Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-26 / 294. szám

1924 október 26. BACSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal Oroszországi emlékeimből CSALÁDI ÉLET A mai Oroszországban a családi élet egészen más karakterű, mint amilyenhez Európában hozzá va­gyunk szokva, amely utóbbin meg­látszik, hogy erős kötelékek fűzik össze. Az orosz házasélet kapcsai lazák, s a házasságkötés nem je­lent olyan nagy. az egész életre ki­ható aktust, mely egyszersmint az életmódnak teljes megváltozásával jár a férfira és nőre egyaránt, mint az európai polgári körülmények közt. A házasságokat könnyén, gyors elhatározásból kötik, ném mérlegelik hosszasan a körülménye­ket. Nagyon jól jellemzi a házasság­nak a karakterét, ahogyan a ma­gyar emigránsok a házasságkötést elnevezik, amikor azt mondiák: ösz­­szeiraíkozni. A válás, ha közös meg­állapodással történik szintén annyira könnyű, hogy ezt igazán jól jellemzi a szétiratkozás elnevezés. A könnyű házasságnak és a köny­­tíyü válásnak a magyarázata azon­ban nem csupáirs a forradalmi at­moszféra hatásában keresendő, amely magával hozza, hogy az em­berek könnyelműek, csak a mának élnek, hanem abban a körülmény­ben. hogy a házasság nem jelenti a házastársak közös gazdálkodását, amennyiben mindegyik megtartja saját keresetét. Az a minimális anya­gi érdek, amely az otthon berende­zése körül felmerül, szintén hiány­zik. mert a lakások butorozata és a ház feletti rendelkezési jog ugyanegy kommunát (közösen kezelt ház) illet. A házak ugyanis szocializálva van­nak. a szocializáláskor a házban talált összes bútorokkal együtt. Ilyenképen a lakók bútorozott lakás­ba. illetve szobába jutnak, s legfel­jebb olyan bútordarabot szereznek be maguk költségért, amelynek a há­zasság folyamán merül fel a szük­sége. mint bölcső, gyermekkocsi, csecsemőkelengye. Azonban ezek­nek a beszerzésére a szülőnő — füg­getlenül a házassági viszonytól — bizonyos összeget kap a betegse­­gélyző pénztártól és igy az erre szükséges összeget nem kell a kere­setéből megtakarítania, ennek sincs olyan szerepe a házaséletben, mint nyugaton. Ezt a gyermekkelengyét aztán a gyermek tulajdonának te­kintik. és ha a gyermeket intézetbe adják, ezt a holmit is vele adják. Az anyagi érdeknek nincs nagy szerepe a házasságoknál, ellenben van — a lakásnak. Jó parti számba megy az olyan férfi, akinek állása mellett még a hivatalától kiutalt és bebutorozott szobája is van: viszont a férfiak közül is nem egy a házas­sághoz kénytelen folyamodni az olyan túlzsúfolt városban, mint Moszkva, ha megunta, hogy idegen emberekkel, harmad-negyed magá­val lakjék egy szobában vagy az »obscseezsi.ié«-ben (közös lakó és hálóterem). Mert az uj házasok min­dig elsősorban jönnek tekintetbe a lakás kiutalásnál. A házastárs. amely a nyugat csa­ládi életének szoros keretet ad. a mai orosz viszonyok közt a legszű­kebbre van szorítva. A d. u. 4—6 közti ebédet, amely a főétkezés, a hivatalok, munkahelyek »sztolovájá­­já«-ban költik et igen sokan. Ezután már csak a »csá.ia* (tea) fontos az orosznak étkezés szempontjából. Ennek gyakori fogyasztására nem­csak otthona, de minden munkahely és minden nyilvános intézmény fel van szerelve. Az előbbinek elmarad­­liatlan felszerelése a szamovár, niig a hivatalokban, hotelekben kommu­nákban állandó forró vizet szolgálta­tó üstök vannak beépítve. Cselédet a mostani orosz