Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)
1924-11-06 / 305. szám
12 OLDjiL » ÁRA l'l, DINÁR XXV. évfolyam Suhotica, CSÜTÖRTÖK, 1924 november 6. 305 szám Megjelenik minden reggel, ünnep ntán és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58, Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Snbotica, Aleksandrova ni. l.(Lelbach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fonciére-palota) A kereskedelem válsága Mai számunkban adtunk hirt arról a kényszeregyezségi eljárásról, mely most indult meg a noviszadi törvényszék előtt. A kényszeregyezségi eljárást kérő cég hitelezőinek száz százalékos fize tést ajánlott fel s fizetései beszürv telésének okául azt adta elő, hogy a bíróságok késedelmes működése következtében nem képes kinnlévőségeit inkasszálni. Természetesen távol állunk attól, hogy a biróság előtt folyamatban lévő ügyben véleményt nyilvánítsunk. Nem akarunk szólni azokról a jelenségekről sem, melyek a kényszeregyezségek körül lépten-nyomon észlelhetők s melyek a magyar törvényhozást is, mely a kényszeregyezségek szabályozására a mintát adta, arra a belátásra vezetik, hogy a hitelezők védelme s a kereskedelmi forgalom biztonsága érdekében módosítsa az eljárás szabályait. Mint ez ügyeken kívül állóknak, nem lehet ítéletünk arról, hogy azokban az utóbbi időkben elszaporodó ügyekben, ahol a kényszeregyezséghez menekvő adós száz százalékos fizetést ajánl fel, csupán jogtalan fizetési halasztáshoz s illegális kamatnyereséghez akar-e jutni kényszeregyezség utján a közadós. De nem mehetünk el szó nélkül azok mellett az indokok mellett, amelyekre a fizetésképtelenné vált, de aktív vállalatok vagyoni öszszeomlásuk felelősségét hárítják. Ha a kereskedők amiatt panaszkodnak, hogy a mai bírói szervezet mellett nem tudnak követeléseikhez hozzájutni, akkor ezt a panaszt nem ereszthetik el a fülük mellett azok, akik az igazságügyi politikáért felelősséggel tartoznak. Ha a kereskedők nem az adózás kényszere, hanem az adóztatás rendszere ellen jajdulnak fel s kifogásolják azt az állapotot, hogy soha senki nem tudhatja, mennyi az adótartozása s ha ma mindent kifizet, amit követelnek tőle, nem lehet nyugodt a tekintetben, hogy holnap nem mutatnak-e ki terhére több tízezer adóhátralékot — akkor bizonyéra foglalkozni is kellene valakinek ezekkel a panaszokkal, orvosolni is kellene valakinek ezeket a panaszokat, amelyeket nem lehet azzal elütni, hogy ellenkeznek a tényekkel. Amikor a kereskedők vámeljárás miatt zúdulnak fel s akármilyen engedelmesen nyugosznak is bele abba, hogy a behozott árujuk után le kell róni a megállapított vámokat, kifogd solják azt, hogy az eljárás nehézkessége, olykor az eljárók kényelmessége miatt drága fekbéreket kell fizetniük s jobb esetben a szezon derekán, rosszabb esetben a szezon után kapják meg az öt-hat hónappal azelőtt feladott árujukat, akkor a kereskedők nem azért panaszkodnak, hogy essen meg rajtuk azok szive, akik a panaszokat hallják. A kereskedelem kinőtte már a kereskedelmi élet betegségeit, melyekkel a háborús évek áruhiánya,enormissá vált szükséglete, a forgalom megkötöttsége s a háború utáni konjuktura fertőzte meg. Az életképes vállalatok kiállták a járványt, az életképtelen cégek elhullottak. Ma már — majdnem kivétel nélkül — csak azok a cégek állnak fenn, amelyek fennállását a fogyasztók szükséglete, a tőkeerősség, a vállalkozás közgazdasági jelentősége indokolja. Ezeket az álvészelt cégeket most az a veszély fenyegeti, hogy belefulladnak az állami beavatkozás anarchiájába. A kereskedők eddig csak amiatt panaszkodtak, hogy as- elküs.bttaili,.:.részéről nem részesülnek a megérdemelt s nekik joggal kijáró támogatásban. Most inár azonban nemcsak negatívum ellen irányul panaszuk. Most már az állami hatóságok intézkedései, t ; intézkedések zűrzavara, az intézkedők tájékozatlansága ellen jajdui fel panaszuk. A tegnapi példa riasztó tanulság arra a bizonytalanságra, ami felborítja a legjózanabbul kalkuláló kereskedő számvetését is. Egyszerre — senki sem tudja honnan — hire terjed, hogy a koronákban kiszámított, koronákban kivetett s koronákban befizetett adóknak négyszeresét követeli visszamenőleg az adóhivatal. Az adóhivatal vezetője semmit sem tud ilyen rendeletről, a pénzügyigazgatóság megcáfolja e híresztelést és mégis vannak adóhivatali tisztviselők, akik igy követelik már a fizetést. Jellemző z' .ióztatés mai rendszerére, ..