Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-14 / 341. szám
2. oldal, BACSMEGYE1 NAPLÓ 1924 december 14, megoldást léa jelölések rint szintén eredményre fognak vezetni. A német pártnak a szuboticai kerületben csak Sekicsen és Feketicsen vannak választótömegei és ezért nem szándékozik küiön listát állítani. Minthogy pedig ezek a német választók túlnyomórészt reformátusok, biztosra vehető, hoí;y nem a klerikális színezetű Vajdasági Néppárttal, hanem a régi bunyevácsokác-páittal kívánnak kooperálni a választásokon. A bunyevac-sokác-párt főbizottsága, amely még a szakadás előtt alakult meg, pénteken ülést tar tott, amelyen a régi főbizottság kétharmadrésze megjelent. A főbizottság Rates Balázs helyébe Ivkovics-Ivandékics Imréi, a p írt eddigi alelnökit választotta elnökké. A főbizottság! ülés ezután jelölőgyűléssé alakult át és a bll'iyevácsokác-púrt listavezetőjévé Ivkovics- Ivandékics Iván mérnököt választotta meg. Agiiációs gyűlés a subo'icai tanyákon A suboticai radikális pártszervezet 14-én, vasárnep délután Radonovácon, Palicsen és Ludaspusztán tart agiíációs gyűlést. Reparálják a pártegységei Novisadon Vasárnap a radikális-párt beogradi intéző-bizottságának két tagja érkezik Novisodra, hogy ez ottani helyi szervezet vezetőségével valamilyen tesitsea arra, hogy által veszélyeztetett pártegységet meg lehessen oltalmazni. A novisadi járási jelöltségre négy aspiráns van s mind a négy ragaszkodik, hogy ő lesryen a jelö t s agitál, hogy a 21-iki kerületi értekezlet az ő jelölése me] lett döntsön. Regény folytatások Irta: Rozványi Vilmos Élete vécén van ucy az ember, hogy minden dolcát mindennap rendben szereti tudni. Sem iev. sem ucv nem mar radhat semmi azzai. hocv holnan ucvis lesz valahogy, mert holnap talán már schogvsem lesz. Az ember eevszer csak odakap a tarkójához, mert valami ucv motoroz ott. mintha ki akarna uzrani. és hát amiz az ember a tarkóiát szoronzatia. azalatt az orrán át elpárolog az a kicsi élet. arai mée van benne. — Iev van. lelkem! — maevarázza Dani bácsi a lányának esténkint. amikor aludni térnek s az öree a fájós csantiait dörzsöli, hozv föl ébredj ének és később aludjanak el. mint ő. mert akkor ö korábban ébred és méz mindiz el tudia csinni a petyhüdő izmokat mielőtt vézkép elaludnának. Izv tud még ezvüttmaradni valameddiz ez az ezész »kóstrukció«. akit Tibav Daninak hívnak. — Izv van. kicsim! Gvün ezv rezed. oszt’ akár ódalba ruedoss. méz akkor se mukkanok többet. A szót már most se naevon szeretem, azután mée utrv se fosom szeretni! Addig tudd mee hát. lelkem, hocv Pistával hogyan csináljátok mec a dolgotokat. Pista a gumigyárban napszámostársa volt az öregnek. Jókedvű, munkabíró gyerek. Nem igen mutatkozik hektikásnak. nyilván sokáig fogia bírni. Csak azt lehetne már pontosan tudni, mit akarnak egymástól Rózsival. Ha megkérdezi őket. mindig csak a szemébe nevetnek. mintha neki ehhez már semmi köze nem volna. — Pedig nekem nem ott kint Rákoson lesz a tovább, ha, bekapartatok. hanem itt köztetek... Ha uzv fordul, ahogy szeretném.-De a gyerekek csak nevették. A lecénv garasfogó gverek volt. Két hétre előre ki volt számítva, mire menynyit költsön. Am az ember cipőtalpa mindig váratlanul szokott kiszakadni. Mindiz olyankor, amikor a Iegbiztosab-Haarmann szobájában a Roíe Reie kettő alatt Beszélgetés Haarmann szálláscdónojével Hannover, december 14. A Rote Reie kettő egy föld.