Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-07 / 306. szám

1924 november 7 BACSMEGYEl NAPLÓ 3. oldal Kisebbségi Élet Okos beszédet mondott a bukaresti kamarában Vajda-Vojvoda Sándor, a legtekintélyesebb erdélyi román poli­tikus. A felirati vitában szólalt föl egy harcias liberális után, aki Románia jövő­jét ecsetelte nagy optumizmussal és lendü ettek „Ez a szerencsétlen ország — mondotta Vajda-Vojvoda — csak akkor konszolidálódhat, csak akkor lesz boldog, életképes és hatalmas, ha a ki­sebbségek, akik benne élnek, szolidári­sak lesznek a román néppel és ha zavartalan, megelégedett életet folytat­hatnak. De ha a kormány tovább foly­tatja azt a politikát, amely Besszarábiá­­ban és Erdélyben a kisebbségi lakossá­got a legsúlyosabb helyzetbe hozta, ak­kor Románia veszedelmes esztendők elé néz. Az ország jövője érdekében meg kell szüntetni azokat az állapotokat, amelyek a kisebbségek-lakta területeken uralkodnak; meg kell akadályozni a nacionalista terrort és defaitizmust. Mert Romániát csak a demokrácia mentheti ki a mai nehéz válságból, az a demo­krácia, amely minden nemzetiségnek biztositja jogait és megszünteti sérel­meit“. A kamara csöndesen hallgatta Vajda-Vojvodát és a beszéd után meg­tapsolta — az ellenzék. '¥ Tankönyvrazziát tartottak nemrég a pozsonyi iskolákban. Csehszlovákiában ugyanis a kormány elrendelte, hogy a tanulók csak olyan iskolakönyvcket hasz­nálhatnak, amelyek a köztársaság terü­letén készülnek és a prágai kultusz­minisztérium cenzúráján keresztül men­tek. Magyarországi, vagy bécsi tan­könyvek — amiket pedig sokat hasz­náltak eddig a r dovenszkói nemzetiségi iskolákban — indexre kerültek. A tan­ügyi hatóság a kétnapos razzián több száz könyvet proskribált, amik helyett most a pozsonyi szülők vehetnek uj tankönyveket gyerekeiknek. A prágai lapok szerint egész Szlovenszkóban rö­videsen megkezdik a hajtóvadászatot az idegen tankönyvekre. Legközelebb Kassa kerül sorra, aztán a többi sziovenszkói város és végül a szegény Ruszinszkó. * A Tara Noastara című lap, amely Goga Octavián költő nacionalista politikájáért lelkesedik, nagyon mérgesen leszólta a nagyváradi cenzúrát, amiért egyik oda­való román lapból: a Tribunából egy cikket megnyirbált. Arcátlanságnak mon­dotta a törlést és apró vidéki satrafá­nak titulálta a cenzort, illetve azt, aki a cenzor mögött van. A nagyváradi ma­gyar lapok kárörömmel számolnak be a Tara Noastra, illetőleg a Tribuna bal­esetéről. Mert az érdemes Goga-ujság, amikor a magyar lapokat nap-nap után knouck-autolta a nagyváradi cenzor, meg se mukkant, még csak azt se mondta, hogy: pardon. Sőt dühösen megcibáita a magyar lapok fülét, ha panaszkodni mertek. Legutóbbi számában is igy kezdte cikkét a Tara Noastra: „El is felejtettük, jó ideje, hogy Nagyváradon cenzúra van“. A cenzor azonban nem felejtette el és ceruzájával szíven szúrta az ártatlan nagyváradi Tribunát. Katona­dolog: nem hal bele a román túlzó nacionalizmus. * Nyugdíjaztak megint negyvenhat erdélyi bírót. A névsor: Farkas Sándor tordai, Moldovány Silviu aradi, Lázár Sándor máramarosszigeti, Kerches János dési törvényszéki elnök, Bock Bernhard lu­­gosi, Jahn Frigyes József dr. brassói. Rakonyi