Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-09 / 308. szám

14. oldat.

BACSMEGYEI NAPLÓ

1924 november 9

rá, hogy úgy van ... Annyit nélkülöztem fontosabb dolgokat...

*— Szemtelen!

_ — Mégis használ erős kifejezése- Eet... De nem haragszom, csak arra kérem, hogy hallgasson végig. Annyi mindenem hiányzott azon a puszta szigeten ahhoz, hogy emberi életet élhessek, oly sokat kellett nélkülöznöm, hogy arra, ami nem anynyira szükséges mint kellemes, a Hői nemre nem is gondoltam.

— S nem jutott eszébe, hogy jó volna egy kis feleség, aki megosztaná a buját, baját, ágyát, örömét?

•— Már nem is tudom. S céltalan Is lett volna minden ily gondolat... Melyik nő érezte volna jól magát -egy lakatlan szigeten, ahol nem lehet öltözködni, s ha lehetne is, nem volna érdemes, mert nincs, aki irigykedjen rá a termetéért, az Ízléséért, a ruhájáért?... És aztán, kedves lady, a nők akkor érdeklik az embert, ha látja őket, amikor hatnak rá a csinos formáikkal... Ha távol vannak — s tőlem ugyancsak távol yoltak —, eszébe se jutnak.

— Goromba! Látszik, hogy sohase udvarolt.

— Istenem! Mikor tettem volna? Húsz éves se voltam, amikor elszakadtam a hazámtól s az emberektől ... Ne csodálja!

— így ön még úgyszólván romlatlan.

— Ezt a müveit közönség megítélésére bízom. Azért, hogy messze jártam, nem fogok dicsekedni.

— Jól teszi. Az utazók meséit úgyis kétkedéssel hallgatják és fenntartással adják tovább.

Erre Defoe ur. aki állítattál figyelt s szorgalmasan írogatta be, amit hallott, a jegyzőkönyvébe, megint megszólalt:

— De Crusoe ur előadása annyira magán viseli a. valószínűség bélyegét, hogy én minden szavát készpénznek veszem.

Tudomásul se vették a megjegyzését és tovább diskuráltak.

— És most? — kérdezte a lady. — Most mi az álláspontja a nővilággal szemben? Nem gondol nősülésre?

— Az a pár ismerősöm, akit még élve találtam Angliában, nagyon rábeszélnek. Azt állítják, hogy még jókarban vagyok s boldoggá tudnám a feleségemet tenni.

— fin is azt hiszem, — erősítette ä háziasszony.

— Köszönöm a jó véleményét, de hát nagyságod még alig ismer.

— Egy férfit, főleg az nlvan kevéssé komplikált jellemet, mint maga, kedves 'Crusoe, nem oly. nehéz kiismerni... Ha ön a legjobb barátnőm kezét megkérné, én rábeszélném őt. hogy legyen a feleséire. Azt hiszem, ön mellett nem lehetne unatkozni. Együtt olvasgatnák a naplóját... Bizonyosan irt ilyet. Nem?

— Igen, mindaddig, amig a tintám el nem fogyott.

— Nos, ha a naplót végigolvasták, akkor mesélné a további élményeit, amelyek a tintakorszak után merültek föl.

— Én is igjr képzelem.

— Eszerint elvben nincs kifogása egy esetleges házasság ellen?

— Még gyakorlatban sincs. Anyhy.it voltam egyedül, hogy most már igazán legfőbb ideje, hogy páros életbe kezdjek... De egy nagy baj van. Én nagyon elszoktam az európai élettől s idegen lettem a világ szokásaitól. Attól tartok, hogy az a nő,'aki megtetszik nékem, félni fog tőlem, a félbarbártól, a faragatlantól, a szögletestől. Én, drága asszonyság. nem mernék szerelmet vallani, s csak úgy házasodhatnám, ha megkérne egy nő, persze olyan, aki konveniálna nekem. Ha például az ön barátnője, akire gondol, egy kicsit hasonlít magához, s megkedvelne engem, szívesen vezetném oltárhoz, {> ahogy Európában mondani szokták, lábaihoz tenném az ötvenezer fontomat.

— Majd szólok neki, — fejezte be Osbome-né a beszélgetést, amely aztán az általános társalgásba olvadt.

S most már Defoe Dánielt is észrevették, aki igen tanulságosnak találta a Crusoe ur kalandjait és kijelentette, hogy kedve volna könyvet irai róluk.

III.

Másnap a közjegyző igy szólt Crusoe-hoz:

— Osborije-nénak. a hölgynek, akinél tegnap ebédeltünk, szintén van közel ötvenezer fontja. Mit gondol, nem lehetne ezt a két csinos vagyont összehozni?

— Ha valami okos célból, mért ne? De reszkírozni nem szeretném. Egy időre legalább elég volt a merész kockázatból.

— Minden kockázat nélkül nem megy a dolog. Hanem a pénze, az nem lesz veszélyben.

— Nem értem.

— Házasságra gondolok. Mister Crusoe; s a házasság, Éva óta. mindig jár némi kockázattal... Volna kedve feleségül venni Osborne-nét?

