Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)
1924-11-16 / 315. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1924 november 16. Meztelen táncosnő fiából papnő A rendőrség büzbombával kergette szét híjéit Brüsszelből jelentik: Lola Montcznck, Miksa bajor király egykori szeretőjének, a negyvenes évek hires meztelen táncosnőiének fia, George Marescot a világháború előtt meglehetősen közismertté vált azzal, hogy mint bajor trónkövetelő szerepelt. Üres óráiban, a melyeket nem foglalt le a trónkővetélés, Marescot érzelmes és pajkos kői teményeket irt, amelyeket a párisi Chat Aoir-kabarébau maga adott elő mérsékelt sikerrel. A Wittelsbachok trónját — mint köztudomású — II. Miksa törvénytelen g.ycímekének sohasem adatott meg elfoglalni, mégpedig politikai természetű nehézségeken kívül már csak azért sem, mert időközben, 1912- ben váratlanul egy csecsemőnek adott életet s ekkor kiderült róla, hogy tulajdonképpen — nő. A háború alatt Brüsszelben tűnt fd, mint vöröskeresztes ápolónő. Kémkedés miatt eljárás indult meg ellene, de beszüntették. Közben megbetegedett és — saját állítása szerint — egész testében megbénult. Ekkor hordágyon egy »csodatevő« templomba vitette magát. Mialatt a hívők buzgón imádkoztak, egyszerre csak íclsikoltott és mint egy gumilabda, úgy ugrott ,fel a hordágyról és egy sjál ingben fölrohant a főoltárhoz és ott térdrehullva adott hálát az istennek fölgyógyolásáért. Ez a »cscdatéte!« nem volt Ínyére az egyházi hatóságoknak, úgyszintén a felgyógyult nő egyénisége sem, akiről furcsa dolgok derültek ki. Mercier brüsszeli bíboros-érsek térré megtiltotta neki a templomba való belépést és kiátkozta. Az elvakult nők tömege azonban ennek ellenére szent gyanánt tisztelte. Marescot ezt a népszerűséget azután alqposap gyümölcsöztettc és lakásán mennyei kápolnát rendezett be, amelynek ő lett a papnő te. Hogy az illúzió teljes legyen, testén nemsokára Iclcntkcztck a stigma szent Sebei, amelyeket a papnő igyekezett fotográfiákon megörökíteni. Ezen az alapon valóságos üzemei folytatott és képeslevelezőlapon, amely természetesen őt, mint szentet ábrázolta, csinált maginak reklámot és — üzletet. A babonás emberek hiszékenységét mindenképen kamatoztatta, drága gyógyszereket ‘adott el a hozzá csatlakozott hívőknek leiki betegségek ellen. Legutóbb egy brüsszeli kereskedő följelentette a papnőt a rendőrségen, hogy félmillió frankot csalt ki a feleségétől. A rendőrség ekkor körülfogta Marescot villáját, ahová éppen akkor hatoltak be, amikor a memyei kápolnában javában folyt az «fetentisztclet«. A rendőrség megjelenése émes jeleneteket idézett elő. A fanatizált asszonyok nekirohantak a rendőröknek és hisztérikus sikoltozással össze-dssza karmolták, harapdálták őket. A rendőrség tehetetlen volt az őrjöngő asszonyokkal szembeni, úgyhogy végre is büzbombákat kellett használni az őiöngő asszonynép megfékezésére. A házkutatás alkalmával milliókat érő műkincseket találtak. A »szent« papnőt őrizetbe vette a rendőrség. Újabb változás a bácskai főispánságban A sxufeoficai kinevezések — Kik lesznek a főszofgabirák ? A vajdasági radikális-párt akciót indított, hogy a bácskai főispánt állásra vajdasági politikust nevezzenek ki s a noviszadi radikális-párt vezetői nem titkolták afeletti elégedetlenségüket, hogy a kormány nem honorálta kívánságukat s Szrctykovics Milánt nevezte ki Bácsmegye főispánjává, áld ezelőtt Délszerbiában volt főispán. A kormány most ia kinevezés után honorálta a noviszadiak kívánságát s mint megbízható helyről