Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-29 / 328. szám

4. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. november 23. CIRKUSZ ©SS® Párbeszéd Argentina rövidesen egész Európái elárasztja amerikai fagyasztott mar­hával. Becsbe és Budapestre már érkeztek nagyobb küldemények, de a mészárosok mindenütt erős akció­ba léptek a behozatal ellen. (Két marha disknrál egymással, az egyik fagyasztott, a másik nem. De a másikat is elfogják fagyasztani.) A fagyasztott: Nagyon csodálkozom kolléga ur ezen a különös fogadtatáson. Úgy látom, hogy az önök részéről hi­degre vagyunk állitva. Á belföldi: Ne csodálkozzon ezen. Ne­künk nagyon fáj ez a piszkos konku­rencia. Ide tetszenek jönni Argentíná­ból, lenyomni az árakat. Nem elég ké­rem, hogy Délamerika elvitte a futbal­­bajnokságot, most már az ökrökkel is ki akarnak babrálni. Hallatlan! A fagyasztott: Kérem kolléga ur, csak hideg vér! A belföldi: Könnyű hidegvért prédi­kálni annak, aki meg van fagyasztva. A fagyasztott: Miért? Kegyed nincs megfagyasztva? A belföldi: Nem vagyok. A fagyasztott: Akkor miért fizetnek magáért, ha levágják, íagyasztási adót? olcsó húsnak híg a leve? Tudja maga, hogy milyen rossz a Ing lé? A fagyasztott: Nem tudom. Nem sze­retek kanál lenni minden lében. A belföldi: Éppen azért utazzon csak vissza és ne tegyen bennünket tönkre-Bécsböl jelentik: Az újszövet­ségi elnököt december 9-én fogja megválasztani a szövetségi gyű­lés, amely a nemzeti tanácsból és a szövetségi tanácsból áll. A parlamenti pártok köréből eredő értesülés szerint dr. Hai­­nisc/l szövetségi elnök megválasz­tása bizonyosnak tekinthető, mi­után Seipel, akinek szintén felkí­nálták az elnökséget, kijelentette, hogy nem fogadja el. A keresz­­íényszociaiistrik és a nogynéme-Tudja maga, hogy milyen közmondás van arra, hogy nem akar kanál lenni minden lében? A fagyasztott: Nem. A belföldi: Lében und lében lassen... Stella. tek állítólag már megegyeztek, hogy Hainischra adják le szavazataikat, akivel minden tekintetben meg van­nak elégedve. A szociáldemokra­ták a szövetségi ülésen vagy üres szavazólappal fognak szavazni, vagy Seitz bécsi polgármesterre ad­ják le szavazatukat. A december 9 ikére összehí­vott einökvaiasztó szövetségi ülés elnöke Becs valamelyik szociál­­demokrnta alpolgármestere lesz, vagy Breilner városi tanácsos. Minden napra egy tojás . •. Hajnali riport a csirkepiacon December elején választ elnököt az osztrák köztársaság Seipel nem fogadta el az elnöki tisztet A belföldi: Ez adórendszerünk saját­sága. De ne térjünk el a tárgytól. Még egyszer kérem, haladéktalanul utazza­nak vissza az urak Délamerikába. A fagyasztott: Már olyan nagy mar­iié. mégse vagyok. Van magának fogal­ma arról, hogy milyen kényelmetlenül | utaztunk? Se hálókocsi, se étkezökocsi. Nálunk Amerikában vannak úgynevezett jászol-kocsik. Itt semmi. Fejfájást kap­tam az éhségtől. A belföldi: Aliért nem tett jeges boro­gatást a fejére? A fagyasztott: Jégbehülve jöttem én kérem. De az éhségtől sokat szenved­tem. Mímdtam is a Rajnán túl a német kalauznak: »Hát mi lesz kérem? Széna vagy szálma?« A belföldi: És mit mondott a német kalauz? A fagyasztott: Elkezdett nekem kö­nyörögni: »Nagyságos ur, mondta, —• ne tessék már tovább utazni, tessék itt maradni. Nekünk sokkal nagyobb szükségünk van önökre, mint Ausztriá­ban vagy Magyarországon. Van ott marha éppen elég«. A belföldi: Az már igaz. A fagyasztott: Mondtam neki: »Bará­tom, én maradnék . szívesen, mindig szimpatizáltam a németekkel, de tovább vagyunk irányítva. A fuvarlevél beszél. Meg aztán a fiatalabb tinók nagyon ör­vendenek ennek a tanulmányútnak«. A belföldi: Miért? A, fagyasztott: Mert azt remélik, hogy mire a végállomásra érnek, min­den tinó annyit/tanul, hogy ökör lehet belőle. A belföldi: Vérfagyasztó vicceket me­sél maga. A fagyasztott: Ha magának meg vol­na fagyasztva a vére. mint nekem, ma­ga se mesélne más vicceket. A belföldi: Magának az ereiben meg­fagyott a vér? A