Bácsmegyei Napló, 1924. december (25. évfolyam, 330-355. szám)

1924-12-11 / 338. szám

1924 december 11 BACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal, désem vagy bárki más objektiv ember meggyőződése szerint itt Ulain ur, mint nemzetgyűlési képviselő korrektül Í'árt volna el. Annak, bogy bizonyos nzonyitékok a bíróság előtt nem produ­­káitatlak, éppen én is oka vagyok, mert nem akartam bizonyos felsőbb személye­ket be/evonatni a bíróság bizonyításába, tekintettel azoknak magas voltára. Đe legyen meggyőződve a tisztelt képviselő ur, hogyha odáig ragadtattam volna magamat, ameddig a tisztelt képviselő ur a beszédeiben igen gyakran és he­vesen odáig ragadtatja magát a kor­mánnyal szemben, hogy tekintet nt Skill ezekre a körülményekre, igyekeztem volna bizonyítani azt, hogy Ulain ur hogyan járt el, akkor ez a bizonyítás másképpen végződött volna. Herrioí letöri a kommunistákat A kamara bizalmat szavazott a francia kormánynak TINTA sa a s NÁD ASSY MAGDA Kis darabomban ő játsza a nagy szerepet. Vérbeli színésznő. Még bá­­rányhinilöje sem volt. Magassága: 74 centiméter. Súlya: 2214 kiló. Életkora: 5zí év. Tavaly, mikor egyik jelenetemben szerepelt és még csak 4 éves volt, meg­ismerkedtem vele. Ép festette csöpp gyermekszáját, mely pirositó nélkül ta­lán még pirosabb, rizsporozta karját, Íves szemöldöt rajzolt fekete szeme fö­lé s oly nyugodtan fogadta bókjaimat, mint egy született, régebben született primadonna. Akkor ötlött eszembe, hogy ezt a cso­dás gyermeket, ki több a csodagyermek­nél, meg kellene mutatnom a maga való­ságában s ő, ki annyi selypego gyerme­ket játszott már, egyszer játsza el ön­magát is: szóval játssza azt, hogy ját­szik és ne a gyermekszobában illeg­jen, hanem természetesen otthonában, az öltözőben. Legyen tükre egyszerre az élet meg a színpad hazugságának, a gyermekek érettségének s a felnőttek éretlenségének. Bevallom, féltem, hogy ez a szerep elsikkad az ajkán. De alig kapta meg, másnap már szóról-szóra fújta, harmad­nap pedig eipróbálta. Anélkül, hogy bár­ki valami tanácsot adott volna neki, gúny és önguny lappangott szavában, világított kis, gyors mozdulata, beszélt a szemrebbenése. Milyen természetesen alakította, hogy nem-természetesen ala­kit, milyen igazak voltak a hamis hang­jai. Mindent helyben kellett hagynunk. Vájjon honnan ez az önismeret? »Ma már nincsenek többé gyermekek«. So­hase is voltak, legalább olyanok nein, amint a nagyok elképzelték. A gyermek nem a leendő ember, hanem a kis em­ber, gyémánt-kiadásban, kivonata, lé­nyege mindannak, ami emberi s később a javított és bővitett, öt vastag kötetek­re hígított kiadások gyakran kevesebbet ér nála. Említettem, hogy egyszer öt éves fiam kezébe vette egyik régi fény­képemet s megkérdezte, hogy ki az, az­tán miután kijelentettem, hogy az én voltam, csodálkozva firtatta, hogy ak­kor most kicsoda a fénykép és kicsoda vagyok én s ebben a réveteg tépelődés­­ben és a csöndben, mely válaszomat kö­vette, benne remegett mind az az ámu­lat, mely a bölcselkedőket gondolko­zásra sarkalja az idő rejtélyes múlásá­ról. Ez a kislány, ki nem tud harmincig olvasni, szintén ily ösztönösen ragadja meg a lelki élet külső mozzanatait. Ket­tejük közt csak ez a külömbség: az egyikből férfi lesz, a másikból nő. Félelmesnek éreztem őt, ártatlan lát­noki képességében. A bemutató estéjén azonban