Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-05 / 304. szám

2. oldaF. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 november 5 kifejezetten nem tesznek említést. A Timotievics-kormány által végre­hajtandó programhoz egyébként hozzájárulnak a radikálisok, de an­nak valamelyes bővítését kivánják és különösen a sajtótörvénv megal­kotását sürgetik. Más verziók szerint a radikálisok­nak a miniszteri tárcák felosztására nézve is vannak követeléseik és ál­lítólag tiz tárcára tartanak igényt, többek között a belügyi, külügyi, pénz-, igazság- és agrárreformiigyi tárcára. Azonfelül — mint sokan tudni vélik — a radikálisok a kine­vezendő kormánytól uj deklarációt követeinek, amelyben k'felezésre jutna, hogy a kormány nem politi­kai jellegű, hanem munka-kormány. Nehézségek a blokk oldalán Timotievics a radikális-párt vála­sza után optimista nyilatkozatot tett és kijelentette, hogy kormányalakítási megbízatásá­nak sikere biztosítottnak tekint­hető. Ezzel szemben a blokk oldalán meg­lehetős bizonytalanság uralkodik. A radikálisok feltételeit a blokk párt­jai nem nagy lelkesedéssel fogadták. Különösen a muzulmánok hangoz­tatják, hogy a radikális-párt feltéte­lei túllépik Timotievics megbízásá­nak kereteit. A demokraták és kle­rikálisok azonban a feltételeket nem ítélik meg! ilyen: szigorúan. Általában a helyzet nehézsége a radikális-párttól áttolódott a blokk oldalára, minthogy a blokk pártjai­nak viszonya Radicsékhoz még nincs tisztázva. A Radics-párt és a blokk érintkezése rendkívül felüle­tes. A horvát parasztpárt részéröl egyedül Bacsevics képviselő tartóz­kodik Beogradban, ő azonban sem­miféle felhatalmazással eines ellát­va, csupán az összeköttetést tartja fenn. Bacsevics képviselő kijelentet­te a Bácsmegyei Napló beogradi munkatársa előtt ho<v~ a Radics­­párt vezetői közül senki sem fog a közeljövőben Beogradba érkezni. Ez arra vall, liogv Radicsék tovább­ra is meg akarnak man'1"" a blok­kal szemben rezerváltságukban, mert rosszalják, hogy a blokk veze­tői egyáltalán tárgyalásokba bo­csátkoztak Timotieviccsel. A koncentrációs kormány, ha megalakul, — amire jelenleg minden kilátás megvan — ilyen körülmé­nyek között minden valószínűség szerint nélkülözni fogja a Radics­­párt támogatását, ami a miniszteri tárcák elosztásánál is éreztetni fog­ja hatását. A blokk, hia Radicsék tá­mogatása nélkül lép majd be a kor­mányba, kénytelen lesz sokkal ke­vesebb tárcával megelégedni. Mind­ezeknek a nehézségeknek ellenére kedvezően Ítélik meg az esti órák­ban Timotievics kilátásait és bizo­nyosra veszik, hogy szerdán már megtörténhetik a végleges döntés. A blokk pártjai szerdán döntenek állásfoglalásukról, miután a radiká­lisok állásfoglalása már ismeretes előttük. Baranya szenvedései Kilakoltatott karancsi polgárok Szerelmi laboratórium Néhány héttel ezelőtt volt már szó ar­ról az érdekes tervről, hogy egy ameri­kai pszichológus nő, Mrs. Esteile de Young Barr, a columbiai egyetem tanár­nője, a színházak közönségét akarja megvizsgálni, hogy igy az emberek leg­mélyebb és legnehezebben hozzáférhető gondolatait és érzelmeit tanulmányoz­hassa. Kísérletei színhelyéül legelőször Vajda Ernő »Fata Morgana« című da­rabjának előadásait; választotta ki. Most fejeződött be az első kísérlet s ennek eredményeiről most számolt be a tanárnő. Az érdekes eredményeket, amelyek