fagyasztott: Korcsolyázni lelipt rajta. Mondhatom, hogy hidegvérrel szemlélem az európai eseményeket. A belföldi: És nem bűnül, látva az it­teni rettenetes helyzetet? A fagyasztott: A busulás a fagyasz­tott lovak reszortja. Majd fogunk külde­ni Argentínából pár tucatot csak azért,, hogy , az itteni helyzeten búsuljanak. A belföldi: Egy egész, ménest küldjön. De maguk utazzanak vissza. Meglátja, hogy milyen középeurópai katasztrófa lesz belőle, ha maguk soká itt lebszcl nek és lenyomják az árakat. Olcsó lesz a hús egész Európában. A fagyasztott: Na és? A belföldi: Maga azt nem tudja, hogy A hetipiac nem tartozik a legizgalma­sabb riportok közé, de azért itt is meny­nyi érdekeset lehet megfigyelni. A vá­sári forgalom reggel hat órakor kezdő­dik és a piac ilyenkor már egészen nagystílű jelleget ölt. Széles szekerei; döcögnek a csipős ködben, a ketreces kocsik körül vad kofák és koránkelő háziasszonyok tolonganak és a barorn­­íikra alkudoznak, akik a rács mögött párosával egymáshoz bilincselve gub­basztanak kenyéren és vizen, mint a rV- bok. Itt látható a nagyzuzáju csirke, a nagytnáju lúd, a gyorstojó tyuk, a gyön­ge mellű kiskakas és a sárgalábú jéroc a csodálatos zsírral. A piacot azért mégis a tyúkok dominálják. És bárme­lyiket meg lehet kapni, rendes napi áron. Kelepce a májjal Hűvös, ködös reggel van, alig látni pár lépésnyire. A köd megrövidíti a tá­volságot. A szekértábor körül már javá­ban folyik az ostrom: — Hogy ez a liba? — Négyszáz forint. — Van szive .ezért a girhesért ennyi pénzt kérni? — Erre meri a naccsága azt mondani, hogy girhes! — fakad ki felháborodot­tan a termelő — tudja is maga mi a jó! — és a vevő zavarba jön: — Szóval maga azt állítja, hogy ez egy jobb lúd? —• Valami gyönyörű állat! — lelkese­dik a ködmörtös atyafi — tapogassa csak meg micsoda hája van — és szív­ből magasztalja a libuskát, jobban, mint az édes gyermekét. A naccsága előveszi a pénztárcáját és leszámol háromszáz­ötven iorintoí. . — Itt van — mondja zordan — egy párával se adok többet — és a lúd után nyújtja gyűrűs ujjait. — Hová gondol nagysád? — méltat­lankodik a termelő — egy ilyen libáért, amelyiknek kilós mája van. — Honnan tudja? — esik a csapdába az asszony. —• Hiszen csak rá kell nézni, rögtön látja az ember! A naccsága, aki háztartási trofeumait akarja szaporítani, sóhajtva ráígér: — Háromszázhetven. Mire a libás ember erős töprengés után: — Háromszázkilencvcnért elviheti. Végül is kiegyeztek háromszáznyolc­vanba és a májbajos lúd élete és halála fölött ettől a perctől kezdve már a kun­csaft rendelkezett. — De ha csak egy dekával is keve­sebb lesz a máj, llát visszahozom az \ egészet! * — Egész nyugodtan visszahozhatja — szól a gazda csöndesen és még csak a [szeme se rebben. Ilyen vas idegei van­nak. Légy jó mindhalálig---­í Az egyik kocsi körül egy házaspár \ alkudozik. ; — Nem szabad igy tartani — figyel­mezteti a férj a falusi nénit, aki fejjel [lefelé lógatja a csibéket — a fejébe i megy szegénynek a vére. I A néni ezt froclinak vette és hirtelen ’ haragú lévén, neki is a fejébe szállott a I vére. i — Tréfázzon az öregapjával az ur — : mordult fel gorombán és most már juszt [is egészen függőleges helyzetbe hozta a I kiscsirkéket. — Maga állatkínzó — hördüit fel a humánus férj és rá akart rohanni öreg- 1 anyóra. ; — Hozzám ne nyúljon, mert a képibe vágom! — rikoltott a néni és harciasán I megpörgette • feje fölött a csirkéket, Imint a zsidó ünnepekkor szokás. I — Policáj! Policáj! — hallatott se­­■ gélykiáltásokat a veszedelemben forgó humanista ifjú felesége és a rend őre j hirtelen ott termett a ködből, j — A törvény nevében! — mondta a /rendőr egész komolyan. A tyúknak csak a szája jár j A termelők már rtyolc óra tájban ci­­' kelődnek, bevonulnak a köddel és ekkor j kezdődik a kofák rémuralma, akik a ki- I sebbségböl most kormányzótöbbsőg iet­­; tck. Csupa viharedzett, ezer fortélyu, i tavasz nő. ? A tyúkoknak, kacsáknak a tolla alá I fajnak, hogy minél bögyösebbnek, kövé­• rebbnek látszódjanak és a pulykákat 5 időnként megpiszkálják, hogy mérge­lődjenek. Szegény pulykáknak állandóan * bosszankodni és mérgelődni kell a piac tartama alatt, sokszor egészen vörösek lesznek a dühtől, de itt nincs irgalom. Egészen dekorativ látvány egy ilyen felfújt kofaasszony a felfújt csirkéivel, ludjaival, kacsáival és berzenkedő puly­káival, akár egy groteszk olajfestmény. 