értesülünk, Szretvkovicsot néhány nation belül felmentik a lőispánt állástól, hogy helyét vajdasági ember foglalja el. Bácskai főispánná újból kinevezik Szicpcsevics Milánt, aki az előző Pasics kormány alatt kerületi főispán volt s működésében az igazságosság és a méltányosság szempontjai vezették. Szlcpcsevics azonban szintén csak rövid ideig marad főispán, kinevezése csak azt akaria dokumentálni, hogy a kormány a fontos hivatal betöltésénél nem szándékosan mellőzte Szlcpcsevics a bácskai főist»ánságot felcseréli a A'oyiszad-yárosi föispnnsággal. mert nem akar hosszabb ideig távol lenni Noviszadtól. Bácskai kerületi főispán az eddigi J alispán, dr. Petrovics Milivoi, 'esz. Elintéződött a szuboticai városi Hívatlan vendég Irta: Cholnoky László Már odalenn iárt a Belváros szűk utcáiban, de még mindig nem tudta egészen bizonyosan, hogv mi a célja, mit keres, csak az volt világosan előtte, hegy fázik, ha ott ül mozdulatlanul a téren, a Városliget felől besuhar.ó hideg légáramban, ajánlatosabb volt kissé mozogni, bár azt is csak megfontoltan, lassacskán. mert az öregember ugyan nem vénember még. de azért bizony isten meg-megroggyanik a térde, ha egyszeregyszer nagyobbat lép a kelleténél. Egyelőre úgy határozott, hogy amig valami biztos cél ki nem alakulj előtte a terveit illetően, megtekinti Keőcherepy tanácsos házát, hogy rendbehozták-e már a nagy árviz óta, meg azután utánanéz ar.nak is. hogy Maszlaczki fiskális ott lakik-e még a régi. egyemeletes, sárga házban. Hanem hamar belefáradt. — s öreg már a legény — és arra gondolt, j hogy majd a senki szigetének dús La France és Marechal Niel rózsái alatt megpihenteti a lelkét. A hatalmas, szürke bérház. amely Keőcherepv tanácsos régi palotájának] helyén állt, már jócskán elmaradt mö- ? götte.' de nem bánta, csak legyintett, j mert akkor már derengett előtte a ho- - inályos sejtelem, hogy valami látogatást í kell tennie, valahol várják, vagy talán nem is várják, csak ő érzi úgy, hogy valakinek vagy valakiknek utána kell néznie, mit csinálnak, békességben él- ^ nek-e, beszélnck-e sokat felőle. — igen, | valamit okvetlenül le kel! bonyolítania, j csak tudná hogy hová kell mennie. Hanem ahogy a halpiacon befordult, ? már tudta is. Abban á kanyargós kis utcában, amelyik levezetett a Dunaoartra. ahol a trencséni és liptói tótok tutaiai himbálóztak kikötve, az egyik kis földszintes ház ablakai ki voltak világítva. — egye nesen arrafelé tartott. Amikor odaért, habozva megállt, mertjj a szive elszorult. Két kezével gondosan a terdeire tá-Djordie. Belacrkva-xz: Lackov L'ubomir, Senta-ra: Gyorgyevics Szlobodán Novibecsei-re: Rankovics Jován. Értesülésünk szerint a veliki-becsjkereki polgármesteri hivatalba újból 'visszahelyezik Alekszics Bogoljubot és jegyzővé Raics Timotiie-t nevezik ki. Az olasz kommunisták akcióba léptek a fascisták elka Egy fascists megtámadta a római orosz nagyköveiét maszkodott és úgy kandikált be az egyik ablakon, mert eljön az idő, amikor az embernek már nem szabad legénykednie. Akkor már tudta, hogy az az öreg. iszákos, rongy Mavernak a háza, aki áruba szokta bocsájtani a leányai habfehér testét, csak a legfiatalabbak a kis Fannyval nem ment semmire, pedig attól várta a legtöbbet, — de ahogy betekintett, már meg is ismerte a sátán vén udvari-szállitóját, amint mámorosán ült a dúsan terített asztal mellett és a bor méla cseppekben hullt alá kajla bajuszáról. Megismert mindenkit, pedig sokan voltak a tágas teremben. Az asztaltőn Kárpáti János ült és a koporsóról mesélt a