Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-10 / 278. szám

mpnp Poštarina plaéena a gofovom Ara egy és fél dinár Postaszállítási díj készpénzben lefizetve XXV. évfolyam Suhotica, FENTEK, 1924 október 10. 278. szám Megjelenik minden reggel, ünnep ntán és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58« Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Megszólal a falu Egy idő óta — lehetetlen észre nem venni — külön rovatot le­hetne nyitni a lapokban a hiva­talukból kimozdított községi tiszt* viselők visszaéléseiről. Egyszer az egyik községi jegyző ellen ren­delik el a büntető eljárást sik­kasztások és okirathamisitások miatt, másszor a másik ellen kez­denek nyomozni a csendőrök hi­vatali hatalommal való visszaélé­sek miatt. Azután a változatosság kedvéért egy községi birót ítél el nyolc napi fogházra a bíróság, aki, bár megkísérelte, nem tudta igazolni, hogy valótlant mondott a főmagánvádló, amikor őt hiva­tali sikkasztásokkal és hivatalos hatalommal való visszaéléssel vá­dolta. A sporadikus esetek önmaguk­ból állanak rendszerbe és szigorú következetességgel követelik — a községi választások kiírását. A közállapotoknak milyen elszomo­rító képe bontakozik ki ezekből a jelenségekből. A falu népe a hivatalban lévő jegyző ellen nem mer panaszkodni. A falu népe túlságosan érzi, hogy nem az ő akarata ültette be a jegyzőt a köz­ségháza legbelsőbb szobájába, hanem azok a politikai szempon­tok, amelyek, amig fennállanak, éppen olyan erővel harcolnak a jegyző hivatalbanmaradása mel­lett, mint amilyen erővel kineve­zését követelték. Nem a falu né­pének akarata, nem a hivatali megbízhatóság, nem a rátermett­ség, a puritánság, a hozzáértés kvalifikálta a jegyzőt, hanem azok a kortesszolgálatok, melyeket el­végzett, vagy a kortesszolgálatok, melyeket várnak tőle. Nem kellett a jegyzőnek terrorizálni a falu népét, terrorizált minden fenye­getés nélkül is az a politikai vi­szony, az a pártszempont, mely a falu jegyzőjének hivatalbanma­­radását a közérdek presztízsével védte meg. A falu népe csak ak­kor mer megszólalni, amikor már a jegyző a falu határán kívül van. A vádak, amiket emel, csak a jegyző ellen szólnak, de az a kö­rülmény, hogy csak az eltávozott jegyzőt merik vádolni a büncse lekményeknek és visszaéléseknek egész sorozatával, vádat emel az ellen a rendszer ellen, mely ki­nevezéssel tölti be a községi tisztviselői állásokat. Nem párttekintetek vezetnek bennünket ennek a kérdésnek vizsgálatánál: mi azt a rendszert, amivel a radikális kormány rakta tele korteseivel a községházákat, épen olyan elhibázottnak tartjuk, mint amilyennel a most uralmon lévő kormány helyezi el politikai őrszemeit a községi közigazga­tósban. Egyik kormányt sem il­leti meg az a jog, hogy a falu népének jegyzőt adjon. Ez a jog csak a falu népét illeti meg. Ha a nép maga választja jegyzőjét, akkor lesz bátorsága ahhoz is, hogy a maga választotta jegyző ellen, ha az visszaélést követ el, föl merjen lépni. Ha a nép maga választja jegyzőjét s nem politikai hatalom ültet jó kortest a nyakára, akkor nem is lesz arra szükség, hogy a falu népe a jegyzőjével szemben is meg merje mondani az igazságot, mert nem lesz a visszaéléseknek palládiuma, ame­lyik kinevezte s hivatalban tartja a jegyzőt s a falu jegyzője, ha hivatalban akar maradni, csak a falu népének érdekeivel fog tö­rődni. Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbach-palota) Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fonciére-palota) Nem lehet a korrupció ellen sikerrel küzdeni, ha kinevezett jegyzők intézik a falu népeinek sorsát s ha a jegyző ténykedései és az uralmon lévő politikai ha­talom között lévő viszony min­den szó, fenyegetés és jel nélkül is terrorizálja a falu népét és némaságra kényszeríti a falu né­pének panaszait. Nem teremthet a szabadság és demokrácia rend­szere olyan állapotokat, hogy a falu népe csak akkor merje föl­emelni szavát, ha a jegyzőjét ki­emelték a községházából s uj némasága abban a pillanatban kezdődjék, amikor az uj jegyző elfoglalja hivatalát. A korrupció ellen nem bünvádj^^ eljárásokkal kell küzdeni, hanem^ a tiszta, őszinte és megalkuvás­nélküli demokrácia eszközeivel. A bűnös tisztviselők bíróság elé állításával csak a bűnt torolják meg, de nem szüntetik megütő bűnöket termelő rendszert és a bűnökre csábitó alkalmakat. Ha a korrupció elleni küzdelem való­ban a korrupciót, nem pedig a hatalmukba került politikai ellen­feleket akarja letörni, akkor vál­lalni és teljesíteni kell a küzde­lem sikerének minden feltételét. S ezek között is az elsők közé tartozik a községi választások megtartása. Elsimult a kormányválság A