Bácsmegyei Napló, 1924. október (25. évfolyam, 269-300. szám)

1924-10-26 / 294. szám

2. oldal. BACSMbGVEl NAPLÓ 1924 október 26. Elkészült Jugoszláviában az első hiároplán November 5-én lesz a vizrebocsójíás Az első jugoszláv gyártmányú tengerészeti repülőgéo ma készült el a noviszadi »Ikarus« repülőgépgyár­ban. amely Jugoszláviának első és még ezidőszerint egyetlen repülő­gépgyára. amelyet Knnvovics De­meter fregatkapitány. a hires volt repülő alapított. \z Ikarus — még betéti társaság korában — elkészített négy darab saját gyártmányú normáltipusu »Brandenburgi« szárazföldi repülő­gépet. amely a noviszadi repülőpa­rancsnokság számára készült. A no­viszadi repülőgépgyárban ma elké­szült és ezután elkészülő tengeré­szeti repülőgépek S. M. (Skolski Mickl) jeizésüek lesznek A kétüléses karcsú hvdroplanok kétfedelű gépek és iskolarepiilés cél­jaira szolgálnak. Kettős kormányuk van és 130 kilométeres óránkénti gyorsasággal repülnek. A hvdroplá­­nok 100 lovas Mercedes motorral (a német reparációs számlára készül­tek Németországban) vannak felsze­­rejye. A gépek területi felülete 35 m2 és üres súlyúk 700 kiló. amelyen felül mindegyikük 450 kiló hordké­­pességíi. A gépek különös előnye nagy stabilitásuk, úgy. hogy az is­kolarepülésnél a lezuhanás veszélye minimális. Egy hydroolán előállítása 4 hónapig tart. de ha az sorozaton­ként készül el — mint most. amikor egyszerre hét ilyen gép készül — az előállítási tartam három hétre redu­kálható. Az Ikarus gyár tizenhárom tenge­részeti repülőgép előállítására ka­pott megbízást, amelyből az első so-, rozata — hét darab — mán munkád ban van. az első gép október 28-án lesz a noviszadi tengerészeti pa­rancsnokságnak átadva, a többi hat fokozatosan egy-egy héten belül ké­szül el. A második sorozat is ez év végéig elkészül. A ma elkészült gépet a tengeré­szeti parancsnokság kedden veszi át. de annak berepülése csak novem­ber 6. vagy 7-én lesz. mert a gyár vezérigazgatója. Konyovics Deme­ter tegnap két heti üzleti útra Hol­landiába utazott, ahonnan csak no­vember 5-én tér vissza és az első hydroplánt személyesen akarja be­repülni. Ezt Mickl konstruktőr-igaz­gató maga akarta végezni, de a gyár nem akarja a kitűnő tervezőt esetleges lezuhanás veszélyének ki­tenni. Az első jugoszláv S. M. hvdroplán a noviszadi téli kikötőben fog ünne­pélyes külsőségek közt felszállani és ahhoz a királyi is meghívják. Mickl József igazgató-mérnök ! megmutatta a Bácsmegyei Napló munkatársának a hydroplánok gyár­tását és az elkészült első gépet. — Büszke vagyok erre a sikerre, mert ež a gép az első. amely nem­csak Jugoszláviában, de a Balkánon is elkészült. Mihelyt a gép hivatalos próbarepiilése megtörtént, szívesen látom — mondotta — egy kis iégi útra simult a magyar kormányválság Bethlen elfogadta a kisgazdák követeléseit Budapestről jelentik: A napok óta húzódó kormányválság elsimult az­zal a megegyezéssel, amelv Bethlen és Nagyatádi között a kisgazdák ti­zenhat pontba foglalt követelései te­kintetében létrejött. Nagyatádinak az egységespárt ülésén tett előter­jesztése kompromisszum eredménye volt úgy. hogy az előterjesztés Bethlen részéről teljes honorálásra