--rg-y aí*Cí. víly-un képtelen hires -telés, aminek hitelt ne adjanak s amit nyomban ne kezdjenek alkalmazni a buzgó és szolgálatkész adótisztek. Ha az állami adminisztrációnak az lenne a célja, hogy tönkre tegye a kereskedőket s e kereskedők vagyoni romlásával elpusztítsa ez állami adójövedelmek legbővebben patakzó forrását, aligha kellene sokat változtatni a ma gyakorlatban lévő adórendszeren. Ha azonban a kincstár érdeke nem azt követeli, hogy vagyonkobzással egyszerre vegyék el a kereskedő egész vagyonát, hanem csak a kereskedő jövedelméből vegyenek el annyit, hogy a kereskedelmi vállalatok tovább is hordozói maradhassanak az állami terhek legnagyobb részének, akkor késedelem nélkül orvosolják azokat a sérelmeket, melyekkel az államigazgatás majdnem valamennyi ága sújtja a gazdasági életet. Timotievics visszaadta megbízatását a királynak Davídovics két órás audienciája — Megerősödött a blokk egysége A Radics-párt alelnökei csütörtökön érkeznek meg Beográdba Uj alapon indulnak meg a kibontakozási tárgyalások Beográdból jelentik: Amint a politikai pártok kedd esti hangulatából előre következtetni1 lehetett, Timotievics Koszta kormányalakítási tárgyalásai eredménytelenek maradtak és a dezignált miniszterelnök szerdán délben visszaadta mandátumát a királynak. Timotievics akciója azért vallott kudarcot, mert a sziikebb blokk pártiai nem találták megfelelőnek azt a választ, amelyet a radikálisok kedden este Timotieviccsel közöltek. A blokk pártjainak határozata A szükebb blokk pártjai szerda délelőtti üléseiken foglalkoztak a radikálispárt válaszával, amit — mint már jelentettük — Timotievics még kedden közölt a blokk vezetőivel. A muzulmán klub és a klerikális párt rövid idő alatt meghozta határozatát, amely szerint a radikálispárt javaslatait nem fogadják e! a koncentráció alapjául. Ezt a határozatot az ülés után nem hozták nyilvánosságra, mert nem akartak elébe vágni a demokrata klub döntésének. A demokraták — akik ugyanekkor üléseztek — természetesen rögtön tudomást szereztek a velük szövetséges pártok határozatáról és déli félevmg tartó ülésükön, melyen Timotievics Koszta is résztvett, ők is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a radikálisok feltételei elfogadhatatlanok. A határozatról a demokratapárt a következő kommünikét adta ki: A demokratapárt meg állapította, hogy a radikálispárt válasza nem felel meg annak a mandátumnak, melyet Timotievics a királytól kapott A Sámouprava mai vezércikkéből is megállapítható, hogy a radikálispárt nem gondol a Timotievics mandátumának megfelelő eddigi politika folytatására. A Samonprava cikke, amelyre a demokrata-párt határozata hivatkozik, többek között a következőket írja a radikális-párt válaszáról: — Nem tudjuk, sikerülni fog-e Timotievicsnek egy koalíciós munkakormány megalakítása, de elmondhatjuk, hogy mindent megtettünk ama kívánság teljesítésére, hogy a nemzetgyűlés dolgozzék. Amit a radikális klub semmiesetre sem akar, az az, hogy Davídovics Ljuba politikáját folytassa és hogy bármilyen formában együttműködjön Radics Istvánnal. Ezt különben a korona megbízottja nem is követelte tőlünk. A Samoupravia cikke már a kora délelőtti órákban élénk megbeszélés tárgya volt politikai körökben. Timotievics a radikálisok előtt elégedetlenségének adott kifejezést a cikk miatt, mire a radikálisok viszont azt a szemrehányást tették, hogy a demokraták félhivatalos lapja is kedvezőtlenül szokott nyilatkozni a radikális-párt belső ügyeiről. Timotievics végül kijelentette, hogy a helyzet lényegesen rosszabbodott a Samouprava cikke következtében. A blokk pártjainak visszautasító határozata után Timotievics Koszta féiegykor kihallgatáson jelent meg a királynál. Az audiencia csak rövid ideig tartott és Timotievics háromnegyedegykor, az udvarból távozva, kijelentette a reá várakozó újságírók előtt, hogy a kormányalakítási mandátumot visszaadta a királynak. Bizonytalan helyzet Timotievics Koszta missziójának eredménytelensége miatt ismét teljes bizonjdalanság következett be a politikai helyzetben és a pártok egyelőre csak kombinációkra vannak utalva a további megoldási lehetőségek tekintetében. Az izgalmas és bizonytalan hangulatban természetesen a legellentétesebb verziók kelnek, —ra. Az a kél megoldás, amelv még a múlt héten lehetőnek mutatkozott, hogy vagy egy uj Pasics—Pribicsevics-kormány vezetése mellett elrendelik a választásokat, va^v pedig a Davidovics-kormány reaktiválása következik, — a mostani helyzetben valószínűtlennek látszik. Egyes beavatottak szerint a legvalószínűbb olyan munkakormány kinevezése, amelyben a parlamenti politikusok közül a király bizalmas emberei vennének részt, azzal a szigorúan körülhatárolt megbízatással, hogy a parlamentben a legsürgősebb törvényjavaslatokat: a rokkanttörvényt. a korrupció elleni törvényt és a földmiveshitelekről szóló törvényt vigyék keresztül. Azt hiszik ugyanis, hogy e törvényjavaslatok megalkotását egyik párt sem akadályozná meg és igy azoknak tető alá hozásáig az ideiglenes munka-
