Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)
1924-10-05 / 273. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1924 október 5. Adok! Veszek! Képek a noviszadi értéktőzsde megnyitásáról Noviszadról jelentik: Pénteken délben, pontosan tizenkét órakor harang jelezte a noviszadi értéktőzsde megnyitását, amiről már beszámoltunk. A sokoldalú és a közéletben annyifelé fáradhatlanu! tevékeny Mirosaveljevics Koszta, kamarai elnök intézett néhány szót a megjelentekhez és nyitotta meg a tözsdevezetőség nevében Noviszad legújabb intézményét: az értéktőzsdét. Alig hangzott el az utolsó szava, mintegy belekapcsolódva a megnyitó beszédbe, süvített végig a termen a Dungyerszky Sándor és Társa tőzsdeügynöki cég beltagjának, a tőzsdei légkörhöz hozzászokott Rosenberg Sándornak érces hangja: — »Vésziek 2%-os lottókölcsönt 130 dinárért.« A tőzsde egyik titkára erre felirta az első ajánlatot a fekete táblára. Visszhang nélkül veszett el ez az első ajánlat, amelyet gyors egymásutánban, — csak félórai forgalom van tervbe véve, — követtek Rosenberg áríolyamjavitó további ajánlatai: — »Veszek lottókölcsönkötvényt 132- ért.« Még mindig siri csend. Az újdonság lámpaláza. Rosenberg önmagát licitálja túl. — »Veszek 133-ért.« — Veszek 134-ért, 135-ért! Semmi válasz. Rosenberg csak azért is folytatja: — Eladok dohánysersj egyet 84-ért. Nincs válasz az ajánlatra. Rosenberg kedvét ez sem szegi, tovább ajánlja: — »Eladok 82-ért, 81-ért, 80-ért.« Ekkor lecsap Lusztig Lajos magánbankár és létrejön az első üzlet a noviszadi értéktőzsdén: 25 darab dohánysorsjegy gazdát cserélt. Ezentúl. — a kezdet első nehézségein és elfogultságán túl, a jég meg volt törve, — a becskercki Deutsch Béla és a noviszadi Ständer Ernő kiáltják a fürge és fáradhatian Rosenberg felé: — »Zaključak — és újabb kötéseket Lelőtted a csábitól... * Lelőtted a csábitót. szerencsétlen barátom. — mit tettél, az istenéit? Én nem ismerlik. nem ismerem az asszonyt, aki miatt lelőtted, nem ismertem őt se. a daliás katonát, akit lelőttél, nem irmerek senkit, csak az indulatot, amiben cselekedtél,—nem szólok bele. ne aggódj, a boldogtalan életedbe, nem ítélek, nem védlek, nem vitatkozom, nem adok tanácsot, nem csinálok elméletet belőled. — talán nem tartalak úriembernek, de viszont csirkefogónak se tartalak, amiért lelőtted, — én nem mondom, hogy úgy kell az ilyennek, igy ke!! az olyannak. — nem fogom rád. hogy áldozat vagy. nem vagy te nekem se erős, se gyenge. íriszen nem ismerlek: — és abból, amit tettél. — éppen erről akarok beszélni neked. — nem ismerhetlek meg — ha isii,ernéiek. azt mondanám, nem ismerek rád. mint ahogy hallom., a barátaid is mondják, hogy ezt nem hitték volna rólad. Mert azzal, hogy valaki lelövi a csábitót. hidd el. kevesebb adalékot nyújt egyéniségének megértéséhez, mint egy mozdulattal, ahogy a szivart felemeli, vagy aliogy eineveti magát, vagy ahogy köszön, ahogy hozzászól egy kérdéshez. — ilyesmit kellene tudnom rólad, vagy az asszonyodról, vagy a csábitóról, hogy beleszólhassak a hármatok közt felmerült szomorú esethez. De én nem láttam az arcod, ütni hallottam a torokköszörülést, ahogy elindultál, nem figyeltem meg, hogy hunyorítottad a szemed. — nekem nem lehet rólad véleményem, hiszen csak annyit tudok rólad, pecsételtek meg. Ez alkalommal azonban már 1%-cs beruházási kölcsönkötések létrejöttét jegyezték fel a fekete táblára. Majd ismét Lustig Lajos vásárolt, Rosenberg adott. így ment tovább Vzl-ig, amikor az első lecsengetés jelezte, hogy a premiernek vége van és a függöny legördült. A prémiér-közönség, — akiknek sorában ott lehetett látni a mindig elegáns Dungyerszky Jásót, a mindig mosolygó dr. Mócs Sándort és az összes habituéket, — eltávozott. Isten szegénye. Felséged szolgája A tuniszi bég levele Ferenc Józsefhez Az uralkodók levelei közül, ame lyeket az osztrák-magyar monarchia urához intéztek.' különös érdekességükkel válnak ki egy afrikai uralkodónak: a tuniszi ber/nek értesítései. Az exotikus stilus minden pompája ragyog ezekben az Írásművekben, amelyek olyanok, mint egy dús virágzásu. tarka arabeszkkel teli szőnyeg, mint az