a magyar közönséget is mél­tán érdekelhetik, a következőkben is­mertetem: A kísérlet úgy folyt le, hogy a tanár­nő kérdőíveket osztott ki az első és a második felvonás után a közönség kö­zött s ezekre azonnal válaszolni kellett. A kérdőiveken legelőször is a személyi adatokat kellett felsorolni, természete­sen a név megjelölése nélkül, de meg kellett jelölni, hogy a kérdőív kitöltője milyen idős, nős vagy nőtlen, mi a fog­lalkozása, milyen iskolát végzett, milyen nemii és hogy városban lakik-e vagy falun. Az előadott darab egy idősebb nő és egy fiatal gyerek szerelmi összecsapá­sát tárgyalja. A pszichológus nő szerint a darab olyan, hogy a nézők mindegyi­kében föltétlenül igen erős érzelmű emó­ciókat kelt. Az első felvonás végén az asszony, aki jóformán időtöltésből, szó­rakozásból kezdett ki a fiúval, akivel a véletlen összehozta, már a végsőkig tü­zelte fel a fiú vágyát s a függöny akkor Kormányok jönnek, kormányok mennek, rendszerek változnak, egy dolog azonban változatlanul megma­rad. Megmarad az. hogy Baranya­­megye lakosságának a hivatalos kö­zegek önkényétől, túlkapásaitól ál­landóan szenvedni kell. Mintha csak az volna a cél. hogy a baranyai ma­gyarokat mindjobban elkeserítsék, s hogy szorgalmas, lojális állampol­gárokat kétségbeesésbe kergesse­nek. Ahány hivatalos intézkedés törté­nik a beogradi központtól távol eső baranyai falvakban, annyi sérelem a lakosságnak s annyi sérelme az ál­lamnak is, amelynek mégis az igaz­ságén kellene felépülnie. Karancs, baranyai községből je­lentik a következőket: A dárdai főszolgabíró a múlt hé­ten hivatalos látogatásra ment ki Karancsra, s hogy ott tartózkodását emlékezetessé tegye, a következő intézkedéseket tette a jogrend na­gyobb dicsőségére: Elrendelte, hagy Molnár József házában lakó Szányi János tisztes­séges szabómestert a lakásából azonnal lakoltassák ki. A kilakolta­táshoz karhatalmat is rendelt ki 's Szányi csak azért kapott pár napi haladékot, mert ágyban fekvő sú­lyos beteg és állapota lehetetlenné teszi, hogy költözködjék. Meg kell jegyezni, hogy Molnár József, Szányi házigazdája, még áp­rilisban bejelentette a községi elöl­járóságnak, hogy házában egy la­kás megüresedik s azt Szányinak adja bérbe. A községi elöljáróság ezt tudomásul is vette s szentember már beköltözött a lakásba, akkor a a lakáshivatal minden tárgyalás nél­kül megváltoztatta határozatát s a Ilakást Ivanovics István izbeglicának ítélte oda, akinek Karancson már három! év óta van lakása. Ezt a tör­vénytelenül létrejött végzést Mol­nár József megfölebbezte a szociál­politikai minisztériumhoz. A feletb­­bezés még nincs elintézve, a főszol­gabíró azonban már kilakoltatta Szányit és rövid utón átadta a la­kást Ivanovicsnak. ügylátszik azt a nézetét vallja, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. Garay Ferenc karancsi bognár­­mestert a főbíró egyenesen az ut­cára lakoltatta ki. Garaynak még most is az utcán hever minden hol­mija. Egy Császár nevű borbélyt a főbíró nemcsak kilakoltatott, hanem fel is szólította, hogy negyvennyolc órán belül hagyja el az országot, különben átdobatja a határon. Csá­szár, belátva, hogy hiába próbálna kilincselni a hatalmas ur ellen, már eleget is tett az önkényes parancs­nak. összecsomagolta minden hol­miját és átköltözött Magyarország­ra- , Kilenc izibeglica-család kedvéért ilyen és