Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-31 / 300. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ ÍQ24 október 31. zás után Gyurisics és Trifkovics Pastes lakására mentek, ahol megjelent Jovanovics Ljuba is. akivel együtt késő estig tanácskoztak. Timottevics pedig a miniszterelnökségre ment, ahol Davidovicson kivül jelen voltak a blokk vezetői is s hosszabb megbeszélést folytattak. Az angol választási eredmények hatása Mig Pasicsnál is. a miniszterelnökségen is folytak a tanácskozások. amikor Beogradban ismeretessé vált az angol választások meglepő eredménye, az. hogy a konzorvativek abszolút többséget arattak. A hirt nyomban megvitték a miniszterelnökségre is. Pasicshoz is. Politikai körökben általában úgy Ítélik meg az angol választások hatását. hogy ez egész Eurónában a konzervatív politika uiabb diadalra jutását jelenti. Jugoszláviában tehát alaposan redukálódtak a blokk esélyei s megnövekedett a Pastes—Pribicsevics-koalició kilátása. Timolievics és Korosec A dezignált miniszterelnöknek Koroseccel folytatott tárgyalásairól a Slovenec a következőket iria: Korosecnek az volt első kérdése, hogy mi az álláspontja Timotievicsnek a Radics-pártnak a kormányba való belépéséről. Timottevics közölte feltételeit, melyek nagyjában megfelelnek a radikális-uárt feltételeinek. melyek teljesítéséhez a radikálisok a koncentrációban való részvételüket fűzték. Korosec ezután azt kérdezte, hogy a' titkos szervezetek lefegyverzésére miiven intézkedésekre készül. A dezignált miniszterelnök azt válaszolta hogy e tekintetben a törvények intézkednek s ő csak a törvényeket hajtaná végre. Van-e megbízatása a választások vezetésére? — kérdezte utoljára Korosec. Timotievics egyetlen szóval válaszolt: Nincs. Kiélesedik a viszony a Radicspárt és a szükebb blokk között A szükebb blokk és a Radics-párt közt a viszony egyre inkább kiélesedik. A Radics-párt elhatározta, hogy a legközelebbi jövőben egyetlen vezetőtagjának sem engedi meg a beogradi utazást. így alkatom is alig lesz arra. hogy a megzavart viszonyt helyreállítsák. Újabb nagy panama Romániában Ál lám vasúti főtisztviselők százmillió lei-el károsították meg az államot Bukarestből jelentik: Az útlevélpanama leleplezése után a román kormány elhatározta, hogy valamennyi minisztériumban tüzetes vizsgálatot indít az esetleges visszaélések kiderítésére. A közlekedésügyi minisztériumban külön erre a célra bizottságot alakítottak, amely a napokban átvizsgálta a hivatalok könyveit, számadását és megállapította. hogy az államvasutak főtisztviselői még 1922-ben nagyszabású visszaéléseket követtek el. körülbelül százmillió lei-jel károsítva meg az államot. Az újabb panamáról a minisztérium jelentést tett közzé, a mely burkolt formában meggyanúsítja Constantinescu Tancred volt közlekedésügyi minisztert is. akinek állítólag szintén része volt a vissza\élésekben. A panamára vonatkozó adatokat Váltóimul közlekedésügyi miniszter szerdán a bukaresti államügyészség elé terjesztette, amely a további nyomozást két-három napon belül haladéktalanul le fogja folytatni. Az újabb panama kipattanása nagy izgalmat keltett bukaresti politikai körökben. A parasztpárt vezetői kijelentették, hogy a korrupció ellen szigorú törvényt kell hozni és a bűnösöket példásan meg kell büntetni. Bratianu miniszterelnök, hir szerint elhatározta, hogy a költségvetést a törvényhozással letárgyaltatja és azután — számolva a panajmák leleplezése folytán kialakult ! atmoszférával — visszalép az ország kormányzásától. Tizenkét évi fegy házra ítélték a sándori feleséggyilkost Főtárgyalás a szuboticai törvényszéken Ez év julius 21-én véres családi dráma játszódott le a bajsai tanyákon. Laasev Rada alexandrovói földmivelő fölkereste a tőle különváltan élő feleségét, Bránkó Budinkat, aki egyik rokona tanyáján tartózkodott és felszólította, hogy térjen vissza hozzá. Az aszszony elutasító választ adott, ami a férfit annyira indulatba hozta, hogy kést rántott és azt ötször beledöfte feleségébe. Az egyik szúrás a szivet járta át és rögtöni halált okozott. Lausev a véres tett után elmenekült és a bajsai határban bujkált, másnap azonban bement Sztara-Moravicára és jelentkezett az ottani községházán. Moravicáról beszállították Szuboticára és átadták az ügyészségnek. Ezt a bűnügyet tárgyalta csütörtökön Pavlovics István törvényszéki elnök büntetőtanácsa. A közvádat. dr. flics Dragomir államügyész képviselte, a védelmet