szomszédjának, amelyet hitvány öccse, a oaríőmös Abellinó küldött a névnapjára. — ezt az esetet nem tudta elfeledni. De Kutyíalvi Bandinak esze ágában sem volt ráfigyelni. ezerszer hallotta már a történetet, — úgy tömte magába a paprikás csirkét, mintha négy napja nem evett volna már. A három Baradlav-testvér halkan, komolyan beszélgetett egymás között; Ödön, a legidősebb le akarta beszélni Jenőt, az öccsét, hogy a szód. de démoni Alíonzint elvegye, de a legfiatalabb testvér nem felelt. Mit is felelt volna, tudta, hogy hiába minden, a szerelemmel nem lehet vitázni. Krisztváil 1 odor, kopott tengerészruhájában a kereveíen ülve nyaggatta a legidősebb Maycrleányt. hevesen belecsókolí mélyen kivágott. hófehér nyakába, időnkint a combjain is végigsiklatta napegette kezét, közben pedig suttogó hangon kölcsönkért tőle három forintot, természetesen becsületszóra: Tallérossv Zebulon már be volt csípve kissé, vagvva hadarással mesélte legutóbbi balesetét. Mindanváró Ádámnak. az azonban csak márvánvmozdulatianságu arccal emésztett tovább, mert szeretett mindent teljesen és tökéletesen a birtokába venni. Alienor von und zu Nornenstein, Ilmeriuen Zensida hercegnőnek udvarolva, a finnyás elszigeteltséget akarta mímelni, de a nyelve időnkint elakadt és a feje aláfciccent. annál kevésbbé mórikált tisztviselők kinevezése is. Szómba-; ton Beogradban volt Gvorgyevics Dragoszláv főispán és Malagurszki Albé polgármester. Mindketten a belügyminisztériumban folytatott tanácskozáson veitek részt. Gyorgyevics főispán a konferencia után beogradi munkatársunknak a következőket mondta: — A belügyminiszter összes javaslataim elfogadta, s a legközelebbi napokban aláírja a kinevezéseket. Amig az ukázok nincsenek aláírva, a főispán nem volt hajlandó a kinevezésekről nyilatkozni. Értesülésünk szerint tír. Vukics Ferenc volt rendőrfőkapitány Szuboticán marad s városi főjegyzővé nevezik ki. A király még nem irta alá a vajdasági főszolgabírók kinevezéséről szóló ukázt s a belügyminisztériumban sincsenek aláírva a jegyzői kinevezések. Értesülésünk szerint főszolgabírókká a következőket nevezik ki: Odzsaci-ra: Krisztics Vásza, Sombor-ra: Bikár Mirkó. Vrscc-ra: Rákics Szlávkó. Titcl-ré: Vujics Milán. Noviszadra: dr. Ponovics JLázár, Sztaribecsej-re: Katyanszki Milos, Albunár-ra: Kolavszki Petár. Veliki-Becskerek- re: Miskovics Rómából jelentik: A kommunisták országszerte támadóan lények fel a fascisták ellen. Sirognanóban fölfegyverezve megrohanlak a íascisták gyűlését és három embert megsebesítettek. Mesagneban lerombolták a fascisták székhelyét. Landrianóban támadást intéztek a fascisták háza ellen és iöbb emberi súlyosan bántalmaztak. Rómába olyan hírek érkeztek, hogy a franciaországi olasz kommunisták expedíciót akarnak megkísérelni a kormány megbuktatására. Ezért a francia határon megerősítették az őrségeket és kilenc cirkálót rendeltek a tengerpart ellenőrzésére. Nyilván az olasz kommunisták mozgalmával van összefüggésben íz az incidens, amely pénteken a külügyminisztérium épülete előtt játszódott le. A római orosz nagykövet autóján éppen behajtatott a Palazzo Chigi udvarára, amikor egy fiatal fascista az autóra ugrott és le akarta tépni, onnan a szovietzdszlót. A fiatalembert a titkosrendőrök azonnal elfogták. Mikor a szovjetkövet a külügyminisztérium fogadótermébe ért, megjelent ott a külügyminisztériumi kabinetfőnök és sajnálkozását fejezte ki a történtek felett. Nyomban ezután Mussolini is sajnálatának adott kifejezést a követ előtt. azonban Kalotay Frici. aki úgy