hasonló intézkedésekkel sanyargatják a benszülött karancsi lakosságot, amely keservesen ta­pasztalja, hogy a politikusoknak most más gondjuk van, mint a jog­talanságokat orvosolni és az erő­szakoskodást megakadályozni. Éppen itt lenne már az ideje, hogy az agyonsanyargatott bara­nyai néptől elmúljék a keserű pohár. gördül le, amikor éppen benyit a fin szobájába. A függöny legördiiiése után osztotta szét Mrs. Barr a kérdőíveket. Ezen az első ivén a következő kérdések voltak: — Mit érzel az asszony iránt? Szim­pátiát, gyűlöletet, közömbösséget, félel­met, utálatot? Elitéled-e? — Mit érzesz a fiú iránt? — Kegyetlennek látod-e az asszonyt? — Mit gondolsz, mi lesz a hatása a fin lelkében ennek a szerelmi kalandnak? Mit fog gondolni a szerelemről és az asszonyokról? — Helyesnek látod-c pszichológiailag a szerző által beállított karaktereket? — Tréfásnak találod-e eddig a dara­bot? A válaszokat a nézők kora szerint csoportosította a tanárnő. A 30 és 40 év közötti nők, asszonyok és lányok egy­aránt ellenszenvet éreztek a darabban szereplő asszony iránt. Minél idősebbek voltak a nézők, annál antipatikusabb volt nekik a hősnő. De ;i diáklányok is mind elitélték. Egy öregasszony azt irta a kérdőívre, hogy az ő saját fiát siratja, aki egy ilyen asszony kezébe kerülhet. Érdekes, hogy a 20 éven aluli férfiak is mind a legélesebben elitélték a hős­nőt, de azért voltak kevésbé szigorú né­zők is. A 20 és 30 év közötti férfial{ kö­zül többen szimpatikusnak találták az alakját és mennél idősebb volt egy-egy féríinéző, annál elisnterőbben nyilatko­zott az asszonyról. A.z agglegények vol­tak a legbarátságosabbak. A férjek már kevésbé mertek nyilatkozni, ök majd­nem mind azt állították, hogy az asz­­szony kegyetlen. A nők önzőnek és kegyetlennek nevezték. Egy 16 éves fiú Mem ke!! dhtárta fizetni a koronában kivetett hadiadókat Az állami adóhivatal cáfolja az erre vonatkozó elterjedt híreket A folyamatban levő hadinyereség-, jövedelem- és vagyonadó behajtá­sával kapcsolatban az a hir terjedt el Szuboticán. hogy egy uj pénz­ügyminiszteri rendelet értelmében — amely állítólag hétfőn délután érkezett Beográdbó! — valamennyi koronaértékben kivetett adót dinár­ban kell befizetni, vagyis a háborús és azokat követő évekre kivetett adókat négyszeres összegben. A hir nagy feltűnést keltett, mert ez a rendelet azt jelentené, hogy az amugyis súlyos adóterhek még in­kább súlyosbodnának. A Bácsme­gyei Napló munkatársa érdeklődött illetékes helyen aziránt, hogy tud­nak-e ilyen rendeletről. A városi adóhivatalban nem tudtak felvilágo­sítást adni. Kedden délelőtt azonban az egyik köri adóhivatalban az uj rendeletre való hivatkozással már a koronaértákben kivetett adók négyszeresét követelték egy adó­fizetőtől, ugyanakkor, amikor az adóhivatal vezetői nem tudtak fel­világosítást adni az uj rendeletről. Érdeklődtünk a pénzügyigazgató­ságnál ís, ahol kijelentették, hogy oda nem érkezett eddig ilyen ren­delet, nincs azonban kizárva, hogy a pénzügyminisztérium csakugyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy ilyen értelmű rendeletet kiadjon. Ilyen választ kapott munkatársunk az állami adóhivatal közegeitől is, akiknek a hatáskörébe az adók ősz­­szegének kiszámítása tartozik. A hivatal vezetője kijelentette munka­társunknak, hogy a kérdést nem is lehet rendeleti utón szabályozni, csak