István kolozsvári, Kászonyi Lajos Csíkszeredái, Salacz Jenő dési, Pop Sándor nagyváradi, Gyenge Mihály zilahi, Schobeln Károly brassói, Mayer György temesvári, Szedlák István mára­marosszigeti, Theil Vilmos dr. brassói törvényszéki biró, Russu Mihály brassói, Graeser Dániel medgyesi, Jancsó Gyula szilágysomlyói, Porutin Emil temesvári, Nánassy László nyárádszeredai, Ember György karánsebesi, Aknay András borosjenői, Blum János gyergyószent­­miklósi, Petroviczi Emil lippai, Popovics Péter máriaradaai, Bittó József pécskai, Barbolovics Virgil dcsorbói, Pánczél Zsigmond marosillyei, Grünfeld Móric sepsiszentgyörgyi, Opre Aurél boksán­­bányai, Ursici Aurél balázsfalvi, Body Atila hőrösbányai, Réngli György szász­­régeni, László Izidor temesrékási, Hen­tes János szclistyei, Argay Béla székely­hídi, Elekes Bálint hunyadi, Tasnády Antal nagykárolyi, Popovics Miklós zsombolyai, Kiss József tordai, Tantu Vazul tenkei, Vajda Péter felsővisói, Koslinski János kézdivá-árhelyi, Czegka Zdenko kisjenői, Szilágyi Mihály ujegy­­házi és Czámpa Gusztáv sepsiszent­györgyi járásbiró. Jobb lesz most már az igazságszol­gáltatás, diadalmasabb lesz most már az igazság — Erdélyben ? A király aláírta az oj kormány kinevezéséről szóló ukázt A kormány tagjai letették az esküt Beogradból jelentik: A radikális­párt által összeállított miniszteri lis­tán Pasics miniszterelnök kívánsá­gára némi változást eszközölt Trif­­kovics Márkó helyettes-miniszterel­nök és a végleges lista alapján a király este félkilenc órakor aláírta a miniszteri kinevezésekről szóló ukázt. A kormány névsora a követ­kező: Miniszterelnök: Pasics Nikola. A miniszterekor helyettese és fárcanóíküii miniszter: Trifkovlcs Márkó. Beliigy: Maxitnovics Milán. Pénzügy: Stojadinovics Milán. Igazságügy: Lukinics Edo. Közoktatásügy: Pribicsevics Szve-? tozár. Közlekedésügy: Stanics Andor. Erdő- és bányaügy: dr. Zsarjev. Építésügy: Uzunovics Mirkó. Szociálpolitika (ideig!.'': dr. Mile­­tics Szlavkó. Föídntivelésügy: Miletics Krsta. Vallásügy: Trifunovics Misa. Agrárügy ■(ideigl.): Miletics Krsta. Közegészségügy: Dr. Miletics Szlavkó. Törvényegységesitö: Gyurisics Márkó. Pcstaügy: Vukicsevics Veija. Kereskedelem: Dr. Grizosrono. Iiadügy: Trifunovics Dusán. Az uj kormány este féltizkor le­tette az esküt a király kezébe. A magyar ellenzék a parlament elé akarja idézni a .minisztereket Vihar a magyar nemzetgyűlésen háromszáz válasz nélkül maradt interpelláció miatt Budapestről jelentik: A magyar nem­zetgyűlés csütörtöki ülésén ürífy Imre személyes kérdésben szólalt fel és tilta­kozott Rupert Rezsőnek a szerdai ülé­sen hangoztatott vádjai ellen, vissza­utasítva a közokirathamisitás és csalás vádját. Utána Baross János szolt a házsza­bályokhoz. A kormánynak és a parla­ment elnökségének fontos kötelessége, hegy tiszteletben tartsa a képviselők in­­terpellációs és indítványozó jogát. Ezzel szemben 300 interpellációra évek óta néni válaszolnak. A parlamentárizmus történetében példátlan ez a cinizmus. A parlament ilyen lepipálása nem történ­het meg máshol, csak ebben az ország­ban. (Nagy zaj.) Hoyos Miksa gróf: Ez komédia! (Hosszantartó zaj a Ház minden olda­lán, az elnök