Bácsmegyei Napló, 1924. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1924-11-12 / 311. szám

6. oldal, BACSMEGYEI NAPLÓ 1924. november 12, A monacói fejedelem Pesten Uralkodó az orfeumban Budapesti levél Pesten régóta nem volt idegen ural­kodó. A ködös, sötét, letört Budapes­ten végre hosszú év után megjelent egy idegen uralkodó, érthető tehát, ha Buda­pest érdeklődése feléje fordult, noha az uralkodó csak a kis Monaco felett gya­korolja a hatalmát. Valamikor Pesten arra számítottak, hogy az idegen ural­kodók úgy jönnek majd Budapestre, mint kántorválasztás előtt a főkántor­­jelöltek. Jönnek, bemutatkoznak, meg­mutatják, hogy mit tudnak, s bejelentik, hogy pályáznak a betöltetlen magyar trónra... A kántor, — akarom mon­dani az uralkodó-jelöltek azonban nem törték magukat túlságosan, hogy ma­gyar királyok legyenek s Pest most kénytelen megelégedni Monaco urával, akinek a birodalma nem sokkal nagyobb, mint a Belváros s alattvalóinak s ánta a'.ig 20.000, nem sokkal több, mint ahányan egy nemzetközi fotbalraérkő­­zést végig szoktak nézni Pesten. Azonban Monaco ura, ha kicsi is az országa, tiszteletparancsoló egyéniség. Főrészvényese birodalma legvirágzóbb intézményének, a montecarlói játékbank­nak. Ez a bank akármilyen lanyha is a tőzsde s bármennyire feszült is a gaz­dasági helyzet, nem fog kényszeregyez­séget kérni önmaga ellen. Ha a mona­cói fejedelmet nem is sokan ismerték eddig Pesten, annál többen ismerik az általa képviselt kiváló kulturális müin­­tézetet: a montecarlói kaszinót, illetve a játékbankot. Pesten is sokan vannak, akik a magyar koronát úgy akarták megjavítani, hogy Montecarlóból akar­tak franc-ot szerezni. Mit mondjunk, nem sikerült nekik ... A magyar korona kurzusa nem emelkedett.. II. Lajos, a monacói uralkodó udva­rias ember. Hivatalosan ugyan azt mond­ják, hogy a barátja, gróf Festetics György látogatására utazott Pestre, de mi tud­juk, hogy ezek az uralkodók milyen ra­vasz emberek s igy a hivatalosan beje­lentett okot hajlandók vagyunk puszta ürügynek tekinteni. A monacói fejede­lem nyilván viszonozni akarta a magya­rok tömeges látogatását s személyes megjelenése azt bizonyítja, hogy hálás azért, mert a magyarok a monacói civi­lista folyósításához a maguk obulusai­­val hozzájárulnak. Monaco ura három napos budapesti időzése alatt meghódította a magyaro­kat. A Ritz előtt, ahol lakik, állandóan ácsorognak a szabad királyválasztók és a legitimisták közül is. Ha a Duna be volna fagyva, s ha a vendég-fejedelem hajlandó lenne elárulni, milyen módszer szerint kell sprengolni a montecarlói bankot, nyomban olyan lelkesedéssel kiáltanák ki királlyá, mint valamikor, anno 1458-ban Hunyadi Mátyást kiál­tottak ki itt a Ritz előtt. A monacói uralkodó most 54 eszten­dős, hatalmas, magas ember s bár evikkert visel, megjelenése mégis élén­ken különbözik egy evikkeres bankigaz­gatótó'. Vele van a lánya Valentinovich- Ch.irlotte hercegnő és a veje Polignac Pierre gróf, aki különben üres óráiban Monaco trónörököse, a monacói had­sereg vezére s a tüzoltótestület főpa­rancsnoka. Uralkodóink Pesten úgy éltek, mint külföldi siberek, csak nem költe­nek olyan sokat. Minden nap reggel 9 órakor keltek fel, szállodai szobájukban költötték el a reggelit. Minthogy a publikum nagy részét érdekli, hogy mit reggelizik egy király, közlöm, hogy II. Lalos mindennap kávét früstökölt, pesti kávét, pesti habbal, ami azt bizonyítja, hogy nincsenek túlságos igényei. A trónörökös és a felesége már váloga­­tósabb. Ők