyész* sekkét bűncselekményre vonatkozólag rendelte el a nyomozást és pedig 200.000 dinár erejéig elkövetett betöréses lopás és 90.000 dinár erejéig elkövetett hiva­tali sikkasztás miatt. Tdszics Alexander vizsgálóbíró ked­den kezdi meg Papp István kihallgatás fsát. Leona másnap visszautazott Buda­pestre. de nálam hagvta címét. Amióta Leona eMávozott. folyton csak rá kelleti gondolnom. Hiába intettem és óvtam m- mat attól, hogy Budapestre vissza­térlek. szereiméin erősebb volt eszem­nél. Leonától való bucsuzásom után há­rom hét múlva Magyarországon termet­tem. Tudtam, hogy nemi szabad egye­nesen fölkeresnem Leonát a palotájában és levelet sem irhatok neki. Tehát csak palotája környékén ácsoroshattam Ácsorgásom. leskelődésem gyanút kel­tett. Égy detektív igazolásra szólított föl. A rendőrségre kerültem, ahol kide­rült. hogv nem vagyok Couoegorge márki, hanem csak torontáli borbély­­legény. Lecsuktak. Leona, aki olvasta esetemet az újság­ban. egy nap megjelent nálam a börtön­ben. Virágokat hozott és könnyes szem­mel szánakozott sorsomon. Nem hitte, hogv valaha isrv fogunk találkozni. Vé­gül, mielőtt távozott, lecsatolta kariáról a kösöntvüt és átadta nekem emlékül, reá való örök emlékezésül. Megcsókol­tam a kezét és a keselvücimeres kösön­tvüt elrejtettem börtönöm egvik zugába, ahol nem lehetett ráakadni. Leöna az­tán eltűnt örökre. Soha többé nem lát­tam. Miután kitöltöttem büntetésemet, sza­badlábra kerültem. Uira jártam a sivár gyári utakon, ahol a kutyák csaknem szóttépik az embert. Sehol se akadt munka. Végre rá kellett szánnom ma­gam arra. hogv havat lapátoljak. A drága kösöntvü folyton velem volt. Keblemen rejtezettem, mint valami ta­lizmánt. Tudtam, miiven könnyén üstökön fog­hatnám ismét a szerencsét. Csak el kellene adnom a kösönvtüt. Volna pénz és uira kezdhetném tudatlan játékosok kifosztását. Talán ismét elkerülhetek Montecarlőba. De hiába . . . Okv szent volt ejőttem Leona emléke és a Counegorgeok relik­rá-í viáia. hogy nem tudtam masam szánni az ékszer eladására. Uiabban folyton a rendőrségen van dolgom. Ittasan bevisznek a kapitány­­ságra és mikor kijózanodom, kivallat­nak. Rendszerint ugyanaz a rendőrtiszt hallgat ki. Magas, barna, szemüveges fiatalember. Nagyon érdeklődik irán­ta ni. Most tanul franciául és nem győz csodálkozni, hogv én milyen szépen és tökéletesen beszélem ezt a nyelvet. Néha francia verset szavalok neki vagv valami párisi sanszónt énekelek el és elragadtatással hallgatja. A minap elmondtam neki a Counegorgeok tör­ténetét. háborúit, legendáit, tönkreiutá­­siiks-t. Származásom igazolására meg* mutattam neki a kösöntvüt. A rendőrtiszt másnap bemutatott egy tisztességes régiségkereskedőnek, aki igen nagv összeget kínált az ékszerért. Kiielentette. hogv ez az összeg bármi­kor rendelkezésemre áll. ha elhozom a kösöntvüt. Azóta úgy érzem magam, mintha az egész világ csupa mohó. szőrös kéz I volna, amelv a kösöntvü irtán kankod. Napokon át éhezem, nem tudok semmi­féle állásba jutni. Csak a kösöntvüt kellene eladnom . . . ismét ur lehetnék. És mégse tudom magam rászánni. Meddig tartom még magamat? . . . Istenem, ilyen szennyes, pálinkában fetrengő koldusban, mint amilyen most vagvok. mégis mennyi erő lappang! A minap a kórházi ágvon csodálato­sat álmodtam. Leona meglátogatott. Az ápolónőnek egész nap Leonáró! beszél­tem. de elhallgattam a kösöntvüt. mert félek, hogv ellopják tőlem, ha meghalok. Rettenetesen félek. Még álmomban is tapogatom az ékszert, megvan-e. Utol­só leheletemig hü akarok hozzá lenni, mint igazi Counegorgeohoz illik. Már nem tart soká Bár betegségem I latinul van fölirva feiern fölé. tudom, I mi baiom és azt is tudom, hogy ez a 5 betegség halálos . .»

Next

/
Thumbnails
Contents