-zintes ház Hannover-ben, pár lépésnyire a Leine partjától. Ebben a nyomorúságos, ijesztő, szürke, piszkos házban lakott éveken át Haarmann. Ide hívta meg a vendégeit és innét dobálta a testüket a Leine hullámaiba . . . Egy expresszionista filmen láttam ilyen házakat. Akkor nem hittem el, hogy ilyen házak is lehetnek ... Ahol a falak, a régi, omladozó kövek, a sikátorszerü folyosók bűnt, szenvedést és az emberi meztelenség ezer más tragédiáját lehelik feléd . . . Ahol fel kell tűrnöd a kabátod gallérját, mert ez a jeges, metsző, velőkig ható borzalom a bőrödet marja ... Az idegeid vibrálnak és valami ismeretlen, emberfölötti fájdalom vonul végig a testeden . . . A Rote Reie kettős számú házában egy Engel nevű fáradt, csöndes öreg asszonynál lakott Haarmann. A szobáját folyosók választják el a lakás többi részétől. Engelné asszony semmiről sem akar tudni. A fejét csóválja egyre, a kötényét zavartan gyűri két húsos kezével és első percében nem igen lehet belőle kéthárom szónál többet kiszedni. Hogy Haarmann nagyon rendes szobaur volt . . . Hogy pontosan fizette a házbért, soha, még véletlenül sem maradt adósa . . . Hogy néha kis ajándékokat hozott neki. Egy vékony aranygyűrűt zafirkővel, egy bőrretikült, egy meleg, gyapjú vállkcndőt. Karácsonykor különösen figyelmes volt. Rám néz Engelné asszony nagy, csodálkozó szemekkel: — Hát gondolhattam arra. hogy éjszakánként mit csinál a Haarmann ,.r? . . . Ügy-e, nem ... A legjobb ember veit. A környéken mindenki szerette. Mikor mészárosüzletet nyitott, a népek mind eljöttek hozzá. Olyan olcsón adta a húst, mint senki más. Csontot sohasem mért hozzá. Csak az a szőke fiú, az' a Grans nem tetszett nekem soha. Olyan bántó, rossz nézése volt és mindig sértegette az embert . . . Az volt a kedvenc szava járása: no Engel néni, mikor megyünk ismét férjhez? Az öregasszony elpirul, eltakarja az arcát és percekig nem beszél többet. Csak akkor riad fel hirtelen, mikor megkérdezem tőle, igaz-e, amit Haarmann a tárgyaláson sűrűn emleget . . . Hogy az áldozatok ruhadarabjait, amelyeket nem lopott el Grans, a hű pajtás, — Engdné vette meg tőle . .. Engelné hirtelen rikácsolni kezd: — Ugyan miért ne vásároltam volna meg? . . . Ha.armann ruhakereskedéssel is foglalkozott. Kiment a pályaudvarra, megvásárolta a szegényebb utasoktól a kabátjukat, egy-egy inget, pár nyakkendőt, cipőt. Hiszen tudja, fiatal ur, hogyan van ez. Ha a szegény ember elutazik, akkor pénzre van szüksége. Pár pfennigért elkótyavetyéli a ruháját. Nincsen könnyelműbb ember a szegény embernél. Higyje el, fiatal ur . . . — Kérem, én nem gondoltam semmi rosszat ... Én nem tudtam, hogy vérfoltok feketéiknek a kabátokon, öreg asszony vagyok én már, kérem . . . Rosszak a szemeim. Aztán nem is igen néztem meg, milyenek a ruhák. Haarmann ur olyan keveset kért értük, egykét márkát, hogy mindig megvettem. Az ilyen olcsó ruhánál nem szokás megnézni, van-e valamilyen hibája? Amikor jöttek a detektívek, ők is megkérdezték tőlem ugyanezt . . . Azt válaszoltam, amit a fiatal urnák. Aztán faggatni kezdtek, hogy nem hallottam-e, mikor Haarmann ur a baltával szétroncsolta ?z áldozatokat? Nem akarták elhinni, hogy semmit sem hallottam . . . Sem én, sem a szomszédok. Pedig ez igazán természetes. Egy széles folyosó választott el bennünket, úgy, hogy semmi nesz nem hallilc át. Tessék megnézni . . . Átvezet a konyhán, kimegyünk a folyosón. Öt-hat méterrel