csenget.) Baross János: A nemzetgyűlés elnök­ségének kötelessége volna érvényesíteni a képviselők jogait. Úgy gondoltam, hogy a miniszterelnök kötelességének fogja tartani, hogy idejöjjön a nemzet­gyűlés elé és ezt a kérdést reparálni igyekezzék. Többször szerencsénk volt azóta a miniszterelnök úrhoz, tegnap igen keményen hadakozott velünk . . . Felkiáltások a szélsőbalon: Gorom­­báskodott! (Nagy zaj a jobboldalon.) lioyos Miksa gróf: Nem gorombásko­­doit és nem hadakozott! Ez kocsmába illő hang! (Nagy felzúdulás a balolda­lon.), Baross János: De igenis hadakozott! Hoyos Miksa gróf: Egy miniszterel­nök nem hadakozik, hanem vitatkozik! (Nagy zaj a baloldalon.) Baross János: Most úgy igyekeznek magyarázni a házszabályokat, hogy a miniszterek nem kötelesek válaszolni, mert a köteles szó hiányzik a házszabá­lyokból. (Felháborodás a baloldalon.) Szilágyi Lajos: (Rakovszky belügy­miniszter felé): Tisza nem igy magya­rázta! Baross János: A házszabályok értel­méből világosan következik, hogy a mi­niszter köteles válaszolni minden inter­pellációra. Az ■ ellenzék nem hajlandó megengedni, hogy ilyen félremagyará­zásokkal a magyar alkotmányosságot utolsó foszlányaitól is megfosszák. Ma az elnökség nem védi meg jogainkat, is parlamenti puccsal bizottsági tárgya­lásra fűzte ki a hdzszabályreveziót. Fel­kérem az elnök urat, hogy bukófélben lévő, talaját vesztett rezsim kedvéért ne engedje lejáratni a magyar parlament tekintélyét. (Zajos helyeslés a balolda­lon és a szélsőbaloldalon.) Szcitovszky Béla elnök válaszában visszautasította Baross vádjait, majd Vűss József népjóléti miniszter védel­mébe vette a távollevő Bethlen minisz­terelnököt és kijelentette, hogy a válasz nélkül maradt interpellációk nagyrésze már elavult. akkor az 1848. évi III. t.-c. 29. szakasza értelmében fogunk eljárni és aszerint fogunk érvényt szerezni jogainknak, Eszerint a törvény szerint az ország­gyűlés kívánságára a miniszter köteles megjelenni a Házban. Semmiféle nyelvé­szeti belemagyarázást nem lehet itt al­kalmazni, mert benne van itt az a szó, hogy tartoznak megjelenni. Rothenstein Mór: Ez 4S-ban volt! (Nagy zaj a jobboldalon.) Baross János (harsogó hangon kiáltja a zajongó baloldal felé):Van felelős kor­mányunk, vagy nincs? Vagy tud az el­nök érvényt szerezni a nemzetgyűlés jogainak, vagy mi szerzünk érvényt jo­gainknak. Az. ellenzéknek módjában van mind a 300 esetben indítványt tennie és a Ház elé citáltatnia a minisztereket. (Óriási zaj a Ház mindéit, oldalán, az el­nök hosszasan csenget.) Akarják-e, hogy 300 indítványt tegyünk? Felkiáltások a jobboldalon: Tessék! Hoyos Miksa gróf: Majd mi szava­zunk felettük! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Baross János: Huszonnégy éve va­gyok képviselő, de ilyet még nem láttam a parlament életében. Farkas István: Negyvennyolc órát dolgozunk egy hónap alatt! Folyton szabadságra küldik a Házat! Baross János: Az indítványok töme­géből kettőt akarok kiemelni. Az első Szakács Andor indítványa, amely sze­rint küldjön ki a nemzetgyűlés az összes pártokból alakított bizottságot Kossuth Lajosnak a Nemzeti Múzeum­ban őrzött, iratainak felbontása és köz­zététele céljából. Kérdezem