afrikai ég sugaraiban tobzódó növényzet buja gazdagsága. Pazar udvariasságával szólítja meg a levél a címzettet, ellialmozva a bókok özönével, magasztalva erényeit, hódolva dicsőségének, forrón kifejezve minden jókívánságát és hozzáfűzve imádságát az Éghez, hogy tartsa meg a Felséget. a Nagyurat hatalma és nagysága teljesen mindörükkön örökké, ámen. Mnsliir Ahmed pasa az alábbi levelet abból az alkalomból intézte Ferenc Józsefhez, hogy országával az osztrák-magyar monarchia felvette az összeköttetést. A levél külső cimzése a következő: A magasztos Felségnek, aki az uralkodók előtt tiszta példaképül ragyog, akinek neve és hatalma világszerte hires, aki erős az ő hadaiban és alattvalóiban, a korona ékességének, a királyság szemei íny ének* a németek magasan trónofö és tündöklő császárjának], akinek nagy hatalma maradjon örök. Ámen. A pecsét szövege: Isten szolgája Achmed pasa bey. Körül: Borda ismert arab költő következő versei: hogy lelőtted a csábítót, semmi többet, — annyit tehetek csak. hogy ismeretlenül félrehivjalak és rémülten. suttogva megkérdezzelek: mit tettél, az istenért, szerencsétlen? Lelőtted a csábitót. — de hát miért? Hiszen a csábitó téged meg ’nem csalt, téged nem ámított, félre nem vezetett. — hűséget nem ígért neked, nem hitette el veled, valamikor, a csodálatos éjben, hogy csak ketten vagytok a világon, hogy csak bizd rá bátran a titkod, a titkot, hegy ember vagy, a titkot, amit magadtól is féltettél. — csak bizd rá bátran, mondj el mindent, amit nem mondtál el anyádnak, azt is. ő megőrzi neked. Mit tettél, szerencsétlen? Mit tettél bolond. — azt hitted, ahogy gyermeket fenyitsz: »ezzel a kezeddel torkoskodtál?« és megütöd a kezét, éppen úgy megfenyítheted az asszonyt is. »ezzel csaltál meg?« és lelövöd a csábítót, mintha összetartoznának, mintha a csábitó valami alkatrésze volna az asszonynak és nem külön ember, csak önmagáért felelős. Nem. nem. — az istenért, csak ezt ne! Csak ősi törvényekre ne hivatkozz, — csak az ősembert ne emlegesd. meg az ősáliatot. a hímet, aki párját bosszulja meg. az ősi ösztönt, ami kcreszíiiltör minden civilizáción! Mit tudsz te az ősemberről, azonkívül, amit tudós könyvekben és tudákos filozofálásokban olvastál, hallottál. Te. mikor ölni mentél, nem dobáltad le ruháid, nem csattogtattad a fogad, nem verted meztelen melledet, nem görbítetted a karmod. — felöltöztél inkább, nyakkendőt kötöttél és agyafúrt revolvert dugtál jólszabott nadrágod zsebébe. Ha Isten küldöttét áldása kíséri, nem fél az oroszlántól, amellyel a hegyszakadékokban találkozik. Senkitől, aki barátja, segítségét soha meg nem tagadta, senkit, aki ellensége, meg nem lehetett tőle menteni. A levél szövege magyarra fordítva igy hangzik: Dicséret Istennek az egyedül valónak! Magasztos felség, aki az uralkodók előtt tiszta példaképpen ragyog, akinek neve és méltósága világszerte hires, aki erős az ő hadaiban és alattvalóiban, akinek miniszterei odaadással szolgálnak, hadseregek és fejedelmek engedelmeskednek, aki dísze az uralkodóknak és nagyoknak, ékessége a koronának, aki dicsőséggel teljes, szemefénye a királyoknak, magasan trónoló felséges barát és ur, I. Ferenc a németek császárja, akinek hatalma maradjon elmulhatatlan, akinek ragyogó tulajdonságai fényesebbek, mint a nap és akiről beszélni fognak a következő évszázadok! Miután FelseSedet, a legmagasabb uralkodót és kitűnő kormányzót megillető jókívánságainkat tolmácsoltuk és ragyogó udvara irányában a barátság és odaadás bennünk élő érzelmeit kinyilvánítottuk és szivünket, lelkünket Előtte fel akarjuk tárni, van szerencsénk megjegyezni, hogy rrtár régóta várunk arra, hogy Őfelségének kormányával barátságos összeköttetésbe lépjünk. Mert valóban Felséged nagy országával e viszony csak szerencsés gyümölcsöket teremhet. Kívánságunkat és törekvésünket elértük azáltal, hegy legmagasabb udvarának kiváló Nem. nem az ősember. — ne hidd el. amit rádfog a félmüveit, ostoba fajpszichológus. Nem az ősember vére párolgóit elboruló szemeid előtt. — nem torzonborz himállatok emléke ködlött eléd. — máshol láttad te ezt. máshonnan emlékeztél te erre a mozdulatra, ahogy