Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)
1924-12-11 / 338. szám
1924 december 11 BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal, désem vagy bárki más objektiv ember meggyőződése szerint itt Ulain ur, mint nemzetgyűlési képviselő korrektül Í'árt volna el. Annak, bogy bizonyos nzonyitékok a bíróság előtt nem produkáitatlak, éppen én is oka vagyok, mert nem akartam bizonyos felsőbb személyeket be/evonatni a bíróság bizonyításába, tekintettel azoknak magas voltára. Đe legyen meggyőződve a tisztelt képviselő ur, hogyha odáig ragadtattam volna magamat, ameddig a tisztelt képviselő ur a beszédeiben igen gyakran és hevesen odáig ragadtatja magát a kormánnyal szemben, hogy tekintet nt Skill ezekre a körülményekre, igyekeztem volna bizonyítani azt, hogy Ulain ur hogyan járt el, akkor ez a bizonyítás másképpen végződött volna. Herrioí letöri a kommunistákat A kamara bizalmat szavazott a francia kormánynak TINTA sa a s NÁD ASSY MAGDA Kis darabomban ő játsza a nagy szerepet. Vérbeli színésznő. Még bárányhinilöje sem volt. Magassága: 74 centiméter. Súlya: 2214 kiló. Életkora: 5zí év. Tavaly, mikor egyik jelenetemben szerepelt és még csak 4 éves volt, megismerkedtem vele. Ép festette csöpp gyermekszáját, mely pirositó nélkül talán még pirosabb, rizsporozta karját, Íves szemöldöt rajzolt fekete szeme fölé s oly nyugodtan fogadta bókjaimat, mint egy született, régebben született primadonna. Akkor ötlött eszembe, hogy ezt a csodás gyermeket, ki több a csodagyermeknél, meg kellene mutatnom a maga valóságában s ő, ki annyi selypego gyermeket játszott már, egyszer játsza el önmagát is: szóval játssza azt, hogy játszik és ne a gyermekszobában illegjen, hanem természetesen otthonában, az öltözőben. Legyen tükre egyszerre az élet meg a színpad hazugságának, a gyermekek érettségének s a felnőttek éretlenségének. Bevallom, féltem, hogy ez a szerep elsikkad az ajkán. De alig kapta meg, másnap már szóról-szóra fújta, harmadnap pedig eipróbálta. Anélkül, hogy bárki valami tanácsot adott volna neki, gúny és önguny lappangott szavában, világított kis, gyors mozdulata, beszélt a szemrebbenése. Milyen természetesen alakította, hogy nem-természetesen alakit, milyen igazak voltak a hamis hangjai. Mindent helyben kellett hagynunk. Vájjon honnan ez az önismeret? »Ma már nincsenek többé gyermekek«. Sohase is voltak, legalább olyanok nein, amint a nagyok elképzelték. A gyermek nem a leendő ember, hanem a kis ember, gyémánt-kiadásban, kivonata, lényege mindannak, ami emberi s később a javított és bővitett, öt vastag kötetekre hígított kiadások gyakran kevesebbet ér nála. Említettem, hogy egyszer öt éves fiam kezébe vette egyik régi fényképemet s megkérdezte, hogy ki az, aztán miután kijelentettem, hogy az én voltam, csodálkozva firtatta, hogy akkor most kicsoda a fénykép és kicsoda vagyok én s ebben a réveteg tépelődésben és a csöndben, mely válaszomat követte, benne remegett mind az az ámulat, mely a bölcselkedőket gondolkozásra sarkalja az idő rejtélyes múlásáról. Ez a kislány, ki nem tud harmincig olvasni, szintén ily ösztönösen ragadja meg a lelki élet külső mozzanatait. Kettejük közt csak ez a külömbség: az egyikből férfi lesz, a másikból nő. Félelmesnek éreztem őt, ártatlan látnoki képességében. A bemutató estéjén azonban öltözőjébe küldtem egy babát. Olyan babát, mely csodagyerekhez illik. Gumis üveget tart viaszkacsójában s rugóra tud nevetni-sirni, Mihelyt megpillantotta, elfelejtette dicsőségét, abbahagyta az öltözködést, ki kellett venni kezéből a bábut, hogy le ne késsé jelenetét. Csak aztán lépett ki a szinre, mikor édesanyja becsületszavára fogadta, hogy a baba előadás után vele alhat. így is történt. A baba a premier éj- SŽakáján vele aludt. Kosztolányi Dezső. Parisból jelentik: A kamara szerdára virradó éjjel tárgyalta a kommunista-kiutasítások ügyét. Painlexé elnök bejelentette, hogy Doriot és Laíont képviselők kérdést kívánnak intézni a kormányhoz a külföldi kommunisták kiutasítása és a Bobignyban történt rendőri túlkapások miatt. Merriot miniszterelnök nyomban tudatta, hogy nem tár ki a vita elől és haladéktalanul kívánja az interpellációk tárgyalását. Aj kommunista képviselők naev lárma közepette támadták a rendőrséget, de nem kevésbé Herriot is. mert politikáját a nacionalisták irányítják. Kifogásolják, hogy a baloldali kormány üldözi a kommunistákat, de a fasisták ellen semmi