ivott, mint az ürgelyuk és közben kilopta a szomszédja, Illavay szolgabiró zsebéből annak tarkapöttyös zsebkendőiét. Megismert mindenkit és a szive körül valami édesen-fájdalmas szorongást ér zett. Valami arra ösztönözte, hogy rhenjen el, messzire, örökre, mint Arden Enoch, de aztán elfogta a sejtelem, hogy hátha a halál ércmerevensége uira meglepi vén testét és azután- nem láthatja többé a régi kedves ismerősöket. Közben a hideg éjszakai szél is megérke' zett és befurakodott császárkabátjának libegő szárnyai alá. — nem habozott to vább, a kilincsre tette a kezét. Az ajtó nyitva volt: belépett. — Jó estét hölgyeim és uraim! — mondta nyájasan, meghajtva magát és szorgosan dörzsölgetve pergamentszerü csersárga kezét, miközben a szemében, amint végighordta a dőzsölőkön, a kedves meglepődést várók ártatlan kis önzése csillogott. A vendégek felkapták a feiüket; Kárpáti János ernyőt csinált atenyeréből, hogy a lámpafény cl ne fogja hatását, azután figyelmesen rátekintve azt kér dezte tőle: — Kicsoda maga, öreg barátom és mit akar? A jövevény pár pillanatig hallgatott, mialatt újra végigtekintett a társaságon, várva, hogv talán maid hirtelen feláll valaki, odasiet hozzá és megöleli. Hanem,, amikor nem mozdult senki, szemét elborította a szomorúság köde, öreg feje lefittyent, — halkan azt mondta: — Bocsánat, uraim, eltévedtem. Rossz helyen járok, de már megyek is! — Valami öreg éjszakai bagoly, aki inegszomjazott! — kiáltotta Zárkány Napoleon vidáman, ahogy szokta. — Nem baj no. vén csatakigyó. egy pohár bor azért csak akad a maga számára — Nem. nem. — mondta az éjszakai vendég szabadkozva. Megint meghajtotta magát, kihátrált a szobából és az ajtót halkan, illedelmesen behúzta maga után. — Úgy rémlik, mintha ismervén valahonnét ezt az embert. — szólt Riumin Oleg töprengve. — Igen, igen . . . emlékszem már, az a neve: Móric. — Mó—ric! — kiáltotta Tarnaváry alispán, nagyot sodorintva a bajszán. — Akkor biztosan valami öreg zsidó, olyan, aki gombokat és bicskákat árul! Kellett volna tőle venni valamit! — Nem, nem zsidó! — szólt közbe Krisztyán Tódor, aki akkorra már megkapta a három forintot. — És nem is Móric a neve. hanem csak igy: Mór. — Hülyeség. — vélte Lándory, a lé- Ickidomár. aki mindenhez értett. — Mórok már nem élnek köztünk itt Európában! — Kedves barátom. — mondta Krisztyán a kalandorok fölényes hangján, —- maga csak foglalkozzon a nádibetyárokkal, de ne avatkozzon bele a becsületes emberek dolgába! . . . Most már határozottan emlékszem erre az emberre és igenis, az a neve. hogy Mór, de a Móric és a Mór az mindegy, csak az utóbbi rövidebb és formásabb! — Milyen különös. — mondta a tudálékos sánta Báróczy. a falon függő füstös naptáron jártatva bütykös ujját, — és éppen ma van Móric napjának előestéje! . . . Nem különös ez? . . . Hátha .. . 1 Nem folytatta. Kezét tűnődve húzta végig a homlokán, mintha valami régi álom emléke sajdult volna át az emlékezetén. — De sokat tudok karattvolni! — bömbölte közbe Kutyíalvi Bandi. — Adjátok ide azt az üveget! Már kiért a Belváros házai közül, amikor észrevette, h°cv a szemét apró, mérges kis könnycseppek égetik. —- Csipős a szél, — rebegte hanyagul légyintve reszkető kezével és most a Teredo navalisz és a Polipusz maximiusz élethalálharcára gondolt. Vagy talán egyébre. — maga sem tudta már. Sietve megindult az Andrássv-ut felé és amire hajnalban meghasadt a keleti égbolt, ő már ismét ott ült a kis téren, a már vány oszlopon és hideg bronzarcával álmodozva nézte a hajnali járókelők futkosását.