háztartásokban csak ritka helyen tartanak. Nem azért, nintha nem lehetne kapni, a falusi lányok most fs szívesen iönnlek a városba nagy fizetésért, de mert ke­vesen vannak, akiknek jövedelmé­ből — hacsak nem Nepman az illető — ilyesmire futna. A házastársak egymáshoz való vi­szonya olyan! mint az egy szobában lakó két idegen emberé, akik nem adnak számot egymásnak arról, hogy mit csinálnak, hova mennek, így aztán sokszor megesik, hogy egyik is. másik is elmarad az ebéd­ről. sőt az is. hogy az asszony el­megy ismerősökhöz jebédelni. ami­kor az ebédet kellene tálalni. Ez1i az elmaradást a férj nem mindig talál­ja megérthetőnek s igy más lakást, illetve nőt keres.. Az ebéddel azon­ban ilyenkor sincs épen nagy baj, mert az ebéd. illetve az étel. ha nem a sztolovájában ebédel a házaspár, reggel óta el van készítve s az a fél, amely előbb jön haza, felteszi a prí­másra. a benzin főzőre. A házastársi viszony tehát a paj­­tási viszony, amelyhez a nemi élet is járul, ha nem is mindig egyedül az­zal, akivel egy szobában laknak együtt. De ebből nem következik, hogy szabad szeretkezés volna, már ahogyan nálunk ezt a fogalmat ér­telmezik. Könnyű szerelmek ritkák, ha az emberek már szeretkeznek, akkor már legalább készülőben van a házasság, amelyet az összeköltö-TERE A biblia és a francia grófnő. Nemrégiben ünnepelték meg Parisban XV1II. Lajos halálának Századik évfor­dulóját. Ebből az alkalomból Kedves tör­ténetet mesél egy lap a francia királyról. XVIII. Lajos barátja volt a szép és tékozló di Cayle grófnőnek. Egy napon a tékozló grófnő értésére adta a király­nak, hogy pénzzavarban szenved, de ö a. panaszt elengedte a fiile mellett, ngy tett, mintha megsent hallotta volna. Ellenben a grófnő másnap egy ékszer­ládikát kapott s benne egy könyvet: az Ó Testamentumot, gyönyörűen bekötve. Mellette a király névjegye, azon ez a pár szó: — Grófnő, a bibijei a szenvedők leg­jobb barátja, olvassa a bibliát. A tréfa nem tetszett a grófnőnek s mi­kor legközelebb találkozott a királlyal és az megkérdezte tőle, hogy olvasta-c a bibliát, ingerülten válaszolt: — Még nem. — Pedig helytelenül cselekedett, — felelt XVIII. Lajos, — olvassa a bibliát, higyjen nekem. A grófnő, kit a király gyakori intel­me kiváncsivá tett, hazamenet fölütötte az Ó Testamentumot s csodálkozva vet­te észre, hogy az uralkodó a biblia bizo­nyos helyeit czerfraiikot bankjegyekkel jegyezte meg, bélelte ki. Másnap vidáman közölte a királlyal, hogy most már átlapozta a bibliát. — És, — vallatta XVIII. Lajos, — sza­bad érdeklődnöm, milyen hatást gyako­rolt önre? ‘ — Nagy kedvet gerjesztett bennem, — szólt a grófnő — hogy elolvassam az Uj Testamentumot. ♦ Anatole France és az ifjú költő. Az agg mester mindenkoron nyájas ba­rátja volt az ifjúságnak s azokat a fia­tal Írókat, kik megostromolták öt kézira­taival, sohasem küldte cl biztató szó nél­kül. — Mester — mondotta neki egy napon valamelyik kis titán — clolvasta-c ver­seimet? — Hogyne. Egész éjjel ezeket olvas­tam. Tegnap este kezdtem és le sem hunytam a szemem, amig be nem fe­jeztem. — ó, ne tessék tréfálni. Tudom, hogy beléjük se nézett. — Maga nagyon hitetlen, ifjú bará­tom. Akarja, hogy bebizonyítsam? Min­­gyárt megmondom, melyik a legjobb verse. A legjobb verse a 84-ik oldalon zés az egyik' oldalon a szétiratkozáis­­sal s a másikon az összeiratkozás­­sal nyomon követ. Felvetődik