egyszer próbálkoztak kávé­val, aztán teát kértek, meg vajat és jamet. Napközben az uralkodócsalád autózott a magyar fővárosban. Útköz­ben esziikbe jutott, hogy a jó frankok­kal Pesten egész olcsón lehet vásárolni. Vettek is egy játékbabát, egy asztali kuglizót (úgy látszik az igazi monacói nem szereti a hazard játékot) s egy női kabátot meg egy bőrsapkát. Mikor a bevásárlással készen voltak, a Kertész Tódor üzletében a trónörö­kösnének eszébe jutott, hogy egy igazi uralkodó inkognitóban utazik s oda szólt a kiszolgáló kisasszonynak: — Küldjék a Ritzbe . . . Gasparski névre. A számlát _ is Gasparski névre kérem kiállítani. Én gróf Gasparski-né vagyok. Mire az elárusító hölgy hamisítatlan monacói accentussal csak annyit jegy­zett meg: — Kendósz! Este a monacói uralkodó család or­feumba ment s a műsor után is ott maradt, megnézni, hogy mulat a pesti nép. Az orfeumban nem erőltették meg túlságosén magukat a cehhel. Hároman egy üveg pezsgőt ittak. Borravalót azonban dúsan osztogattak. Mégis valami célja lehet ennek a II. Lajosnak Buda­pesttel ... a monacói uralkodó csak kedden este utazott el onnan. Merénylet készült Morfky Miklós ellen Egy anarkista üakatosleg-ény meg akarta gyilkolni a magyar kormányzót Budapestről jelentik: A budapesti rendőrség elfogta Kertész István la­katossegédet, aki merényletet ké­szített elő Horthy Miklós kormány­zó ellen. A meréuyletterv úgy derűit ki, hogy Kertész István lakatossegéd, a Budapesten nemrég megalakult Üdv Hadseregének összejövetelén nyilvános gyónás formájában el­mondotta, hogy öt külföldi anarchis­ták küldték azzal a megbízással, hogy merényletet kövessen el Horthy ellen. Kertész a kommün alatt a vörös hadseregben szolgáit, amiért az ellenforradalom után Za­laegerszegre internálták. Zalaeger­szegről 1922-ben megszökött s átment Ausztriába. Loebenben — akárcsak Sztáron — anarchisták társaságába került, akik háromezer svájci frankot, egy forgópisztolyt és öt darab tojásgránátot adtak neki és visszaküldték Magyarországba. Társakat is adtak mellé: Kovács István lakatossegéd és egy Wcisz nevű hentes személyében, akikkel együtt hetekig várták Budapesten a kedvező alkalmat a merénylet vég­rehajtására. Lakásuk nem volt, az éjszakákat szabadban, a Városliget­ben töltötték. Nyíregyháza centená­riumi ünnepségén kísérelték meg először a merényletet, de későn ér­keztek, amikor már Horthy eluta­zott. Másodszor az újpesti bikavia­dalon álltak lesbe, a kormányzó azonban nem jelent meg. A rendőrség Kovács és Weisz el­len körözőlevelet adott ki és Ausz­triába küldött tizenkét detektívet, hogy az osztrák hatóságok engedé­lyével a nyomozást Loebenben folytassák. BERLINI SZÓRAK 1. Rádió A rádió tudvalevőleg a huszadik szá­zad legszenzációsabb találmánya. Ami néhány évvel ezelőtt még lehetetlenség­­számba ment, ma már a tökéletesség­nek azon a fokán áll, hogy e téren már kevés meglepetés érheti az emberiséget. A rádió praktikus használhatóságát leg­jobban bizonyította a Zeppelin amerikai utján teljesítet szolgálnia, mely nélkül a nagy légi ut talán nem is lett volna keresztülvihető. A rádió közelebb hozta egymáshoz .a népeket, világrészeket, a nagy távolságok eltűntek. Amellett a nagy szolgálat mellett, melyet a rádió az emberiség és a tudomány szolgála­tában teljesít, a magánhasználatban egyike a legszórakoztatóbb dolgoknak. Németországban, Ausztriában stb. alig \an ember, akinek otthon nem lenne rá­diója,, melynek segítségével a napi ak­tualitásokat, koncerteket, opera és ope­rett-előadásokat