sem történt. Herriot miniszterelnök azt válaszolta, hogy a kormány egyetlenegy párt belső életébe vagy propagandájába sem akar belenyúlni, de erőszakosságokat nem tár. Helyesli a rendőrség eljárását, és kijelenti, hogy törvényjavaslatot fog benyújtani, amely a tilos fegyverviselést súlyosabban bünteti az eddiginél. Bobognyban a kommunista iskolában egy tanulónál ismétlő puskát találtak és a lefoglalt bolsevista iratokból kiderült, hogy a kommunista bujtogaíák francia földön nem internacionális, hanem franciaellenes agitációt folytatnak. Franklin-Bouülon felolvasott egy táviratot, amelyet a kommunista Doriot a riff kabilok törzsfőnökéhez, Abd el Krímhez intézett s amelyben gratulált neki. hogy leverte a spanyol imperializmust s felszólította, hogy szálljon szembe a francia imperializmussal is. Herriot tijabb felszólalásában kijelentette, hogy Franciaország menedékjogot adott a külföldi kommunistáknak, de nem engedheti, hogy Franciaország legyen a kommunisták hadműveleti alapja. Nem túlozza a kommunista veszedelmet, hiszen a nagy tömegek, a munkások és a parasztok nincsenek mögöttük. Minden rendetlenségnek eleiét fogja venni és gondja lesz rá. hog.v a túlkapások ne vezessenek vérontásra, amiből csak a reakció hazna hasznot. A miniszterelnök beszéde után vita indult meg, amely csak hajnali félkettőkor ért véget. A vita után a kamara 319 szavazattal 29 szavazat ellenében elfogadta a Casal képviselő által beterjesztett következő napirendi javaslatot: A kamara abban a szilárd elhatározásban, hogy a köztársasági és szociális mozgalom politikáját követi és hogy nem hajlandó ezt a politikát egy rendszeresen űzött erőszakpolitika mozgalmai által veszélyeztetni. bizalmát fejezi ki a kormánynak és valamennyi módosító indítvány elutasításával áttér a napirendre. Mussolini rendőrfőnöke gyilkoltaüa meg Mateottit Fascista-vezérek leleplezései a merényletről Rómából jelentik: A Mateottigyilkosság után Mussolini — mint emlékezetes — arra a nagy felháborodásra való tekintettel, amelyet a merénylet hire világszerte keltett, kénytelen volt a fasista-vezérkar néhány tagját, akik összeköttetésben állottak a letartóztatott merénylőkkel, dezavuálni és állásukról lemondatni. Ezek a skartba-tett fasista-vezérek most leleplezik a Mateotti-gyilkosság hátterét és bebizonyítják. hogy a szocialista képviselő láb alól való eltevéséröl előre tudott s azt elősegítette de Bono tábornok, az olasz állami rendőrség akkori főnöke is. A volt rendőrfőnök ellen Donáti képviselő, a Popolo főszerkesztője emelt most vádat a szenátus elnökéhez intézett beadványában. Elmondja, hogy a fasista-párt kebelében kezdettől fogva működött felelőtlen elemekből alakult vérbiróság, amelyet azonban a fasista-párt kormányrajutása után hivatalosan megszerveztek egy ülésén, amelyet a belügyminisztériumban tartottak de Bono tábornok elnöklete alatt. A vérbiróságnak erről az üléséről pontos adatokat tartalmaznak Finzi volt fasista államtitkárnak — akit a Maíeotti-gyilkosság után lemondattak állásáról — följegyzései, amelyeket Einzi nemrégiben kinyomatott és szétosztatott a kénviselők között. A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a vérbiróság a Mussolím-korrnány tudtával működött és hogy ez az alakulat rendezte az ellenzéki politikusok ellen intézett valamenynyi támadást. Donáti a szenátus elnökéhez intézett vádiratában közli azonkívül Finzi volt államtitkárnak — aki egyébként még ma is tagja a fasista-pártnak — a vizsgálóbíró előtt tett vallomásáról fölvett jegyzőkönyvet, amelyből kitűnik, hogy de Bono tábornok a gyilkosság előtti napon visszarendelte azt a két detektívet, akik Mateottit egészen eddig őrizték. Azt, hogy Mussolini rendőrfőnökének a gyilkosok nyomban jelentették a merényletet és hogy de Bono tábornok, mint rendőrfőnök mindent megtett a bűnjelek eltüntetésére. Donáti egy másik fasista-vezérnek, FilipeUi-mk hozzáintézett levelével bizonyítja. Filipelli. a Popolo d’ltalia főszerkesztője, akit — mint emlékezetes — a merénylet után nyomban letartóztattak Dutnini fasista képviselővel együtt, elmondja ebben a levélben, hogy ő a belügyminisztérium egyenes rendeletére utalta ki az autót a gyilkosoknak. Amikor Dumini a gyilkosság után megjelent a szerkesztőségben és a legnagyobb hidegvérrel elbeszélte neki a gyilkosság lefolyását, az aggódó Filipellit azzal nyugtatta meg, hogy de Bono mindenről tud és lesz gondja rá. hogy