öltözőjébe küldtem egy babát. Olyan babát, mely csodagyerekhez illik. Gumis üveget tart viaszkacsójában s rugóra tud nevetni-sirni, Mihelyt meg­pillantotta, elfelejtette dicsőségét, abba­hagyta az öltözködést, ki kellett venni kezéből a bábut, hogy le ne késsé jele­netét. Csak aztán lépett ki a szinre, mi­kor édesanyja becsületszavára fogadta, hogy a baba előadás után vele alhat. így is történt. A baba a premier éj- SŽakáján vele aludt. Kosztolányi Dezső. Parisból jelentik: A kamara szer­dára virradó éjjel tárgyalta a kom­munista-kiutasítások ügyét. Painle­­xé elnök bejelentette, hogy Doriot és Laíont képviselők kérdést kíván­nak intézni a kormányhoz a külföl­di kommunisták kiutasítása és a Bobignyban történt rendőri túlkapá­sok miatt. Merriot miniszterelnök nyomban tudatta, hogy nem tár ki a vita elől és haladéktalanul kívánja az interpellációk tárgyalását. Aj kommunista képviselők naev lárma közepette támadták a rendőrséget, de nem kevésbé Herriot is. mert po­litikáját a nacionalisták irányítják. Kifogásolják, hogy a baloldali kor­mány üldözi a kommunistákat, de a fasisták ellen semmi sem történt. Herriot miniszterelnök azt vála­szolta, hogy a kormány egyetlen­egy párt belső életébe vagy propa­gandájába sem akar belenyúlni, de erőszakosságokat nem tár. Helyesli a rendőrség eljárását, és kijelenti, hogy törvényjavaslatot fog benyúj­tani, amely a tilos fegyverviselést súlyosabban bünteti az eddiginél. Bobognyban a kommunista iskolá­ban egy tanulónál ismétlő puskát ta­láltak és a lefoglalt bolsevista ira­tokból kiderült, hogy a kommunista bujtogaíák francia földön nem inter­­nacionális, hanem franciaellenes agitációt folytatnak. Franklin-Bouülon felolvasott egy táviratot, amelyet a kommunista Doriot a riff kabilok törzsfőnökéhez, Abd el Krímhez intézett s amelyben gratulált neki. hogy leverte a spa­nyol imperializmust s felszólította, hogy szálljon szembe a francia im­perializmussal is. Herriot tijabb felszólalásában ki­jelentette, hogy Franciaország me­nedékjogot adott a külföldi kommu­nistáknak, de nem engedheti, hogy Franciaország legyen a kommunis­ták hadműveleti alapja. Nem túlozza a kommunista veszedelmet, hiszen a nagy tömegek, a munkások és a pa­rasztok nincsenek mögöttük. Min­den rendetlenségnek eleiét fogja venni és gondja lesz rá. hog.v a túl­kapások ne vezessenek vérontásra, amiből csak a reakció hazna hasz­not. A miniszterelnök beszéde után vita indult meg, amely csak hajnali félkettőkor ért véget. A vita után a kamara 319 szavazattal 29 szavazat ellenében elfogadta a Casal képvi­selő által beterjesztett következő napirendi javaslatot: A kamara abban a szilárd elhatá­rozásban, hogy a köztársasági és szociális mozgalom politikáját kö­veti és hogy nem hajlandó ezt a po­litikát egy rendszeresen űzött erő­szakpolitika mozgalmai által veszé­lyeztetni. bizalmát fejezi ki a kor­mánynak és valamennyi módosító indítvány elutasításával áttér a napi­rendre. Mussolini rendőrfőnöke gyilkoltaüa meg Mateottit Fascista-vezérek leleplezései a merényletről Rómából jelentik: A Mateotti­­gyilkosság után Mussolini — mint emlékezetes — arra a nagy felhábo­rodásra való tekintettel, amelyet a merénylet hire világszerte keltett, kénytelen volt a fasista-vezérkar néhány tagját, akik összeköttetés­ben állottak a letartóztatott merény­lőkkel, dezavuálni és állásukról