Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-05 / 273. szám
10. oldal, BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1924 október 5. Ella: Olga derék nő. Belátta, Hogy nem szabad a nyugalmamat feldúlnia, s ,Téged vissza akar adni magadnak és nekem. Elment az útból. Jenő: Rossz taktika volt... Kevés szerelem tart örökké, sőt sokáig is kevés tart el. A mienk csak néhány hetes, vagy mondjuk, az ellenállás idejét is beszámítva, félesztendős, s valószinüleg nincs arr/a rendeltetve, hogy soha meg ne szűnjön. Nem kellett volna megbolygatni. Egy-két év múlva talán magától múlik el. Ella: Hogy Helyet adjon egy másiknak. Jenő: Lehet... A nő, ha okos, mindenre el van készülve, sí a férfi, ha még oly erős, mégis gyönge... Minden bizonnyal jobb lett volna várnod s Olgát itthon hagynod. Neki is, nekem is jobb lett volna. Sőt, hidd ei, neked is. Ella: Sokkal becsületesebb vagyok, semhogy ezt megérthetném. Jenő: Én is becsületes iparkodok lenni. Azért, hogy valaki a feleségén tűi is szeret, még egészen becsületes lehet... Megmondom minden kejtelés nélkül: nem tudok Olga nélkül élni. Ella: Nélkülem bezzeg tudnál. Jenő: Most igen... De azért ne haragudjál. Nélküled se képzelhetem el az életemet. Te is kellesz hozzá. De, látod, ez rámjött mint egy vihar, mint egy nagy betegség. II fant passer par Iá... Mi jobb: ha az idegeim végleg elpusztulnak s te meg >a gyermekünk velem szenvedtek, esetleg később nélkülem szenvedtek? Vagy ha... Ella: Mit akarsz? Mivel fenyegetsz? Jenő: Nem bizom magamban, hogy e szerelmet le tudom győzni, s akkor jön a teljes összeomlás... Már érzem is a közeledtét. Ella: Oly nagyon szereted? Jenő (fölkelt a helyéröl, ráborult a felesége vállára és majdnem sírva felelte): — Nagyon. Ella szomorúan mondta rá: — Jól van, III. Olga másnap az arnóparti pension-ban táviratot kapott, amely igy szólt: — Mindenbe belenyugszom. Gyere haza. Ella , Epizódok a vajdasági magyar színészei múltjából Befejező közieméiig A szómban színészet 1847-ben. Szuper Károly veterán színész a kővetkezőket írja naplójában társulata 1847-iki szombori működéséről: >Ma kezdtük meg előadásainkat Szigeti József népszínművével, a »Jegygyűrűvel s volt alkalmunk meggyőződni újra, hogy az egész közönség, legkivált pedig a vagyonosabb szerb családok keresve.keresik az alkalmat, hogy egyik-másik színész iránti elismerésüknek kifejezést adhassanak. Csak az a baj, hogy rendkívül nagy az élelmiszerek drágasága; egy mérő tiszta búza 40—50 írt. Ha egy forintos kenyeret veszünk reggel a piacon, hát estig elfogy, mivelhogy csak egy kis cipó kapható 1 írtért. És mégis a tehetősebbek szorgalmasan eljárnak a színházba . . . Mig Baján két hó alatt 110 irtot kerestem, itt öt hét alatt 190 írt osztalékot kaptam« . . . Blaha pipa. A Zombor és Vidéke 1883 március 25-én ezeket Írja: »Blaha-melltük, Blaha-arcfesték már régen forgalomban vannak, de e hazai cikkeken túltett egy bécsi cég, mely »Flomage Blaha« elnevezés alatt sajtot, az imperiálhoz hasonlót hozott forgalomba, mely már is nagy kelendőségnek örvend. A vidéki fűszereseknél bizonyára jó cikket fog képezni, azért hoztuk ezt tudomásukra; és ha már megemlítettük a »Fromage Blahás.t, — elmondjuk még azt is, hogy hazai