— Az igazat megvallva, volna kedvem. Csinos nő és korban is egyezünk. Hány éves?

— Huszonnyolc.

— Körülbelül annyira becsültem. Teljesen összepászolunk. Épp a legjobb arány... De hát ő nem választana engem.

— Mért gondolja?

— A legjobb barátnőjét szánta nekem.

— All right! Mit gondol, ki a legjobb barátnője?

TERE

%t&

— Nem vagyok ismerős Londonban.

— Ahhoz nem kell ismerni egy várost, hogy az ember tudja, mikép az asszonynak a legjobb barátnője: ő maga.

— Ezt szívesen hallom ... Neki volna kedve?

— Az ő megbízásából vagyok itt. Arra kéri, hogy egyelőre legyen mentül gyakrabban szerencséje. S aztán, ha megtetszenek egymásnak . . .

ív.

Ettől a naptól kezdve Crusoe ur az estéit uj barátnőjénél töltötte. Egy kissé darabosan, minden művészi koncepció nélkül beszélt, de előadásának a tartalma kárpótolta a nőt a szónoki lendület hiányáért. Othello is igy hódította meg Desdemonát. De a Crusoe regényének nem lett tragikus vége. Három hónap múlva feleségül vette Osborne ur özvegyét, s a házasságukból négy év alatt három gyermek született.

Dániel Defoe gyakran látogatta meg Crusoe urat s a feleségét, de S gazember az, aki ebből valami pikantériára következtet A jeles fiatal iró vizitjei nem a szép asszonynak szóltak, hanem a kalandos utazónak, akinek az elbeszéléseit a tehetséges iró szorgalmasan jegyezgette. Nélküle sose ismertük volna meg azt az érdekes életpályát s azt a tanulságos életrajzot, amelyet Robinson Crusoe név alatt olvas az egész világ. Ha esetleg mégis próbált udvarolni Crusoepénak, bocsássuk meg ezt neki a szép könyvért, amelyet talán éppen ennek a körülménynek köszönhetünk.

PERE

Az elmés angol diplomata. A

Morning Post most teszi közzé Lord Bertienck, az angol diplomatának háborús följegyzéseit, melyek később majd könyvalakban is megjelennek. A diplomata éleseszü, tapasztalt, agyafúrt embernek látszik, ki barátait és ellenségeit, a politika boszorkánykonyháját és a hálószoba titkait egyaránt ismeri. Két apró följegyzését, mely szinte ,nem is angolos, hanem franciás, itt közöljük:

; — 1915. január 3. A kormány tagjai Bordeuaxba menekültek, mert a németek Páris felé közelednek. Ezért őket tournedos a hí Bordelaisenck nevezik. Egy hölgy Észak-Franciaországban lévő kastélyát, melyet a németek foglaltak cl, cselédje őrizetére bizta, aki úrnőjének a történteket a következőképen .mesélte ei egy levélben: elcepelték bútoraikat, fehérneműiket. Aztán a cseléd.hozzátette: yj'ui uublié, de vous dire, madame la Contesse, <nie i’ai été violáé qnatre fois«. (A diplomata franciául idézi ezt s mi sem fordítjuk le magyarra.)

Aztán egy másik kedves adoma:

—■ 1915. május 6. Tittoni egyik hivatalnoka azt kérdezte tőlem, hogy mi a különbség a hármas , szövetség és a házasság köpött. így oldotta meg a kérdést: »Mikor a házasság elkezdődik, ketten vannak és aztán hárman lesznek. Mikor pedig a hármasszövetség elkezdődik, hárman vannak és aztán csak ketten lesznek . . .«

*

Repülő hölgy a berlini uccán. A

múlt héten történt. Egy kora délután egy a ■ Berliner Tageblatt munkatársai az ablakhoz rohantak, mert lenn a tömeg üvöltött. Minden környező uccából a Dönnhofsplatz felé áramlott, hömpölygött a nép, a házak ablakai fejektől feketiiltek. Villamoskocsik, autók megálltak, szóval a szerkesztőség izgalomban égett.

A rendőrség tehetetlen az egyre elharapódzó izgalommal. Minden szem fölfelé tekint. Egy elegáns, rendkívüli kecses hölgy körülbelül ötven léggömböt «*

vásárolt. Különös szenvedély;; talán othon egy kotló-alja gyermeke van. Ha nincs, minek vásárolna.

Aztán megesett az, amit a világ eddig még nem látott, — egy erős széiroham egyszerre csak magasba emeli ezt a hölgyet, magával rántja az ötven lég-1 gömb, viszi-viszi fölfelé az égbe. A tö-| meg vad kiáltásban tör ki. Egy ur hir-1 télén elhatározással utat töt magának a* háborgó népóceánban, a szerkesztőségi ] palota felé száguld és se szó se beszéd, mászni kezd rajta fölfelé, megkapaszkodva számos cirádáján, hogy kövesse a légbe repülő nőt.