hallgathatja. Hallgathatja, azonban nem biztos, hogy mindig hallja is. Tekintettel arra, hogy a rádió-készülékek gyártása nincs monopolizálva, a gyanútlan vásárló a legtöbb esetben olyan készüléket vesz, amellyel naponta néhány órát »elszóra­­kezhat« ugyan, de rajta semmit sem hall. A rádiónak legfontosabb szerve, mondhatnám a lelke az u. n. detektor. Emellett pedig a rádió-tulajdonosnak legkedveltebb játékszere és az adófize­tés mellett legfőbb öröme Isi. A detek­tor egy kapcsoló-szerkezet, melyben a hangot megadó és szabályozó ásványt elhelyezik, -erre pedig egy kis fogantyú­val ellátott tii nehezedik, mellyel az ember nz ásványon a legjobb hangot adó helyet keresi ki. A rádió-tulajdonos tehát megállapítja az újságból, hogy mikor kezdődik a műsornak öt érdeklő része, fülére akasztja a hallgatót és megkezdi a beállítás keserves munká­ját. A kis fogantyút hüvelyk és mutató­ujjával megragadja és a tü hegyével elkezdi az ásványt kaparni. Miután hosszabb, megfeszített munka után kon­statálja hogy nem hall semmit, bebizo­nyosodottnak véli gyanúját, hogy az ás­vány rosszul van megerősítve, tehá meg kell igazítani. Leveszi a detektort zsebkésével meglazítja az ásványt tart« csavart, az ásványt kissé megpiszkálja, majd a másik oldalára fordítja, a csa­varral újból megerősíti, visszateszi ren­deltetési helyére és újból megkezdi a fentebb vázolt aktust. Az illendőség megkívánja, hogy ilyenkor se halijcn többet, mint előzőleg és ezért ezen mű­velet többször megismétlendő. Kelló számú ismétlés és a zsebkés hegyének letörése után megeshet, hogy egy tá­voli hang megüti a türelmes rádió-arna­­tőr fülét! Az oldal tehát jó, csak a jó helyet kell még rajta megkeresni. Foly­tatni kell a kaparást, közben pedig a változatosság kedvéért a hullámhossz­beálltával is lehet szórakozni. Végre si­ker koronázza a fáradozásokat és az áhítatba merült hallgató még idejében érkezik, hogy az előadónak az éjszaka eltöltésére vonatkozó jókívánságait ör­vendező szivvel fogadhassa. Már a szentirásban is Írva vagyon, hogy: So­kan vannak a hivatottak, de kevesen a választottak. És igy van ez a rádiónál is. Mert sokan még ennyit sem halla­nak, egyáltalán semmit sem hallanak. Viszont ha a készüléknek úgy tetszik, akkor minden különösebb inditóok né1- kül kifogástalanul lehet hallani. Az utódállamok kormányzatai bölcs előrelátásukban megérezték a rádiónak a lelki egyensúlyra gyakorolt romboió befolyását és ezért száműzték azt or­szágaikból. Ez az ok azonban csak má­sodrendű; a népjóléti miniszter gondos­ságának néni sikerült a bel- és hadügy­miniszterét a második helyre szorítani. A rádió tabu alá való helyezésének tó­oka a következő: mindazon elemeknek, akik a rádió használatával visszaé eső­ket követhetnek el, vagy azt »államel­lenes célokra« használják, egyelőre csuk kétszer annyi készülék áll rendelkezé­sére, mint amennyit i bel- ft hadügyi kormányzat erre ? ceűa e!í!-á’yv- *? A további rádió-felhalmozásnak a rádió teljes eltiltásával kívánják elejét venni. Mindezeken a nehézségeken könnyen lehetne segíteni. A rádió gyá tásának monopolizálása kizárná, hogy a közön­ség hasznavehetetlen készülékeket vá­sároljon, viszont azok, akik pont a rá­dió segítségével akarnak államtitkokat továbbítani, arra ,ugy is módot találnak, minthogy sem a csempészet, sem pedig, a készülékek használata nem ellenőriz­hető olyan mértékben, hogy ezt a ve­szélyt kizárhatná. Mert kicsinyes és rövidlátó politika nem indokolhat intéz­kedéseket, melyek nemzeteket foszta­nak meg egy ilyen gazdaságilag és tár­sadalmilag fontos, tanulságos és szóra­koztató találmány gyakorlati használa­tától, amely találmány fejlődésének út­ját sem a müveit nyugat, sem más vi­lágrészek és nemzetek kormányzatai, nem igyekszenek; meggátolni, hanem el­lenkezőleg csak megkönnyíteni. 