Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-09 / 277. szám

Poštarina plaćena u gotovom Ára egy és fél dinár Suhotica, CSÜTÖRTÖK, 1924 október 9. 277» szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10 Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbaeh-palota) Szerkesztőségi Aleksandrova ul. 4. (Rossia-Fonciére-palota) A demokrácia harca (x) Kíméletlenül végzetes és csodálatosan törvény az a dialek­tika, amely az európai népek sor­sát pergeti a véres és esztelen zűrzavarban. A múlt esztendőben lassan, mint régi várandóság, be­tört sok helyütt az internacionális reakció és följutott valahogy az a demokrácia, amelyet mértiru­­mok szépítettek meg és remények frissítettek föl a bitangságban élő emberiség szemében. Anglia volt az első ország, ahol győzött a béke és munka csapata, aztán jött a francia baloldal a maga bi­zonytalan többségével, rá egy hétre pedig a német tábornok­politika kudarca, amely a legfel­tűnőbb volt és a legidőszerűbb. Alig egy hónap alatt történt mind­ez a változás Európa vezető or­szágaiban, olyan hirtelen, hogy már-már visszatért a hit, hogy megyünk előre, megyünk a biz­tos cél felé. Az élet sohasem volt közelebb hozzánk, mint amikor Macdonald és Herriot nevétszórny­­ra kapta a hir, amikora brit met­ropolisban a munkáskormány meg­alakult és Parisban az Elyséebői kihurcolkodott az elnök Millerand és Herriot szétüzent a világban, hogy a francia nép is beáll a béke tűzvonalába. Franciaországot és Angliát ugyan nem követte pél­dában a többi európai nemzet, nem követte minden nagyhata­lom, sőt a kis országok sem, de mindenki tudta, hegy ez a két demokrácia elég erős lesz és elég hatalmas, hogy a kontinens sö­tét, háborús szellemét pacifikálja. A két testvéri-demokrácia be is teljesítette ezt a reményt: alig teltek el hetek, a tribünök a fas­­cista O'aszországban, a lengyel siachták földjén és a Duna táján megteltek meakulpázó békeapos­­tolokkal, akik sunyi szóval bújtak meg a demokrácia árnyékában. És múltak a hetek, múltak a hó­napok is, a divat egyre erősebben hódított, mindenki békült, minden politika ruhát cserélt, mért vagy nagyon kellett az angol font, vagy nagyon hiányzott a fegyver. A fordulat időnkint fölverte a lelke­sedést is, amely kongresszusról kongresszusra követte a francia és angol premiert, akik sokszor azt hitték, kezükben tartják Európa sorsát. A béke önkéntesei azon­ban nem sokáig állták a harcot, amint nagyobbodtak a feladatok és erősödött a küzdelem — titok­ban dezertáltak a demokrácia frontjáról. A két vezér egyszer csak azt látta : teljesen egyedül néznek szembe a szuronyokkal és veszedelmekkel. A pacifizmus politikájának hangos hirdetői cser­benhagyták őket, nem csak ott, ahol igen nagy szakadék volt mindig a beszéd és cselekedet kö­zött, hanem ott is, ahol kezdetben őszintén vonultak föl a béke lé­giói. És ma ott tart megint a vi­lág, hogy a reakció !épésrő!-lé­­pésre visszaverekszi elvesztett pozícióit és Angliában, meg Né­metországban újból választást kell hirdetni Macdonaldnak és Marx kancellárnak, hogy megtudják, mit akarnak a tömegek, mit akar az ország: demokráciát-e, vagy háborút. A mérleg ismét jobbra billent Európában. A történelem rövid békekisérlete elbukott, ki tudja, talán véglegesen. Az események azt mutatják, nem lehet föltétien bizni a demokrácia fölfrissült tradicióiban. Macdonald ugyan optimista a jövő hitében, de tör­ténnek néha meglepetések is és könnyen meglehet, hogy az sn­gol munkáspárt a választást nem offenzív lendületben, hanem a védekezés fegyvereivel fogja meg­vívni. A német demokráciát pe­dig, amelyben eddig is csak a jóisten tartotta a lelket, a fasciz­­mus öntheti el, amelynek hatal­mas Wertheim-kasszák állnak ren­delkezésére és amelyet sok el­szántság vezet a hatalom felé. A dolgok borotvaélen járnak : a kockát ismét ki kellett vetni, hogy döntsön a vitában. Az acél­kemény hit teremti az igazságo­kat, — mondotta egy okos fran­cia — meglátjuk, ki lesz erősebb a maga igazában. Az bizonyos : a demokrácia a szenvedések utján indult el és szenvedések tisztító­tüzén keresztül győzhet csak és tűzheti ki a zászlót a szegénység magas bástyáira. szik, hogy Radicsék nem akarják továbbra is fer.tartani azt a bi­zonytalanságot, mely a kormányba való belépésük körül támadt, mi­után ez sokat ártott Radies és a horvát köztársasági parasztpárt presztízsének is és ezért végleg le akarják venni a napirendről ezt a kérdési, amivel a helyzet legne­hezebb problémáját is ét akarják hidalni. Sokat beszélnek a kommüniké­nek Jovanovics Ljuba elleni híma­dásáról, ami azonban különösebb meglepetést nem keltett, miután az egész kormányblokk már rég­óta meglehetős csalódással látja, hogy azok a remények, melyeket a házelnöknek a radikális pártban folytatott akciójához fűztek, Jova­novics Ljuba