senkinek baja ne történjék. Filipelli azonban teljesen biztos akart lenni a dologban és még aznap este felkereste de Bono-t. Amikor azonban a gyilkosságot említette előtte, de Bono rászólt, hogy hallgasson, mert a kormány felelőssége forog kockán. — Légy nyugodt. — mondotta Filipellinek — lesz gondom rá. hogy a dolgot elsimítsák. Ezután következett de Bononak az a cselekedete, amely flagráns módon bizonyítja aktiv bünrészességét. Filipelli ugyanis elmondta neki, hogy a lakásán van Mateotti véres kabátja, mire de Bono elhozatta azt onnan és hogy, hogynem. később ezt a véres ruhadarabot megtalálták annak a helynek a közelében, ahol Mateotti holttestét elásták. Cesare Rossi, a volt fasista sajtófőnök, aki vizsgálati fogságban ült, jelentkezésé előtt szintén elmondta barátainak, hogy de Bononak tudomása volt arról, mi készül Mateotti ellen és teljesen tisztában volt azzal, hogy meg fogják gyilkolni. Donáti ezekre a vallomásokra hivatkozva azt kívánja, hogv a szenátus alakuljon át bírósággá és vonla felelősségre de Bono volt rendőrfőnököt. Az egységespárt is parlamenti vizsgálóbizottságot követel az Eskütt-ügyben Bethlen nem járul hozzá a bizottság kiküldéséhez Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés szerdai ülésén folytatták a házszabályrevíziós javaslat tárgyalását. Örffy előadó elfogadta Szabó Józsefnek és Csik Józsefnek azt a módosító indítványát, hogy a zárt ülés kéréséhez az eddigi Imsz aláírással szemben ne ötven, hanem harminc aláírás legyen szükséges. Kenéz Béla a klotür ellen beszélt. Csik József a klotürt a képviselők jogai ellen való merényletnek tartja. Ezután az interpellációkra tértek át. Berky Gyula egységespárti képviselő interpellációjában parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését kérte a különböző panama-ügyek tisztázására. Grieger Miklós keresztény ellenzéki interpellációjában szintén parlamenti vizsgálóbizottságot követelt különösen az Esküti-ügyben. Kérte annak megállapítását, hogy kaptak-e a miniszterek és magasrangu állami tisztviselők Irokonai kiviteli engedélyeket. Élesen támadta ezután Friedrich István legutóbbi szereplését, mert szerinte Friedrich inkább örül a panamavádaknak, semmint roszszalná őket. Ismertette Friedrich politikai karrierjét, aki az októberi forradalomban kinevezés nélkül lett államtitkár, az ellenforradalom alatt pedig kockázat nélkül miniszterelnök, most pedig politikai büzbombákkal dolgozik. Bethlen miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy csak a bíróságot tartja semleges fórumnak és ezért azok, akik a minisztereket panamavádakkal illetik, tegyék ezt olyan formában, hogy bíróság elé állíthassák őket. A parlamenti vizsgálóbizottság éppolyan politikai testület, mint maga a parlament és ezért nem tartja alkalmasnak az ügy letárgyalására. Felfogása szerint az összeférhetetlenségi bizottság illetékes ezeknek az ügyeknek megvizsgädsdra. Szabó József keresztényszocialista ezután a keresztényszocialista pártgyülés betiltásáról interpellált, amire Rakovszky Iván belügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a gyűlés engedélyezését olyan időben kérték, amikor nem lehetett pártgyiiléseket engedélyezni. Amnesztiát kaptak a kanizsai diákok Visszavették a kizárt diákokat Kanizsáról jelentik: A kanizsai polgári iskola igazgatósága, mint annak idején megírtuk, a múlt hónapban kizárt az iskolából öt negyedikes diákot, akik a velük egyosztályba járó diáklányokkal szemben erőszakosan viselkedtek. Az iskolaigazgatóság drákói ítélete nagy megütközést keltett a diákok szülői körében, akik felkérték az iskola igazgatóiéit, hoa kizárást vonja vissza, az igazgató, illetőleg a tanári kar azonban a legridegebben elzárkóztak a kérés teljesítése elől. A szülők erre Popovics György inspektorhoz fordultak, aki az ügy kivizsgálására lekiildte Kanizsára Szagmeiszter István iskolaigazgatót. Az inspektor kiküldöttje összehívta a tanári konferenciát, amelyen a polgári iskola igazgatója kifejtette, hogy a jelenlegi tanügyi törvények, illetve szabályzatok ilyen esetben jogot adnak az iskolának a rögtöni eltávolításra. Szagmeiszter azonban végül is rábírta a konferenciát, hogy a diákok büntetését függessze föl és vegye vissza őket azzal a feltétellel, hogy a legkisebb jövőbeni szabályvétség esetén könyörtelenül kizárja őket az iskolából. A tanári kar határozata nagy megnyugvást keltett az érdekeli szülők körében.