2. Mah-Jong MaJr-Jong ma a legdivatosabb társas­játék. Egy névtelen kínai matróz, talál­mánya és nqmcsak Kínában, hanem ma már Amerikában és Európában is, nagymértékben el van terjedve. A Mah- Jong játékszabályairól több könyvet ív­tak már, mint bármi másról és ezek a szakkönyvek már azért is figyelmet ér­demelnek, mert a játék szabályai mind­­cgvikben másként vannak feltüntetve. A tulajdonképpeni hivatalos Mah-Jong­­szabály állítólag az, mely szerint a lon­doni Mah-Jong klub ezt a játékot játsz­­sza, erre vonatkozólag azonban eltérők a vélemények. A játék három legfontosabb alkatré­sze: a kínai fal, a sárkányok és, a hasz­nálati utasitás. Annak, aki a »Kínai fal< áttörésére elszánta magát, nagy vesze­delmekre és forradalmakra kell elké­szülnie. Mert bár illatos »virágokétól, tarka mezőn halad a kínai fal felé, útja közben gonosz »szelek«-kel és »sárká­­r.yok«-kal kell megküzdenie. Azonkívül pedig meg kell küzdenie az egyedül és kizárólag általa ismert helyes játéksza­bályok alkalmazása érdekében játszó­társaival is. Ha találódik négy vakmerő játékos, aki képesnek érzi magát mind­ezen nehézségek leküzdésére, megkez­dődik a játék. Az első kockadobás után adva van egy helyztet, melyet a négy játékos eltérő használati-utasitás-i'sme­­rete alapján négyféleképpen kommentál. Hosszabb vita indul meg, melynek ered­ményeképpen vagy megegyeznek, vagy egy pártatlan döntőbíróság ítélet-hoza­taláig a játékot felfüggesztik, vagy pedig összei ér heteti enség címén a játszótársa­ságot feloszlatják. Az első esetben a já­ték folytatódik, a következő kockado­básig, mely után a játék folytathatósá­ga újból a fentebb vázolt lehetőségek elé állítódik, a második rendszerűit íiem hozza meg a kívánt eredményt, mint­hogy a döntőbíróság tagjai is eltérő vé­leményük alapján nem tudnak megegye­zésre jutni, míg a harmadikban a ját­szótársaság feloszlatása következtében a résztvevők mentelmi joga auíomatice megszűnik és igy a játékszabályok kéz­zelfogható alapos megvitatásának mi sem állja útját. Hogy a játéknak! mi a végső célja, hogy ki nyert, vagy ki veszített, mind­­ezideig nem sikerült megállapítani, mert eddig senkinek sem sikerült a játékot végigjátszania, .mive! még nem találta­iért két ember sem, aki a Mah-Jong ját­szását illetőleg egy véleményen lett vol­na, nemhogy négy. A Mah-Jong játszása a játékosokra nézve nincsen minden veszedelem nél­kül. A játékszabályok feletti vita gyak­ran annyira kiélesedik, hogy becsület­sértés, ekh sőt könnyű és súlyos testi sér­tések sem tartoznak a ritkaságok közé. A berlini rendőrség a játékosok testi épségének védelmére külön szervezetet organizált. A minden játékasztalon elhe­lyezett riasztó készülék közvetlen ösz­­szeköttetésben áll a legközelebbi u. n. »Überfal!kommando«-val, honnan a rend­őrség és a mentők rövid percek alatt autókon a harc színhelyére sietnek. Azonkívül most folynak tárgya'ások egy uj bírói testület kiképzése és felál­lítása érdekében, hol a bjrák csak a Mah-Jong játékból kifolyó gyt'kosságok, testi- és becsületsértések, valamint vá­­tópörök letárgyalásával foglalkoznának'. Az igazságügyminiszter döntése a leg­közelebbi napokban várható. Dr. N. N.

Next

/
Thumbnails
Contents