az elnök urat, mi oka lehet annak, hogy a kor­mány nem akarta a kripta lakatját ki­nyitni? Miért nem akarja a kormány, hogy a parlamenti bizottság részt ve­gyen ebben? Malasits Géza: Habsburg-dologról van szó, az a kellemetlen! Baross János: A másik indítvány, a melynek most volna aktualitása. Rupert­­nek 1923 júniusában beterjesztett indít­ványa az általános, egyenlő, titkos vá­lasztójog törvénybeiktatásáról. (Taps a baloldalon. Zaj jobbfelöl.) A legminimá­lisabb parlamenti érzék azt követeli, hogy a javaslat most tűzessék ki tár­gyalásra. A nemzetgyűlés elnöke ugyan­Olaszország válsága Kiújult a fascisták és harcosok küzdelme * A fascisták és a Harcosok Egye­sülete közt lefolyt összetűzéseknek — amelyről a B c megyei N >p!ó már beszámolt — egész Olaszországban visszhangjuk volt. Hasonló esemé­nyek játszódlak le nemcsak Rómá­ban, hanem Olaszország valameny­­nyi nagyvárosában, N po ytól Trien­­ig. A fascisták a Harcosoknak a győzelmi ünnepen való részvételét rovok ,dónak: tekintették és tiltakoz­tak ellene. A Harcosok Egyesülete nyolcszázezer tagot számlál és az elkeseredés az egyesültben óriási. Garibaldi tábornok proklamációját, amelyben a történtekért a kormányt teszi felelőssé, elkobozták. A kor­mány továbbá elnyomóit minden vidéki ellenzéki lapot, amely az cse­ni nyékről tudósításokat közöl. A lurini St'ampa is nagy fehér foltok­kal jelent meg. A jelentést itt is tö­rölték. Á római ellenzéki lapok több oldalon keresztül foglalkoznak az afférral olyan heves hangon, amely élénken emlékeztet a Matteotti gyil­kosságát közvetlenül követő napokra. A helyzet kiélesedését még fokozza az, hogy közel' van a csonka parla­ment összeillésének ideje és a csonka parlamentben a Harcosok tagjai kö­zül számosán bent ülnek. Gaillard francia gróf budapesti lopásai A francia royaiísta-vezért körözik .Magyarországon Budapestről jelentik: Az ügyész­ség körözőlevelet bocsátott ki Jean de Gaillard gróf ellen, akit lopással vádolnak. A francia gróf a kotmnün bukása után került Budapestre a legelőkelőbb francia royalista politi­kusok ajánlóleveleivel és mint az Action Francaise vezető tagja érint­kezést keresett a magyar monar­­chistákkal. A legjobb társaságokban szerepelt, majd üzleti összeköttetés­be lépett Kálmán László bankárral, akit nemsokára följelentett sikkasz­tás miatt a rendőrségen. Kálmánt letartóztatták és az akkori zavaros időkben hetekig fogvatartották ki­hallgatás nélkül. Amikor végre ár­tatlansága kiderült és szabadlábra­­helyezték. hatszobás dunaparti laká­sát kifosztva találta. Kiderült, hogy amig Kálmán a rendőrség foglya volt. Gaillard gróf megjelent egy buiorszállitókocsival a lakása előtt, minden értékes bútorát, kénét, mű­tárgyát felrakatta és ismeretlen helyre elszállittatta. A bankár följelentést tett lopás miatt a gróf ellen, akinek ügye egé­szen mostanáig húzódott, mig nem­régiben az ügyészség elrendelte kö­rözését. A budapesti francia kolónia körében lehetetlennek tártiák. hogy Gaillard gróf csakugyan elkövette volna a terhére rótt bűncselekményt és felkérték nevében Alter Pál dr. budapesti ügyvédet, hogy vállalja el a törvényszék előtt a francia gróf védelmét.

Next

/
Thumbnails
Contents