5 Az állatok persze tásalognak egymás­­közt. A liba mondja: gi-gá-gá, — mint I az elemista olvasókönyvben is tanultuk, \ azonban megfigyeltem, hogy raccsol és a gá-t állandóan ghd-nak ejti, mint egy antiszemita. A pulyka mondta: rud-rud­­khrud. Ez valami nagyon sértő lehet, mert állandóan a kofaasszonyra nézett és egyenesen a szemébe mondta neki. Ilyen bátor legény a pulyka. A tyuk azt mondta: kot-kot-kot-ko-dács, de ez csak 8 vaklárma volt, mert tojást szégyen­szemre, akárhogy Is erőlködött, nem tudott produkálni. Csak a szája járt, . |t, i.) Radics levélben agitál Nemzetiségi autonómiát ígér Úgy látszik, a Radics-pártnak ko­moly; az a szándéka, hogy a Vajda­ságban jelölteket állít. Erre vall, hogy Radics István aláírásával a vajdasági választók nagy része nyomtatott körlevelet kap, amely­ben Radics arra hívja fel a válasz­tókat, hogy a Radics-pártra sza­vazzanak. A körlevélben nemcsak a radiká­lis-párt ellen nyilatkozik Radics, hanem a bunyevácokat és sokaco­­kat is arra hivja fel, hogy a politi­kában ne kövessenek olyan pász­tort, aki csak Beograd és Ljublja­­na-félé néz, Zagrebot pedig nem látja, ami nyilvánvalóan a Radics­­párttal szövetséges bunyevác-so­­kac-pártra és a Korosec-pártra vo­natkozik. A kiáltvány szerint Radics nem­zetiségi programja meglehetősen egyszerű. Azt írja, hogy »amely nemzetiségnek a községben többsé­ge van. annak joga van, hogy »nyelvével éljen« a községházán, templomban és az iskolában. Ha valamely nemzetiségnek többsége van az egész járásban, vagy éppen az egész megyében, akkor annak úgy az iskolában, mint templomban, valamint a bíróságnál és közigaz­gatásban teljes nemzeti autonómiá­ra van joga.« Mint látni való Radics nemzeti­ségi programja részleteiben nem kevésbé zavaros és. ellentmondó, fmint programjának egyéb pontjai. ;E szerint a program szerint a ma­gyarságnak a legminimálisabb jogai ’sem volnának meg nyelvének hasz­nálatára olyan községben, ameiy­­jjben a lakosságnak csak 49%-a ma­ii gyár. 1 A kiáltvány külömben ékes bi­zonysága annak, hogy mennyivel Vitásképpen gondolkodnak a politi­kusok akkor, ha hatalmon vannak, Imint amikor hatalomhoz akarnak I jutni. Mikor a Radics-párt a Davi- J dovics-koalicióban többségbe került, I Radics épugy a magyarság kisebb- Jr.éigt jogainak megadása ellen nyi­latkozott. mint ahogy a többi hatal­mon lévő politikus álandőan nyi- I latkozni szokott. í I I.——in ----­I Rendkívüli közgyűlést f tart SzuWtica város a fölmentett tisztviselők nyug dijügyében Szubotica város tanácsa legutób­bi ülésén — mint a Bdcsmcgyet 'Napló közölte — elhatározta, hogy ja belügyminisztérium részéről ínyugdijazott városi tisztviselők j ügyét még december elseje előtt I közgyűlés elé viszi, hogy ekéjéig már megállapíthassák a nyugdij- Iösszegek nagyságát. A tanács hatá­­jrozata értelmében a kiszélesített j tanácsot szombat délelőtt tíz órára I hívták, össze ülésre. I A közgyűlésen, a következő volt I városi tisztviselők nyugdíjügye I szerepel: j Dr. Orcsics Lázár volt városi fő­jegyző, Jankács Matej jegyző Lét­­mányi Miklós főpénztáros, Ivkovics Ivandékics Lázár rendőrkapitány, Mukics Aladár állatorvos, Letovácz Dezső adótiszt, Szárics Tamás számtiszt, Sárcsevics Miklós száni­­tiszt Knlonics Béla állatorvos, Péics T. Márk alszámvevő. Mukics Jó­zsef irodatiszt, fíuszta Ferenc rend- I őrbiztos, Piukovics Jásó írnok. Be­nedek Márk városi íogatos, Szalai Mihály kézbesítő, Milics Nikola kézbesítő, Milodánovics Pál utmes- I tér. I A közgyűlést a városháza nagy­termében íartjáJs meg.

Next

/
Thumbnails
Contents