Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-09 / 277. szám

Poštarina plaćena u gotovom

Ára egy és fél dinár

Suhotica, CSÜTÖRTÖK, 1924 október 9. 277» szám

Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10

Előfizetési ár negyedévre 135 dinár

Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbaeh-palota) Szerkesztőségi Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fonciére-palota)

A demokrácia harca

(x) Kíméletlenül végzetes és csodálatosan törvény az a dialektika, amely az európai népek sorsát pergeti a véres és esztelen zűrzavarban. A múlt esztendőben lassan, mint régi várandóság, betört sok helyütt az internacionális reakció és följutott valahogy az a demokrácia, amelyet mértirumok szépítettek meg és remények frissítettek föl a bitangságban élő emberiség szemében. Anglia volt az első ország, ahol győzött a béke és munka csapata, aztán jött a francia baloldal a maga bizonytalan többségével, rá egy hétre pedig a német tábornokpolitika kudarca, amely a legfeltűnőbb volt és a legidőszerűbb. Alig egy hónap alatt történt mindez a változás Európa vezető országaiban, olyan hirtelen, hogy már-már visszatért a hit, hogy megyünk előre, megyünk a biztos cél felé. Az élet sohasem volt közelebb hozzánk, mint amikor Macdonald és Herriot nevétszórnyra kapta a hir, amikora brit metropolisban a munkáskormány megalakult és Parisban az Elyséebői kihurcolkodott az elnök Millerand és Herriot szétüzent a világban, hogy a francia nép is beáll a béke tűzvonalába. Franciaországot és Angliát ugyan nem követte példában a többi európai nemzet, nem követte minden nagyhatalom, sőt a kis országok sem, de mindenki tudta, hegy ez a két demokrácia elég erős lesz és elég hatalmas, hogy a kontinens sötét, háborús szellemét pacifikálja. A két testvéri-demokrácia be is teljesítette ezt a reményt: alig teltek el hetek, a tribünök a fascista O'aszországban, a lengyel siachták földjén és a Duna táján megteltek meakulpázó békeapostolokkal, akik sunyi szóval bújtak meg a demokrácia árnyékában. És múltak a hetek, múltak a hónapok is, a divat egyre erősebben hódított, mindenki békült, minden politika ruhát cserélt, mért vagy nagyon kellett az angol font, vagy nagyon hiányzott a fegyver. A fordulat időnkint fölverte a lelkesedést is, amely kongresszusról kongresszusra követte a francia és angol premiert, akik sokszor azt hitték, kezükben tartják Európa sorsát. A béke önkéntesei azonban nem sokáig állták a harcot, amint nagyobbodtak a feladatok és erősödött a küzdelem — titokban dezertáltak a demokrácia frontjáról. A két vezér egyszer csak azt látta : teljesen egyedül néznek szembe a szuronyokkal és veszedelmekkel. A pacifizmus politikájának hangos hirdetői cserbenhagyták őket, nem csak ott, ahol igen nagy szakadék volt mindig a beszéd és cselekedet között, hanem ott is, ahol kezdetben őszintén vonultak föl a béke légiói. És ma ott tart megint a világ, hogy a reakció !épésrő!-lépésre visszaverekszi elvesztett pozícióit és Angliában, meg Németországban újból választást kell hirdetni Macdonaldnak és Marx kancellárnak, hogy megtudják, mit akarnak a tömegek, mit akar az ország: demokráciát-e, vagy háborút.

A mérleg ismét jobbra billent Európában. A történelem rövid békekisérlete elbukott, ki tudja, talán véglegesen. Az események azt mutatják, nem lehet föltétien bizni a demokrácia fölfrissült tradicióiban. Macdonald ugyan optimista a jövő hitében, de történnek néha meglepetések is és könnyen meglehet, hogy az sngol munkáspárt a választást nem offenzív lendületben, hanem a védekezés fegyvereivel fogja megvívni. A német demokráciát pedig, amelyben eddig is csak a jóisten tartotta a lelket, a fascizmus öntheti el, amelynek hatalmas Wertheim-kasszák állnak rendelkezésére és amelyet sok elszántság vezet a hatalom felé. A dolgok borotvaélen járnak : a kockát ismét ki kellett vetni, hogy döntsön a vitában. Az acélkemény hit teremti az igazságokat, — mondotta egy okos francia — meglátjuk, ki lesz erősebb a maga igazában. Az bizonyos : a demokrácia a szenvedések utján indult el és szenvedések tisztítótüzén keresztül győzhet csak és tűzheti ki a zászlót a szegénység magas bástyáira.

szik, hogy Radicsék nem akarják továbbra is fer.tartani azt a bizonytalanságot, mely a kormányba való belépésük körül támadt, miután ez sokat ártott Radies és a horvát köztársasági parasztpárt presztízsének is és ezért végleg le akarják venni a napirendről ezt a kérdési, amivel a helyzet legnehezebb problémáját is ét akarják hidalni.

Sokat beszélnek a kommünikének Jovanovics Ljuba elleni hímadásáról, ami azonban különösebb meglepetést nem keltett, miután az egész kormányblokk már régóta meglehetős csalódással látja, hogy azok a remények, melyeket a házelnöknek a radikális pártban folytatott akciójához fűztek, Jovanovics Ljuba határozatlansága miatt nem valósultak meg. A házelnök nyilván nem látja még elérkezettnek az időt arra, hogy a radikális pártban nyíltan döntésre vigye ezt a kérdést, vájjon a párt a 'ezé® politikáját köves,

se-e, vagy pedig az intranzigens nacionalista politikát, amivel ö maga hívta ki a vele eddig szimpatizáló kormánypártok ellenszenvét és lehetetlenné telte a parlament elnöki méltóságában való megmaradását.