király elfogadta Davidovics Ljuba miniszterelnök előterjesztéseit — Újabb tárgyalások indulnak meg a Radics-párt kormánybalépéséről Izgalom Beogiátioan a hadügyminiszter lemondása miatt Beogradból jelentik : A kormány helyzete Hadzsics tábornok, had­ügyminiszter lemondása utánrend­­kivül kritikussá vált. A hangulat politikai körökben csütörtökön olyan volt, amilyenre régen nem volt példa a belpolitikai életben. A hadügy­miniszter lemondása által kelet­kezett helyzet ugyanis lényege­sen különbözik az összes eddigi belpolitikai válságoktól, tekintet­tel arra, hogy ezúttal nem parlamentáris fak­tornak szinte döntö jelentőségű beavatkozása állapítható meg. Amint csütörtökre kiderült, a hadügyminiszter lemondása nem érte olyan teljesen váratlanul a kor­mányköröket, mint azt az első órák­ban hitték, mert Hadzsics tábor­nok már hét-nyolc napja szinte állandóan kifejezést adott elégedet­lenségének. A kormány részéről azért még sem gondolták, hogy a hadügyminiszter ilyen gyorsan levonja a konzekvenciákat és le­mond. Maga a lemondás ténye nor­mális politikai viszonyok között nem lenne olyan jelentős, mert hiszen hadügyminiszterek már máskor is távoztak anélkül, hogy ezzel válságot idéztek volna elő. Hadzsics tábornok esete azonban egészen más. Egyrészt azért, mert a hadügyminiszter a királyi ud­varból került a kormányba és éveken át első adjutánsa volt a királynak, másrészt lemondásá­nak indokolása, amelyet már Írás­ban is benyújtott és amelynek egyes részletei már nyilvános­ságra kerültek, olyan természetűek, hogy ez az indokolás megne­hezíti bármely katonai személy­nek a hadügyi tárca elvállalá­sát A szerda délután Davidovics miniszterelnök, Peirovics belügy miniszter és Hadzsics hadügymi­niszter között folyt tanácskozáson, amely Hadzsics tábornok lemon­dását megelőzte, Petrovics bel­ügyminiszter igyekezett a had­ügyminisztert meggyőzni állás­pontja tarthatatlanságáról és ar­ról, hogy azok a jelentések, amelyekkel a belügyminisztérium rendelkezik Radicséknak a hadsereggel szemben elfoglalt álláspontjáról, egész más képet mutatnak, mint azok a jelentések, amelye­ket a hadügyminiszter kapott katonai köröktől. Petrovics Nasztáz azonban nem tudta meggyőzni a hadügyminisz­tert és Hadzsics tábornok meg­maradt álláspontja mellett. Csütörtökön a kora reggeli órákban a kormányoldalon rend­kívül pesszimisztikusan ítélték meg a helyzetet. Dividovics miniszter­­elnök kilenc órakor kihallgatásra jelentkezett az udvarnál. A poli­tikai körök azt hitték, hogy Da­vidovics Ljuba ezen a kihallga­táson előterjesztést tesz a király­nak az uj hadügyminiszter kine­vezésére nézve. Az uj hadügyminiszter sze­mélyére nézye a legkülönbözőbb verziók kerültek forgalomba. Erő­sen tartotta magát az a hir, hogy Petrovics Nasztáz belügyminisztert nevezik ki hadügyminiszterré és a belügyminiszterséget Pecsics Dragutin építésügyi miniszter ve­szi át, akinek régi tárcáját Rafaj­­lovics Zsika kapja meg. Hadügy­­miniszterjelöitként emlegették Va­­szics Milos tábornok volt hadügy­minisztert és Pavlovics Zsivko tá­bornokot. A déli órákban elter­jedt az a hir, hogy Davidovics Ljuba felajánlotta a hadügymi­niszterséget Stepanovics Stepo vajdának, aki hajlandónak nyilat­kozott a tárca elfogadására. Mindezek a verziók egyelőre koraiak. Davidovics Ljuba dél­előtti audienciáján, amely tiz óra­kor ért végett, szóba sem került a kinevezendő hadügyminiszter személye, hanem csak elvi kérdé­sekről és arról folyt a tanácskozás, hogy a kormány helyén maradhat-e és milyen feltételek mellett. Az audiencia után Davidovics a kö­vetkezőket mondotta a királyi pa­lota előtt várakozó újságíróknak: — Tájékoztattam a királyt és kifejtettem véleményemet a hely­zetről. Ami a hadügyminiszteri kérdést illeti, arra nézve még semmit sem mondhatok. Estig meg fogják tudni az eredményt. Davidovics ezután a miniszter­elnökségre ment, ahol együtt vol­tak a kormány tagjai és délig tanácskozást folytattak. A tanács­kozás végeztével Cemovics belügyi államtitkár a következő nyilatko­zatot tette munkatársunk előtt: A kormány szilárdan kitart a helyén. A legnehezebb hely­zetből is van kiút. Munkatársunknak arra a kérdé­sére, hogy valóban nehéz-e a helyzet, a belügyi államtitkár ezt felelte : — Bizony nehéz. A délutáni órákban a feszült­ség tovább fokozódott. Kormány­körökben pesszimisztikusan ítélték meg a helyzetet és ennek villám­gyorsan hire terjedt a fővárosban. Növelték a feszültséget az ellen­zék által terjesztett hirek, ame­lyek szerint a kormány bukása befejezett tény, Négy órakor a kormány tagjai összegyűltek a miniszterelnöksé­gen és beható eszmecserét foly-

Next

/
Thumbnails
Contents