Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-06 / 305. szám

12 OLDjiL » ÁRA l'l, DINÁR XXV. évfolyam Suhotica, CSÜTÖRTÖK, 1924 november 6. 305 szám Megjelenik minden reggel, ünnep ntán és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58, Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Snbotica, Aleksandrova ni. l.(Lelbach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fonciére-palota) A kereskedelem válsága Mai számunkban adtunk hirt arról a kényszeregyezségi eljárás­ról, mely most indult meg a no­­viszadi törvényszék előtt. A kény­szeregyezségi eljárást kérő cég hitelezőinek száz százalékos fize tést ajánlott fel s fizetései beszürv telésének okául azt adta elő, hogy a bíróságok késedelmes működése következtében nem ké­pes kinnlévőségeit inkasszálni. Természetesen távol állunk at­tól, hogy a biróság előtt folya­matban lévő ügyben véleményt nyilvánítsunk. Nem akarunk szólni azokról a jelenségekről sem, me­lyek a kényszeregyezségek körül lépten-nyomon észlelhetők s me­lyek a magyar törvényhozást is, mely a kényszeregyezségek sza­bályozására a mintát adta, arra a belátásra vezetik, hogy a hite­lezők védelme s a kereskedelmi forgalom biztonsága érdekében módosítsa az eljárás szabályait. Mint ez ügyeken kívül állóknak, nem lehet ítéletünk arról, hogy azokban az utóbbi időkben elsza­porodó ügyekben, ahol a kény­szeregyezséghez menekvő adós száz százalékos fizetést ajánl fel, csupán jogtalan fizetési halasz­táshoz s illegális kamatnyereség­hez akar-e jutni kényszeregyez­ség utján a közadós. De nem mehetünk el szó nélkül azok mellett az indokok mellett, ame­lyekre a fizetésképtelenné vált, de aktív vállalatok vagyoni ösz­­szeomlásuk felelősségét hárítják. Ha a kereskedők amiatt panasz­kodnak, hogy a mai bírói szer­vezet mellett nem tudnak köve­teléseikhez hozzájutni, akkor ezt a panaszt nem ereszthetik el a fülük mellett azok, akik az igaz­ságügyi politikáért felelősséggel tartoznak. Ha a kereskedők nem az adózás kényszere, hanem az adóztatás rendszere ellen jajdul­­nak fel s kifogásolják azt az álla­potot, hogy soha senki nem tud­hatja, mennyi az adótartozása s ha ma mindent kifizet, amit kö­vetelnek tőle, nem lehet nyugodt a tekintetben, hogy holnap nem mutatnak-e ki terhére több tízezer adóhátralékot — akkor bizonyéra foglalkozni is kellene valakinek ezekkel a panaszokkal, orvosolni is kellene valakinek ezeket a pa­naszokat, amelyeket nem lehet azzal elütni, hogy ellenkeznek a tényekkel. Amikor a kereskedők vámeljárás miatt zúdulnak fel s akármilyen engedelmesen nyu­­gosznak is bele abba, hogy a behozott árujuk után le kell róni a megállapított vámokat, kifogd solják azt, hogy az eljárás ne­hézkessége, olykor az eljárók ké­nyelmessége miatt drága fekbé­­reket kell fizetniük s jobb eset­ben a szezon derekán, rosszabb esetben a szezon után kapják meg az öt-hat hónappal azelőtt feladott árujukat, akkor a keres­kedők nem azért panaszkodnak, hogy essen meg rajtuk azok szive, akik a panaszokat hallják. A kereskedelem kinőtte már a kereskedelmi élet betegségeit, melyekkel a háborús évek áru­hiánya,enormissá vált szükséglete, a forgalom megkötöttsége s a háború utáni konjuktura fertőzte meg. Az életképes vállalatok kiállták a járványt, az életképte­len cégek elhullottak. Ma már — majdnem kivétel nélkül — csak azok a cégek állnak fenn, ame­lyek fennállását a fogyasztók szükséglete, a tőkeerősség, a vál­lalkozás közgazdasági jelentősége indokolja. Ezeket az álvészelt cé­geket most az a veszély fenye­geti, hogy belefulladnak az állami beavatkozás anarchiájába. A keres­kedők eddig csak amiatt panasz­kodtak, hogy as- elküs.bttaili,.:.­részéről nem részesülnek a megérdemelt s nekik joggal ki­járó támogatásban. Most inár azon­ban nemcsak negatívum ellen irányul panaszuk. Most már az állami hatóságok intézkedései, t ; intézkedések zűrzavara, az intéz­­kedők tájékozatlansága ellen jaj­­dui fel panaszuk. A tegnapi példa riasztó tanulság arra a bi­zonytalanságra, ami felborítja a legjózanabbul kalkuláló kereskedő számvetését is. Egyszerre — senki sem tudja honnan — hire terjed, hogy a koronákban kiszámított, koronákban kivetett s koronákban befizetett adóknak négyszeresét követeli visszamenőleg az adóhi­vatal. Az adóhivatal vezetője sem­mit sem tud ilyen rendeletről, a pénzügyigazgatóság megcáfolja e híresztelést és mégis vannak adóhivatali tisztviselők, akik igy követelik már a fizetést. Jellemző z' .ióztatés mai rendszerére, ..