Az újságírók, akik látják ezt a lélekzetclálló jelenetet, a palota tetejére sietnek. Majd a csoda vidám kacajban oldódik föl. A kecses hölgy egy moziszinésznő, az ur, aki utána mászik, egy moziszinész és mindketten Búd Pollardnak, az amerikai rendezőnek szolgálatában állanak, ki egy fantasztikus filmet vesz föl

*

Anatole France otthon. Könyv jelent meg a most elhunyt francia Íróról, kit bensőséges ismerője, évekig liü barátja és titkára irt róla J. J. Brousson, ki a mester minden szavát és ötletét följegyezte, akár csak Eckermann Goethéjét.

Ez a könyv különösen arra vet világot, mily öntudatossággal és fegyelmezettséggel dolgozott France.

Nem engedte elragadtatni magát tárgyától. Vizsgálgatta szellemét, lelkét, amig irt. Ha az érzés elsodorta forró, szenvedélyes hullámával, a kétkedő, ki benne lakozott, megállította a költőt. Amikor Az istenek szomjaznak cimü regényén dolgozott, egy barátja megkérdezte tőle:

— No, hogy halad a munkád?

— Sehogy — válaszolt France — nem megy előre. Megakadtam.

— Megakadtál? Te? Ugyan, ne tréfálj.

— De igen: Képzeld, olyan helyzethez értem, melyben az alakom hősies lesz.

Élnem kell a gyanupőrrel, hogy hamis nyomra jutottam . . .

France különben mindig villanó eszü volt s száján készen állt az éle, az aforizma.

Egy napon azokról az Írókról csevegtek, akik egyik sikert a másik után aratnak, vagyonokat keresnek össze, noha egy fikarcnyi tehetségük sincs.

— Hogy lehet ilyet mondani — szólalt meg France. — Dehogy nincs tehetségük. Ahhoz kell legnagyobb tehetség, hogy valaki tehetség nélkül érvényesüljön és könyveit el tudja adni.

Máskor arról vitatkoztak barátjai, hogy miért érvényesíti befolyását egy magasan álló, okos ember, kinek terveit folytonosan meghiúsítják a nálánál sokkal kisebbek.

— Az a baja, — jegyezte meg France — hogy nem ismeri az embereket. Abban a káprázatban él, hogy az okosok vezetik a hülyéket, holott ép megfordítva van. A hülyék vezetik az okosokat.

*

Rejtélyes epitafium — gyorsírással. Ilyenről se hallottunk még a furcsaságok meglehetősen gazdag krónikájában. Angliában egy előkelő urhölgy gáncsoló és íeddő sírfelirata gyorsírással van irva, még pedig egy elavult rendszerű Stenograf iával, melyet ma már csak kevesen tudnak kisillabizálni.

A yorkshirei grófságban, Suilcoates gyönyörű Mária-templomában található ez a falba beerősitett nemesi címerrel ékesített márványtábla. Számos világjáró idegen ámulva állapodott meg előtte, anélkül, hogy értelmét kitudta volna hüvelyezni.

Amint most megejtették, egy emlékiratról van itt szó, mely az alatta nyugvó Jane de la Mothra vonatkozik, aki egyik leggazdagabb családhoz tartozott és 1761-be hunyt el, miután meglehetősen ledér életet élt s kegyeivel egyáltalán nem fukarkodott.

Hatalmas atyafisága minden rangjá val kijáró tisztességgel temette el, de azért átallott az epitafiumon füllenteni. Minthogy pedig az igazságot «I akarta mondani és egyben ügyelni a család jóhirnevére is, a gyorsírást alkalmazta. Azzal a rendszerrel, melyet abban az időben is kevesen ismertek, a következő igéket vésette a bűnös hölgy porai fölé:

— Ebben a sírban nyugszik Mis Jane de la Moth porhüvelye, aki is 1761 január 10-én hagyá el ezen világot. Szerencsétlen bűnös némber volt. de azért nem rosszielkületü; nem-istenies. de azért nem is elvetemedett; a katholikus Anyaszentegyház hitéiben halálozott meg és üdvösségét a mi Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak szenvedéseitől, kinkeresztjétől, halálától, eltemettetésétől és dicsőséges feltámadásától várandja . . .

*

Emléktábla egy kőművesnek! Angliában a porllandi cement százados évfordulóját üli és Leetsben emléktáblával jelölték meg Asbdin Józsefnek egy egyszerű kőművesnek a szülőházát.

Ö fedezte föl a portiandi cement készítési módját, mely az építészetben korszakalkotó hatású. Leets, a kőműves 1824-ben számos kísérletezés után szabadalmaztatta az ő általa föltalált kezelési módot. Előtte többen kísérleteztek ezirányban. A szemcsés mészkő, melyet sok helyütt találnak, vulkáni eredetű, afféle természetes cement: a természet ezt az anyagot előbb bizonyos tüzhatásnak tette ki, amit utánozni kell az embernek, hogy mesterséges cementet kapjon.

Smeaton, az első kísérletező, aki az eddistony világítótornyot építette, a Bristol-csatorna közelében fölfedezett egy mészkövet, mely miután kiégették, rendkívül megkeményedett a vizben és eddig nem ismert összetartó erőről tett tanúságot. Nyomán járt Parker, ki 1786- ban megalapította az első cementgyárat, s ez a gyár építette aztán a leghatalmasabb angol építményeket, igy a Themse