talált. A kisgazdák kompromisszu­mos volta onnan is látszik, hogy személyi követelések nem szerepel­nek bennük és hogy a választójog már a titkosság kiélezése nélkül ke­rült a párt elé. Bethlen többek között kijelentette, hogy nem akar többé rendelet alap­járt választatni és igy rövidesen ese­dékessé kell válnia az ui választójog parlamenti megalkotásának. A kormányválság és az egyesé­­gespart válsága tehát ezúttal elma­radt és kormánykörökben bíznak benne, hogy a közeljövőben nem fog a krizis kiújulni. Rakovszky Iván belügi'miniszter. aki ellen a kisgaz­dák egy része állást foglalt, kijelen- I tette, hogy a kisgazdák többsége bi­zalmát fejezte ki az ő működése iránt. A belügyminiszter a megegye­zés következtében körrendeletét adott ki. amelyben a hatóságokat szigorúan utasítja, hogy a közön­séggé! szemben előzék<*r,rr bánásmó­dot tanúsítsanak Novisadou áll a vásnháboru A harc költségeit a közönség fizeti Hirt adtunk arról, hogy Novisza­­don az ottani vámhivatal tisztviselői passzív rezisztenciába léptek, mert a minisztérium , úgy intézkedett, hogy a vámhivatali személyzetnek jj'a vámraktárba való kimenésért Inéin jár az eddig felszámított 6ü dinár kocsiköltség megtérítése. A pénz­ügyminiszter ugyanis — mint közöl­tük — legutóbbi rendeletében meg­tiltotta. hogy a vámtisztek a vámhi­vatalból a vámraktárba való utjukért kocsiköltséget számíthassanak fel. A vámháboru meglehetősen ko­moly. mert a vámhivatal tisztviselői meg akarják mutatni, hogy amis kapták a 60 dinárokat, nem volt a feleknek semmi panaszuk, míg most fekbérben sokkal többet kell kiűzd­niök s heteken keresztül nem juthat- Unak az árukhoz. A nóviszadi vámhivatal a pasz­­jjsziv rezisztenciát intézményessé tet­te. amennyiben Golcnovics Péra fel­ügyelő, a hivatal főnöke elrendelte, hogy a tisztviselőik ezután csak dél­előtt mehetnek ki a vámhivatalba s csak délelőtt lehet ott elvámolni. a délelőtti deklarációról kiállított dek­larációkat pedig egyed l a vdmlőnök veheti át s ezeket csak délután lehet feldolgozni. Ezek az intézkedések eredményezték aztán, hogy az eddi­gi 70—80 deklaráció helyett csak 20-at intéznek el naponta, s hogy ezelőtt két uszály haló rakományát vámolták el minden héten, s most egy uszályhajó érkezik s az azon jövő áru is fekbér alá esik. A vas­úton érkező küldeményeknél is ugyan ez a helyzet. Mióta a vámhá­­boru tart. azóta vámfekbér nélkül egyetlen kereskedő sem kanta meg az áruját. A fekbér néha többezet dinárt tesz ki. nem is szólva arról, hogy igen súlyos károkat okoz az áru késedelmes kiadása. Szombat este Miroszavlicvics Lá­zár. a Lloyd elnökének elnöklete alatt értekezlet volt ebben az ügy­ben. s a pénzügyminisztériumhoz is memorandummal fordultak az érde­keltek a furcsa vámhivatali eljárás ellen. A londoni magyar követ estélyei Fényűzés miatt mentették fel Szapáry grófot Londonból jelentik: A londoni sajtó részletesen foglalkozik gróf Szapáry László magyar követ visszahívásának okaival Egyes lapok szerint gróf Szapáryt azért mentették fel állásától, mert rendkívül fényűző életmódot foly­tatott. A küliöldi hatalmak londoni képviselői közül Rakovszky, a szovjet­­kormány követe és Szapáry