dr. Kellert Benő ügyvéd látta el. Az elnök al vád ismertetése után megkérdezte a vádlottól, hogy bűnösnek érzi-e magát. A vádlott kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Ezután elmondta, hogy 1916-ban vette feleségül Bránkó Budinkát, akit hazavitt Alexandrovóba, apia tanyájára. Két fiúgyermekük született. Kezdetben békés családi életet éltek, de amikor apja meghalt és hét lánc földet örökölt, kezdett inni, mulatni és tékozolta a pénzt, amiből családi perpatvar keletkezett és az asszony a két gyerekkel együtt a szüleihez költözött. Néhány havi különválás után a férj visszavitte feleségét, de az együttélés nem tartott sokáig. Az asszony rövidesen ismét otthagyta az urát. A házasfelek között aztán annyira elmérgesedett a viszony, hogy az asszony gondnokság alá helyeztette férjét és ő maga lett a gondnoka. Az aszszony ebben a minőségében haszonbérbe adta férje hét lánc .földjét és — a férfi előadása szerint — nem adott neki semmit, amiből megélhetett volna. A kritikus napon idézést kapott az árvaszéktől, mert újból ki volt tűzve földjére a haszonélvezeti árverés. Elment tehát a feleségéhez, aki Bránkó Jovó tanyáján tartózkodott a gyerekekkel. Kérte az asszonyt, hogy oldja fel a I gondnokság alól és ne tartsák meg az I árverést, aztán kérte, hogy térjen visz"sza hozzá a gyerekekkel. A felesége hajthatatlan maradt és sem visszatérni nem akart, sem pedig nem egyezett bele abba, hogy ő rendelkezhessék a Párisi pasztellek Babel népei a Montparnasse-on A Murger regényekben a művészek tanyája még a Montmartre, a Café Momus is valahol a Ru Lepic vagy a Boulevard Ornano tájékán lehetett. Az idegenek tehát nyájas, rózsaszín mosollyal másztak fel a Montmart-ra, hogy a sokat emlegetett bohémvilágot, a költői müvésznyomort megszemléljék. Térképpel és baeaeherrel zsebükben, nyárspolgári rendszeretettel és gyáva szürkeséggel lelkűkben úgy nézték a bohémeket, mint a Troeadero etnográfiai tarkaságait. Ez a bámulgatás, a művészvilág kedélyességét és meghittségét zavaró idegenjárás elűzte a Montmartreről az igazi művészeket, akik átköltöztek Szajna másik partjára, a diáknegyedek s a Montparnasse-on ütöttek tanyát. A Montmarte azért megmaradt bohémnegyednek — igazi művészek nélkül. A kis kávéházak, ahol pár évtized előtt még hangos viták folytak az impressionista festészetről, Delibes zenéjéről, a kínai keramikáról, ahol Nicolas Gilbert és a züllött Malfiátre vivgatták verseiket ma már sofíőrök, apacsok, álhirlapirók és álszinésznők találkahelye. Rodolphe Sails nagyszerű Chat Nolr-ja már kimúlt, a Montmartre apró kabaréi már csak a különlegességeket kereső idegenekből élnek, akik erővel »bohéméletet« akarnak látni. Közben pedig a Montparnasse kávéházaiban csendesen, sallangok és regényeskedés nélkül tanyázik a világ művészvilága. A ..világ« szó nem nagyítás, hanem eleven, kavargós, szines valóság. Talán sehol se lehetne igy szemléltetni és bemutatni a különböző emberfajokat, talán seholse lehetne hangokkal jobban illusztrálni a bábeli zűrzavart, mint a Boulevard de Montparnasse kávéházaiban. Nem csak Európáról és Amerikáról van szó. Japánt Kína, Arábia, Afganisztaán épugy képviselve van, mint a belga Kongó, Algír, Madagaszkár vagy Borneo szigete. Lexikon illusztrációk itt az emberek. Százféle nyelv beszélői. Nyelvtudományi enciklopédia. Az öt földrész ábrái a földrajzkönyvekből. Vannak, akik alig tudnak valamit egymás hazájáról, mégis egymás mellett ülnek baráti békességben és kedélyességben. »A művészet nagy egyesitő« — írja valahol Goethe. Ezt az idézetet címnek is lehetne használni e tarka, zsibongó kép alá. Mert itt majdnem mindenki művész. Pedáns, praktikus polgárember nem igen téved ezekbe a kávéházakba, ahol különben se érezheti jól magát az, aki Murger romantikát, nyomorban fetrengő Malfiátre-okat és lázrózsás Mimiket keres. A montparnasse a párisi művészet komoly tanyája s nem »előszó az akadémiába, a kórházba vagy a halottasházba«, ez nem az angol vezetők mutogatni való érdekessége. Ez itt Bábel száznyelvü népének összesere^lése, akik megértik egymást, akik találkoznak érzésben, ízlésben, szépségtörekvésekben, akik építenek. Építik a láthatatlan bábeli tornyot, mely a lelkek megértését és a művészet magasságát hirdeti. öten ülünk az asztalnál. Egy francia s egy magyar festő, egy pesti újságíró s egy egyptomi festönő. Nemsokára egy néger szakácsnő, régi ismerős, telepedik le asztalunkhoz. Középafrikai, Angolából