találmány a — Blaha-pipa is! így használja fel a kereskedelem a művészi hírnevet, de a Blaha-pipa talán már nem is élelmesség, bár sokan azt állítják, hogy a szép női fejből szíva — két krajcáros szivar is legalább Regália Mediaként izük«. Szuboticni kritikus a vidéki szinészethivatásáról. A Bácskai Hírlap 1880 március 2S-iki száma igy ir a szuboticai színészetről: »Szívből óhajtjuk, hogy a társulatot s igazgatóját Thália jószelleme ne hagyja el. Ne feledjék, hogy az ő hivattásuk magasztos, művészet az a pálya, melyen Csak Három éves lehettem, mégis igen jól emlékszem, mikor először hallottam ezt a szót. Három éves korában az ember már túl van életének első korszakán, amit tudományosan »leiró vagy megismerő«, népszerűén »mi ez?« korszaknak lehet nevezni. Minden szülő tudja, hogy körülbelül eddig tart az a viszonylagosan még tűrhető állapot, mikora gyerek mindenről megkérdezi: »apa, mi ez?« »anya, mi az?« amire még csak-csak lehet felelni, feltéve, ha a gyerek nem esik túlzásokba és nem kérdezi meg, hogy a »palacsinta« szóból mit jelent a »pala« és mit jelent a »‘csinta«. A szülő számára jóval nehezebb és keservesebb az ezután következő, mondjuk igy, »oknyomozó« korszak, a kauzális összefüggések kutatásának korszaka, amikor kezdődik a »miért«-ek egymásba kapcsolódó, végtelen láncolata. Apa. miért nem megyünk sétálni? Mert esik az eső. Miért esik az eső? Mert felhők vannak az égen. Miért vannak felhők az égen? Mert összegyűltek. Miért gyűltek össze? Mert vizesek. Miért vizesek? Ilyenfajta lehetett az a doktoravató vizsga is, amitől szegény jó apám verejtékezett hároméves sziliem előtt, mikor a huszadik »miértnél váratlanul, röviden és fenyegetően és keményen ezt felelte: »csak!« — és elfordult. Nagyon jól emlékszem, milyen megdöbbenéssel néztem rá. Csak? Mi az? Ezt a nyelvet nem értettem; első pillanatban úgy hatott rám, mint később, ha török vagy angol szavakat ismertem meg. Inkább inhákéinak s becsülettel, szorgalommal mindenütt elismerés fogja kisérni őket. Maholnap a vidéki színésznek versenyt kell állania a fővárosi színészettel, ahol monopólium a művészet, clique és claque alkotja a drámaírókat. Az ország ma még a fővárosi színészetre tekint, kiváló figyelemmel, a vidéki színészetet nagyrészt ignorálja. Ez pedig előítélet, pracokkupáció, melyet leküzdeni nemes hivatása a vidéki színészetnek. Rajta! Majd eljő az az idő, midőn itt-ott a vidék is oly konszolidált színi viszonyokat fejleszt, melyek a fővárosi művészekkel, drámaírókkal versenyezni tudó művészeket, drámaírókat lesz képes felmutatni«. j A palicsi csalogány. A Zombor és Vidéke 1886 julius 29-iki számában olvasható : »Farkasné Hegyi Aranka asszony, a Népszínház kedvelt primadonnája, viszszautazott Pestre, ilyképen Palies meg lön fosztva csalogányától, ki elragadó énekével s fesztelen jókedvével annyi feledhetetlen estét szerzett a palicsi fürdöző vendégeknek. A művésznő távozása érzékeny veszteség Palicsra nézve«. Noviszádi színházi jelentés 1836- ból. A Honmüvész 1836-iki 51. száma Kőrössy Ferenc noviszádi társulatának bemutatkozásáról a következő jelentést közli: .... »E’ sz, kir. város buzgó polgárainak a’ színészethez vonzó gerjedelmét ki sem tagadhatja, miután minden évben