odébb egy kis, vaskilinccsel záródó ajtó. Kinyitja. Belépünk Haarmann szobáidba. Majdnem egészen üres. Az agyat, a szekrényeket, a mosdótálat, a vödröket elvitte a rendőrség. Egy piszkos futószőnyeg maradt, egy-két piros plüssel bevont rozoga karosszék, afféle öreg, multszázadbeli emlékek. A falon két kép. Az egyik kövér, aranyláncos, mereven néző urat ábrázol . . . — A férjem, a boldogult — jegyzi meg büszkén Engel néni. A másik kép rossz, kifakult reprodukció. — A kép a Haarmann űré. Mondtam a rendőröknek is, de nem törődtek vele. Nem vitték el a holdvilágos képet. Most majd leveszem a szegről és beviszem a szobámba. Ugy-e magának is tetszik, fiatal ur . . .? Engel néni, a gyilkos szobaasszonya, nagyon nyugtalan. Fél a bíróságtól, a mely előtt néhány nap múlva jelenik meg mint tanú, a Haarmann-pörben. B. P. ban érzi magát a talpa felőL Nagyon soikszor van úgy. hogy esőig ki sem derül, müven gálád nyílás van odalenn. Csak Pista nem bosszankodott ezv percig sem. A gondolkodást előbbrevalónak és hasznosabbnak is tartotta. — A suszternek épp most nem szántam egy garast sem. Nyilván éop most nem is fog kapni. Azzal szétnézett ingóságai között s éno a legdrágább fiókban kezébe kerülnek szerelmes levelei. Van vagy félkiló. mind a Dani bácsi lányától való. Attól a lánytól, akire nyugodtan gondolhat az ember, anélkül, hogy ezzel ostobaságot követne cl. Jlven lány többnyire csak ezv van mindenki életében. — Hei. finom, ió erős papírok ezek! — tapogatja hüvelyk- és mutatóujja között a leveleket a legény. — Kár volna értük. Szép sorban kiteregeti a pergamentszerü lapokat egymásra, lesimogatia. összcillesztgeti s aztán nem átall a lábbal taposni őket. Előszedi pompás élii bicskáját és a talpa körül, remekül megrajzolja mégegvszer a talpát. Sem a levelek nem sikítottak, sem az ő szeme nem lábbadt könnybe. Közben gondolatmenete a következőkénen alakult: — Jó. ha az embernek olyan kedvese van. aki szereti a , rendesebb dolgokat. Mit kezdenék én most ordináré levélpapírokkal?,. . . Helyre teremtésnek minden dolgából kikerül valami értelmes . . , Ezt a iányt veszem el. annyi szent! És fütvörészett. Bent a gyárban aztán a lapokat szépen egymáshoz, az egész masszát pedig a talpához ragasztotta lev akadtak össze — Dani bácsi meg a lánva szerelmes levelei Mikor Pista a munkabocskorát húzta fel s a másikat a szekrérvUe helyezte, nem is sejtette. hogy Dani bácsi legkeservesebb sóhaitozását csititia el. legbánatosabb kíváncsiságát envhiti. — Drága ió Pistikám! — olvassa megrökönyödve Dani bácsi a tulajdon édes lánva kezevonását a Pista széles Földrengés Olaszországban, KarinÜiiábaa és Délnénsetországban Emberéletben nem történt kár Rómából jelentik: Venezta kerületben pénteken repgel igen erős földlökést éreztek. Triesztben pánik tört ki, főleg' a város magasabb fekvésű helyein. A földrengés fészke még nincs megállapítva. Triesztből érkező hírek szerint a föld* rengés nagy károkat okozott. A házakró téglák estek le, kémények omlottak be. Igen erősek voltak a földlökések’ Kariatidában. Tolmeinben a régi dóm igen nagy károkat szenvedett. Udinében a nép az uccára menekült. A telefon- és táviróvezetékek elszakadtak. Fiúméból is nagy károkat jelentenek. Délnétnetországban is erős földlökéseket éreztek. Stuttgartban a földalatti rengések tiz másodpercig tartottak. A lökéseket nagy dübörgés kisérte. A földrengés kiterjed Württenbergre és Bajorországra, egész Svájcig. A nép hangulata ioen izgatott. Számbavehető kárt eddig nem jelentettek. talpán. — Megint okos vótál. hogy nem vetél nvakendőt mert én már szereztem selymet és lila nyakkendőt kötött belüle. És így tovább. Dani bácsinak könny szökik a szemébe: — Hiszen ezek a gazosok szeretik egymást, mennybéli Atyám! Mán együtt gazdálkodnak. Aszongva Rózsi: »Megint okos vótál . . .