magyar kö­vet rendezték a legfényesebb estéjeket, amelyekről az előkelő angol társaságok hetekig beszéltek. Az angol politikusok csodálkozásukat fejezték ki, hogy egy szanálásra szoruló ország képviselője olyan nagy luxust engedhet meg ma* gának. Gróf Szapáry gyönyörű villában ren­dezte be a követséget és felavatásul káprázatos estélyt rendezett. A kapu és az ajtók előtt aranysujtásos, kipöd­­röít bajszu huszárok fogadták a vendé­geket. Az egyik magyar vendég/magya­­ira! szólitott meg egy ajtónálló huszárt, mire ez hamisitatlan angol dialektusban mentegetőzött, hogy ő bizony egy kuk­kot sem tud magyarul, sót a magyaros bajusza is ragasztva van és ezért a szerepéért két shilling, hat penny napi­dijat kap. Londonban sokat mulattak ezen az epizódon. Végű! is a magyar kormány megsoka’ta, hogy londoni követe ennyit beszéltet magáról, a fényűző grófot1 visszahívta és helyére báró Zichy-Rubidó István eddigi bukaresti magyar követet nevezte ki. Párisi pasztellek INTERMEZZO Az Opera egyik másodikemeleti páholyában ül, mikor helyemre ke­rülök, mindjárt észre veszem, szinte ö az egyedüli érdemes és érdekes jelenség a szembeeső oldal ember­­százaiban.^ Finom, fehér, merengő, szomorú. És szép. Lehajtja hamvas, szőke fejét, a műsort tartalmazó füzetet lapozgat­ja, azután odanyujtja a mellette ülő férfinak. A férfi egyszerű, kissé ri­deg jelenség. Szmokingban van és divatjátmuit patentnyakkendőben. A megnemértés szimbóluma. Kezei na­gyok, bajusza kegyetlen. Nem be­szélnek egymásísal. A nagy csillár elsötétül, vörösen izzik, mint hamuba fu!ó parázs A hegedűk felsírnak, a fúvósok puhán bugatják hangszereiket, az üstök trernoloja átvibrál fáradt idegeinken. A Faustot játszók. A bűvös, fehér arc azonban visszahi. feléje kell irányí­tanom a látcsövet és nem a színpad­ra. A fülledt félhomályban szinte világit fehér bőre. Egész érthetően látom, hogy hátra veti fejét, a mennyezetre néz, úgy látszik, a szín­pad s a színészek nem érdeklik, csak a zene s a hang. Milyen külö­nös. A fájdalmasan feltörő fortéknál megvonaglik. Érzékeny, bágyadt, titokzatos, zárkózott, ideges. Úgy látszik, erősen befelé éli éleiét. Mig várom a felvonásközt, a csil­lár felkáprázását, hogy alaposan szemügyre vehessen!. A Haja sziir­­készőkie, arca csupa lágyság, szép­ség, szomorúság, La Tour pasztell­­jeire emlékeztet, de még azoknál is párásabb. Semmi ékszer sincs tisz­ta, vakitó nyakán, a kezén sincsen gyűrű — talán nem is asszony? A szmokingos férfival egy szót sem vált, igy egészen bizonyos, hogy a férje. De miért ez a tompa egysze­rűség? Már senkivel se törődik, sen­kinek se akar tetszeni, vagy talán Ízlése megcsömörlött már a pompá­tól, a csillogástól, ahogy a színpad­tól s a színjátszástól? De hogy ju­tott el idáig? Annyi élvvel, gyö­nyörrel és drágakővel volt kikövez­ve életútja? Mennyi kérdés izzik odaküldött tekintetemben, mennyi vágy és mennyi türelmetlenség, de ő této­vám, .gőgös unottsággal lefelé néz az első emeletre és a földszintre. Egy­szerre azonban váratlanul felveszi eddig használatlan látcsövét és felém szegzi azt. Szinte felsikoltok a bol­dog csudálkozástól. Hát észre vette az ostromot? De hiszen