az úriember lelövi a csábítót. — máshonnan ragadt meg benned a kép., olyan parancsoló erővel, hogy azt hitted, te vagy az, akit a kép ábrázol s úgy kell tenned, ahogy ott láttad. Nagyon is hűen utánoztad, rá lehet ismerni a képre. Könyvben olvastad. vagy színpadon láttad, vagy kaszinói beszélgetés közben jelenítette eléd néhány odavetett szava az uralkodó közfelfogásnak, annak a beidegződött valaminek, a társadalmi erkölcsnek, vagy hogy nevezzem, aminek — jól jegyezd meg — nem mindig tükre, nagyon gyakran alapja és teremtője a puszta szórakozásnak tartott, kicsit lenézett, kicsit pedig túlbecsült iroda-lom. Lelkiismeretlen, rossz írók áldozatai vagytok ti ketten, csábitó és boszszuálló úriember, inkább mint ősi ösztönöké. — ne higyjetek a lelkiismeretlen. könnyelmű pszichológiának. aki nem titeket, hanem testvérét. ezt a rossz irodalmat próbálja megmenteni, amikor — a dolog könnyebbik végét ragadva meg — lehetségesnek tartja, hogy az ősember kitör a civilizációból, de nem hirdeti, keményen és kérlelhetetlenül. hogy a civilizáció hatalmasabb erő. mint az ősember. Te nem tudod, de én tudom, mit hoztál magaddal a színház ruhatárába, mikor könnyedén csevegve kérted ki a kabátod, — mit tettél, szerencsétlen? és_ nagyrabecsült fökonzula, Merlató Gáspár, ideküldetett, hogy nálunk székeljen, h főkonzult, aki Felséged külügyminiszterének okmányát átadta, örömmel, tisztességgel, megbecsüléssel és jóakarattal fogadtuk, amint ez a magas méltósághoz illő, amelyet Felséged elfoglal és reméljük, hogy általa a barátságos egyetértés kívánatos módon csak nyerni fog és mind. két fél alattvalóinak és országainak javára megerősödik. Amikor kifejezzük örömünket, amelyet nekünk Felséged dicsteljes udvarával való írásbeli összeköttetés okoz, kérjük Istent, hegy a közöttünk fennálló barátságos viszony még jobban megsokszorozódjék, minden időkön át megmaradjon és kérjük, hogy Isten Felságedet hatalma legmagasabb csúcsán tartsa meg. Irta Isten szegénye, Felséged szoU gája Mushir Ackmed, pasa bey a tuniszi ország ura. 1266 Saafer 10. (1849 december 26.!)’ »Felséged legalázatosabb szolgálónöje___« A tuniszi stilus színes volt és exotikus. de semmivel sem alázatosabb hangú, mint amellyel például a Habsburg-ház tagjai, a főhercegek és főhercegnők leveleztek a náluk akkoriban még többnyire jóval fiatalabb — családfővel. István főherceg nádor harmadik felesége Mária Dorottya főhercegnő igy kért kihallgatást családi ügyben az uralkodótól : Felséges Uram! Bátorkodom legmélyebb alázattal ógy órai kihallgatást kérni, mert az ügyet, amely annyira szivemen fekszik, egyenest Felséged apai szive elé akarom terjeszteni. Az a szívélyesség* amelyet Felséged minden alattvalójára kiterjeszt, kezeskedik nekem arról, hogy a legmagasabb családjából szár-! ma zó engedelmes alattvalóját is részesítem fogja egy kihallgatás magas kegyében. Vagyok legmélyebb tisztelettel felséged legalázatosabb szolgálónöje■ Augarten, 1850 15/6. Mária Dorottya főhercegnő . Az uralkodó természetesen része-, sitette a kihallgatás »magas kegyében« a főhercegnőt, aki egyébként! azt kérte, hogy fia katonai nevelőjét cseréljék ki___ »A Mama parancsa« Ferenc József mindenkitől, még saját édesapjától is megkövetelte, hogy az uralkodóház fejét megillető hódolattal adózzon személyének. Kivétel ez alól csak édesanyja volt, Zsófia főhercegnő, akiről a császárkirály leveleiben mindenkor a Icgmélyepb fiúi tisztelet hangján beszél. Öccséhez. Miksa főherceghez intézett alábbi két levele tanúbizonyság erre: Kedves Miksa: Mellékelve küldöm Mamának egy Neked szóló levelét, mely az enyémhez volt csatolva, miután Mama pa, roncsához képest elolvastam Hü barátod Velence, 856 II/1U. Ferenc. Majd később: Kedves Miksa! Mellékelve küldöm Neked Mama parancsa szerint egy másolatát annak a levélnek, melyben leírja Alaric néninek az ischli tűzvészt. Őszintén örültem a velencei és milánói ió sikereken és köszönöm tudósításodat. Sziszi köszönt Téged és Saroltát, kinek lábaihoz helyezem hódolatomat. Hü bátyád Ferenc. Császár volt, az uralkodás és hatalom megtestesítője, de — a mama (— inti) parancsolt.