uj törvénnyel lehetne az adó­törvény rendelkezéseit módosítani. Az adótörvény szerint pedig a há­borús évekre; valamint egész addig az időpontig, ameddig ezen a terü­leten koronaértékben való számítás volt érvényben, csak koronaérték­ben lehet kivetni és behajtani az adókat, mig az 1922. évtől kezdve már úgyis régebben dinárértékben szedik až adókat. kijelentette, hogy neki közömbös ez az alak, de cinikussá tette öt. Egy 19 éves fiú a legélesebben elitélte a hősnő sze­replését, de elitélte a fiút is. A fiú iránt a nők kivétel nélkül rész­vétet éreztek. A második felvonás végén különböző komplikációk után a fiú rájön, hogy az asszony csak játszott vele és öngyilkos akar lenni. Mrs. Barr most többek között a követ­kezőket kérdezte a darab közönségétől: — Mit gondolsz? Boldogok lenné­­nck-e, ha házasságot kötnének? — Láttál-e már az életben hasonló je­lenetet? — Hiszel-e az első látásra fellobbanó szerelemben? A férfiak kivétel nélkül kijelentették, hogy nem hisznek az első látásra fellob­banó szerelemben, ez teljesen kizárt do­log. Az asszonyok viszont kijelentették, hogy az igenis lehetséges. Különösen egy 50 éves asszony erősítette ezt. A közönség egyhangúlag azt a véle­ményét nyilvánította, hogy a hősnő há­zassága boldogtalan lenne és számos esetre hivatkoztak, amiket az életben maguk is láttak. Viszont kijelentették, hogy maga a korkülönbség lenne aka­dálya a boldogságnak. Á fiatalemberek mind azon a vélemé­nyen vannak, hogy az asszony megke­serítette a ^ fiú életét, cinikussá tette a szerelem és az asszonyok iránt egész életére. De az agglegények szerint a kaland inkább nagyon is tanulságos volt a fiúra nézve és annak inkább jótékony hatása lehet. Egy néző azt mondta, hogy a megpörkölődött gyerek ezután óvatosan fog bánni a tűzzel. Bár a szinlapon vígjátéknak van je­lezve a darab, a válaszokban majdnem egyhangúlag tragédiának nyilvánították. A karaktereket és a helyzeteket pedig mind élethueknek találták. Mrs. Barr analizálta a válaszokat. Ezekről megállapította, hogy a darab pontosan azt a hatást érte el. amit vele a szerző elérni szándékozott. A darab (si­kere tehát jól megalapozott siker. A kérdések analizálása pontosan megmu­tatta, hogy miért aratott a darab sikert. Mrs. Barr szerint most már!a szerzők pontosan megállapíthatják majd darab­jaik hibáit. Amerikában ugyais próba­előadásokon mutatnak be a vidéken min­den darabot először s ezután, majd a próbaelőadások közönségét hasonló el­járás utján megvizsgálják. A válaszok­ból pontosan meg lehet majd állapítani, hogy a darab azt a hatást kelti-e, amit vele kelteni akarnak és ha nem, hol a hiba. Ha a kísérlet hibákat ; állapit meg, a szerzők ezt könnyen helyrehozhatják. Kiküszöbölődik a legnagyobb bizonyta­lanság, mert eddig gyakran megtörtént, hogy a szerző, igazgató, rendező, színé­szek nagyszerűnek találtak egy darabot s ez már az első előadáson megbukott. Ezután a közönség önkénytelenül el fog­ja árulni, hogy miért tetszik neki e da­rab, még pedig nem tapssal vagy fütyü­léssel fogja ezt nyilvánosságra hozni, hanem szinte öntudatlan lelki folyamat utján, amely minden érzésváltozást pon­tosan fel fog tüntetni, ami a közönség lelkében végbemegy. Mrs. Barr kísérletei tehát a jelek sze­rint üzletileg is nagyon sókat fognak je­lenteni a színházigazgatók számára.

Next

/
Thumbnails
Contents