egy-egy német társaság léteze itt nem középszerű sikerrel: de hogy egy magyar szinésztársaság itt letelepedhessél bajosan hittük. Én több magyar társammal aggódva hagyám helybe Kőrössy Ferenc társaságának ide jöttét ’s vártam a’ szombat estvéjét, milly sikerrel alkonyodib. Hire terjedvén e’ nagy újságnak, a’ cédulát (*) mindenki óhajtá... — (Előadták »Zsigmonđ király álma« című hős nézőjátékot.) . . . »Az egész igen jól sikerült, a’ dalok igen tetszettek, és a különben tölt színteremnek azon része is, melly az előadást nem érté, egész megelégedéssel tért haza, őrülve a jövőre hirdetett darabnak. Színészeink mind kitapsoltattak««. Amikor kicsinek hizongult a szabadkai színház. A Zombor és Vidéke 1885 február 8-iki száma beszámol a szuboticai sziniszezónről és siralmas képet fest a szerencsétlen igazgató pechéröl. Többek között igy ir: >Az élelmes igazgató a tudományos »Pepi« nevű elefántot léptette fel, de az sem húzta ki a deficitből. Ezek után gondolt nagyot és merészet: lehozatta Vizváry Gyulát, a pompás komikust, ki február elsején »A csizmadia mint kisértet«-ben lépett fel először — telt ház mellett — másodszor: 3-án játszott, a »Sze-, leburđi« és a »Barátságból« című darabokban, — mire a zene szorulva játszik a zenekarban, végül a harmadik előadáson az orehestrumot teljesen kiürítik a közönség részére s a künn szorultak zugnak, hogy kicsi a színház. Erödi Jenő, mit tegyen a magunkfajta boldogtalan, akit az ítélet indokolása jobban izgatott talán még magánál az ítéletnél is? Az élet ítéletei hosszúak!! és bonyolultak: szenvedés és halál, vagy öröm és biztató kedv a végrehajtók, — de az indokolás mindössze ennyi: csak. Indokolás! Hiszen még azt se tudja az elitéit: kinek a nevében hozták a verdiktet? A vallás monarchikus világállamformájának hívei istenre hivatkoznak, — a mole|kula-ret}dszer demokratikus köztár- I saságának ügyészei, a tudósok, a I mindenkire vonatkozó Természeti fTörvény nevében kérik a megszüleitettség bűnében talált vádlott eirnafrasztalását! A misztikus szkepszis I ügyvédjei megelégszenek annyival, Ihogy biztatják a szegény delikvenst: !oda se neki, nem fog fájni, magának jobb igy, higyje el, ennek igy kellett lenni, — eszükágába sincsen semmiségi panasszal pertörlésí, perújítást követelni: nekik nem fontos. Indokolás! Ki törődik az idokolással? Indokolás: csak. Miért: csak? Csak. Ha nem tetszik, keress magadnak egy másik világmindenséget. De mégis — miért? Miért jó itt a rossznak — miért rossz itt a jónak? Nemesség, erkölcs, szépség, okosság, szeretet — miért jelent ez gyöngeséget, alulmaradást — rut rosszaság, ostoba önzés miért jelent erőt. diadalt? Miért kelnek életre, sokasodva, a Természet egyik kezéből pompás szépségek, boldog életek, — hogy elpusztítsák őket, gyötrelmes jajgatás halál'kinjai közt másféle szépségek, másféle életek, amik ugyanannak a Természetnek másik kezédulatszónak éreztem, olyanfélének, |i mint azt, hogy »jaj!« vagy »ejnye!«Jl vagy »nahát!