le­mondatni. Ezek a skartba-tett fa­­sista-vezérek most leleplezik a Ma­­teotti-gyilkosság hátterét és bebizo­nyítják. hogy a szocialista képviselő láb alól való eltevéséröl előre tu­dott s azt elősegítette de Bono tá­bornok, az olasz állami rendőrség akkori főnöke is. A volt rendőrfőnök ellen Donáti képviselő, a Popolo főszerkesztője emelt most vádat a szenátus elnö­kéhez intézett beadványában. El­mondja, hogy a fasista-párt kebelé­ben kezdettől fogva működött fele­lőtlen elemekből alakult vérbiróság, amelyet azonban a fasista-párt kor­­mányrajutása után hivatalosan meg­szerveztek egy ülésén, amelyet a belügyminisztériumban tartottak de Bono tábornok elnöklete alatt. A vérbiróságnak erről az üléséről pontos adatokat tartalmaznak Finzi volt fasista államtitkárnak — akit a Maíeotti-gyilkosság után lemondat­tak állásáról — följegyzései, ame­lyeket Einzi nemrégiben kinyoma­tott és szétosztatott a kénviselők között. A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a vérbiróság a Mussolím-kor­­rnány tudtával működött és hogy ez az alakulat rendezte az ellenzéki politikusok ellen intézett valameny­­nyi támadást. Donáti a szenátus el­nökéhez intézett vádiratában közli azonkívül Finzi volt államtitkárnak — aki egyébként még ma is tagja a fasista-pártnak — a vizsgálóbíró előtt tett vallomásáról fölvett jegy­zőkönyvet, amelyből kitűnik, hogy de Bono tábornok a gyilkosság előt­ti napon visszarendelte azt a két detektívet, akik Mateottit egészen eddig őrizték. Azt, hogy Mussolini rendőrfőnö­kének a gyilkosok nyomban jelen­tették a merényletet és hogy de Bo­no tábornok, mint rendőrfőnök min­dent megtett a bűnjelek eltüntetésé­re. Donáti egy másik fasista-vezér­­nek, FilipeUi-mk hozzáintézett leve­lével bizonyítja. Filipelli. a Popolo d’ltalia főszerkesztője, akit — mint emlékezetes — a merénylet után nyomban letartóztattak Dutnini fa­­sista képviselővel együtt, elmondja ebben a levélben, hogy ő a belügy­minisztérium egyenes rendeletére utalta ki az autót a gyilkosoknak. Amikor Dumini a gyilkosság után megjelent a szerkesztőségben és a legnagyobb hidegvérrel elbeszélte neki a gyilkosság lefolyását, az ag­gódó Filipellit azzal nyugtatta meg, hogy de Bono mindenről tud és lesz gondja rá. hogy senkinek baja ne történjék. Filipelli azonban teljesen biztos akart lenni a dologban és még aznap este felkereste de Bono-t. Amikor azonban a gyilkosságot em­lítette előtte, de Bono rászólt, hogy hallgasson, mert a kormány felelős­sége forog kockán. — Légy nyugodt. — mondotta Fi­­lipellinek — lesz gondom rá. hogy a dolgot elsimítsák. Ezután következett de Bononak az a cselekedete, amely flagráns módon bizonyítja aktiv bünrészessé­­gét. Filipelli ugyanis elmondta neki, hogy a lakásán van Mateotti véres kabátja, mire de Bono elhozatta azt onnan és hogy, hogynem. később ezt a véres ruhadarabot megtalálták annak a helynek a közelében, ahol Mateotti holttestét elásták. Cesare Rossi, a volt fasista sajtó­főnök, aki vizsgálati fogságban ült, jelentkezésé előtt szintén elmondta barátainak, hogy de Bononak tudo­mása volt arról, mi készül Mateotti ellen és teljesen tisztában volt azzal, hogy meg fogják gyilkolni. Donáti ezekre a vallomásokra hi­vatkozva azt kívánja, hogv a sze­nátus alakuljon át bírósággá és von­la felelősségre de Bono volt rendőr­főnököt. Az egységespárt is parlamenti