eddig soha­sem nézett felém. Talán tulíinomult lelke megérezte a mohó kíváncsisá­got, a rajongó hódolatot. Érthetetlen. Titokzatos. Boldogan érdekes. Ér­zem. amint arcomon vémgsiklik a látcső hideg szeme, azután hirtelen leteszi a látcsövet és mélán, meren­­gősen felnéz a mennyezetre. — Kicsoda ön, asszonyom? A ne­vét kérem, a keresztnevét. Ó, tudom, hogy ön nem Gaby, nem Berthe, nem Ernestine, de hogy hívhatják? |És honnan jön? Nem párisi, ebben biztos vagyok, talán nein is francia. Szomorú, szőke, párás és borongós, tehát északi. Sokkal fáradtabb, fi­nomabb és sápadíabb, semhogy an­gol lehetne, talán norvég, talán íla­­mand, talán dán. A gyerekkorára is kiváncsi vagyok. Hogy mosolygott, hogy csacsogott, mit játszott, mikor ijedtsaemii kislány volt, milyen éne­keket dalolt és szerette-e a habos­­süteményt ... Minden érdekel, ami önnel történt, bánatai, könnyei, ál­mai, szenvedélyei, levelei, rajongá­sai, csalódásai, ruhái, könyvei. Pier­re Lotit kedveli-e inkább, avagy Henri de Réguiert? Tudom, érzem, hogy' jól zongorázik, hogy énekelni is szokott könnyed, kőim—"c kis da­lokat, mikor teljesen cgvedül van a szobáiban a görnyedt, bíboros alko­­nyattal. Azt is tudom, hogy sokáig nézi arcát a tükörben és nem érti és hogy a fürdőben csodálkozik teste fehérségén, szive lüktetésén, keblé­nek szabályos hullámzásán s a láb­ujj ak ügyetlen mozgásán. Bizonyo­san furcsa és fonák érzésekkel bá­mulja kopaszodó kertek, füstölgő hegyek, busongó tengerek messze­ségét és ilyenkor félénk, fájdalmas sóhaj röpül ki kebléből. Sötét lesz a nézőtér, a színpad pedig tarka és fényes mint felnyílott oltárszekrény, A titokzatos szőkeség azonban nem néz le. Tisztán látom, amint lehunyja szemét, kinyújtja hó­­szinü ’"fait és térdein összekul­csolja Kezét. Számára a muzsika a tisz' 'et, a fáidalmas . gyönyör. Olykor megrándul, fejét még jobban hátra szegzi, kmyujtózk<->dik. mintha puha szőnyegen feküdne az ópium első csókjaiban. Talán a levegőben érzi miagát, tiszta, mosolygós felhők között, ahol nem érezni talajt és sárba huzó erőket. Je veux faimer Et te chénr! — énekli Margaréta és a hegedűk finoman, szénc*~«c-pn zokognak, az oboa puhán és halkan bug, mint mélységes óceánok kagy­lója. Kába gvönvörök illatoznak, nyújtózkodnak a levegőben, mintha lehunyt szemmel hintáznánk hűvös magasságokban, mintha szabnánk, röpülnénk puha pihés szárnyakon végtelen varázsokban. — Ó, asszonyom, nekem be kell vallanom, hogy nagyon vágyom önt.. Ön olyan messze van s ez oly tü­relmetlenül fájdalmas dolog. Nagyon szeretnék most ön mögött állni, át­karolni ájuit, szép fejét, kezemben tartani, mint ér’ kincset és nézni, várni a viaszfehér szemkagylók fel­nyitását. Asszonyom, ön nagyon ér­dekel engem. Ősi vágyakat, ámulós megértéseket, csókos csodákat, si­­kolyos beteljesüléseket iátok az ön fehér, ideges titokzatossága mögött. Asszonyom, én ... Je t’appartieus. je t’adore Pour tri je veux mourir — hang­zik olvadós, bóditós dallamokban. Pour tri, je veux mourir! — Ó, hallja. asszonyom, ezeket a szavakat? Ezek az én szavaim, eze­ket önre szórom, önre, a s^'—'—", a* ujfffli bályáMT3* a vástyra, zi

Next

/
Thumbnails
Contents