--rg-y aí*Cí. víly-un képtelen hires -telés, aminek hitelt ne adjanak s amit nyomban ne kezdjenek al­kalmazni a buzgó és szolgálatkész adótisztek. Ha az állami adminisztrációnak az lenne a célja, hogy tönkre te­gye a kereskedőket s e kereske­dők vagyoni romlásával elpusz­títsa ez állami adójövedelmek legbővebben patakzó forrását, aligha kellene sokat változtatni a ma gyakorlatban lévő adórend­szeren. Ha azonban a kincstár érdeke nem azt követeli, hogy vagyonkobzással egyszerre ve­gyék el a kereskedő egész va­gyonát, hanem csak a kereskedő jövedelméből vegyenek el annyit, hogy a kereskedelmi vállalatok tovább is hordozói maradhassa­nak az állami terhek legnagyobb részének, akkor késedelem nélkül orvosolják azokat a sérelmeket, melyekkel az államigazgatás majd­nem valamennyi ága sújtja a gazdasági életet. Timotievics visszaadta megbízatását a királynak Davídovics két órás audienciája — Megerősödött a blokk egysége A Radics-párt alelnökei csütörtökön érkeznek meg Beográdba Uj alapon indulnak meg a kibontakozási tárgyalások Beográdból jelentik: Amint a po­litikai pártok kedd esti hangulatából előre következtetni1 lehetett, Timo­tievics Koszta kormányalakítási tár­gyalásai eredménytelenek maradtak és a dezignált miniszterelnök szer­dán délben visszaadta mandátumát a királynak. Timotievics akciója azért vallott kudarcot, mert a szii­­kebb blokk pártiai nem találták megfelelőnek azt a választ, amelyet a radikálisok kedden este Timotie­­viccsel közöltek. A blokk pártjainak határozata A szükebb blokk pártjai szerda délelőtti üléseiken foglalkoztak a radikálispárt válaszával, amit — mint már jelentettük — Timotievics még kedden közölt a blokk vezetői­vel. A muzulmán klub és a klerikális párt rövid idő alatt meghozta hatá­rozatát, amely szerint a radikálispárt javaslatait nem fogadják e! a koncentráció alap­jául. Ezt a határozatot az ülés után nem hozták nyilvánosságra, mert nem akartak elébe vágni a demokrata klub döntésének. A demokraták — akik ugyanekkor üléseztek — ter­mészetesen rögtön tudomást szerez­tek a velük szövetséges pártok ha­tározatáról és déli félevmg tartó ülésükön, melyen Timotievics Kosz­ta is résztvett, ők is arra az állás­pontra helyezkedtek, hogy a radiká­lisok feltételei elfogadhatatlanok. A határozatról a demokratapárt a kö­vetkező kommünikét adta ki: A demokratapárt meg állapí­totta, hogy a radikálispárt vá­lasza nem felel meg annak a mandátumnak, melyet Timotie­vics a királytól kapott A Sámou­­prava mai vezércikkéből is megállapítható, hogy a radikális­párt nem gondol a Timotievics mandátumának megfelelő eddigi politika folytatására. A Samonprava cikke, amelyre a demokrata-párt határozata hivatko­zik, többek között a következőket írja a radikális-párt válaszáról: — Nem tudjuk, sikerülni fog-e Ti­­motievicsnek egy koalíciós munka­kormány megalakítása, de elmond­hatjuk, hogy mindent megtettünk ama kívánság teljesítésére, hogy a nemzetgyűlés dolgozzék. Amit a ra­dikális klub semmiesetre sem akar, az az, hogy Davídovics Ljuba poli­tikáját folytassa és hogy bármilyen formában együttműködjön Radics Istvánnal. Ezt különben a korona megbízottja nem is követelte tő­lünk. A Samoupravia cikke már a kora délelőtti órákban élénk megbeszélés tárgya volt politikai körökben. Ti­motievics a radikálisok előtt elége­detlenségének adott kifejezést a cikk miatt, mire a radikálisok vi­szont azt a szemrehányást tették, hogy a demokraták félhivatalos lapja is kedvezőtlenül szokott nyi­latkozni a radikális-párt belső ügyei­ről. Timotievics végül kijelentette, hogy a helyzet lényegesen rosszab­bodott a Samouprava cikke követ­keztében. A blokk pártjainak visszautasító határozata után Timotievics Koszta féiegykor kihallgatáson jelent meg a királynál. Az audiencia csak rövid ideig tartott és Timotievics három­­negyedegykor, az udvarból távozva, kijelentette a reá várakozó újság­írók előtt, hogy a kormányalakítási mandátumot visszaadta a királynak. Bizonytalan helyzet Timotievics Koszta missziójának eredménytelensége miatt ismét tel­jes bizonjdalanság következett be a politikai helyzetben és a pártok egyelőre csak kombinációkra vannak utalva a további megoldási lehető­ségek tekintetében. Az izgalmas és bizonytalan han­gulatban természetesen a legellen­tétesebb verziók kelnek, —ra. Az a kél megoldás, amelv még a múlt héten lehetőnek mutatkozott, hogy vagy egy uj Pasics—Pribicse­­vics-kormány vezetése mellett el­rendelik a választásokat, va^v pe­dig a Davidovics-kormány reakti­­válása következik, — a mostani helyzetben valószínűtlennek látszik. Egyes beavatottak szerint a leg­valószínűbb olyan munkakormány kinevezése, amelyben a parlamenti politikusok közül a király bizalmas emberei vennének részt, azzal a szi­gorúan körülhatárolt megbízatással, hogy a parlamentben a legsürgősebb törvényjavaslatokat: a rokkanttör­vényt. a korrupció elleni törvényt és a földmiveshitelekről szóló tör­vényt vigyék keresztül. Azt hiszik ugyanis, hogy e törvényjavaslatok megalkotását egyik párt sem aka­dályozná meg és igy azoknak tető alá hozásáig az ideiglenes munka-

Next

/
Thumbnails
Contents