vizsgálóbizottságot követel az Eskütt-ügyben Bethlen nem járul hozzá a bizottság kiküldéséhez Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés szerdai ülésén folytatták a házszabály­­revíziós javaslat tárgyalását. Örffy elő­adó elfogadta Szabó Józsefnek és Csik Józsefnek azt a módosító indítványát, hogy a zárt ülés kéréséhez az eddigi Imsz aláírással szemben ne ötven, ha­nem harminc aláírás legyen szükséges. Kenéz Béla a klotür ellen beszélt. Csik József a klotürt a képviselők jogai ellen való merényletnek tartja. Ezután az interpellációkra tértek át. Berky Gyula egységespárti képviselő interpellációjában parlamenti vizsgáló­­bizottság kiküldését kérte a különböző panama-ügyek tisztázására. Grieger Miklós keresztény ellenzéki interpellá­ciójában szintén parlamenti vizsgáló­­bizottságot követelt különösen az Es­­küti-ügyben. Kérte annak megállapítá­sát, hogy kaptak-e a miniszterek és ma­­gasrangu állami tisztviselők Irokonai ki­viteli engedélyeket. Élesen támadta ez­után Friedrich István legutóbbi szerep­lését, mert szerinte Friedrich inkább örül a panamavádaknak, semmint rosz­­szalná őket. Ismertette Friedrich politi­kai karrierjét, aki az októberi forrada­lomban kinevezés nélkül lett államtitkár, az ellenforradalom alatt pedig kockázat nélkül miniszterelnök, most pedig poli­tikai büzbombákkal dolgozik. Bethlen miniszterelnök válaszában ki­jelentette, hogy csak a bíróságot tartja semleges fórumnak és ezért azok, akik a minisztereket panamavádakkal illetik, tegyék ezt olyan formában, hogy bíró­ság elé állíthassák őket. A parlamenti vizsgálóbizottság éppolyan politikai tes­tület, mint maga a parlament és ezért nem tartja alkalmasnak az ügy letár­­gyalására. Felfogása szerint az össze­férhetetlenségi bizottság illetékes ezek­nek az ügyeknek megvizsgädsdra. Szabó József keresztényszocialista ezután a keresztényszocialista pártgyü­­lés betiltásáról interpellált, amire Ra­­kovszky Iván belügyminiszter válaszá­ban kijelentette, hogy a gyűlés engedé­lyezését olyan időben kérték, amikor nem lehetett pártgyiiléseket engedé­lyezni. Amnesztiát kaptak a kanizsai diákok Visszavették a kizárt diákokat Kanizsáról jelentik: A kanizsai polgári iskola igazgatósága, mint annak idején megírtuk, a múlt hó­napban kizárt az iskolából öt ne­gyedikes diákot, akik a velük egy­­osztályba járó diáklányokkal szem­ben erőszakosan viselkedtek. Az iskolaigazgatóság drákói ítélete nagy megütközést keltett a diákok szülői körében, akik felkér­ték az iskola igazgatóiéit, hoa kizárást vonja vissza, az igazgató, illetőleg a tanári kar azonban a leg­ridegebben elzárkóztak a kérés tel­jesítése elől. A szülők erre Popo­­vics György inspektorhoz fordul­tak, aki az ügy kivizsgálására le­­kiildte Kanizsára Szagmeiszter Ist­ván iskolaigazgatót. Az inspektor kiküldöttje összehívta a tanári kon­ferenciát, amelyen a polgári iskola igazgatója kifejtette, hogy a jelen­legi tanügyi törvények, illetve sza­bályzatok ilyen esetben jogot ad­nak az iskolának a rögtöni eltávolí­tásra. Szagmeiszter azonban végül is rábírta a konferenciát, hogy a diákok büntetését függessze föl és vegye vissza őket azzal a feltétellel, hogy a legkisebb jövőbeni szabály­­vétség esetén könyörtelenül kizárja őket az iskolából. A tanári kar határozata nagy megnyugvást keltett az érdekeli szülők körében.

Next

/
Thumbnails
Contents