való és Ziának hivják. Nézem finom, fekete kezést, amellyel napközben a kalapácsot s a vésőt fogja. Szája, orra vastag és csúnya, beszéde finom, tartalmas és szellemes. A modern francia szobrászatról folyik a szó, Bourdelle-ről, Josep Bernard-ról s a nők hevesen hozzászólnak. A szomszéd asztaloknál is vita, úgy hallom, hogy színházról beszélnek. Egy magányos ur újságot olvas. Címe: Bolivia. (Sokáig kell tapogatódznom fakuló földrajzi ismereteim között, amíg megtalálom Bolíviát a délamerikai köztársaságok között.) Nem messze tőlünk kis portugáll köztársaság: két nő, három férfi. Mellettük egy hosszú, szőke ifjú ir s erősen izzad, írása közben homlokát dörgöli és kigombolja gallérját. Az egyptomi festőnő fázik, megborzong s összehúzza kabáiját. — Milyen furcsa — mondom. — Maga fázik s ez az ifjú ottan izzad. — Az északi. Grönlandi. Dán költő. Neki még decemberben Is melege van. földjével. Amikor a gyerekeknek ajándékot akart adni, megdöbbenve látta, hogy azok félve elhúzódnak tőle, an> nyira elidegenedtek tőle. Mindez annyira elkeserítette, hogy kivette kését és beledöfte az asszonyba. Hogy hányszor döfte bele a kést és hova szúrt, arra nem emlékszik, mert annyira erőt vett rajta a felindulás, hogy nem tudta, mit cselekszik. A tett után másnap jelentkezett a moravicai rendőrségen. A vádlott után egész sereg tanút hallgattak ki. Bránkó Katica szemtanúja volt a véres drámának és azt vallja, hogy amikor a kritikus napon megjelent Lausev a tanyán és bement a szobába, szó nélkül rávetette magát a feleségére, rátérdelt és többször beledöfte kését. A tanút a biróság megeskettette. Krnyajszki Dusán alexandrovói napszámos azt vallotta, hogy Lausev a vádlott, a kritikus napon odajött hozzá A Lozan-féle kocsmába és azt mondta neki, hogy ad neki 500 dinárt, ha elmegy vele Bajsáta és segédkezik a felesége megölésénél. Azt mondotta neki a vádlott, hogy paprikássá fogja a feleségét felapritani. Az elnök: Miért ment a vádlott éppen magához ezzel az ajánlattal? A tanú: Azért, mert egész Alexandrovóban tudják, hogy szeretett verekedni. A biróság nem bocsátotta a tanút esküre, mert vallomásában lényeges körülményekre nézve ellentmondásba keveredett. A tanuk kihallgatása után dr. Perazsics Bozsidár és dr. Jeremies Risztó terjesztették elő az orvosszakértői véleményt a megölt asszony sérüléseiről. Ezzel a bizonyítási eljárás befejezést nyert. Dr. Hies Dragomir áüamügyész vádbeszédében kérte, hogy a vádlottat előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés bűntettében mondják ki bűnösnek. Dr. Kellert Benő védő felmentést kért, mert a vádlott annyira íelhevült felesége magatartása miatt, hogy nem volt öntudatnál. Elítélés esetére kérte az erős felindulás megállapítását, továbbá az enyhítő körülmények figyelembe vételét. A bíróság rövid tanácskozás után kihirdette az ítéletet, mely szerint bűnösnek mondja ki a vádlottat szándékos, de nem előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés bűntettében és tizenhét évi fegyházra ítéli. Az ügyész a minősítés miatt semmiséget jelentett be, a védő felebbezett. A dán költő mögött egy szőke nagyíogu lány és hanyag, fekete férfi. Szeerlmesek, összebújnak s mulatnak minden apróságon. Hamarosan megtudtam (mert it mindenki ismeri a másikát), hogy a nő norvég grafikus, a férfi görög festő. Európa legészakibb és legdélibb népe találkozik s egyesül szerelmes összesimulásban Páris elében. Bábel szétzavart népei ismét találkoznak, kezet adnak, egyesülnek. Ó, ti népek nevében beszélő diplomaták, rendjeles államférfiak, szépen megfésült hadüzenet-fogalmazók, fajvédők, uszító szónokok, gyülöletpolitikusok, sovén jelszavakat ordító ügynökök — mielőtt beszédet mondtok, mielőtt bombát dobtok, mielőtt hadat üzentek meg nem kérdezett milliók nevében, gyertek el egyszer ezekbe a zsivajos, vidám kávéházakba. Csodálkozva • és szégyenkezve látjátok majd, hogy milyen békésen, milyen boldogan ülnek itt különböző népek fiai. Nincs fegyver a kezükben, még gyűlölet sincs a szemükben. A művészet, a tiszta, szent művészet s az ősi Iélekazonosságok összehozzák őket, ha más is a nyelvük, más is a bőrszínük. Hiába a tajtékozó szó, az ágyú, a hadüzenet, az öldöklésre buzdító kiáltvány — itt azt kel! érezned, hogy az emberek egyformák, testvérek, emberek, akik megértik egymást s akik meghitten, okosan összebújnak, mint fűszálak a réten, így épül a második bábeli torony. Szenteled. Körnél,