a kérdés, hogy mi van ilyen körülmények közt a gyermek­kel? E kérdésnél első sorban meg kel] emKteni. hogy az orosz törvé­nyek nem tiltják meg a gyermekál­dás szabályozását és nyilvános kór­házakban az orvosok végzik el a nő kívánságára a magzat elhaitást. — Ha pedig a gyermek megszületik, nevelőintézetbe lehet adni már né­hány éves korában. A közép- és felsőiskolák nagy ré­sze is benlakásra van berendezve. Ilyen iskolákban, mint a munkás­­egyetemek. tanítóképzők, a felnőtt férfiak és nők egy épületben laknak együtt. Gyakoriak természetesen az egymásközti házasságok, ami a csa­ládi. életnek szintén egészen speciális formáját eredményezi. A gyermeknek a szülőkhöz való viszonya azért sem olyan szoros, mint nyugaton, mert az orosz örö­kösödési törvény tízezer arany ru­belre korlátozza azf az értéket, ame­lyet egy gyermek örökölhet. Már most minden idealizmus mellett is kétségtelen, hogy az öröklési jognak ez a korlátozása nagy mértékben befolyásolja azt a kapcsolatot, ame­lyen a család egysége alapszik. Ágoston Péter. FERE van. Ebbe lüktet legjobban az ön tehet­sege. Nagyszerű vers. Remélem, most már elhiszi, hogy olvastam. Igazán zavarba hoz, bocsánatot is kérek. Köszönöm, köszönöm. A derék, kezdő kigyult arccal, boldo­gan- szédült ki a villából. Mikor aztán eltávozott, Anatole France egy barátja igy szólt Anatole Francéhoz: Mester, ön valóban nem olvasta ezt a kötetet. Bele se nézett. Hisz én tudom, milyen csapni valók ezek a ver­sek. Lehetetlen, hogy csak két oldalát is elolvasott volna. — Hát csakugyan igaza van — vallot­ta be. az agg bölcs, mosolyogva. Ki sem nyitottam a könyvét. Taiálimra idéztem belőle egy oldalt, a S4-ihet. —■ Miért ép azt? — Mert ismerem a költőket. Tudom, hogy azok bármely versükről elhiszik, hogv — az a legjobb. * Európa íalpraállása. Európa fö­lött kongatják a halálharangot. Divat ma e régi világrész közeli, vagy távoli végpusztulásáról beszélni, különösen azóta, mióta, mióta Spengler, a német filozófus megírta róla szóló könyvét, mely ben a nyugati kultúra élctképtclen­­ség.ét jelenti be. Ennek a felfogásnak most hadat iizen G. K. Chesterton, az elmés, eredeti angol gondolkozó, ki igy vélekedik* — Megkérdeztek, mikép gondolom azt, hogy az uj népek, mint például az amerikaiak, inkább közelebb állnak a hanyatláshoz, mint mi európaiak, kik régibb műveltségben gyökeredzünk. Csakugyan az az igazság, hogy minél öregebb egy nép, annál fiatalabb. Vagy­is minél nagyobb a múltja, annál inkább valószínűbb, hogy nagy lesz a jövője is. Az uj nép fogalma egy szemfényvesztő, megtévesztő hasonlaton alapul: egy újonnan született .csecsemő hasonlatán. Azokról a személyekről, akik az időben élnek, helyesen állítják, hogy a később születettek valóban túlélik azokat, akik előttük születtek. De egyáltalában nem áll ez a következtetés egy közösség ti­tokzatos és majdnem hasonlat! életéről, mely pusztán azt az időt jelenti, mely alatt az egymásra következő nemzedék sajátos hagyományokhoz ragaszkodtak. A következtetés ép az ellenkező igaz­ságra lukad ki. — Sokkal inkább van remény arra, hogy a régi civilizáció megmarad, mert az több emlékkel rendelkezik, melyből választhatunk. Különböző talajok gaz­dag rétegezése áll rendelkezésünkre és az ujitó, aki benne ás, egy réteg után a másikat veheti elő. Ha egy történelmi megújhodás véget ér, más uj történelmi megújhodások jöhetnek