«, aminek fogalmi ér-1 i telmét nem kutatjuk, csak érzelmi 1 színezetét. De nem kérdezősködtem < tovább, tűnődve és elkomolyodva ' hallgattam el, kicsit meg voltam i sértve, bár nem tudtam, mitől, — j < sejteni kezdtem, hogy világszemléletemben fordulat áll be. Az okozati ' összefüggések mindent megvilágító 1 erejében való bitem, rendült meg — i azóta se szedte össze magát egészen. Pedig ettől a pillanattól fogva, ha visszatekintek belső életemre, úgy veszem észre, minden értelmes gondolatom és töprengésem e »csak« szó ellen való, e »csak« szó kiküszöbölésére, leküzdésére, magam aiá gyürésére és leíiprására megfeszített keserves küzdelem volt. Mert egyre sűrűbben metszették ketté azóta ezzel a szóval egymásba kapcsolódó szomjas kérdéseim fonalát, eleinte az élők, később, könyveiken át, a holtak — elvesztve bizalmam, utóbb hozzászoktam, hogy a kérdéseket magamnak tegyem csak fel, senki másnak: — mégis eljött a kor, mikor önmagam is, az egyetlen, akihez bizalommal fordulhattam, igy feleltem az utolsó kérdésre »csak!« és vállatvontam és nem álltam szóba magammal tovább, holott jól tudtam, hogy éppen ez az utolsó kérdés volt a legfontosabb, hogy erre kellene választ kapni, mielőtt bármire elszánnám magam, mielőtt beleegyeznék életembe, hajlandó volnék élni tovább. Csak! Boldogok, akiket a nagy pörben, amit elvesztettek, vagy megnyertek. csak az ítélet érdekelt. — ,de BUDAPEST- SZENT-MÄR8ITSZIGET Legkellemesebb tsz:, téli tartózkodást, pihenést és gyógyulást nyúlt Budapesten, a város központjában a Szent-Margitsziget gyógy- és üdülö-teiepe. Gyönyörű íekvésü, modern nagyszálloda, mérsékelt árakkal úgy az utazóközönségnek, mint az üdülők és betegek számára. Szent-Margitszigeti gyógyforrás 42 fokos hévvizévef t-fplá t kénes és szénsavas gyógy, fürdők kiiszvényes-és reumásbántaimak, női betegségek és idegesség ellen. Sürgönyeim: Budapest-Margotel. 4712 ZONGORÁZIK? Megjelent az uj Moravetz album! KE3EDÖL? Megjelent az uj Morastetz album! CIÜÜ5ÄLMQZIK ? Megjelent az is] Moravetz album 1 FUVÖLÄZ1K ? CLAPÍNÉTÖT vagy MANDOLINT JÁTSZIK? Megjelent az uj Moravetz album! Minden hangszerre külön kiadás készült. ftlmdenütt kaphatók. bői kerültek elő? Miért biztatja: életre ugyanaz a szózat a bárányokká t, mely a farkasokat a bárányok elpusztítására biztatja? Csak. Ne tűnődj, élj, — de ha élni kell és nem tűnődni, miért a váratlan bánat, ami utolért, mert nem számítottál rá? Ne habozz, mert elrohan melletted az élet, — de ha nem habozol, vele akarsz rohanni, miért ütközöl, fejjel a falnak? Csak. Miért kell leküzdeni a vágyat, aminek teljesülése reményében születtél, ahhoz, hogy élhess? Ahhoz, hogy élj, miért kell megtagadnod éppen azt, amiért élsz: a boldogságot? .Miért vonz, ami veszedelmes, miért veszedelmes, ami vonz? Csak. Miért vágysz rá, tudni mindent — holott mindent tudni rossz neked? Csak. Csak, csak, csak... zuhog le rád a kemény szó, zuhog le kemény fejedre, amit nekkszegzel — mig elkábulsz, mint a kőzáporban s tompán, elboruló szemmel várod: jöjjön hát az utolsó, ami betöri végre s véget vet kérdésnek, válasznak egyszerre. De még akkor is, utoljára — kérdés marad nyitott szemedben, mint a költőnek, mikor beszélni nem tudott már. s reszkető kézzel irta le utolsó szakaszát a világ egyik legszörnyü'ob versének: (Heine: Lass dia heil’gen Parabolen ...) ». . . also fräsen wir beständig. Bis man uns mit einer Handvoll Erde, endlich stopft die Mäuler — — Aber ist das eine Antwort?!* Karinthy Frigyes.