Jovanovics Ljubának az elnöki állásból való távozása a Radicspárt kommünikéje után befejezett ténynek tekinthető. Jovanovics Ljuba egyébként elvileg nem adta fel eddigi álláspontját, amit az is bizonyít, hogy szinte naponként folytat tanácskozásokat a vele egyetértő radikális politikusokkal. így szerdán délután is hosszasan tanácskozott a szkupstina elnöki hivatalában Trifunovics Misa volt közoktatásügyi és dr. Nincsics Momcsilló volt külügyminiszterrel.

Összehívták a parlamentet

A parlament összehívása október 11-ikére, a szerdai napon megtörtént. A képviselőknek az ülésre való meghívása ezúttal nem az eddig szokásos módon, a parlamenti hirdetőtáblán kifüggesztett hirdetménnyel, hanem távirati utón történt. A parlament elnöksége szerdán felkérte a belügyminisztériumot, hogy október 11-ikére láviratilag hívja Beogradba a parlament valamennyi tagját. A táviratokat szerdán szétküldték és így a képviselők előreláthatóan mór 10-ikén Beogradba érkeznek.

Zagrebi jelentés szerint a Radics-párti képviselők csütörtökön egy csoportban Beogradba érkeznek. Hogy Radics István is velük megy-e, az egyelőre még bizonytalan. Radics egyébként — mint mór közöltük — mind a három mandátumét benyújtotta a parlamenthez igazolás végett. Radics

Lemondott a hadügyminiszter

Hadzsics tábornok nem akpr egyuttmfikSdai Radfosékkal A Radics-párt nem lép be a kormányba

Beogradbó! jelentik: Politikai körökben az esti órákban az a nagy feltűnést keltő hir terjedt el, hogy Hadzsics tábornok hadügyminiszter szerdán délelőtt benyújtotta lemondását. A hadügyminiszter délelőtt kihallgatáson volt a királynál és hir szerint ez alkalommal közölte az uralkodóval lemondási szándékát. A hadügyminiszter lemondásának beavatottak szerint az az oka, hogy a miniszter nem hajlandó felelősséget vállalni annak a kormánynak a tevékenységéért, ameiy a Radics-pártra támaszkodik, miután neki állítólag bizonyítékai vannak arra, hogy a Radics-pórtnak nemcsak antimiiitarista, hanem államellenes céljai is vannak. Délután Hadzsics tábornok felkereste a miniszterelnökségen D ividovics Ljuba miniszterelnököl, akivel Pstrovics Nasztáz belügyminiszter bevonásával hosszasan tanácskozott. A konferencia után a hadügyminiszter ismét a királyhoz ment kihallgatásra. Hogy a miniszterelnökségen folytatott tanácskozás lemondási szándékának megváltoztatására birta*e rá a hadügyminisztert, arra nézve a késő esti órákig semmi pozitívum nem szivárgott ki, azonban erősen tartja magát az a hir, hogy a lemondás befejezett ténynek tekinthető.

A Radics-párt kommünikéje

A Slobodni Dom szerdai száma közli a Radics-párt hivatalos kommünikéjét, amelyben a horvát parasztpárt annak a kívánságának ad kifejezést, hogy a horvát miniszterek kinevezésének kérdését többé ne említsék, sőt a leghatározottabban követeli, hogy ezt a kérdést végkép vegyék le a napirendről.

— A horvát parasztpárt — mondja tovább a kommüniké — természetesen megmarad Davido vies parlamentáris kormányéhoz való eddigi viszonyában és különösen hangsúlyozza, hogy teljes bizalommal viseltetik Davidovics Ljuba miniszterelnök iránt, a szerb és horvát nép megegyezése érdekében folytatott becsületes politikájára való tekintettel.

— Továbbá kijelentjük — folytatja a kommüniké — hogy a jövőben a horvát köztársasági parasztpert egyetlen képviselője sem fog semmiféle ügyben egyetlen miniszternél sem közbenjárni, miután eddig csaknem minden törvényes és pontosan körülirt elhatározás papiroson maradt és így nincs érteimé, hogy ma ilyen kérdéseket forszírozzunk. Arról, hogy a horvát parasztpért milyen módon fogja a parlament elé vinni az ilyen kérdéseket, e horvét népképviselet legközelebbi ülésén fog határozni.

Végül a kommüniké a ment uj ülésszakéra való tekintettel megállapítja, hogy Jovanovics Ljuba, a parlament elnöke: „nemcsak pértoskodó, hanem veszedelmes cselszövő is, aki emellett parlamenten kívüli köröktől függ és nem átallaná nyakát törni ugyanannak a parlamentnek, amelynek ő az elnöke. Pribicseviccsel való legutóbbi cselszövése óta Jovanovics Ljuba a horvát parasztpárt és az egész horvát nép számára ugyanannyit jelent, mint Pasics Nikola“.

A Radicspárt kommünikéjéhez az egyes pártok a legkülönbözőbb kombinációkat fűzik Radicsék további magatartására nézve. A kommünikéből kétségtelenül látparla-