helyébe. Ame­rika ebben a tekintetben szembeszökő példákat szolgáltat. Az amerikai köz­társaságot alapjában véve egy tiszta és férfias lélekállapotban alkották meg. A XVIII. század köztársasági egyszerűsé­ge volt ez, a tiszta életben való hitével, s fennkölt gondolkodásával. Egy da­rabig ez a kedves és bátor egyszerűség hozzá is illeszkedett életükhöz. De ma már a fényűző new-yorki fumigálja. Ez a new-yorki csak fényűző lehet, de nem lehet valóban pompázó. Szóval nem ne­mesítheti meg fényűzését azzal az iga­zi, múltból származó pompával és ha­zafias jelképekké!, melyek a mi saját­jaink. Chesteron tehát azt állítja, hogy kul­túránk a sokféleségében rugékonyabb, inkább képes az életre, mint az ifjú ame­rikai kultúra. A vén, rücskös Európának hosszú életet jósol. ♦ A józanság apostola. Amerika tiizzel-vassal, törvénnyel-börtönnel küzd a szesz ellen. Sok ember lesz boldogta­lan, mert elvették tőle szenvedélyét, de nem vették el tőle azt a titkos erőt, mely a szenvedély karjába hajtja. Ez a kezelés bizony meglehetős kezdetleges tüneti, föszines, pusztán az állami önzé­sen alapul, nem gyógyít meg senkit, a veszedelmet sem küszöböli, ki, csak ép elbújtatja. Mint mikor a tilos játéksze­rei eldugjuk a gyerek elöl. Más módon harcol az alkoholizmus ellen Umpitalier, a francia orvos, ki a bennünk lakozó hajlamot akarja kiirta­ni,'nem a környezetet tisztítja, hanem magát az embert. Behatol az oroszlán­­barlangba. Kísérletéről igy nyilatkozik: — A kérdés egyszerű. Régóta tudjuk, hogy a beteg vérének a betegbe való beoltása a szervezetben ellenmérget ter­mel, Én a következő módon jártam cl. Az alkoholista betegből egyszer és min­denkorra hatvan köbcentiméter vért csa­poltam, ezt elküldtem a laboratórium­ba, hol kellően elkészítették, maid két köbcentiméteres üvegekbe fejtették. Eb­ből a szérumból először fél köbcentimé­tert fecskendeztek be a betegbe két nap múlva egy köbcentimétert, megint két nap múlva másfél centimétert, aztán minden második napon két-két centi­métert, nyolc oltásig. Eddig tizenhat kísérletet tett és mind sikerült. — Megrögzött iszákosaim közül — mondja — egyetlenegy sem tudott ellen­állni a kúrának. 30-tói 70 éves része­gesek közül válogattam ki pácienseim. Két-három oltás már elegendő, nyomban mutatkozik a hatás. Annál inkább hat, minél csökönyösebb alkoholista valaki. Egyszerűen megundorodik a bortól. — Vájjon nem puszta sngaimazásról van-c szó? — kérdezte egy újságíró az orvost. — Nem —' válaszolta az — a bete­geim nem is tudták miért oltottam i)c őket. Ezek szerint nincs többé tántorgó du­haj, se vörösön. Az orvost sikere alkal­mából számos társa ünnepelte egy tár­­sasvacseorán, melyen, mint olvassuk, tizenöt üveg bor és kilenc üveg pezsgő fogyott cl. * Az ujságiró-kironj felhőkar­colót építtet. Igy liivják őt északamc­­rlkai és a neve: Air. Brisbane. Ncwyork­­ban most építteti buszonkét-cmelctes felhőkarcolóját, melynek minden tégláját arca verejtékével, két keze munkájával szerezte meg. Egy újságban látjuk e palota képét. Boltok, üzletek sokadalma sorakozik az emeleteken, végeláthatatlanul, egy bank is, mig fönn az éghez egészen közel, a huszonegyedik és huszonkettedik emele­ten lakik majd a háziúr. Eléggé csinos lakosztálya lesz. Aki nagyon irigyeli öt. annak elmond­juk, hogy Brisbane mint szerezte va­gyonát. Koraiijusága óta nem nmlt nap,

Next

/
Thumbnails
Contents