határozatlansága miatt nem valósultak meg. A ház­­elnök nyilván nem látja még el­érkezettnek az időt arra, hogy a radikális pártban nyíltan döntésre vigye ezt a kérdést, vájjon a párt a 'ezé® politikáját köves, se-e, vagy pedig az intranzigens nacionalista politikát, amivel ö maga hívta ki a vele eddig szim­patizáló kormánypártok ellenszen­vét és lehetetlenné telte a parla­ment elnöki méltóságában való megmaradását. Jovanovics Ljubának az elnöki állásból való távozása a Radics­­párt kommünikéje után befeje­zett ténynek tekinthető. Jovano­vics Ljuba egyébként elvileg nem adta fel eddigi álláspontját, amit az is bizonyít, hogy szinte na­ponként folytat tanácskozásokat a vele egyetértő radikális poli­tikusokkal. így szerdán délután is hosszasan tanácskozott a szkupstina elnöki hivatalában Trifunovics Misa volt közoktatás­­ügyi és dr. Nincsics Momcsilló volt külügyminiszterrel. Összehívták a parlamentet A parlament összehívása ok­tóber 11-ikére, a szerdai napon megtörtént. A képviselőknek az ülésre való meghívása ezúttal nem az eddig szokásos módon, a parlamenti hirdetőtáblán ki­függesztett hirdetménnyel, hanem távirati utón történt. A parlament elnöksége szerdán felkérte a bel­ügyminisztériumot, hogy október 11-ikére láviratilag hívja Beogradba a parlament valamennyi tagját. A táviratokat szerdán szétküldték és így a képviselők előrelátha­tóan mór 10-ikén Beogradba ér­keznek. Zagrebi jelentés szerint a Ra­­dics-párti képviselők csütörtökön egy csoportban Beogradba érkez­nek. Hogy Radics István is velük megy-e, az egyelőre még bizony­talan. Radics egyébként — mint mór közöltük — mind a három mandátumét benyújtotta a parla­menthez igazolás végett. Radics Lemondott a hadügyminiszter Hadzsics tábornok nem akpr egyuttmfikSdai Radfosékkal A Radics-párt nem lép be a kormányba Beogradbó! jelentik: Politikai körökben az esti órákban az a nagy feltűnést keltő hir terjedt el, hogy Hadzsics tábornok had­ügyminiszter szerdán délelőtt benyúj­totta lemondását. A hadügyminisz­ter délelőtt kihallgatáson volt a királynál és hir szerint ez alka­lommal közölte az uralkodóval le­mondási szándékát. A hadügymi­niszter lemondásának beavatottak szerint az az oka, hogy a minisz­ter nem hajlandó felelősséget vál­lalni annak a kormánynak a tevé­kenységéért, ameiy a Radics-pártra támaszkodik, miután neki állítólag bizonyítékai vannak arra, hogy a Radics-pórtnak nemcsak antimi­­iitarista, hanem államellenes céljai is vannak. Délután Hadzsics tá­bornok felkereste a miniszterel­nökségen D ividovics Ljuba minisz­terelnököl, akivel Pstrovics Nasz­­táz belügyminiszter bevonásával hosszasan tanácskozott. A konfe­rencia után a hadügyminiszter ismét a királyhoz ment kihallga­tásra. Hogy a miniszterelnökségen folytatott tanácskozás lemondási szándékának megváltoztatására birta*e rá a hadügyminisztert, arra nézve a késő esti órákig semmi pozitívum nem szivárgott ki, azon­ban erősen tartja magát az a hir, hogy a lemondás befejezett ténynek tekinthető. A Radics-párt kommünikéje A Slobodni Dom szerdai száma közli a Radics-párt hivatalos kom­münikéjét, amelyben a horvát pa­rasztpárt annak a kívánságának ad kifejezést, hogy a horvát mi­niszterek kinevezésének kérdését többé ne említsék, sőt a leghatá­rozottabban követeli, hogy ezt a kér­dést végkép vegyék le a napirendről. — A horvát parasztpárt — mondja tovább a kommüniké — természetesen megmarad Davido vies parlamentáris kormányéhoz való eddigi viszonyában és kü­lönösen hangsúlyozza, hogy tel­jes bizalommal viseltetik Davidovics Ljuba miniszterelnök iránt, a szerb és horvát nép megegyezése ér­dekében folytatott becsületes po­litikájára való tekintettel. — Továbbá kijelentjük — foly­tatja a kommüniké — hogy a jövőben a horvát köztársasági pa­rasztpert egyetlen képviselője sem fog semmiféle ügyben egyetlen miniszternél sem közbenjárni, mi­után eddig csaknem minden tör­vényes és pontosan körülirt elha­tározás papiroson maradt és így nincs érteimé, hogy ma ilyen kérdéseket forszírozzunk. Arról, hogy a horvát parasztpért milyen módon fogja a parlament elé vinni az ilyen kérdéseket, e hor­­vét népképviselet legközelebbi ülésén fog határozni. Végül a kommüniké a ment uj ülésszakéra való tekin­tettel megállapítja, hogy Jovano­vics Ljuba, a parlament elnöke: „nemcsak pértoskodó, hanem ve­szedelmes cselszövő is, aki emel­lett parlamenten kívüli köröktől függ és nem átallaná nyakát törni ugyanannak a parlament­nek, amelynek ő az elnöke. Pri­­bicseviccsel való legutóbbi csel­szövése óta Jovanovics Ljuba a horvát parasztpárt és az egész horvát nép számára ugyanannyit jelent, mint Pasics Nikola“. A Radicspárt kommünikéjéhez az egyes pártok a legkülönbözőbb kombinációkat fűzik Radicsék to­vábbi magatartására nézve. A kommünikéből kétségtelenül lát­parla-

Next

/
Thumbnails
Contents