« Akkor mán elébb is vót ezek között ilyesmi .ha ennyire keresik egymáson az okosat . . . Héihő. ió lesz ez igv!-Boldogan fiitvörészve dolgozott Dani bácsi is egész nap s laposakat kacsingatott Pista háta mögött. — Mos’ nevess ki. bikfic! . . . Most én nevetlek ki. bikfic! Mos’ titkolózzatok. bikfic! . . . A legény cioőtaloának ő lett a legszorgalmasabb olvasója. Alig várta, hogy' lekopjék az egvik lap s ő elolvashassa a következő levelet. — Édes ió Pistám, ha iösz szombaton ne feleies kis rumot hozni a teába mer édesapám anak nagyon örül. Múltkor is mondta miien ió fiú vagv amikor a rumot hoztad én mai megadom neked a pénzt. Az öreg a fejéhez kan. kirohan a műhelyből, sötét zugokba menekül és hol nyafogva a sirós örömtől, hol íöluiiongva az égboltozat felé. motyogja boldogan: — Ke-hedveseim! Drága ke>-hedvesejnt! Percekig nem tud a műhelybe visszatérni. És várja nap-naio után. mint egy megrendítő regény adagolt folytatását, a levelek egymásról kopását. Minden folytatásban van valami, ami a következő levélig uiiongással tölti el a szivét. Megtudta, hogy egy használaton kívül helyezett kalaoia ellooódott. Pistának adódott, a kalanevárban kiDucolódott és most ott tündöklik vasárnaponként a pernahaiier fején-Ám egy idő múlva megdöbbenve veszi észre, hogy a levelek hangja elhidegül és tartalmukban is egvre kevesebb az okos. Már a megszólítások is. mintha vésztiósló irányban bontakoznának. Eimarad az »édes. ió« és a »drága ió«. Sokáig csak a »kedves Pista« szerepelt Egv reggel rémülten kapja ki Dani bácsi a cipőt a szekrényből és izgatottan viszi az ablakhoz. — Kedves Pornói ur! Térde megremeg, inat megcsuklanak' s féiáiultan támolyog ki a műhelyből. Remegő száiial. halálos kétségbeeséssel mom-'h: »Kedves Pornói ur. Kedves Pornói ur!« A gyárudvar egvik félreesőbb helvén leül a ládáit között s nagy. nehéz könny ül ki pilláira: »Kedves Pornói ur!« Elfuiiák a delet és a legény keresni kezdi a cipőiét. Hogy nem leli sehol, az öreget akarja megkérdezni nem látta-e. — Dani bácsi! — kiáltozza, a műhelyajtóban állva. Az öreg összerezzen. Könnyes szemét hirtelen letörli, arcát kemény elszánásba merevíti, feiét makacsul felveti s kihívón, gőgösen megy a legény felé. A cipőt a. háta mögött tartva lép eléie. Nyel nagyokat, végre megszólal: — Kedves Pornói ur! — Hát Dani bácsiba mi ütött!? — kémleli gyanakodva a fiú. S a homloka, előtt billentyűző ujjal jelzi, hogy mit gvanit. Az! öreg nem hagvia magát: — A leányom kérném! — és előadja a cipőt a talpával felfelé. —- ö is így mondia kegyednek. Itt az irás! A legény nézi egv darabig .a praktikus talpat, gyönyörködik is benne, miiven sokáig kitart, aztán feleszmélve hahotázni kezd: — Nem ió a direkció! Visszafelé olvasta. Dani bácsi a zegészet. Mink is ezen mulatunk Rózsikával. vagy négy napia. Az öreg dühösen végjgméri a legényt elrestelkedik, aztán zsörtölődve megy a kalapiáért: — Sorba rakhattad volna, taknyos... Hogy szedjem én most össze? De aztán, jó egyetértésben együtt mentek ki a gyárkapun.
